Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

1986. július 15. / NÉPÚJSÁG 3 A több és olcsóbb zöldségért (I.) A kezdettől a KZR-ig Az emberék, a fogyasztók naponta figyelik a boltokban, a piacókon a paradicsom, a paprika, a zöldség változó árait. Azt szeretnék, ha minél szebb, mutatós'abb árut vásárolhat­nának minél alacsonyabb áron. ,A termelőknek viszont ter­mészetesen az az érdekük hogy minél .nagyabb bevételié te­gyenek szert. Hogyan, milyen módon lehet Iközös nevezőre hozni a ter­melők és a fogyasztók érdekeit? Évtizedek éta folyik a vita e témáról, amit az utóbbi időben még inkább kiéleztek a- zold ségé r télies it és be n tapasztatható anomáliák, és az új ke. reskedélmi törekvésék. Kétszeres termésmennyiség A felszabadulás utáni évékhen a belterjes ágazatok, a zöldség te nmélés növekedése jelentős mértékben megelőzte a többi mezőgazdasági ágazat fejlődését. Ebben kifeje­zésre jutott a parasztság szorgalma,, igyekezete, vállal­kozó kedve. Ugyanis a ker­tészeti termelés akkor a je­lenleginél is nagyobb mér­tékben kézimunka-igényes volt. A belterjes, munkaigé­nyes ágazatok, a zöldségter­mesztés fejlesztéséhez akkor ö parasztság munkaereje, igyekezete, vállalkozó kedve szolgáltatta a legfőbb erő­forrást. Az 1950-es években a súlyos beszolgáltatást tehek és a gazdasági megszigorító in­tézkedések miatt jelentősen csökkent a parasztság ter­melési kedve, és Visszaesett a kertészeti termelés is. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése után kibontakozott a mezőgazdaság lendületes fejlődése, és gyorsan növe­kedett mind a nagyüzemek­ben, mind a háztáji és kise­gítő gazdaságokban a zöld- ségtermeilés. A kertészeti kul­túra az elmúlt évtizedékben igen nagy fejlődésen ment keresztül. A zöldségfélék termés­mennyisége országosan 1950- ben mintegy egymillió ton­nát, 1960-ban 1 millió 370 ezer, 1970-lben mintegy más­fél milliót, 1980-iban közel 2 millió tonnát tett ki. azóta azonban valamelyest csök­kent. * Fóliasátrak és üvegházak Az elmúlt évékben a me­gyék között Csongrád szol­gáltatta a legtöbb zöldséget az országnak. A megyében a megtermelt szántóföldi zöld­ség mennyisége évente 200 ezer tonna körül ingadozott, az úgynevezett hajtatott és egyéb zöldség mennyisége pedig a 70-es évek közepétől fokozatosan emelkedett, s a 80-as évek elején már meg­haladta az 50 ezer tonnát. Ennék az volt az alapja, hogy az úgynevezett hajta­tott felület, .vagyis az üveg­házi és fólia alatti kertésze­tek területe a 70-es évejt közepétől napjainkig 300 héktárról több mit 800 hek­tárra nőtt. Ez azt jelenti, hogy az ország üvegházi és fólia alatti kertészetének mintegy egynegyede Csong­rád megyében található. A fűszerpaprika, a vöröshagy­ma, a gyökérzöldség termő­területének 40—45 százaléka Csongrád megyében helyez­kedik el. Az itt megtermelt zöldpaprika mennyisége egész Európa termelésén ék több mint 10 százalékát adja. Csongrád megye a termál, energia tekintetében Olyan kedvező lehetőségekkel ren­delkezik, amelynek kihasz­nálása mindenképpen indo­kolt. Országosan ugyanis az tapasztalható, hogy az üveg­házak, a fóliasátrak fűtésére általában olajat és földgázt használnak, aminek az ára az utóbbi időben jelentősen