Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

a NÉPÚJSÁG 1988. június 7, A kiszolgálás színvonala A tömegközlekedés helyzete a megyében Véleménykülönbségek — Az ellátást biztosítani lehet Ha késik a vonat, az autó­busz, ha nem érjük el a csatlakozást, vagy éppen el­lenkezőleg, órákat kell vár­ni arra, hamar kimondjuk, hogy a közlekedés rossz. Vannak még a megyében „fehér foltok” is, kis telepü­lések, ahova nehéz eljutni, vagy éppen visszakerülni a megyeszékhelyre. Csökken a műszaki szín­vonal, sok a panasz a Volán­nál, mégis azt mutatja a mértleg, hogy a megye köz­lekedésének helyzete sokkal jobb annál, mint azt sokan — egy-egy vonal ismereté­ben — gondolják. A vállalatoknak is vannak gondjaik — pénzük már ke­vesebb. A megyei népi ellenőrzési bizottság nemrégiben meg­vizsgálta a megye tömegköz­lekedésének helyzetét, a vizsgálatban részt vett vala­mennyi városi NEB, együtt­működtek az SZMT-vel, a megyei tanács vb közleke­dési osztályával és a KSH megyei igazgatóságával. A helyszíni ellenőrzést kombi­nálták kérdőíves módszerrel és önbeszámdlókkal. Közúton, autóbusszal A gazdaság „érrendszerét” képviselő tömegközlekedési infrastruktúrának meghatá­rozó szerepe van a teljesít­ményekben, és hat a lakos­ság életkörülményeire, köz­érzetére. Ennek a területnek a fejlesztése különösen sok pénzt igényelne, amiből ke­vés van, ráadásul a minősé­ge iránti követelményéli megnőttek. Az emberek ezt a mindennapokban úgy fo­galmazták meg, hogy a meg­emelt jegyárakért jobb szol­gáltatást igényelnek. A be­ruházások, vagy azok elma­radása hosszú távon megha­tározó jelentőségű. A VI. ötéves terv alapvető követelményként jelölte meg, hogy az illetékes válla- ' ( latok a szállítási igényeket lehetőleg maradéktalanul, és a már elért színvonalon elé­gítsék ki. Ez képezte a Ge­menc Volán személyforgalmi koncepciójának is az alapját. Szekszrádon több vonal megnyitásával megoldódott a Herman Ottó lakótelep és a Bottyán-hegy bekapcsolá­sa a városközponthoz, és az ipartelepre. Üj vonalak is létesültek, több másikai meghosszabbítottak. A helyi forgalomba 4 csuklós buszt állítottak be, Pakson a helyi járatot Dunakömlődig hosz- szabbították meg, hasonlóan bővül a közlekedés Dombó­váréit. Bonyhádon új helyi vonalat nyitottak meg. Min­denütt kicserélték a jegyau­tomatákat. A helyközi közlekedésben kidolgozták a negyvenórás munkahéthez alkalmazkodó menetrendet, az elővárosi forgalomba csuklós buszokat állítottak be, biztosították valamennyi település bekö­tését a forgalomba, legalább az alapellátás színvonalán. Új jegykezelő gépet állítot­ták be. Gazdaságossági szempontok miatt a gyenge kihasználtságú járatokat a területileg illetékes tanácsok egyetértésével leállították. A tervben foglaltakat nagy részben sikerült megvalósí­tani, de gondok vannak még a városokban az új lakóte­lepek bekapcsolásával, fő­ként amiatt, hogy az utak. fordulóhelyek, megállók lé­tesítése nem tartott lépést a lakásépítéssel. Gondot okoz ’ a munkahelyek eltérő mun­karendje is, a menetrend ál­talában a legkorábbi mun­kakezdéshez és a legkésőbbi befejezéshez alkalmazkodik. Négy évvel ezelőtt hajtot­ták végre a régi buszok