Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
198H. június 1. Képújság 5 Felkészültünk ? Nem minden büszkeség nélkül idézgetjük az utóbbi esztendőkben a statisztikának a? idegenforgalomról szóló adatait: lám, már megint több külföldi jött hozzánk mint tavaly, pedig akkor is többen voltak, mint az azt megelőző évben. Részletesen beszámol a statisztika arról, is, hogy melyik országból hányán jöttek, .meg hogy mennyi időt töltötték itt és mennyi pénzt költöttek. Ilyenkor összehasonlítgatunk, némi fejszámolást végzünk, aminek — többnyire — az a végeredménye, hogy „lám, már idegenforgalmi nagyhatalom lettünk”. Természetesen sok ebben a túlzás, hiszen jól tudjuk: a Balaton minden szépsége ellenére sem nyújtja azt, amit a tenger, viharos történelmünk megfosztott bennünket annak lehetőségétől, hogy világhírű régiségeket mutogathassunk a turistáknak (mint némely országban szinte magától értetődő), s bizony nagyon sokat kell tennünk azért, hogy a turisták száma évről évre emelkedjék. De ne legyünk kishitűek: Magyarország valóban egyre kedveltebb idegenforgalmi célpont, mind több országból jönnek hozzánk vendégek, s ahonnan már korábban felénk a turisták áradata, onnan — általában többen érkeznek. Vagyis az összkép feltét pozitív. juuuciv uuóóaim megindult felénk — évsei évre töt lenül pozitív. Erre mutatnak azok a vendégkönyvi bejegyzések, az utazási irodákhoz, idegenforgalmi hivatalokhoz címzett levelek is, amelyekben a nálunk vendégeskedő külföldiek kellemes élményekről, szíves vendéglátásról, nemegyszer várakozáson felüli szép és jó tapasztalataikról számolnák be. Utólag, tehát minden érdek nélkül. Meg is tesznek (majdnem) mindent az idegenforgalommal hivatásszerűen foglalkozók azért, hogy a külföldi jól érezze magát nálunk, máskor is jöjjön és hívja, biztassa magyarországi útra rokonait, barátait, ismerőseit. Még akkor is igaz ez, ha olykor megzavarja a kép tisztaságát a zárójelbe tett „majdnem”. Mert a vendégkönyvekben annak is van nyoma, hogy egyes szállodákban nem minden pincér,' szobaasszony, liftes Stb. eléggé udvarias, hogy a tisztaság körül sincs mindenütt minden a legnagyobb rendben, hogy néhol elveszettnek érzi magát a turista, mert a magyaron kívül semmilyen nyelven nem értenek, s még csak egy eligazító tábla sem könnyíti meg a dolgát. Hozzátehetjük a fenti, nagyon is jogos kifogásokhoz, hogy a helyben lakók sem mindenütt segítik az idegen- forgalomban dolgozókat. Magyarán : sokszor ugyanazok, akik egyébként büszkén hangzotatják, hogy „idegenforgalmi nagyhatalom” lettünk — a mindennapi érintkezésben inkább „ellendrukkereknek” látszanak. Néhol azért panaszkodnak, hogy a turisták — főleg a szomszédos országokból, bármilyen irányból érkezők — felvásárolják a boltok árukészletét. Vagy éppen arról, hogy a város utcáin egyre nehezebb parkolóhelyet találni, mert mindenütt külföldi rendszámú gépkocsik állnak. Ne ítéljünk korán, előfordul, hogy az így pa- naszkodóknak van valami igazuk. Mégsem a turistákban, a külföldiekben kell keresni a hibát, hanem abban, hogy még .mindig nem mindenütt és nem mindenki készül fel kellően fogadásukra. Ha valahol azért fogynák ki a minden nap szükséges élel- micilkkek vagy egyéb áruk, mert sok a turista — a hiba a kereskedelemben van. Akár a helyi boltvezetőkben, akik nem rendelnek eléggé előreláótan, akár a nagykereskedelmi és egyéb, a gyorsan fogyó cikkeket szállító vállalatokban. Nekik kell úgy számolni, hogy elegendő áru legyen a helyiek és a turisták számára is. S ha parkolási gondokat okoz a „turista-invázió”, az a helyi tanácsi vezetők hibája: idejében kell gondoskodni arról, hogy legyen hol várakozniuk az autósoknak. Nekünk is jólesik külföldön, ha valahol látjuk a feliratot: „Magyarul beszélünk!”