Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7. InTÉPÜJSÀG 3 Béke- és barátsági hónap Sikeres rendezvények Nem kampány, hanem folyamat A béke- és barátsági --------------- munka a Ha­zafias Népfrontban és az Országos Béketanács szerve­zésében nem 'kampánymunka, hanem folyamatos feladat. Ennék megfelelően általá­ban éves tervek foglalkoznak a célok megjelölésével, a rendezvények megszervezésé­vel. Az idén, a nemzetközi békeévben annyiban válto­zott a 'helyzet, hogy még több volt a helyi rendezvény, és a korábbinál is több eseményen fordítottak figyelmet a Szov­jetunió leszerelési javaslatai­nak ismertetésére, a nem­zetközi élet kérdéseinek meg­vitatására. A z év első hónapjaiban a barátsági rendezvények kö­zött említésre méltó volt a Bulgária a XIII. pártkong­resszus előtt című előadás, amelyet Bogyiszlón és Szek- szárdon is meghallgathatták az érdeklődők. Érthető volt a kíváncsiság, hiszen sajná­latosan keveset tudunk ennek a szocialista országnak az életéről, az előadó személye is garantálta a színvonalat. Sökan vettek részt a ma­gyar—szovjet barátsági hét rendezvényein is, tizennyolc helyen volt kiállítás, film­vetítés, baráti találkozó. Ezek kellőképpen ráirányították a figyelmet az SZKP XXVII. kongresszusára. Márciusban és áprilisban az NDK Cent­rum képviselői tartották elő­adásokat Szekszárdon, Dom- bóvárott, Bonyhádon. A májusi békehónap nyol­cadikén kezdődött a megyei nyitó nagygyűléssel. A béke jegyében rendelték meg az idén a Sió-menti fiatalok ta­lálkozóját, a rendezvény nyilván arra is felhívta a fi­gyelmet, hogy a Bőrgyár Eötvös KISZ-szervezete nagy­községi békeklub szervezésé­vel foglalkozik. A megyében már több helyen működik békeközösség, és újabbak megalakulása várható, a domóvári CSIV békeklubja már nemzetközi kapcsolatok­kal is rendelkezik, a békehó- nap ideje alatt fogadtak osztrák egyetemista fiatalo­kat, akikkel az Országos B'ékétanács közreműködésé­vel vették fel a kapcsolatot. Nyilván mindenki számára érdekes volt hallani az oszt­rák békemozgalomról, mint ahogy a szomszéd ország fiataljai számára is érdekes volt egy kisváros és annak élete. Ami a fiatalokat fel­tétlenül összekötötte, az a minden emberben meglévő békevágy volt, ők ezt nem­csak érzik, hanem tenni is szeretnének annak érdeké­ben, hogy Európa békéje megmaradjon, és az egész vi­lágon legyen esély a békés alkotó munkára. Érdekes kezdeményezés volt, hogy a Parlamentben, az Országos Béketanács ün­nepi ülésén vendégek is jelen voltak, valamennyi OBT-tag egy vendéget vihetett magá­val. A hozzászólásokban igen gazdag program bontako­zott ki, amiből a megyében is hasznosítható lehet né­hány. Egy úttörő például fel­hívást tett közzé, amit a Béketanács megáévá tett, e szerint az úttörők augusztus 6-án, a hirosimai atomtá­madás évfordulóján, lég­gömböket és papírsárkányo­kat eregetnek fel, tiltakozá­sul és annak kifejezésére, amit már a gyermek-rajz- pályázaton is meghirdetett az OBT: Élni akarunk! A tervek szerint nemzetközi akció is lehet a kezdeménye­zésből. Megyénkben szer­vezhetné a demonstrációt — hiszen a gyerekek szívesen részt vesznek minden játé­kos akcióban — a pedagó­gusok a békéért mozgalom aktivistái, illetve megyei szervező bizottsága. Nevelési szempontból is--------------- jelentősége van a dolognak, hiszen az Or­szágos Békekonferencia két évvel ezelőtt elhatározta a békére nevelés programját. Ez így önmagában furcsán hat, mégis indokolt, ugyan­is a negyven évnél fiatalab­bak már békében születtek, nem ismerik a háborút, ezért nincs kellő veszélyér­zetük, így megfelelően ér­lelni sem tudják a békés építő munka eredményeit. Jelentősége van tehát, hogy hia felhívják a figyelmüket arra, hogy a béke nem csu­pán az elődök „ajándéka”, ezért a világon még nagyon sok helyütt harcolni kell. \hol ninas, ott a legjobban talán éppen a gyerekeket sújtja. Tolna megyéből ti­zennégyen vettek részt a Béketanács ülésén, így bete, kiütést nyerhettek annak munkájába. Váralján került sor a megye kisiparosainak ha­gyományos találkozójára, mintegy ezer ember részvé­telével, ott nyitották meg a Békében élünk című gyer­mek-rajzkiállítást is. A há­rom szövetkezeti ágazal békegyűlésén Tolnán mint­egy kétszázötvenen voltak, azt megelőzően a béke-ba­rátsági és szolidaritási mun­kaközösség tartottat Szek­szárdon ülését, mindkettőn az OBT titkára tartott elő­adást. A bizottsági ülésen részt vettek a békeközössé­gek képviselői is, itt beszél­tek az éves munkáról, amely­nek már most része áz őszi országos békekonferencia előkészítése. Ugyancsak a három szövetkezeti ágazat a HNF megyei nőbizottságá­val közösen tartott békegyű- lést, ahol Bebrics Anna nyugalmazott nagykövet tar­tott előadást. A KISZÖV szervezésében folyamatosan aajli'k a Szövetkezetek a bé­kéért című vetélkedő. Meg­tartották az ugyancsak ha­gyományos Béke Kupa fu­tóversenyt az S2MT szerve­zésében, ennek előzményei a községi fordulók voltak. A békehónap megyei nyi­tó nagygyűlésére az idén Tamásiban került sor, ahol igen sokan írták alá az OBT békefelhívását. A népfront- bizottságoknak és a béke­közösségeknek az idén sok­kal több kiadvány, újság plakát áll rendelkezésükre, mint korábban. Még nagyobb volna az érdeklődés trikók­ra, jelvényekre. A középfokú tanintézetek­ben, de még az általános is­kolák felső tagozataiban is nagy az igény a békejelvé­nyek iránt. Életkori sajátos­ság a jelvényék viselése, ez mostanában kimondottan di­vat is. Ismert és kevébé is­mert, jó és kevésbé jó együttesek, illetve azok tag­jainak fényképeivel díszí­tett kitűzök, jelvények min­den mennyiségben kaphatók a „'butikforgalomban”, ugyan­akkor senki nem tudja, hogy a magyar békemozga­lom szépséges tulipánját vagy éppen egy békega­lambot hol lehetne beszerez­ni. Pontosabban, Tolna me­gyében nem is lehet ezj kapná, pedig a fiatalok biz­tosan szívesen viselnék, az együttesek helyett vagy akár mellettük. Végül '* a békekonfe­----2— rencia egyik fő c élja volt a fiatalok mozgó­sítása a béke érdekében. Ezt pedig ilyen módszerekkel is ki lehetne egészíteni! Környezetvédelmi világnap Megemlékezés Iregszemcsén A környezetvédelmi világ­nap alkalmából ülést tartott tegnap délelőtt Iregszemcsén a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő környezetvédelmi munkakö­zösség. Az eseményen jelent volt — többek között — Var­jas János, a népfront megyei ■titkára. A bizottság Savanyuné Bo­dor Éva népfronttitkár élő­terjesztésében megtárgyalta és elfogadta a község környe­zetvédelméről szóló 'anyagot. A napi környezetvédelem te­rületén fordulatot jelentett a szervezett szemétszállítás be­vezetése, az utóbbi időben javult az állampolgári fegye­lem, megszűnőben vannak az illegális szemétlerakó helyek. A társadalmi munka alapján a 'község a megyei verseny­ben egyszer első, kétszer má­sodik és 'kétszer harmadik helyezést ért el, a kapott ju­talom anyagi alapot teremtett és újabb lendületet adott a község szípítéséhez. Az ut­cák csinosításához a nép­frontbizottság fásítási akció­kat szervezett. Mivel mező- gazdasági településről van szó, fokozott figyelmet for­dítottak a termőföld védel­mére, ápolják az űjiregi kas­télyparkot. A környezetvédelmi világ­nap alkalmából Kolumbusz Lászlóné, a megyei bizottság elnöke mondott beszédet. Be­vezetőben a világnap jelen­tőségéről szólt, majd arról, hogy a Hazafias Népfont kongresszusa megfogalmazta : a figyelemfelhívást most már a szervezett cselekvésnék kell felváltania. Szólt erről a párt XIII. kongresszusa is, majd a VII. ötéves tervtörvény pontosan meg is fogalmazta azokat a területeket, 'ahol most a legfontosabb tenni­valók vannak. Ez a víz, a levegő, a termőföld védelme, és a huladékok — ezek között is a főként veszélyesek — ehelyezése, illetve újrahasz­nosítása. A 'beszéd második része az élelmiszerekkel, illetve a földvédelemmel foglalkozott. A természetes, toxikus anya­gok mellett az élelmiszerek­be különféle anyagok kerül­hetnek, ezeknek a mennyi­ségét ellenőrzik, a szabvány is szigorúbb, mint a nemzet­közi előírások. A folyamatos ellenőrzés bizonyítja, hogy az adalékanyagok, konzervá­ló szerek, műanyagok és ke­mikáliák csak nagyon kas mennyiségben találhatók rpeg élelmiszereinkben. Nem ilyen egyszerű a hely­zet a primőrök esetében, hi­szen ezeket gyorsan értékesí­tik és elfogyasztják, ezért a termelőknek különösen kell vigyázniük az élelmezés­egészségügyi előírások be­tartására. Felhívta még a fi­gyelmet a szónok arra, hogy a spenót, a cékla, a sárga­répa és a saláta bizonyos anyagokat összegyűjt, ezért még a természetes trágyázás­ra is vigyázni kell. Vannak anyagok, melyek­nek hatása csak hosszú évek múlva mutatható ki, ezért nagy a felelősségünk, hang­súlyozta Kolumbusz Lászlóné ünnepi beszédében. Az ünnepségen Kiváló tár­sadalmi munkáért kitünteté­seket adtak át, emlékpláket- tet kapott — többek között — a helyi általános iskola úttörőcsapata. HÉTRŐL HÍRRŐL Mindenkinek másként marad emléke­zetes az idei év huszonbarmadik hete. Annak a szekszárdi férfinak is, aki a magyar—szovjet világbajnoksági labda­rúgó-mérkőzés másnapján munkahelyén fekete öltönyben jelent meg, de annak a sok ezer úttörőnek és kisdobosnak is, akik egy hete benépesítették a megyeszékhelyt. És megint másként azoknak az emberek­nek, akik ezt a köpönyegkoptató, esőverte tavaszi őszt már igazán más kontinensre kívánták. Akik nem érdemelnek kitüntetést Ha az előbb szóltam az ünneplő gyere­kekről — akik újlent ünnepelni készül­nek, hiszen nemsokára megkezdődik a nyári szünet —, méltánytalanul bánnék tanítóikkal, tanáraikkal, ha nem szólnék róluk is. Ámbár lehet, hogy a következő­kért némileg megneheztelnek rám. Most, hogy az idei pedagógusnapon is­mét kitüntetéssel ismerték el az oktatás­ban élenjárók munkáját, nekem pedig most az jutott az eszembe, hogy vajon há­nyán lehetnek közöttük, akik nem érde­melnek kitüntetést. Azért, mert ők, igaz, hogy „gyakorolják” a munkájukat, de na­gyon csínján bánnak a gyermek iránti szeretettel, ök olyanok, akik a felállított követelményrendszert nem a gyermek épülése érdekében, hanem csupán a taní­tott tárgyak miatt követellik meg. Ök, akik nincsenek tekintettel a gyermek képessé­geire, és kizárólag az ő tárgyuk fontossá­gával gyötrik őket. Ilyenkor — kimondom — sírógörccsel küszködve készül reggelen­te a gyerek az iskolába, és kezdi nem ta­lálni helyét a világban. Kérdésem: meg­nyugtatóan miként oldható fel ez a krí­zishelyzet? Ha már a megoldás szóba került, még egy iskolával kapcsolatos témáról. Lassan sokba kerül nekünk az ingyenes oktatás. Azt már régóta kényszerűen elfo­gadtuk, hogy áz óvoda mellett az iskolába is minden hónapban vinni kell a gyerek­nek a papírzsebkendőt, a papírtörülközőt, egyebeket. Az külön téma, hogy néhány gyerek társait tartja el ilyen dolgokkal, mert az utóbbiak szülei egyszerűen fele­dékenyek, vagy élősködőek. De azt már sokan képtelenek vagyunk megszokni, hogy különböző rendezvénye­ken — éppen pedagógusnap előtt — a szü­lők egymást licitálják felül. A pénzfel­ajánlásokkal. Hovatovább már ott tartunk, hogy a pedagógusünnepre nászajándékot szándé­kozna némelyik szülő vetetni a többiek­kel. Miért, és milyen jogon? Én azt követem, amit szüleimtől tanul­tam: a tanár, a tanító a virágnak örül. Amelyik pedig nem és elvárja a szülőktől a tetemes ajándékot, az köszöntse fel aján­dékkal saját magát. Szőlő és oklevél Az ilyen átélt kalandoknál sokkal kel­lemesebb látvány a szemnek a föld. Jár­tunkban már láthatjuk, hogy szűkül az ár­pa, és kezd kalászt növeszteni az őszi bú­za. A mezőgazdaságban nem jártas em­bernek — mint nékem is — ez csak lát­vány. Az ott dolgozóknak — munka. Kü­lönösen akkor, amikor ilyen sok eső esett, mint e héten. Igaz, használt az eső a nö­vényeknek, bár mint megírtuk, néhány helyen meg is károsította a kultúrákat. Kisebb mértékben az egyik legősibbet is, a szőlőt. Szőlősgazda szomszédom nem titkolja büszkeségét. Először indult, és dicséretes eredménnyel szerepelt a megyei borver­senyen. De nemcsak ő. Néhány adat: 116 fehér- és 144 vörös­bor tulajdonosa tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a hagyományos megyei bor- ünnepen A végeredmény: 20 arany-, 44 ezüst-, 32 bronzérem talált gazdára, és 13 oklevelet osztottak ki Tengelioen. A gazdasági munkában pedig oklevelet érdemelnek azok a vállalatok és gyáregy­ségek, amelyek exportfeladataiknak öröm­mel tesznek eleget. E mondatban talán furcsán hangzik az öröm kifejezés, mert a közgazdásznyelv tárgyilagos kifejezései között leginkább ennek nincs helye. Mégis, lehet úgy is exportra termelni, hogy a szabályozórendszer követelményei­nek eleget téve a vállalatok ne csak a ter­veiket teljesítsék. A kollektívák ne csak legyártsák az árut, jelentsenek és szállít­sanak. Az export kapcsán az örömön én azt értem, hogy a külhonba küldött áruk­ba egy kis Magyarország is kerüljön. Azoknak az embereknek a szívéből és ke­ze által, akik a munkát végzik. Legyen az akár szekszárdi bútor, másodlagos nyers­HÉTRE HÍRRE Esősapka a könyvsátron anyag, fonalhuiladék, bor, akármi. Erre azt is szokták mondani, hogy minőség és korrektség. Több ilyen példáról is beszá­moltunk e heti lapszámainkban. Oldódik a görcs Ez a hét vitathatatlanul volt. a községeké Nem is egy helyszínről jelentkeztek kol­légáim témáikkal. Ha a figyelmes olvasó — és nemcsak az ottlakó érintettek — egymás mellé teszi a gyönki, a keszőhi- degkúti, a kölesdi és a nagydorogi jelen­téseket, ákkor egy valamire azonnal rá­jöhet. E nehéz körülményeink között is egyre- másra jelentkeznek azért az eredmények. A településfejlesztés megvékonyodott pénztárcáját — még a második gazdaság­ban végzett munka mellett is — kisegíti a társadalmi munkáskéz. Korábban arról számoltunk be, hogy Pakson egy utcát lebetonoztak az ottla- kók, de e heti lapszámainkban is volt pél­da: a bogyiszlói új buszmegálló építése. Ezt a néhány tényt azért tartom fontos­nak megjegyezni, hogy vagy fikuszt mu­tassanak azoknak a szájtépőknek, akik szüntelen azt hangoztatják, hogy nadrág­szíj-húzogató napjainkban értelmét veszti az öntevékenység, és egyre kevésbé moz­dulnak a közös célokra a települések la­kói. Azt sajnos nem tudom, hogy a megyénk könyvbarát lakosai milyen érdeklődéssel olvasták e középszerűen sikerült ünnepi könyvhét könyveit. Nem tudom, hogy a vitatható idei kínálat kötetei közül meg­vették-e mindazokat, amelyek az ötvenes évekkel foglalkoztak. Szabó Bálint köny­ve frenetikus siker volt. Rövidesen újra­nyomják. örülnünk kell. Bennünk, fiatalokban, akik azokban az években még alig szület­tünk meg — olthatatlan vágy él a körül­mények, a tendenciák és a machinációk gyökereinek megértése iránt. Jó idő — rimánkodó Miközben szüntelen eső kényszerít be bennünket a lakásunkba, és már csak kéz- legyintéssel hallgatjuk a rádió időjárás­jelentéseit, az itt közölt napfürdőző höl­gyekre tekintve, igyekezzünk végre meg­idézni a jó időt. Már csak azért is, mert megkezdődnek a szabadságok. Dolgozni kell a kertekben. Vége lesz nemsokára a tanévnek. És különben is: ne adj, uram, már több esőt... SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Ilyen idő legyen!

Next

/
Thumbnails
Contents