Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-06 / 132. szám
2 NÉPÚJSÁG 1986. június 6. Élesen bírálják Angliában a külpolitikai irányvonalat Leonyid Zamjatyún londoni szovjet nagykövet keddi sajtóértekezletének szokatlanul kihegyezett mondanivalója nagy érdeklődést váltott ki angol politikai körökben. Nagy-Rritanniát — az Egyesült Államok hagyományosan legközelebbi és leghívebb európai szövetségesét — tevékenyebb és pozitívabb szerepvállalásra ösztönözte a kelet—nyugati kapcsoltatok alakításában. Margaret Thatcher miniszterelnök nehéz helyzetbe került kedden este az alsóházban, amikor az ellenzék vezetői pontosan ugyanezt követelték tőle a SALT-szer- ződés ügyében. Emlékeztettek arra, hogy a legutóbbi NATO-értekezleten a brit külügyminiszter is helytelenítette ugyan Reagan elnöknek SALT-szerződés szándékolt áthágásával kapcsolatos egyoldalú döntését, de a helytelenítést nem követte fellépés az amerikai álláspont felülvizsgálata érdekében. Roy Hattersley, a Munkáspárt helyettes vezére, egyenesen azzal vádolta a konzervatív kormányfőt, hogy „megalázza önmagát és az országot, ha mindig Reagan zenéjére táncol”, „önnek az a kötelessége, hogy országunk érdekében lépjen fél” — hangoztatta az ellenzéki politikus. A parlamenti szócsaták és a lapok hangjának éleződé- 'se ezúttal nemcsak az általános választások közeledését jelzi. Az angol pártpolitikai küzdelem egyre inkább abban a felismerésben csúcsosodik ki, hogy a Reagan- kormányzat legutóbbi egyoldalú döntése — Nyugat- Európával egyetemben — válaszút elé állítja NagyBritanniát is: vagy segítenek visszatartani amerikai szövetségesüket egy jóvátehetetlen lépés megtételétől, vagy viselniük kell az utolsó gátjaitól is megszabaduló fegyverkezési verseny következményeit. Egy tv-vita keretében kedden este Sir Anthony Kershaw konzervatív képviselő kijelentette : „Legalább magánúton meg kellene mondanunk az amerikaiaknak, hogy hagyják abba a mega- fon-diplomáciát. Nagyon megnehezíti a dolgokat, ha az amerikaiak váratlanul tesznek bejelentéseket, anélkül, hogy előre figyelmeztetnék barátaikat és ellenfeleiket”. Denis Healey, a Munkáspárt ar nyék-külügyminisztere ezzel szemben megállapította: egyáltalán nem volt váratlan Reagan elnök bejelentése a SALT-szerződés megszegésének szándékáról. „A Reagan-kormány konzultált szövetségeseivel — majd egyszerűen figyelmen kívül hagyta véleményüket. Washington teljesen egyoldalú lépéseit roppant nehéz összeegyeztetni a szövetség fogalmával. Ez az a magatartás, amely aggasztja az Egyesült Államok szövetségeseit” — mondotta Denis Healey. Nem meglepő ezek után, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok javítását nevezte meg Margaret Thatcher mi- niszterelnpk asszony kormánya legfontosabb külpolitikai céljának szerdán este egy nőkcnferencián mondott beszédében. Ismét azt a reményét fejezte ki, hogy még ebben az évben sor kerül Reagan amerikai elnök és Gorbacsov szovjet pártfőtitkár második csúcstalálkozójára. Ebben az összefüggésben a SALT—II. szerződés megtartásának fontosságát hangsúlyozta. Ezt a közhangulatot fejezi ki két befolyásos újság csütörtöki vezércikke is. A The Guardian szerint „Európa foggal-körömmel fog harcolni a SALT—II. szerződés megmentéséért”. Az amerikai republikánus kormánypártban uralkodóvá vált texasi és kaliforniai héjákról szólva, a The Guardian megállapítja: „Ezek az emberek nem értik meg azt a világot, amelyben (Nyu- gat)-Európa szeretne élni, békében és biztonságban szomszédjával, a kontinentális szuperhatalommal. Az ő texasi, vagy kaliforniai nézőpontjukból Európa a bé- kítgető puhányok halmaza- tának tűnik. Ez a tudathasadás nyomja rá a bélyegét a SALT—II. ügyének kezelésmódjára is. Miközben a State Department a Pentagonnal viaskodik, a NATO- szövetségesek a dermedt rémület állapotában kínlódnak. London, Bonn és Róma nem volt részese a (SALT- ról hozott amerikai) döntésnek, ámde mégis a boldogtalan Thatcherre, Kohlra és Craxira vár majd, hogy — úgy, ahogy tudják — eltakarítsák a törmelékeket”. A lap figyelmezteti a konzervatív kormányfőt, hogy „védelmi politikája”, melyet egykor erős választási adujának vélt, a SALT felrúgása esetén a szavazatvesztés forrásává válik. Méghozzá akkor, amikor Reagan elnök már régen nem lesz hivatalában, s mit sem változtathat döntéseinek következményein — állapítja meg a The Guardian. Bajcsy-Zsilinszky emlékiinnepségek Bajcsy-Zsilinszky Endrére emlékeztek csütörtökön, születésének 100. évfordulója alkalmából szülővárosában Szarvason és nyugvóhelyén, a Szabolcs-Szatmár megyei Tarpán. Szarvason, a városi tanács székházának nagytermében rendezett emlékülésén a város és a Zsilinszky család kapcsolatáról, az 1944- ben mártírhalált halt függetlenségi politikus szellemi örökségéről hangzottak el előadások. Ugyancsak a városházán Bajcsy-Zsilinszky Endrével kapcsolatos könyvekből rendezett kiállítás, a művelődési házban pedig tör. téneti emlékkiállítás nyílt; ez utóbbi az antifasiszta po_ litiikus életútját mutatja be. Az emlékülés résztvevői megkoszorúzták Bajcsy-Zsi- linsáky Endrének, a város központjában lévő szobrát és a szülőházát megjelölő emléktáblát. Tarpán, Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja körül gyűltek össze az emlékünnepség résztvevői. Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagjá, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Varga Gyula, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára elhelyezte a síremléken az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját. Mai kommentárunk Salvadori remények José Napoleon Duarte salvadori elnök megbékélést ajánlott a minap a hazafiak képviselőinek, s e tényt a megfigyelők annak beismeréseként értékelték, hogy a hadsereg képtelen legyűrni a felikelőket. Nelm vitás, hogy ez reményt keltő fejlemény az öt éve tartó polgárháborúiban. De a jó errilíekezetűefc rögtön 'közbevethetik (joggal), hogy nem is olyan régen már tárgyal a salvadori kormány a Faraibundo Martiról elnevezett szövetségbe tömörült felszafoadítási frontok vezetőivel. A tárgyalások akkor igen hamar megszakadtak, s a szemben állók újra a fegyverek érveihez nyúltak. A Duarte-kor- mányt szorongató jobboldal ugyanis sikeresén torpedózta meg az alkudozást a baloldali ellenállási szervezetekkel. Felvetődik hát a kérdés: vaijon Imiért reménykedhetünk ma nagyobb sikerben? Ha alaposabban szemügyre vesszük a salvadori helyzetet, rögtön szembeötűiik : aligha csak az elnök győződött meg arról, hogy ezt a polgárháborút a folyamatosan érkező amerikai segítség ellenére nem lehet katonailag eldönteni. Ugyanakkor feltehetően a hazafiak is 'belátták, hogy a hadsereget legfeljebb akkor győzhetnék le, ha megszűnne az amerikai támogatás. Erre persze nincs esély. Felismerték ezt már évekkel ezelőtt a felkelők vezetői, ezért kezdeményezték a megbékélési tárgyalásokat. Csakhogy a szélsőjobboldal akkor „elkergette” Duartét a tárgyalóasztaltól. Hogy ma az elnök mégis maga ajánl új tárgyalásokat, az arra utal, hogy megerősödött a Salvadort hatalom sáncai mögött a békés megoldást akarók tábora. Következésképp meggyengülhetett — alighahem a hadsereg soraiban is — a szélsőséges reakciósok befolyása. Valószínűleg annak következtében, hogy látván a gazdaságilag pusztuló országot, sokan kijózanodtak. Végül pedig fontos motívum, hogy nemrégiben többé- kevésbé sikeres csúcsértekezletet tartottak a közép-amerikai államok vezetői — éppen a megbékélés jegyében. Úgy tűnik: Washington legszorosabb helyi szövetségesei sem bánnák már, ha megteremtődhetne a béke a térségben. Bizonyosan beleillik ebbe a törekvésbe Duarte javaslata is, amelyet rögvest elfogadtak a felszabadítási szervezetek, sőt, a tárgyalások színhelyéül ők javasolták a fővárost (!), tehát a hatalom központját, aimi optimizmusukra vall. Annyira azért nem bizakodnak, hogy le is tegyék a fegyvert, ahogyan ezt az elnök követelte. Hosszú hát még az út, mert az álláspontok jócskán távol vannak egymástól. De