emelkedett. Mindez megnö­velte az úgynevezett hajta­tott zöldségtermelés költsé­geit. Ezzel magyarázható, hogy az országban, Budapest környékén a nagyüzemi üveg- házakát, fóliasátrakat nem primőrzöldség, hanem virág- és d is z n ö vény- termes z tés re használják, mert ezek maga­sabb értékűek, jobb áron értékestíhetők, és némi hasz­not is hoznak a termelőnek. Az említett okok következ­tében a primőrzöldség ter­melésének súlypontja a ház­táji és kisgazdaságokba he­lyeződött át, amit az is elő­segített, hogy e gazdaságok bizonyos kedvezményiben ré­szesülnek. Az 11985-ös Magyar Statisztikai Zsebkönyv, szerint 1984-ben a burgonya és a zöldség hatvánkilenc szá­zalékát a kistermelés szol­gáltatta, ám a szakemberek szerint a primőrzöldség elő­állításában a kistermelői széktor aránya még ennél is magasabb. Ötven termálkúttal Az egész országban, egyet­len olyan zöldségtermesztési rendszer működik, amelynek a hajtatott zöldség előállítása a profilja. Ez a Szentesi Ko­rai Zöldségtermesztési Rend­szer. A társulás a Szentesi Árpád Tsz kezdeményezésére jött létre, és gesztorságával működik. 1975-ben három tsz alapította, s a taggazdaságok száma már 20, amelyek Csongrád, Szolnok és Báes- Kiskun megyében működnek. Mind Lóczi János, a gesz­torgazdaság, a Szentesi Ár­pád Tsz elnöke, mind Csikai Miklós, a termelési rendszer Igazgatója, úgy véli, hogy a Szentesi KZR élőnye a ter­málenergia felhasználásában van. A taggazdaságok több mint 50 termálkút vizét hasz­nálják fel üvegházak és fó­liasátrak fűtésére. Ez jóval olcsóbb a fűtőolajnál és a földgáznál. Azokban az üveg- házaikban, amelyekben a ter­málvíz mellett más, drágább fűtést is kénytelenek alkal­mazni, ráfizetéses a terme­lés. A .taggazdaságokban a ter­melési rendszerbe integrált kertészeti terület a követke­54 hektárra emelkedett. Ek­kortól azonban némileg csökkent a zöldségtermelésre használt üvegházi terület, mert a zöldségtermelés rová­sára fokozatosan növelték a virág- és dísznövényterme­lést. A fűtött és hideg fóliá­iéin let együttesen több mint 130 hektárt tesz ki. A termelési rendszer eré­nyeihez tartozik, hogy a ter­melés korszerűsítésére való törekvés mellett tággá zdasá- gaival együtt mintegy 3 ezer 500 háztáji és kisgazdasággal épített ki rendszeres terme­lési és értékesítési kapcsola­tot. A Szentesi KZR tavaly mintegy 200 ezer tonna zöldséggel járult hozzá az ország ellátásához, illetve az exporthoz. Árbevétele elérte az 500 millió forintot, ami­ből 142 millió forint értékű zöldséget exportáltak. ♦ Miben segít a számítógép? A kertészeti termelésben érvényesülő tendenciák egy­értelműen azt bizonyítják, hogy a nagyüzemi zöldség­termelésben gondok vannak, csökkent gazdaságossága, sok helyen veszteséges ez az ágazat, vagy legalábbis ke­vés nyereséget eredményez. Azt jelentené ez, hogy a fej­lődés lassan megkongatja a harangot a nagyüzemi ker­tészkedés felett? Aki erre gondol, az nagyot téved ! Ugyanis a zöldségtermelés­ben a kistermelői szektor fo­kozatos térhódítását éppen a nagyüzemi háttér, a szocia­lista szektor nagyarányú termelési támogatása, a nagyüzmekkel való szoros integrálódása biztosította. A kistermelés önmagában kép­telen lett volna ilyen nagy­arányú