Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

1986. július 15 A «ÉPÚJSÁG csitri banditák Liba és PJ — rendőri kísérettel Moziban Kedves Aki nem tudja miit jelent a BMX, annaik gengsátér­ti llmet sejtet a nemrég be­mutatott BMX-bamditák cl-1 mű új ausztrál gyermek-* film. Nos a BMX, egy cross- kerékpár, ami vél ú jabban már Hazánk, útjaim (járdáim) is találkozhatunk, mégha honfiúink és honleányaink nelm is tudják olyan boszor­kányos ügyességgel kezelni, olyan akrobatákat megszé­gyenítő mutatványokat vég­rehajtani vele, mint a film három szimpatikus főhősét helyettesítő dublőrök. Mert a film egyetlen veszélye eb. ben rejlik, ha netán köve­tőkre találnának trükkjéik, amelyek avatatlanoknál ga­rantált csonttörésekhez ve­zetnek. Egyébként ártatlan kis film a BMX-banditák. E ső­rék írójával ellentétben na­gyon sokan jól szórakoztak, izgultak a kissé átlátszó tör­téneten. Hogy mégis azi mondom, jó gyermekfilm volt, ezt nem az mondatja, hogy a gyermekéknek min­den jó, hanem italán, az, hogy a silány gyermekfilm- teiimésben ez is több a sem­minél. A zsúfolt nézőtéren felhangzó gyermekkara jók, az izgalom apróbb, harsá- nyaibb jelei pedig azt igazol­ták, hogy lehet drukkolni a szimpatikus csitrik sikeréért. A három főszereplő Júdy, PJ és Liba Pedig a vásznon bebizonyítja, hogy egy .iga­zi BMX többet ér a legmár- kásabb autónál is, hisz az üldöző banditák — azok iga­ziak —, ronccsá törik autó­jukat, mégsem sikerül a há­rom BMX-es csibészt elfog­niuk. Mert hát azért ők is lo­pott rádiókat értékesítenek csak éppen aninyii bájjal, hu­morral, hogy elfelejtjük ne­kik azt, hogy törvénysértés amit csinálnak. Amikor pedig a rendőrség­től is visszalopják zsákmá­nyukat, még drukkolunk is, hisz a jó cél érdekében, a felnőtt ráblók elfogásáért, a leendő BMX-pály-a megvaló­sulásáért küszködnék. Tény, hogy ezeknél bár-gyúbb, ,bu- gyutább felnőtt rablókat még mesefilmben sem lát­tam, de a siker így is siker és aiz utolsó képsorokon már az áhított BMX-pályán lát­hatják viszont a seregnyi gyermekszereplőt, akik ered­ményes közreműködésükért a rendőrségtől kapták az új pályát. így hát mindenki jól járt. A rablók lakat mögé kerül­tek, a gyerekek pedig ezen­túl nem az utcán, saját és mások testi épségét veszé­lyeztetve kerékpároznak, így a rendőröknek seím kell ve­sződniük velük és a néző is azt kapta a pénzéért, almit várt. Tamási János Gyűjteményes kiállítás Gyönkön Jegyzet egy tárlatvezetés után Gyönkön 1972 óta rendez­nek tervszerűen képzőművé­szeti kiállításokat. Évente négy alkalommal,. A műve- \ iődési ház emeleti terme nyáron és télen a már meg­vásárolt képeknek ad he­lyet, ilyenkor a gyűjteményt láthatják az érdeklődők. Ez tükrözi a célt, vagyis a mai magyar képzőművészetről egy keresztmetszeti képet adni. Ilyen tervei csak olyan népművelőnek lehetnek, le­gyenek, aki maga is nagy vonzalmat, szeretetet érez e művészeti ág iránt.