le­selejtezését, azóta a géppark csak „öregedett”, sok a nul­lára leírt jármű, ennek ará­nya növekvő. A menetrendet, gondos egyeztetés után évente egy­szer adják ki, évközi módo­sításra csak, nagyon indokolt esetben van mód. A vizsgált időszakban kap­csolták be a forgalomba Já- gónakot, jelenleg csak Grá- bóc, Bátaapáti a „fehér folt”, itt munkaszüneti napokon nincs közlekedés. Az utazási feltételek javításáért A közlekedési feltételek elsősorban amiatt javultak, hogy nőtt a nagy befogadó- képességű, csüklós járatok száma. A vállalat erőfeszíté­seket tesz a megállóhelyek, várótermek állapotának ja­vítására, ennek érdekében folyamatos a kapcsolat az érintett tanácsokkal. A VI. ötéves tervben új pályaud- van épült Pakson és Duna- földváron, Dombóvárait át­helyezték a vasútállomásra. A legnagyobb a gond Szek­szárdion, ahol a VII. ötéves tervben ismét szerepel az új pályaudvar építése, Tamási­ban korszerűsítését terve­zik. A vállalathoz érkező szép számú — de csökkenő — pa­naszoki többsége a gépkocsi- vezetőig magatartása ellen emel kifogást. Ezek minden esetben kivizsgálják, indo­kolt esetben a felelősségre- vonás nem marad el. A VII. ötéves tervben ki­emelt feladat a helyi közle­kedés fejlesztése és a hely­közinek a szinten tartása. Üjabb autóbuszokkal kíván­ják csökkenteni csúcsforga­lom zsúfoltságát, ezenkívül a járatok sűrítését tervezik. Az új autóbuszokat a hely­közi forgalomba állítják, nö­velve azok biztonságát. Az új menetrendekben még in­kább alkalmazkodni kíván­nak az igényekhez, és kez­deményezik — mint eddig is — a közületi autóbuszok be­vonását a közforgalomba. Cél természetesen a jövedel­mezőség növelése is. A vasúton csökkent a forgalom A MÁV Pécsi Igazgatósá­ga a VI. ötéves terv idősza­kában húsz százalékkal ke­vesebb, beruházási kerettel rendelkezett mint korábban, a lemaradásók tehát nőttek. Kiemelkedik mégis a Buda­pest—Péos vonal megyei sza­kaszának villamosítása, az ezzel együttjáró korszerűsí­tés, pályafelújítás. A sze­mélyszállítás minőségét szol­gálta a Dombóvárott létesi- tett új személykocsi-tároló, -tisztító és -karbantartó vá­gánycsoport, és Simontor- nya, Dunaföldvár állomásá­nak folyamatban lévő kor­szerűsítése. Pincehely, Ke- szőhidegkút, Gyönk, Dom­bóvár állomásainak korsze­rűsítése ugyanakkor forrás hiányában elmaradt. Javu­lást jelent a korszerűbb, új személykocsik forgalomba állítása. A MÁV igazgatósá­ga és a megye illetékes szer­vei között szoros a kapcso­lat, nagy figyelmet fordíta­nak a Volánnál is a menet­rend-egyeztetésre, sajnos a törzsvonalak rendjének ki­alakítására csak kevés a be­folyásuk. Az utazósebességei a vasúti pályák színvonalá­hoz kell igazítani, ez Kesző- hidegkút—Gyönk—Tamási vonalán mindössze 20—30 km óránként. A tarifaemelést követően csökkent a forgalom, majd a bevezetett kedvezmények hatására stabilizálódott. A látszattal ellentétben nem magas a késések aránya, ezek is általában a pálya­korszerűsítéssel kapcsolato­sak. A VII. ötéves tervben nagyobb összeg áll rendel­kezésre, ebből korszerűsítik a Rétszilas—Bátaszék vonalat, illetve a kapcsolt létesítmé­nyeket. Szekszárdon új utas- peron készül, ezen kívül még 12 állomáson lesznek kisebb- nagyobb beuh ázások. Munkásszállítás, tanácsi feladatok, vélemények A megyében jelenleg 125 közület tulajdonálban 290 autóbusz üzemel. Sajnos, nagy többségük régi, és nincs megfelelő műszaki állapot­ban. Közforgalomba állítá­sukat akadályozza — töb­bek között — hogy éppen a csúcsforgalmon kívül tud­nák őket használni, amikor nincs rá szükség. Jó példa ezen a téren az egész körzet­ben működő autóbuszaival a Da I mán di Mezőgazdasági Kombinát. A vállalatok, intézmények, mezőgazdasági üzemek autóbuszait a spor­tolók, szocialista brigádok, más közösségek is használ­ják. A helyi tanácsok a tervidő­szak alatt a lehetőségeikhez képest folyamatosan bővítet­ték, felújították az úthálóza­tott, korszerűsítették a meg­állóhelyeket és a tervezettnél több buszvárót létesítették. A tömegközlekedéssel kap­csolatos lakossági észrevéte­lek, amennyiben új megálló­helyre, vagy útvonal kijelö­lésre vonatkoznak, általá­ban orvoslást nyernék. A bejáró dolgozókat foglal­koztató vállalatók és a köz­lekedésben részt vevő válla­latók vezetőinek a vélemé­nye időnként eltér egymástól. A saját járműves közlekedés­re általában nincs panasz. A munkaszüneti napok közlekedési lehetőségeit érin­tette a legtöbb kifogás, a vasúton a legkedvezőbb mi­nősítést a személyzet érde­melte ki, a legrosszabb volt a vélemény a tisztaságról, illetve az utaskiszölgáló léte­sítményekről. összességében a közlekedés színvonalát a kérdőívékre vá­laszolók megfelelőnek érté­kelték, ez ds azt mutatja, hogy a vállalatók a felada­tukat a meglévő technikai és személyi körülmények között is el tudják látni. A kifogásókat, javaslato­kat a népi ellenőrzés eljut­tatja az illetékesekhez, kü­lönféle intézkedések már történték is a vizsgálat óta. —lhárosi— Szeretetzaua r A kábítószerről — őszintén Kétfajta kábítószerről szoktunk beszélni. A „ke­mény drog”-akhoz, például a hasishoz hazánkban vi­szonylag kevesen jutnak hoz­zá. Néhány ezer fiatal rab­ja a „sárga szörnynek”. El­sősorban a bűnüldöző szer­vek hatásos munkájának kö­szönhető, hogy nem terjedt el széles körben és an,nak, hogy a kábítószer igen drá­ga. A másik az enyhébb változat a szipuzás — ra- gaszitószerek párlatának be­lélegzése —, a gyógyszerek alkohollal erősített hatása, gyógyszerkészítmények int. ravénás befecskendezése a hazai „drogosok” többségé­nek kábítószere. Harminc­ezer fiatalról, — hiszen majd kizárólag ők az áldozatok — tudunk. A holdudvarokba tartozók — akik alkalom­szerűen csapódnak hozzájuk, vagy akik nem kerülnék az egészségügyi intézmények látómezejébe — azonban sokkal többen vannak. Ha van „jó recepted...” A kábítószeresek közül kettő vállalta a beszélgetést az egyik budapesti kórház „Detox" osztályán. A cso­portterápia célját szolgáló helyiségben szűrt fény. A folyosón még tart a gyógy­szerosztás. Igyekszem elfe­lejteni azt, amit a pszichiá­ter mondott a gyerekekről. Punkos frizura, ártatlan, őszinte kamaszszemek. A kislány — húszon innen — szívja az egyilk cigarettát a másak utón. — Milyen érzés „belőve” lenni? — Akadozik a sza­vuk, de mégis kibukik belő­le a mondanivaló. — Tudod a „szert” egyre nehezebb beszerezni. Ha