. Természetesnek vehetjük tehát, hogy hasonló feliratokat szeretnek látni nálunk a külföldiek is. S nemcsak világnyelveken, hanem — például — lengyelül, szlovákul, szerbhorvátul is. (Csak zárójelben: mostanában egyre jobban divatba jöttek az angol üzletnevek — ám a ,,shop”-okban többnyire éppúgy nem tud senki semmilyen idegen nyelven, mint más boltokban.) Általánosságban igaz az. hogy tíz millió (vagy annál is több) turistát csak akkor tud megfelelően .fogadni egy tíz milliónál al-ig valamivel népesebb ország — ha a vendégfogadásban mindenki részt vesz. Legalábbis azok, akik valamilyen kapcsolatba kerülnek a külföldiekkel, de a szó legtágabb értelmében. Vagyis nemcsak a szállodák, kempingek, nemzetközi színvonalú éttermek, határállomások, utazási és idegenforgalmi irodák dolgozói, akiknél ma már elemi követelmény nemcsak a nyelvtudás, de a kulturált viselkedés is. Sajnos ott sem megy még minden kifogástalanul. Előfordul, hogy a külföldi megrendelését felvevő pincér — ismét csak például — több-kevesebb nehézség árán felveszi a rendelést a vendég nyelvén, aztán sértő megjegyzést tesz rá magyarul. Ilyenkor az a szerencse, ha a turista egyáltalán nem érti nyelvünket — de volt már olyan eset is, hogy értette, s ezért rövidítette meg itt tartózkodását. Jóérzéssel számol be viszont otthon magyarországi tapasztalatairól az a turista, akinek segítettek a járókelők az utcán az eligazodásban. Vagy az, akinek önkéntes tolmács sietett segítségére egy múzeumban, ahol a kiállított tárgyak alatt csak magyar nyelvű felirat áll. Ám kevésbé elégedett az, akit valamelyik hazánkfia megállított, s kézzel-lábbal igyekezett magyarázni, hogy „esencs”, azaz, hogy valutát szeretne vásárolni. ahhoz, hogy ha nem is „idegen- forgalmi nagyhatalom” akarunk lenni, de olyan ország, ahová szívesen jönnek a turisták. Többet vagy kevesebbet, de mindenki hozzátehet nemzeti jóhírünkhöz, s ahhoz, hogy tízmilliós kis hazánkban kulturáltan fogadhassunk akár tíz millió vagy annál is több turistát. Várkonyi Endre Sok minden kell Az iskola madártávlatból Fűtésszerelők 101 millió forintot érő beruházással gazdagodik ősztől a megyeszékhely. Elkészül a százkét szobás kollégium■ a tanítóképző főiskola részére és ugyancsak befejeződik ti tizenhat tantermes gyakorló általános iskola építése, fi háromszázfős kollégium három ágyas szobái kényelmei otthont nyújtanak a benne lakóknak. Jelenleg a TOTÊV szerelői dolgoznak az épületben. Folyik a víz-, a villany- fűtés- és liftszerelés. A fehér kollégium mellett még szürke az iskola betonfala, mely hamarosan piros falával és fehér ablakaival a .város új színfoltja lesz. Itt is a belső munkák folynak, ugyanakkor épül a sportudvar, készül nek a különböző sportpályák. A kollégium műszaki átadása július 15.. az iskoláé augusztus 20. Birtokbavétel az új tanévtől, szeptembertől. Fotó: Bakó Jenő A kollégium külső képe Festők dolgoznak a szobákban Leszedik a kollégium állványzatát Burkolótanulók Piros iskola és fehér kollégium