-Lönihardt Ferenc, a gyön- ki művelődési ház igazgató­ja lelkesen kalauzol a fest­mények között. Minden egyes alkotást művészettör­ténész szemével elemez, ám sokkal marasztalóbbak a személyes élményt átadó gondolatai. Az alkotókhoz fűződő emberi kapcsolatai­nak, találkozásainak, néha bensőséges hangulata teszi melegebbé a tárlatvezetést. Körga György, Szily Géza, Szurcsik János, Hoch Fe­renc, Zágon Gyula, Ágh Ajie- kin Lajos, Vecsési Sándor, Újvári Lajos, Gerzson Pál, Kántor Lajos, Farkas Lász­ló, H-iíkády Erzsébet, Czene Béla, Brankovies Éva, Si­mon Béla, Kiss Tibor egy- egy alkotása alapja a gyön- ki gyűjteménynek. A válo­gatás szempontját befolyáso­ló tényezők egy,része: szí­vesen válik-e meg a kivá­lasztott festménytől a mű­vész, és elfogadható árban tudnak-e megegyezni. Másik döntő tényező, hogy egy kép témában se ismétlődjek. Harmónia, Ház éjszaka, Ál­latok a hűsben, Szivárvány, Valaki hiányzik, Virágos sziklák, Elhagyott agyagbá­nya, Nyár, Gyönki házak, Csendélet, Az újság, Szolnok, Zalai táj, Tisza-part, Erdé­lyi falu, Dermedten, Babits — ezeket a címeket viselik a festmények. Közös vonásuk, hogy tegnapok, letűnt élet­formák táji, tárgyi emlékeit ábrázolják, hagyományos kompozícióban szerkesztett, lírai színharmóniában. A gyönki képzőművészeti gyűjtemény — az elképzelé­sek szerint tovább gyarapo­dik majd kisplasztikákkal, szobrokkal, érmekkel és né­pi ihletésű kerámiákkal is. A következő időszaki kiállítás megnyitásáig, szeptember 15- ig tekinthető meg a gazdag gyűjtemény. d. k. j. Vecsési Sándor: Gyönki házak Rádió Készülőben egy könyv-Érzésem szerint az utóbbi hetek legtöbb hozzászólását váltja ki a Családi tükör el­múlt szombati adása. Egyéb­ként a J-uhász Judit szer­kesztette maratoni sorozat múlhatatlan érdeme mindig is az (volt), hogy riportjait, helyszíni csalédjelentéseit a hallgatók mind ez ideig nem hagyták szó nélkül. Éppen­séggel azért, mert a sorozat mindig ő körülöttük, a csa­lád körül forgott. A rádió egyik leghallgatot­tabb áldásának legutóbbi szá­mában Bádai Eszter nyolc percen keresztiül beszélgetett Hálák László osialádszodialó­gussal. A beszélgetés apro­pója a beszélgetőtársnak az Ágytól—asztaltól címmel az idei év őszén megjelenő könyve volt. A válások okai­val foglalkozó téma magá­ban még nem lenne vitát okozó. Olyán sokat és olyan sokféle szempontból hallot­tunk már erről a témáról, hogy többnyire lakomik-us érdeklődéssel kísérjük már figyelemmel.-Ellenben Rádai Eszter roppant tágyílagos, mégis a téma fontosságát őszintén tudakoló kérdései nyomán Hálák László szociológus sa­játos tényeket állít a -pár­kapcsolat, a szerelem, a há­zasság és a válás érték-rend­szeréről. Erkölcsi normarendszerünk jelenlegi állapotában és a családra vonatkozó érzelmi- értelmi kötődéseink többszö­ri aránytévesztéseinek az okát a szerző abban látja, hogy a jelenlegi, csadára vo­natkozó, és a család által gyakorolt normarendszer fe- 1 ülvizsgálatra szór u-1. A riporter, az olvasó ro­konszervével értette meg, és érttette meg védünk & szerző állításait, de természetesen vitatkozott is. Ezáltal- kette­jük között olyan érvekben- és állításokban gazdag párbe­széd alakult ki, amely min­denképpen odavezeti a Csa­ládi tükör hallgatóit, hogy közelebbről is megismerked­jenek Hálák László könyvé­vel. szűcs Könyv Francétól Felipéig Gömöri Endre, a neves külpoLi'tik-us újságíró, hely­színi tudósító : Francától Felipéig — A „nagy -átke­lés” című könyve a Kossuth Könyvkiadó Nemzetközi Zsebkönyvtár sorozatának egyik kötete Spanyolország átalakulásáról ad átfogó ké­pet. Sokak előtt meglepő volt, ahogyan megváltozott a társadalmi-politikai -helyzet a falart-gista — fasiszta dik­tatúrában, méghozzá