fejlődésre. A megoldás útja két irá­nyú. A legtöbb termelő nagy- gazdaság keresi a nagyüzemi kertészeti termelés korszerű­sítésének lehetőségeit. Nagy­arányú beruházásokra a mai gazdasági helyzetben nem­igen. van mód. Egy-egy ter­málkút' fúrása például több mint 10 millió forintba ke­rülne, a kőolajkutatás során létesült úgynevezett meddő kutak kertészeti célokra va­ló felhasználására azonban — a szak ember k szerint —* csak mintegy fél-, egymillió forint szükséges. Ez nyújt lehetőséget a kertészeti ter­melés fejlesztésére. A terme­lési költségek csökkentését jelentheti, hia a fólia alatti kertészetekben a már egy­szer felhasznált, alacsonyabb hőfokú termálvizet talaj- menti, úgynevezett gégeosö- veken még további fűtésre használják. A fátyolfóliás termelési mód — amelyet a Szentesi KZR taggazdaságai kezdenek alkalmazni, azt jelpnti, hogy rnipd a fólia alatti, mind a szántóföldi kertészetekben a termés jó néhány nappal ko­rábban beérik, és korábban lehet piacra vinni. Nagy le­hetőséget rejt magáiban a biotechnológia eredményei­nek alkalmazása, amelynek érdekében a Szentesi KZR néhány taggazdaisága kísérle­teket végez. Legnagyobb fan­tázia azonlban a számítógé­pek alkalmazásában van, amely a fejlett kertészeti kultúrával rendelkező orszá­gokban általános gyakorlat. Ilyen számítógépközpont mű­ködik a Szeged—miihályteleki Üj Élet Tsz-ben, amelynek haszna felbecsülhetetlen, s kedvezően érezteti hatását a termelés gazdaságosságában, a takarékosságban. A nagyüzemre támaszkodva A termelés hatékonyságá­nak javításában a másik út a végtermék-érdekeltségi, mák, és az úgynevezett in­tegrált nagyüzemi háztáji művelés alkalmazása. Ezek már korábban is megjelentek az ország termelőszövetkeze­teiben, az utóbbi időben azonban kezdenek jobban el­terjedni. Közös jellemzőjük, hogy nagyobb mértékben építenek a szövetkezeti ta­gok, a dolgozók anyagi érde­keltségére, szorgalmára, igyekezetéire, egyéni vállal­kozó kedvére, ami a terme­lésben érezteti kedvező hatá­sát. A módszer lényege, hogy a talajművelést, a vegysze­rezést a nagyüzem végzi, a növényápolást, a betakarí­tást pedi.g az erre vállalkozó szövetkezeti tag, dolgozó, és lehetőség nyílik a családta­gok munkába való bevonásá- - ra is. Vagyis ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek sikerrel kapcsolják össze a nagy­üzemben és a kistermelésben rejlő, egymást kiegészítő elő­nyöket. TAMÁSI MIHÁLY Következik: 2. Lánckeres-, kedők nélkül. zdkeppen változott: az üveg­házak összterülete 1982-ben munkaszervezeti, jövedelem­elosztási, részesművelési for­A kerékpáros művezetőn! Schmidt István kotrómes ter „Én fiúsitva nőttem fel .. Barabás Lajos és társai o Szekbzàrdan, a _ Kecskés Ferenc utcai új lakóház­építkezés színhelyére már több hónapja, minden reg­gel alig hét óra előtt kerék­párral érkezik egy farrfier- narirágos, szőke nő. Mimdén- napos járművét az egyik irodának használt konténer- házikóhoz támasztja, aztán már megy is az embereihez. A köszönést követően taná­csokat ad, feladatot egyez­tet a föld- és más munkát végző emberekkel, aztán egy­szerre csak mindenütt ott van. Amikor kerestem Erdélyi Gyöngyit, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat művezetőjét, akkor éppen a központban volt. Aztán meg­érkezett, hóna alatt egy vas­tag borítékot szorongatott. Az emberek munkabérét. o Az egyik leendő lépcsőház alapgödrében hárman dol­goznak. Barabás Lajos, Tur_ bulk János és Kiss Árpád, társaival nemrégiben — két* hónapja — érkezett ide ez új építkezéshez. Előtte Pusz_ taszemeisen dolgoztaik. Ők hárman és a Banalbás-brigád többi tagjai idestova már tizennegyedik éve vannak együtt. — Mit szóltak ahhoz — kérdezem tőlük —, hogy nő lesz a művezetőjük? A hrigádvezető, Barabás Lajos huncutul tekint fel a gödörből : — Nem ént bennünket meglepetésként — mondja —, már Pusztaszemesen meg­tudtuk, hogy Gyöngyi lesz a főnökünk. Az építésvezető mondta, hogy ügyes és érti a dolgát. — Maguk meg itt tapasz­talták is mindezt? Turbuk János egy válasz- nyi időre nem lapátol: — Való igaz, tudja. mit kell csinálni és az emberek­kel is tud bánni. A brigád mondja ezután a többi jelzőt is: rendes. Meg, hogy talpraesetten szer­vezi meg a munkát. Betart­ja a szavát és aimit megígér az embereknek, azt mindig be is tartja. Ezért tudnak igazán bízni benne. — Eddig hány művezetőt értek meg? — Változó munkahelyeiken — feleli Barabás Lajos — addig négyet. Erdélyi Gyöngyi a jók .közé tartozik. A munkában nincs férfi vagy nő. — Szokott keményen is beszelni magukkal? — Nagyon ritkán — mond. ja az életkorban is legfia­talabb Kiss Árpád. — Ha jogos, csak ükkor. De mi mündig megbeszéljük egy­mással, hogy mi hány méter. Az építkezés előkészületei­hez társával együtt tizenöt­ezer köbméter földet elmun­káló kotrómester, Schmidt István erre is rálbóErit. e A havi végelszámolás nap­ja van. Erdélyi Gyöngyi mosolyog­va száll ki ,a kocsiból, majd albba a konténerbe invi­tál, amelyben a nap munka, órái közül a legkevesebbet tölti. Ám, miközben odafelé megyünk szemeivel rögzíti, hogy távolléte alatt mi is változott az építkezésen. — Van a vasszekrénytoen váltóruhája ? — kérdezem a huszonhat éves szőke lány­tól a kitapétázott „vasdo- bozhaln”. A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat egyetlen női művezetője mosolyog. — Azon a széken, alme- lyiken maiga ül, ott van egy mellény. A hideg ellen. El az itteni ruhatárom. Talán épphogy ezt az el­ső mondatot váltottuk egy­mással, máris betoppan egy egyik munkás és kollégájá­nak fizetése iránt érdeklődik: Rögtön kész a válasz: „Biz­tosan a miagasépítőkhöz küldték, mert korábban ott dolgozott”. SzussZamásnyi szünet, amiig megremegteti az acéldobozt a mellettünk eldüböngő IFA hangja, csak aztán kezdők ismerkedni a művezetőnő életével. Kereken huszonhat éves. Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola mélyépíté­si szakán végzett. Osztályá­ban talán összesen 7—8 lány tehetett. Később már az életben néhánnyal talál­kozott is ugyanolyan, beosz­tásban, mint az övé. — Nem furcsállotta kör­nyezete, hogy ,nő létéire ezt a vándorétete't éli? Arcán az a kedves mo­soly: — Baráti és családi kö­römiben — mondja — végül is mindenki kapcsolatban áll valíamifélélképpeni az épí­tőiparral. Egyébként, aa építkezés művezetése nem fiúsított munikía. Télen per­sze egy kicsit nehéz elvisel, ni a hideget. De én épp úgy nem törődhetek vele, minit a férfi munkatársaim. És fiú- sítva nőttem fel. Különös­képpen sohasem vonzott, hogy, „na most ki kell öl­tözni”. Ekkor jön be a következő munkatársa és kérdez vala­mit. A művezetőnő kinyit­ja a panellház kivitelezési tervrajzát, rámutat a'z egyik részre. — Érezte már, hogy azért nőm bíztak magában, mert nő? — Egy ilyen eset .volt, de azt is csak három év múltán tudtam -meg. Egy méretmeg­adás miatt volt. A kérdező odament az építésvezetőhöz, hogy „mi van most.” Az volt a válasz, hogy tartsa be, amit tőlem hallott. Mindezt nagyon halkan mondja Erdélyi Gyöngyi. Azt szintén, hogyha a mun­kában gond vain, akkor meg­beszéli az embereikkel. — Tudja, hogy az embe­rek bíznak magában? Üjalbb mosoly, aztán egy tekintet az ajtón át a mun­katerületre : — Érzem. Persze ez ne­héz dolog. Mert úgy is lehet dolgozni, hogy végrehajtja a kiadott munkát, de belül az ember nőm érez semmit. Az én munkatársaim nem ilyenek. Volt már, hogy ki kellett állmom értük. Meg is tettem. Természetesen az eredmény annak is köszön­hető, hogy én is ki tudok jönni az én főnökömmel. Figyelmeztetem, hogy itt az ebédidő. Erre mondja, hogy már régóta nem ebé­del. Kezdetiben megpróbálta, aztán az ebédidőben min­dig az irodaépületben kö­tött ki. Erdélyi Gyöngyi 'később felsorolja azoknak a volt és maii kollégáknak nevét, akik­nek sókat köszönhet. Mégsem írom le, mert ha én netán figyelmetlenségből kihagy­nék egyet, ekkor talán a művezetőnőt rónák meg a munkatársai. Egy köszönetét azért tol­mácsolnom kell: — Édesapámnak köszön­hetek a legtöbbet. ö is az építőiparban dolgozik. Miközben kezdem elhagy­ni az építkezést, látom, hogy Törköly István ács épp ve­szi le a zsaluanyagot a be­tonalapról. Eszembe is jut, hogy művezetönőjére milyen tőmondatokat mondott. De hát. minek ismételtjeim meg ugyanazt, amit már a Barabás-brigád elmondott.. ; Szűcs László János— Decsi Kiss János Harmincéves a Keleti-főcsatorna Harminc évvel ezelőtt, 1956. július 14-én vágták át Bá- konszegnél az utolsó földgá­tat, s ezzel átadták rendel­tetésének hazánk 'leghosszabb, csaknem száz kilométeres mesterséges folyóját, a Ke­leti-főasatom át, amely Tisza- vasváritól Bakonszegig vezeti a Tisza vizét. Az átadást kö­vetően tíz évvel később ké­szült el a 42,8 «kilométer hosszú Nyugati-főcsatorna amely Tisaaivasváritól Új- szentmargitáig húzódik. Át­adásuk fontos állomása volt a hazai vízhasznosítás tör­ténetében. évszázados álmok váltak valóra. A Keleti- és a Nyugati-főcsatorna hazánk legaszályosabb vidékére, a Hortobágyra és környékére viszi el az éltető vizet, s azt egyrészt gravitációsan, más­felől nagy teljesítményű szi­vattyúkkal juttatják el a földekre. A 'tiszaiaki öntö­zőrendszer keretében helyez­ték üzembe az ország első automatizált öntözőfürtjét Balmazújváros határában. Je­lenleg összesen mintegy hu­szonhatezer hektárt öntöz, hetnek. Az utóbbi évtizedben meg­nőtt a Keleti-főcsatorna sze­repe az ivó- és iparivíz-szöl- gáltatásban is. A főcsatornát ültetett erdő­sávok, ligetek kísérik. Öt­százötven hektárnál nagyobb már az erdősített rész. A partokon ezerhétszáz hét­végi üdülőtelket osztottak ki, s ezeken csaknem ezer hét­végi ház, horgásztanya épült fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents