Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

2 NÉPÚJSÁG 1986. június 6. Élesen bírálják Angliában a külpolitikai irányvonalat Leonyid Zamjatyún londo­ni szovjet nagykövet keddi sajtóértekezletének szokat­lanul kihegyezett mondani­valója nagy érdeklődést vál­tott ki angol politikai körök­ben. Nagy-Rritanniát — az Egyesült Államok hagyomá­nyosan legközelebbi és leg­hívebb európai szövetsége­sét — tevékenyebb és pozi­tívabb szerepvállalásra ösz­tönözte a kelet—nyugati kapcsoltatok alakításában. Margaret Thatcher minisz­terelnök nehéz helyzetbe ke­rült kedden este az alsóház­ban, amikor az ellenzék ve­zetői pontosan ugyanezt kö­vetelték tőle a SALT-szer- ződés ügyében. Emlékeztet­tek arra, hogy a legutóbbi NATO-értekezleten a brit külügyminiszter is helytele­nítette ugyan Reagan elnök­nek SALT-szerződés szán­dékolt áthágásával kapcso­latos egyoldalú döntését, de a helytelenítést nem követ­te fellépés az amerikai ál­láspont felülvizsgálata érde­kében. Roy Hattersley, a Munkáspárt helyettes vezé­re, egyenesen azzal vádolta a konzervatív kormányfőt, hogy „megalázza önmagát és az országot, ha mindig Rea­gan zenéjére táncol”, „ön­nek az a kötelessége, hogy országunk érdekében lépjen fél” — hangoztatta az ellen­zéki politikus. A parlamenti szócsaták és a lapok hangjának éleződé- 'se ezúttal nemcsak az álta­lános választások közeledé­sét jelzi. Az angol pártpoli­tikai küzdelem egyre inkább abban a felismerésben csú­csosodik ki, hogy a Reagan- kormányzat legutóbbi egy­oldalú döntése — Nyugat- Európával egyetemben — válaszút elé állítja Nagy­Britanniát is: vagy segíte­nek visszatartani amerikai szövetségesüket egy jóváte­hetetlen lépés megtételétől, vagy viselniük kell az utol­só gátjaitól is megszabaduló fegyverkezési verseny követ­kezményeit. Egy tv-vita keretében ked­den este Sir Anthony Ker­shaw konzervatív képviselő kijelentette : „Legalább ma­gánúton meg kellene mon­danunk az amerikaiaknak, hogy hagyják abba a mega- fon-diplomáciát. Nagyon megnehezíti a dolgokat, ha az amerikaiak váratlanul tesznek bejelentéseket, anél­kül, hogy előre figyelmez­tetnék barátaikat és ellenfe­leiket”. Denis Healey, a Munkás­párt ar nyék-külügyminisz­tere ezzel szemben megálla­pította: egyáltalán nem volt váratlan Reagan elnök beje­lentése a SALT-szerződés megszegésének szándékáról. „A Reagan-kormány kon­zultált szövetségeseivel — majd egyszerűen figyelmen kívül hagyta véleményüket. Washington teljesen egyol­dalú lépéseit roppant nehéz összeegyeztetni a szövetség fogalmával. Ez az a maga­tartás, amely aggasztja az Egyesült Államok szövetsé­geseit” — mondotta Denis Healey. Nem meglepő ezek után, hogy a kelet—nyugati kap­csolatok javítását nevezte meg Margaret Thatcher mi- niszterelnpk asszony kor­mánya legfontosabb külpo­litikai céljának szerdán este egy nőkcnferencián mondott beszédében. Ismét azt a re­ményét fejezte ki, hogy még ebben az évben sor kerül Reagan amerikai elnök és Gorbacsov szovjet pártfőtit­kár második csúcstalálkozó­jára. Ebben az összefüggés­ben a SALT—II. szerződés megtartásának fontosságát hangsúlyozta. Ezt a közhangulatot feje­zi ki két befolyásos újság csütörtöki vezércikke is. A The Guardian szerint „Eu­rópa foggal-körömmel fog harcolni a SALT—II. szer­ződés megmentéséért”. Az amerikai republikánus kormánypártban uralkodóvá vált texasi és kaliforniai hé­jákról szólva, a The Guar­dian megállapítja: „Ezek az emberek nem értik meg azt a világot, amelyben (Nyu- gat)-Európa szeretne élni, békében és biztonságban szomszédjával, a kontinentá­lis szuperhatalommal. Az ő texasi, vagy kaliforniai né­zőpontjukból Európa a bé- kítgető puhányok halmaza- tának tűnik. Ez a tudatha­sadás nyomja rá a bélyegét a SALT—II. ügyének keze­lésmódjára is. Miközben a State Department a Penta­gonnal viaskodik, a NATO- szövetségesek a dermedt ré­mület állapotában kínlód­nak. London, Bonn és Róma nem volt részese a (SALT- ról hozott amerikai) döntés­nek, ámde mégis a boldogta­lan Thatcherre, Kohlra és Craxira vár majd, hogy — úgy, ahogy tudják — eltaka­rítsák a törmelékeket”. A lap figyelmezteti a kon­zervatív kormányfőt, hogy „védelmi politikája”, melyet egykor erős választási adu­jának vélt, a SALT felrúgá­sa esetén a szavazatvesztés forrásává válik. Méghozzá akkor, amikor Reagan elnök már régen nem lesz hivata­lában, s mit sem változtat­hat döntéseinek következ­ményein — állapítja meg a The Guardian. Bajcsy-Zsilinszky emlékiinnepségek Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékeztek csütörtökön, szü­letésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosában Szarvason és nyugvóhelyén, a Szabolcs-Szatmár megyei Tarpán. Szarvason, a városi ta­nács székházának nagyter­mében rendezett emlékülé­sén a város és a Zsilinszky család kapcsolatáról, az 1944- ben mártírhalált halt füg­getlenségi politikus szellemi örökségéről hangzottak el előadások. Ugyancsak a vá­rosházán Bajcsy-Zsilinszky Endrével kapcsolatos köny­vekből rendezett kiállítás, a művelődési házban pedig tör. téneti emlékkiállítás nyílt; ez utóbbi az antifasiszta po_ litiikus életútját mutatja be. Az emlékülés résztvevői megkoszorúzták Bajcsy-Zsi- linsáky Endrének, a város központjában lévő szobrát és a szülőházát megjelölő emléktáblát. Tarpán, Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja körül gyűltek össze az emlékünnepség résztvevői. Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagjá, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke és Varga Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára el­helyezte a síremléken az MSZMP Központi Bizottsá­gának koszorúját. Mai kommentárunk Salvadori remények José Napoleon Duarte salvadori elnök megbékélést ajánlott a minap a hazafiak képviselőinek, s e tényt a megfigyelők annak beismeréseként értékelték, hogy a hadsereg képtelen legyűrni a felikelőket. Nelm vitás, hogy ez reményt keltő fejlemény az öt éve tartó polgárháborúiban. De a jó errilíekezetűefc rögtön 'köz­bevethetik (joggal), hogy nem is olyan régen már tárgyal a salvadori kormány a Faraibundo Martiról elnevezett szövetségbe tömörült felszafoadítási frontok vezetőivel. A tárgyalások akkor igen hamar megszakadtak, s a szemben állók újra a fegyverek érveihez nyúltak. A Duarte-kor- mányt szorongató jobboldal ugyanis sikeresén torpedózta meg az alkudozást a baloldali ellenállási szervezetekkel. Felvetődik hát a kérdés: vaijon Imiért reménykedhetünk ma nagyobb sikerben? Ha alaposabban szemügyre vesszük a salvadori helyze­tet, rögtön szembeötűiik : aligha csak az elnök győződött meg arról, hogy ezt a polgárháborút a folyamatosan ér­kező amerikai segítség ellenére nem lehet katonailag el­dönteni. Ugyanakkor feltehetően a hazafiak is 'belátták, hogy a hadsereget legfeljebb akkor győzhetnék le, ha megszűnne az amerikai támogatás. Erre persze nincs esély. Felismerték ezt már évekkel ezelőtt a felkelők vezetői, ezért kezdeményezték a megbékélési tárgyalásokat. Csakhogy a szélsőjobboldal akkor „elkergette” Duartét a tárgyalóasztaltól. Hogy ma az elnök mégis maga ajánl új tárgyalásokat, az arra utal, hogy megerősödött a Sal­vadort hatalom sáncai mögött a békés megoldást akarók tábora. Következésképp meggyengülhetett — alighahem a hadsereg soraiban is — a szélsőséges reakciósok befo­lyása. Valószínűleg annak következtében, hogy látván a gazdaságilag pusztuló országot, sokan kijózanodtak. Végül pedig fontos motívum, hogy nemrégiben többé- kevésbé sikeres csúcsértekezletet tartottak a közép-ame­rikai államok vezetői — éppen a megbékélés jegyében. Úgy tűnik: Washington legszorosabb helyi szövetségesei sem bánnák már, ha megteremtődhetne a béke a térség­ben. Bizonyosan beleillik ebbe a törekvésbe Duarte ja­vaslata is, amelyet rögvest elfogadtak a felszabadítási szervezetek, sőt, a tárgyalások színhelyéül ők javasolták a fővárost (!), tehát a hatalom központját, aimi optimiz­musukra vall. Annyira azért nem bizakodnak, hogy le is tegyék a fegyvert, ahogyan