fegyve­res küzdtelem nélkül, a pol­gári demokrácia irányában. A szerző csaknem egy évszá­zadra pillant vissza a spa­nyol pártok, tömörülések, köztük a szocialisták; az anarchisták, a konzervatívok történetének, valamint az egyház befolyásának ismer­tetésében, hogy megérthes­sük azokat az ellentmondá­sokat, amelyek az ottani po­litikai életben még a Fnan- co-rendszer utolsó éveiben is szembetűnőek voltak. Érdekes történelmi párhu­zam, hogy a harmincas évek szocialistái a Felipe Gonzá- lez által vezetett POS-E-hez (Spanyol Szocialista Mun­káspártihoz) hasonlóan, egy gazdasági válság időszaká­ban. kerülitek vezető szerep­be. González szocialista párt­ja viszont az eddigi legna­gyobb győzelmet aratta, fö­lényes többséggel, 1982 októ­berében. A külpolitika, a világ ese­ményei iránt érdeklődők­nek, az újságolvasóknak egy­aránt tartalmas tájékoztató Gömöri Endre könyve. (B. L.) Tévénapló Bálint György emléke Huszonegy éves volt, amikor Babits a Nyugatban kö­zölte verseit, — fiatal író számára nem volt nagyobb kitüntetés, valósággal írói lovaggáütést jelentett. Egye­lőre sokat fordított, mint aki élesíti fegyverét, — bár a fordítások végigkísérték rövid életét, Hawthorne, Sinclair Lewis, Huxley nevével találkozunk átültetései között, — jó barátság fűzi Babaitshoz, Kosztolányihoz, Móriczhoz, József Attilához, és mindenek előtt Radnóti Miklóshoz, aki megrendítő versben siratta el. S már ekkor megtalálja igazi műfaját, s a titkát is tudja, hogy a rövid, napilapba szánt írások ne merüljenek el az újságlapok tengerében. Miniatűr remekművek ezek, melynek első gyűjteménye már 1930-ban megjelent Az idő rabságában címmel. Közben állandó munkatársa az illegális párt Gondolat című folyóiratának, tudósítója az angol Daily Express-nek, s egyre becsültebb helye van a magyar szellemi életben. Fennmaradt a M. Kir. Kémelhárító Osztály jellem­zése, amely szerint „kommunista gyanús ügyekben már 1934 óta szerepel. A forradalmi írók Nemzetközi Szö­vetségének nyilvánartott tagja. Szabadkőművesekkel áll kapcsolatban. Minden kommunista irányú szellemi munkában aktív részt vett.” 1942 tavaszán letartóztat­ták, s bár vádiratot sem adtak ki ellene. fél évig fogva tartották, majd egy hónap múlva, október végén, Gö­döllőre vitt'ék, a munkaszolgálatos gyűjtőtáborba, ahon­nan november 27-én Ukrajnába került. 1943. január 21- én halt meg, „eltűnt, — koppan a hír” — írta. versében Radnóti Miklós. Eltűnt, pontosabban megölték, mert miként az újabb kutatások tudják, munkásszázada ki sem került a frontra. „Közírónak” mondta magát, de több volt ennél, élő lelkiismeret, abban a reményben, hogy „szerény esz­közeivel tehet valamit az emberiség érdekében”, de azt is tudva, amint Radnóti Miklós könyvéről• írta, „halálra ítéltek bennünket, egyelőre haladékot kap­tunk, addig, mindenesetre élünk, ahogy tudunk. sőt, néha még a jövőre is gondolunk, amely nyilván nem lesz a miénk... Tudjuk, hogy nem sokáig lehet, de ez nem kedvetleníthet el, nem mondhatjuk, hogy nem érdemes...” • Torzó az életműve? Mindenképp, hisz harminchete­dik születésnapját sem érte meg. Mégis, az életmű, így megcsonkítva is. egységes egész, a kor tükre, de több is ennél, mert a szellem felelőssége szól minden írásából, maradandó érvénnyel. Most lenne 80 éves, jó alkalom az emlékezésre. Nem maradt ki a tévé eseménynaptárából sem, kár, hogy a rendező, Hajdú György az egyszerű megoldást vá­lasztotta: háromnegyed órán át hallhattunk jól válo­gatott részleteket Bálint György műveiből. Csak a tele­vízió látványt is jelent, s a néhány bizonytalan hely­szín egy szecessziós asztali lámpával, ami nem is illik ide, nem tudja felidézni azt a légkört, amelyben Bálint György élt. Pedig sok fénykép maradt fenn róla, áll a Szent István parki ház is, amelyben lakott, meg lehe­tett volna szólaltatni többeket, akik tanúi voltak életé­nek. Kisebb figyelmetlenségnek is tanúi lehettünk: az egyik részletben Valencia szerepel a spanyol asszo­nyokkal kapcsolatban, nem pedig Velence. „Információ" A szavak is élik a maguk életét. Van, amelyik egy­szer csak kimegy a forgalomból, a másik meglepő je­lentésváltozás áldozata lesz, mint trágya szavunk, ami eredetileg fűszert, édességet jelentett, eleink tehát az ételt megtrágyázták, vagyis ízesítették. Az informálni ige a XVI. század elején bukkan fel nyelvünkben, ter­mészetesen latin jövevényszóként, s azután élte a maga csendes életét, színesítve a nyelvet, valami szerény árnyalati különbséggel, inkább hivatali jelleggel, el­különülve a tájékoztat, ismertet, hírt hoz, jelent, fel­világosítást ad jelentésétől. A minap számolni kezdtem, alig fél óra alatt tizen­nyolcszor hangzott el az egyik műsorban, esetenként meghökkentő formában, mert az is információ volt, hogy az egyik visszatérő műsor állandó szereplője ép­pen szabadságra ment, s a teniszverseny (Wimbledon — megéri az árát) közvetítője is információt kért Pestről, pedig csak azt akarta megkérdezni, hogy mennyi ideig maradhat a vonalban. Olyan fontos mindez? A tévé naponta több órán át beszél hozzánk, mi pedig hallgatjuk, áhítattal, kíván­csian, vagy bosszankodva, ami azt is jelenti, hogy akarva-nem akarva nagy szerepet vállal a nyelvműve­lésben. Az információ járványszerűen terjedt el, ese­tenként mondattanilag zörögve is, például így: még egy információt közlünk, pedig nyelvünk oly gazdag, hogy a bonyolultat is ki tudjuk fejezni egyszerűen, akkor meg mi értelme bonyolulttá tenni az egyszerűt? Cs. L. Ha péntek, akkor randevú Pénteken este sugározta a televízió Gergelyfy János _ rendezésében a Péntek esti randevú című műsort. Az adás a Petőfi Csarnok egy éves működéséről adott számot. Aki soha nem járt még a városligeti intézményben, most biztosan kedvet kapott hozzá. A csarnok, mint ezt a riportfilmből megtudtuk, változatos programok­kal várja a fiatalokat. A műsor készítői nekünk, né­zőknek mutatták be a csarnokot. A riportok bebizonyí­tották, itt mindenki kellemesen és hasznosan töltheti el szabad idejét. A csarnok „gazdái”, Lehel László igazgató^ Nagy Ákos zenei programvezető. Fodor Ágnes népművelő, és még sokan mások fáradoznak azon, hogy a fiatalok igényeit kielégítsék. A fiatalok maguk is javasolhatnak programokat. A Petőfi Csarnok dolgozói egy kedves kis dallal búcsúztak: Szép nagy a ház, a csarnokunk. te is beférsz még. Gyere! Gyere! A műsornak egyetlen szépséghibája volt csak. Későn kezdődött. így azok, akik nem állandó nézői a Péntek esti randevúnak, nem biztos, hogy tudomást szereztek a Petőfi Csarnok működéséről. A cél pedig ez volt. szakály — *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents