Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
2 NÉPÚJSÁG 1986. június 7. Felavatták Budapesten Bajcsy-Zsilinszky szobrát Születésének 100. évfordulója alkalmából felavatták Budapesten, az Engels téren Bajcsy-Zsiilins2iky Endre szobrát, Győrfi Sándor Munkácsy-díjas karcagi szobrászművész alkotását. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Budapesti Bizottsága és Budapest Főváros Tanácsa rendezte pénteki avatóünnepségen Barcs Sándor országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja emlékezett Bajcsy-Zsi- liszky .politikai küzdelmeire, s a nácizmus elleni h!ar- cára. Eljötték e szoboravatásra személyesen vagy jelképesen mindazok — mondotta avatóbeszédében — akik a korabeli Magyarországon vállalták a cselekvést, a szellemi harctól a fegyveres ellenállásig; eljöttek a politikus szívéhez közel álló tarpai és derecskéi parasztok, zsellérek utódai. Tiszteletük jeléül jelentek BUDAPEST A közös piaci élelmiszer- szállítási embargó feloldást) óta folyamatosan indítja a Buingarofruet a friss kertészeti árut a nyugat-európai megrendelőkhöz. A forgalom ugyan még nem éri el az évszaknak megfelelő szintet, ám napról napra növekszik. Jobbára zöldpaprikát raknak a hűtőkocsikba, vagonokba, de útnak indultak az első cseresznyeszállítmányok is. OTTAWA A vancouveri közlekedési világkiállítás magyar nemmeg a nemzetiségek képviselői, mert jogaikért hatá. rozottan szót emelt. S eljöttek a kommunisták, akiknek Bajcsy-Zsilinszky Endre, politikai pályája vége felé szövetségesévé válhatott. Az avatóbeszédet követően Bajosy-Zsilinszky Endre szobrát megkoszorúzta az MSZMP Központi és Budapesti Bizottsága képviseleté, ben Berecz János, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP KB tagja és Hajdú István, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára. Az Országgyűlés képviseletében Sarlós István, az Országgyűlés elnöke és Barcs Sándor koszorúzott, míg a HNF Országos Tanácsa és Budapesti Bizottsága képviseletében Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára, Pethő Tibor, az Országos Tanács tagja és Peják Emil, zeti napjának rendezvényein való részvételt követően Veress Péter külkereskedelmi miniszter a csendes-óceáni városban, továbbá Ottawában és Quebeoben is folytatott tárgyalásokat a két ország gazdasági kapcsolatait érintő aktuális kérdésekről. Nagy Lajos, hazánk ottawai nagykövete fogadást adott Veress Péter tiszteletére. Veress Péter hazaérkezett Kanadából. NEW YORK Megérkezett állomáshelyére ■ Jurij Dubinyin, a Szovjetunió újonnan kinea HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára helyette el a megemlékezés vi. rágait. A Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán elnök és Farkasinszky Lajos elnökhelyettes koszorúzott. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének koszorúját Padányi Mihály elnök és Ispánovics Márton főtitkár, a Magyarországi Evangélikus Egyházét dr. Nagy Gábor püspök és Ré- dey Pál lelkész helyezte el. Szarvas, Tarpa, Derecske és Sopronkőhida — Bajcsy- Zsiilinszky életútja főbb állomásai — képviselői is megkoszorúzták a szobrot, végül a Bajcsy-Zsiliinszky Baráti Társaság és a politikus nevét viselő intézmények, szocialista brigádok nevében helyeztek virágcsokrokat a szobor talapzatához. A szoboravató ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. vezett rendkívüli és mégha, talmazott washingtoni nagykövete. Megérkezése után nyilatkozva a szovjet nagykövet hangsát lyozta a “Szovjet-amerikai kapcsolatok normalizálásának szükségességét. BÉCS Pénteken véget ért az osztrák köztársasági elnök- választás második, ezúttal hetes kampánya, s a vasárnapi szavazáson megszületik a döntés: Kurt Waldheim, a polgári-konzervatív Osztrák Néppárt vagy Kurt Steyrer, az Osztrák Szocialista Párt jelöltje töltheti-e be az államfői posztot a, következő hat évben. Az ulol- só felmérések azt mutatják, hogy Waldheim nyeri a v<b lasztást. PANORÁMA Mihail 6orbacsov életrajza Mihail Szergejevics Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára 1931. március 2-án született Privolnoje községben, a sztavropoli határ- terület krasznogvargyejszkojei járásában, földműves családban. Nem sokkal a nagy honvédő háború után, 15 éves korában gépkezelőként állt munkába egy traktorállomáson. 1955-ben elvégezte a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem jogi karát, majd 1967-ben a Sztavropoli Mezőgazdasági Főiskolán okleveles agrárközgazdászi képzettséget szer. zett. 1 1952-ben lépett be a pártba. 1955-ben függetlenített Komszomol-, majd pártmunkás lett. A Komszomol sztavropoli városi bizottságának első titkáraként, majd a sztavropoli határterületi komszomolbizott- ság agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként, később a bizottság másod-, majd első titkáraként dolgozott. 1962. márciusában megválasztották a sztavropoli határterület kolhoz- és szóv- hozigazgatóságának párttitkárává. Ugyanazon év decemberében az SZKP Sztavropoli Határterületi Bizottsága pártszervekkel foglalkozó osztályának vezetője lett. 1966. szeptemberében a sztavropoli városi pártbizottság első titkárává választották. 1968. augusztusától a sztavropoli határterületi pártbizottság másod-, 1970. áprilisától első titkáraként tevékenykedett. Mihail Gorbacsov 1971. óta tagja az SZKP Központi Bizottságának. Küldöttként részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII., XXIV., XXV., XXVI. és XXV//. kongresszusain. 1978-ban az SZKP Központi Bizottságának titkárává, 1979-ben a KB Politikai Bizottságának póttagjává választották. 1980. októberében a politikai bizottság tagja lett. 1985. március 11-én Mihail Gorbacsovot az SZKP Központi Bizottsága főtitkárává választotta. Ebben a tisztségében az SZKP XXVII. kongresszusán megerősítették. Az elmúlt négy választási időszakban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. 1985. júliusától a Legfelsőbb Tanács elnökségének tagja. Az elmúlt két választási időszakban az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának is küldötte. Mihail Gorbacsovot a szovjet nép és a világ energikus, megfontolt államférfiként ismerte meg, olyan politikusként, aki kezdeményezőkészségét, gazdag tapasztalatait és szervezői képességeit teljes mértékben a Szovjetunió, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatába állítja. Belpolitikai tevékenységét az SZKP munkájának tökéletesítésére, a szovjet gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsítására irányuló törekvés jellemzi. Aktív világpolitikai tevékenysége során 1985 októberében Párizsban, a francia nemzetgyűlés előtt mondott beszédében átfogó leszerelési javaslatot tett, amelyben egyebek között indítványozta: a Szovjetunió és az Egyesült Államok csők- kentse felére a másik fél területének elérésére alkalmas atomeszközeinek számát. Gonfben Ronald Reagannel együtt konkrét lépésekben állapodott meg a kétoldalú kapcsolatok javítása és az atomháború veszélyének csökkentése érdekében. Azóta is számtalan kezdeményezést tett, amelyek sorából kiemelkedik 1986. január 15-i nyilatkozata. Ebben az ezredfordulóig szóló, átfogó atomleszerelési világprogramot vázolt fel, amely egyebek között előirányozza, hogy meg kell akadályozni csapásmérő fegyverek telepítését a világűrbe. Mihail Gorbacsov 1985 áprilisában a lengyel fővárosban részt vett a Varsói Szerződés legfelsőbb szintű párt- és állami vezetőinek találkozóján, amelyen megállapodtak a szerződés meghosszabbításában, majd ugyanazon év októberében a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésszakán. 1985. novemberében a genfi csúcstalálkozó után tájékoztatta a VSZ-tagállamok első-, illetve főtitkárait Reagannel folytatott tárgyalásairól. Mihail Gorbacsov 1985 szeptemberében Moszkvában kétoldalú találkozón tanácskozott Kádár Jánossal. Ezt követően 1986 februárjában Moszkvában, az SZKP XXV//. kongresszusa idején tartottak baráti találkozót az MSZMP főtitkárával. ív az évtizedek felett Hadd kezdjem rendhagyó módon e sorokat: sokat és sokszor írunk, olvasunk és hallunk történelmi tudatunk „fehér foltjairól”. Arról például, hogy eleget tudunk-e és hogy jól tudjuk-e azt, milyen mély, milyen különleges gyökerei vannak a magyar—szovjet barátságnak? 1. Ezek a gyökerek képletesen szólva a fiatal szovjet hatalom első, valóban sorsdöntő hónapjaira nyúlnak vissza. Olyan időszak volt ez, amikor korántsem dőlt még el, fennmarad-e a szovjethatalom Oroszországban, avagy az ellenforradalom kerekedik felül. S ami a kapcsolat különlegességét illeti: történelmi tény, hogy az első világháború vérzivatarában Oroszországba került hadifoglyok százezrei között egyetlen más nemzet fiai sem csatlakoztak olyan nagy arányban és olyan magas számban a forradalomhoz, mint éppen a magyarok. Amikor Kádár János egyik szovjetunióbeli útja alkalmából ellátogatott a kupav- nai textilgyárba, ahol a Szovjet—Magyar Baráti Társaság egyik legerősebb üzemi szervezete tevékenykedik, az a Szemjon Birjuköv üdvözölte, aki 1918—19-ben Kazán környékén az internacionalisták parancsnoka volt: „Ma, amikor barátságunk erősebb, mint valaha, jólesik visszaemlékezni arra az időre, amikor a magyar és orosz katonák együtt küzdöttek tatár földön a szovjethatalomért abban a zászlóaljban, amely Marx Károly nevét viselte, és amelyet Lenin utasítására szerveztem. Nem volt semmi muníciónk, sem meleg ruhánk, még élelmiszerünk sem volt elegendő, s az sem biztos, hogy mindenki pontosan tudta volna, ki volt Marx Károly. Nem volt más, csak a hitünk a forradalom győzelmében és az igazságban. Ma, amikor erőnk is van az igazsághoz, jó tudni: harcunk nem veszett kárba, orosz és magyar katonák vére nem ömlött hiába Kazán alatt.” 2. ... A történelmi ív kezdőpontja ez. Évtizedeken mutat keresztül ez az ív. A Horthy-rendszer nemzetelle- nességét és szovjetellenessé- gét egymástól elválasztani nem lehet. A Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódás a Horthy-rendszer uralkodó osztályának legnagyobb bűncselekménye volt a magyar nép ellen. Több mint másfél évtizeddel a felszabadulás után az a szovjet hadvezér, akinek csapatai elsőnek léptek magyar területre, Rogyjon Mali- novszíkij marsall, a 2. ukrán front egykori parancsnoka és akkor a Szovjetunió honvédelmi minisztere, ezt mondotta e sorok írójának: „Több mint hat hónapig keményen harcoltunk Magyar- ország felszabadulásáért. Csak egy példát szeretnék felhozni annak érzékeltetésére, milyen megfeszített és még a második világháború történetében is párját ritki- tóan nehéz csaták voltak ezek: a Magyarország területén harcoló szovjet csapatok megsemmisítették az ellenség 14 hadosztályát és 6 dandárját. További 28 egységnek olyan súlyos veszteséget okoztak, hogy ezek elvesztették létszámuk 50—75 százalékát. A hadsereg, amelynek soraiban születésekor ott voltak az internacionalisták, felszabadító küldetését teljesítve bizonyította a maga internacionalista jellegét.” 1945. április 4. és azután szeptember 25. Még fél év sem telt öl a felszabadító harcok befejezésétől, és még másfél év volt hátra a párizsi béketárgyalásokig, amikor a Szovjetunió — elsőként a nagyhatalmak közül — ismét felvette a diplomáciai viszonyt Magyarországgal. A kommunista párt lapja, a Szabad Nép vezércikkében így írt: „A fegyverszüneti szerződés megkötésétől az ismételt élelmiszer- és üzemanyag-segítségig, a szovjet—magyar kereskedelmi szerződésben számunkra biztosított komoly előnyökig, hadifoglyainknak még a békekötés előtti hazaengedéséig — számos bizonyságát láttuk annak, hogy a szovjet kormány nem úgy kezel bennünket, mint a tegnapi ellenséget, hanem úgy, mint a mai és a holnapi barátot. Most ... a Szovjetunió, a világ egyik vezető nagyhatalma, jogilag is elismeri a magyar kormányt, mint Magyarország képviselőjét”. 