van „jó recepted”, akkor is előfordul, hogy hígítják. Vagy vizet adnak. A vénái­dat jobban ismered, mint az orvosok. Kristályosán ke­mények már a „sok belövés- től”. Egy barátomnak már csak a talpába lehet szúr­ni a tűt. Aztán ahogy ürül a fecskendő, úgy érzel vala. mi különöset. Iszonyú ... Rázkódol, a bőröd vörös lesz. Aztán megnyugszol. Amit eddiig szemellenzősen láttál, az most kitágul. (Ezt többször elmondják, kivörö­södnek, nevetünk.) Hogy mi ez? Hát érdekes lesz minden ember. Akit csak látsz. Sze­reted őket. Ök is szeretnek. Órákig hallgattam egyszer egy toprongyos embert egy pályaudvaron. Azt mondta, hogy én jó vagyok. Olykor tudom, hogy tényleg igaz. Most nincs bennünk semmi „anyag”. Reggel bejövünk ide, estig itt vagyunk, s in­dulás haza. Fülém'be cseng az osztály pszichiáterének a sza va : „Most kezdjük megteremte­ni a kórházi és az egész­ségügyi ellátás intézményes kereteit. Ágyhiánnyal küz­dünk, ambulánsán, járdbe- tegként kezelünk itt fiatalo. kát. Ezekben a faházakban.” Megelőzni ! Faházak a város másik végén. Apró iroda. Az Or­szágos Alkohológiai Intézet központja. Dr. Takách Gás­pár főorvos: — Több minisztérium be­vonásával az egészségügy koordinálja — országosan — a munkát. Minisztertanácsi döntés alapján. Dr. Csehák Judit miniszterelnök-helyet­tes irányítja az intézményes küzdelmet. A hangsúlyt a megelőzésre helyezzük. Ma már külön választjuk 0 kór házi kezelést — a megvonást — és a megelőzést. Éppen ezért hozunk létre egy sza­natóriumot, amely munkás- szállásszerűen működik majd, természetesen kemé­nyebb feltételekkel. Ide az otthon nélküli, csövező fia­talók kerülnek. A szigorú klinikai elvonásra három fővárosi kórház szakosodik, s néhány vidéki, elsősorban azokban a városokban, ahol a legtöbb kábítószeres fiatal él. Ezen túl minden megyei székhelyen az önálló aliko- hológiai szakorvos feladata lesz a „drogosok” figyelem­mel kísérése is. Szegeden, Győrött, Pécsett van szük­ség az egészségügyi hálózat továbbfejlesztésére. Hangsú. lyozom, legfontosabb felada­tunk a megelőzés. Létre kell hozni — az antialkoholista mozgalomhoz hasonlóan — a klubhálózatot. Komoly feladat előtt állnak a szo­ciális gondozók, s a csa­ládvédelmi központokat is ki kell építenünk. Szüleik­kel, házastársaikkal együtt kell kezelnünk a bajiba ju­tottakat. Ezen a nyáron — másodízben — a Velencei­tó partján egy nyaralóiban háromszor három hétig üdültetünk volt narkósokat, családjukkal együtt. Ez már nem egészségügyi ellátás, hanem nyaraltatás. Lánc­szeme annak, amit így hí­vunk: társadalmi összefo­gás. A kábítószer elleni harc frontvonala az iskolákban és a körzeti orvosi rende­lőkben húzódik. Nagyon fontos, hogy a pedagógus megfelelő tapintattal és hatáirozottan tudjon csele­kedni, ha az iskolában olyan gyerekeket lát, akik kipróbálják a narkózás bár­mely formáját. Fontos a körzeti orvosok továbbkép­zése, hiszen ők ismerhetik fel az árulkodó jeléket már korai stádiumban. Égetően szükség van a tanácsadó hálózat kiépítésére — első­sorban a városokban. Az előbb említett városokban és Szolnokon már eredmé­nyesen működik ez a szol­gálat. Okosan és nagy tű­rőképességgel kell