ezt az elnök követelte. Hosszú hát még az út, mert az álláspontok jócskán távol vannak egymástól. De a remény feléledése önmagában is pozitív fejlemény a salvadori helyzetben. AVAR KAROLY PANORÁMA BUDAPEST Csütörtökön délelőtt a Me­ző Imre úti temető ravatalo­zójában rendezett gyászszer­tartáson vettek búcsút a Lengyel Népköztársaság pénteken Budapesten el­hunyt rendkívüli és megha­talmazott nagykövetétől, Jerzy Zielinskitől. A katonai tiszteletadás után az elhunyt földi maradványait Lengyel- országba szállították. Varsó­ban helyezik örök nyuga­lomra. * Dunai Imre külkereske­delmi miniszterhelyettes és Metodi Smileski, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi kül­kereskedelmi titkárhelyette- se Budapesten megállapo­dást írtak alá, amely tovább fejleszti és kibővíti az ér­vényben lévő határmenti árucsere- és szolgáltatásfor­galomról, gazdasági együtt­működésről szóló kormány­közi egyezményt. PÁRIZS Párizsban, a Louvre tő- szomszédságában megnyílt Varga Imre kiállítása az I. kerületi tanács melletti té­ren, ahol élő művésznek még sohasem rendeztek kiállítást. MOSZKVA Moszkvából csütörtökön elutazott Jaszin Szaid Nu- mán miniszterelnök, a Jeme­ni Szocialista Párt KB Poli­tikai Bizottságának tagja, aki munkalátogatást tett a Szovjetunióban. GENF A nukleáris és űrfegyver­zetekről Genfben folyó szov­jet—amerikai tárgyalások keretében csütörtökön ülést tartott a közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverzet kérdésével foglalkozó mun­kacsoport. ROMA Giulio Andreotti olasz külügyminiszter szerdán Ró­mában fogadta Nyikolaj Lunykovot, a Szovjetunió ró­mai nagykövetét. A megbe­szélésen Mihail Gorbacsov olaszországi látogatásáról volt szó, melynek pontos időpontját még nem rögzí­tették. BECS A NATO továbbra sem kí­ván a fegyverzetek csökken­téséről tárgyalni, ugyanak­kor a csapatcsökkentéseket sürgetve, egyoldalúan az el­lenőrzést állítja előtérbe. Is­mét ezzel a tanulsággal szol­gált a bécsi haderőcsökken­tési tárgyalások csütörtöki ülése. Magyar-kínai Szung Cslien, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának tagja, az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnöke Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökének meghívására június 1—5-e között hivata­los látogatást tett Magyar- országon. A tárgyalások során meg­állapították, hogy előnyös együttműködés valósítható meg az elektronizáció, a bio­egyezmén/ technológia és az élelmiszer- gazdaság területén. A tárgyalások befejeztével a felek jegyzőkönyvet írtak alá a közvetlen együttműkö­désről. Ezek keretében rend­szeressé teszik műszaki in­formációs anyagok cseréjét, elősegítik a iknow-how-k és lícenoek forgalmának növe­lését és a kölcsönös tanul­mányutak szervezését. Szung Osient .fogadta Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja. „Biztonságot az ellenféllel együtt A gorbacsovi külpolitika tengelye » Az atomkorszak megköve­telte új politikai gondol­kodás és új politika hordo­zójaként fogadja hazánk a Varsói Szerződés budapesti csúcstalálkozója előtt Mi­hail Gorbacsovot, az SZKä KB főtitkárát. Látogatása nagy alkalom annak a bé­kepolitikának jobb megis­merésére és megismerteté­sére- amely bolygónk lakba - tóságának legfőbb érdeké­ből kiindulva nem ideoló­giai vágyakra, hanem reális folyamatokra épül, nem egy abszolutizált ellenségképből, hanem az egymásrautaltság kényszeréből merített érvek­re támaszkodva a békehar­cot teszi a nemzetközi osz­tályharc legfőbb területévé. Az SZKP KB főtitkára ta­valy olyan helyzetben vette át hivatalát, amikor az öt hatalom birtokában lévő. másfél millió Hirosima „tel­jesítményű” ötvenezer atom­fegyver kíméletlenül köve­telte ennek a következtetés­nek a levonását: az atom­háború után nincs semmi, az atomháború után -nem lehet új társadalmat építe­ni. így tehát ma az embe­ri civilizáció és a szocializ­mus fennmaradása szem­pontjából döntő a béke. A gorbacsovi külpolitiká­hoz világszerte méltán kap­csolják nemcsak általában az érdékek fokozott vizsgá­latát a nemzetközi viszo­nyokban, hanem a maximá. lis biztonság helyett az op_ timális, az abszolút bizton­ság helyett az elégséges biz. tonság igénylését, azt, hogy a katonai elem visszaszorí­tásával kell köcsönös és ki­egyensúlyozott nemzetközi biztonságra törekedni, s hogy végeredményben a biz­tonságot csak az ellenféllel együtt lehet megteremteni. A Nyugat a közelmúltban nem keveset tett annak ér­dekében, hogy kiprovokálja a kelet—nyugati tárgyalá­sok szétzilálását, s azt, hogy a Szovjetunió csapja be az ajtót a párbeszéd előtt. Ha erre rendíthetetlen szovjet katonai önmérséklet, mipden esetben politikai szintű rea­gálás lett a válasz, ha Moszkva ennek ellenére foly­tatta leszerelési javaslat of- fenZíváját, alátámasztva so­rozatosan meghosszabbított moratóriumokkal, akkor ez annak a vezetésnek higgadt bölcsességét dicséri, amely távlatokat tart szem előtt, s bízik céljai megvalósítható­ságában. Washington immár arról panaszkodik, hogy a soroaa. tos szovjet kezdeményezé­sek „túlterhelték” a Rea- gan-kormányzatot, vagy, hogy Moszkva javaslatai „feszültséget keltenek” az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa között, ellenté­teket szítanak a NATO-tá- boron belül. Ezek az elis­meréssel felérő vádiak azt jelzik, hogy a szovjet diplo­máciai ostrom, de legalább is permanens nyomás alatt tartja a katonai-ipari komp­lexumokat, hogy megtalál­ja azokat az erőket, ame­lyek nem vállalnak érdek- közösséget a túlsó táh.Von belül sem a legszélsősége­sebb imperialista körökkel. Senki nem állítja, hogy a január 15-i szovjet komplex javaslatok, amélyék 2000-re atomfegyvermentes világgal számolnak, könnyen emészt­hető .falatkák” az űrfegyver­kezés cápái, a nukleáris „el­rettentés” megszállottái szá­mára. Ezeket a javaslótokat, akár csak a vegyi fegyver­rel, az „eurorakétákjkal”, az új típusú tömegpusztító fegyverekkel, a hagyomá­nyos erőkkel és eszközökkel, Ázsia vagy a Földközi-ten­ger térségének biztonságá­val kapcsolatos elgondoláso­kat éppen azért terjesztette elő a Szovjetunió, hogy el­veiket és szándékokat tük- röztessen és szembesítsen. Az emberiségnek látnia kell, hogy kinek okoz problémát a fegyverzetkorlátozás, kitől idegen a katonai és katona- politikai önmérséklet. Csak ennék világméretű felisme­rése képes megegyezési kész­séget sugallni Washington­nak, amely most a nemzet­közi biztonsági jogrend fel­rúgásának útjára lépett. A gorbacsovi külpolitika, ha szabad ezt a kifejezést használni, belpolitikai érde­kek által orientált külpoli­tika. Nemcsak azért, mert szerves egységben szemléli a gazdaság általános potenci­álját, a védelmi potenciált és az életszínvonalat, hanem azért is, mert a békés építés szükségleteiből indul ki, és nem lépi túl azokat. Más­felől, a belső építőmunka eredményei jelentik azt a nemzetközileg is számba ve­endő erőviszony-tényezőt, amely a szovjet béke'kezde- ményezéséknek igazi haté­konyságot adhat. Pirityl Sándor Afgán-pakisztáni tárgyalások A genfi afganisztáni—pa­kisztáni közvetett tárgyalá­sok hetedik fordulóján meg­egyezés született abban, hogy a szovjet csapatok Afganisz­tánból való kivonása csak az afganisztáni és a szovjet kor­mány illetékességébe tarto­zik — mondta Sah Moham­med Doszt afgán külügymi­niszter. Az ENSZ főtitkár- helyettesének közvetítésével kezdett tárgyalásokon egyéb­éként most szünetet tartanak. A korlátozott számú szov­jet csapatkonítüngens kivoná­sának ütemezése attól függ, hogy sikerül-e megállapo­dást elérni Afganisztán és Pakisztán között. Doszt a továbbiakban rá­mutatott: a genfi tárgyalá­sokon elért bizonyos előre­lépés annak tudható be, hogy Afgadsztán építő és rugalmas álláspontot foglal el. Az afgán külügyminiszter hangoztatta, hogy eddig fő­iként azért nem sikerült ér­demi eredményeket elérni Genfben a politikai rendezés terén, mert egyes országok változatlanul beavatkoznak az ország belügyeibe. / Mihail Szergejevics Gorbacsov

Next

/
Thumbnails
Contents