1956-ban ismét szovjet katonák ontották vérüket a magyar nép szocialista vívmányainak megőrzéséért. Barátságunk azóta új történelmi szakaszban, harmonikusan és meghitten fejlődik. 3. Különösen nagy jelentősége van a két párt viszonyának, a két ország vezetői közötti kapcsolatoknak. Érnek új dimenziói felé mutatott utat az SZKP XXVII. kongresszusa is. Ennek a kongresszusnak az alapgondolata az volt, hogy a szocializmus mindenekelőtt gazdasági teljesítményével gyakorol hatást a világfejlődés menetére, s ezen belül a minőségi tényezőnek van különleges szerepe. Nem kerülhette el a figyelmünket, hogy nagyon sok olyan kifejezés, kategória hangzott el a kongresszusi teremben, amely nekünk is nagyon ismerős. Ennek a kongresz- szusnak tapasztalatai ismételten arról győztek meg bennünket, hogy pártjaink között a társadalmi fejlődés és a nemzetközi viszonyok fő kérdéseiben teljes a nézetazonosság, kapcsolatainkat az egymás iránti tisztelet és megértés vezérli. A megoldásra váró gazdasági- társadalmi problémáink alapvetően azonos jellegűek, útkeresésünkben, törekvéseinkben egyre több a közös vonás. Pártjaink eddig is a megértés szellemében kezelték a sajátos megoldásokat, kölcsönösen tanultunk egymás tapasztalataiból, de mindennek a kongresszus nyomán még jobbak lehetnek a feltételei. Ez jutott kifejezésre pártunk főtitkárának és Mihail Gorbacsovnak akkor, a kongresszus idején tartott találkozóján is. Kádár János akkor nemcsak a szovjet külpolitikának a világ atom- mentesítésére irányuló nagyszabású kezdeményezéseit biztosította közvéleményünk támogatásáról, hanem nyomatékkai hangoztatta: Mi örülünk annak, és üdvözöljük azt, azokat a folyamatokat, változásokat, amelyeket a XXVII. kongresszus tükröz. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Szovjetunió fejlődése felgyorsuljon, hatékonyabbá váljék, az egész ország minden tekintetben korszerűbbé váljék. Ez következik elveinkből, barátságunkból és szolidaritásunkból; saját nemzeti érdekünk is ez, hiszen ha a Szovjetunióban jól vagy jobban mennek a dolgok, ez nemcsak a szovjet emberek életét könnyíti meg. 4. A barátság hétköznapjai új kérdéseket vetnek fel, amelyekre a kor igényeinek megfelelő válaszok születnek. Hazánk legfőbb energiaszállítója a jövőben is a Szovjetunió lesz, energia- szükségletünknek csaknem a felét innen fedezzük. Népgazdaságunk számára kulcsjelentőségű: a már ismert egyezmény szerint Jamburg üzemelése nyomán, fokozatosan növelve a mennyiséget, 1989-től a Szovjetunióból a már korábban rögzített tételen felül húsz esztendőn át évi kétmilliárd köbméter gáz érkezik Magyarországra. Hazánk mind a jambur- gi gázvezetékhez, mind a kaszpi-itengeri olaj- és gáz- lelőhelyek kiaknázásához gépeket, berendezéseket szállít, s a Kaszpi-tenger mellékén a termelésbe és az infrastruktúra kialakításába magyar építők, szakértők kapcsolódnak be, számuk megközelíti majd az ötezret. Az új együttműködési formák közé tartozik a közvetlen vállalati kooperáció. Erre a legfrissebb példa a bábolnaiak és a sztavropoliak megállapodása különféle kutatások, kísérletek végzésére. Meggyorsítani a tudományos-műszaki fejlődést, eredményeinek gyakorlati alkalmazását, ésszerűbben felhasználni az erőforrásokat — a két ország közös feladata ez, amelyet a fokozott minőségi követelmények diktálnak. E feladatokat teljesíteni úgy lehet, ha minden eddiginél jobban élnek a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel, új formákkal gazdagítják azt. Ez a válasz a kor kihívására s ez egyszerre szolgálja a magyar és a szovjet érdekeket éppúgy, mint a szocialista közösség egészének érdekeit. VAJDA PÉTER Kádár János és Mihail Gorbacsov, az MSZMP főtitkárának 1985. szeptemberi moszkvai látogatásakor