oldanunk a szülők és az egész társa­dalom közömbösségét, félel­mét. „Anyád otthon nem vár...” A félelemről beszéi a punkos hajú fiú és a szelíd szemű lány is a kórházi osztályon. — Azt kérdezed, hogy milyen világot szeretnénk magunk körül? Hát olyat, ahol mindenki isimerné a másikat. Ahol szeretnének téged, s te is az embere­két. Azért ma még nem tudjük elképzelni egy kis kábítószer nélkül. Később talán ... Most viszont ha ide tennéd elém a „hidrót”, és a fecskendőt, nem vol­nék képes ellenállni. Álékor minden kitágul... Persze félsz is. Sokszor azt hiszed, hogy sötét alakok követ­nek. Nem tudsz egyedül len­ni egy lakásban. Nemrég, amikor fürdőkádban ültem és mostam a hajlam, a hab elborította az arcomat, jaj ... nem tudok róla be­szélni. Mintha megfojtaná­nak ... Megyünk gyalog Pécsre vagy Szegedre. Au­tók suhannak el melletted, néha meg is állnak, de te Csak mész. Egészen addig, ameddig rá nem döbbensz arra, hogy fogytán a „szer”. És mert egyre nehezebb megszerezni, mert átvernek a patikában, mert rendőr­ségi ügy lesz belőle: bejössz ide a kórházba. Az itt ke­zelt alkoholbetegek lenéz­nék, kiszúrnak véled, persze te is különbnek tartod ma­gad a „zacskósoknál” — a ragasztósoknál... Anyád ott. hon nem vár, mert vagy leírt, vagy nincs. Ezért itt vagy és álmodsz egy szebb viliágról, ahol talán egy ki­csi kábítószer is van ... Megkeresni az okokat — A kábítószer-élvezet társadalmi tünet, lelki baj. Szándékosan nem mondom azt, hogy betegség — ma­gyarázza a megszállottak szelídségével dr. Kós T. Márta piszchiáter, aki Frá­ter Judit és Juhász Sándor pszichológussal együtt vég­zi a parkosok kezelését. — A csapat új elméleti és gyakorlati megközelítéssel indul harcba. A lényeg így foglalható össze: a tüneti kezelésen túl felvállalni a fiatalokat, tettenérni kap­csolataikat, amelyek befo­lyásolják őket. Másként fo­galmazva: nemcsak az a narkós, aki már rabja vala. milyen „szer”-nek, tehát azt kell vizsgálnunk, hogyan válik valaki kábítószer-élve­zővé. A hajlam egy és hat­éves kor között már a korai én-fejlődéskor kialakul. A gyermek életében ekkor kö­zépponti helyet foglal el 8/ édesanya. Az anyai szeretet hiánya, vagy a buta szere­tet zavarokat okoz, szeretet- éhséget szül. Az édesapa sze­mélye is döntő, különösen a harmadik és a tizedik élet­év között. Ekkor fejlődik ki az úgynevezett felettes én, amely szabályozza a visel, kedést, a lelkiismeret kiala­kítója. A társadalmi beillesz­kedést az aP® személye ha­tározza meg. Az édesanya helyett, — aki dolgozik és kevés ideje jut a családra — napjainkban belép a tár­sadalmi intézményrendszer : a bölcsőde, az óvoda. Az édesapa helyett az iskola és a gyermekszervezetek. A társadalmi zavarok a gyer­mekékiben is lecsapódnak, s az eredmény a szeretethi- ány és a beilleszkedési za­var. Éppen azt kutatjuk, hogy miért lesz egyikükből „csak” ideges, másikukból lelki beteg, és megint egy csoportból kábítószer-élvező. Elméletünk már van, most vizsgáljuk — itt és majd Gárdonyban —, hogy a gya­korlat igazolja-e azt. Ruttkay Levente „Persze félsz is.” — Beszélgetőpartnerünk „Reggel bejövünk ide, estig itt vagyunk”

Next

/
Thumbnails
Contents