a remény feléledése önmagában is pozitív fejlemény a salvadori helyzetben. AVAR KAROLY PANORÁMA BUDAPEST Csütörtökön délelőtt a Mező Imre úti temető ravatalozójában rendezett gyászszertartáson vettek búcsút a Lengyel Népköztársaság pénteken Budapesten elhunyt rendkívüli és meghatalmazott nagykövetétől, Jerzy Zielinskitől. A katonai tiszteletadás után az elhunyt földi maradványait Lengyel- országba szállították. Varsóban helyezik örök nyugalomra. * Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettes és Metodi Smileski, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi külkereskedelmi titkárhelyette- se Budapesten megállapodást írtak alá, amely tovább fejleszti és kibővíti az érvényben lévő határmenti árucsere- és szolgáltatásforgalomról, gazdasági együttműködésről szóló kormányközi egyezményt. PÁRIZS Párizsban, a Louvre tő- szomszédságában megnyílt Varga Imre kiállítása az I. kerületi tanács melletti téren, ahol élő művésznek még sohasem rendeztek kiállítást. MOSZKVA Moszkvából csütörtökön elutazott Jaszin Szaid Nu- mán miniszterelnök, a Jemeni Szocialista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, aki munkalátogatást tett a Szovjetunióban. GENF A nukleáris és űrfegyverzetekről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében csütörtökön ülést tartott a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzet kérdésével foglalkozó munkacsoport. ROMA Giulio Andreotti olasz külügyminiszter szerdán Rómában fogadta Nyikolaj Lunykovot, a Szovjetunió római nagykövetét. A megbeszélésen Mihail Gorbacsov olaszországi látogatásáról volt szó, melynek pontos időpontját még nem rögzítették. BECS A NATO továbbra sem kíván a fegyverzetek csökkentéséről tárgyalni, ugyanakkor a csapatcsökkentéseket sürgetve, egyoldalúan az ellenőrzést állítja előtérbe. Ismét ezzel a tanulsággal szolgált a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások csütörtöki ülése. Magyar-kínai Szung Cslien, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának tagja, az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnöke Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének meghívására június 1—5-e között hivatalos látogatást tett Magyar- országon. A tárgyalások során megállapították, hogy előnyös együttműködés valósítható meg az elektronizáció, a bioegyezmén/ technológia és az élelmiszer- gazdaság területén. A tárgyalások befejeztével a felek jegyzőkönyvet írtak alá a közvetlen együttműködésről. Ezek keretében rendszeressé teszik műszaki információs anyagok cseréjét, elősegítik a iknow-how-k és lícenoek forgalmának növelését és a kölcsönös tanulmányutak szervezését. Szung Osient .fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. „Biztonságot az ellenféllel együtt A gorbacsovi külpolitika tengelye » Az atomkorszak megkövetelte új politikai gondolkodás és új politika hordozójaként fogadja hazánk a Varsói Szerződés budapesti csúcstalálkozója előtt Mihail Gorbacsovot, az SZKä KB főtitkárát. Látogatása nagy alkalom annak a békepolitikának jobb megismerésére és megismertetésére- amely bolygónk lakba - tóságának legfőbb érdekéből kiindulva nem ideológiai vágyakra, hanem reális folyamatokra épül, nem egy abszolutizált ellenségképből, hanem az egymásrautaltság kényszeréből merített érvekre támaszkodva a békeharcot teszi a nemzetközi osztályharc legfőbb területévé. Az SZKP KB főtitkára tavaly olyan helyzetben vette át hivatalát, amikor az öt hatalom birtokában lévő. másfél millió Hirosima „teljesítményű” ötvenezer atomfegyver kíméletlenül követelte ennek a következtetésnek a levonását: az atomháború után nincs semmi, az atomháború után -nem lehet új társadalmat építeni. így tehát ma az emberi civilizáció és a szocializmus fennmaradása szempontjából döntő a béke. A gorbacsovi külpolitikához világszerte méltán kapcsolják nemcsak általában az érdékek fokozott vizsgálatát a nemzetközi viszonyokban, hanem a maximá. lis biztonság helyett az op_ timális, az abszolút biztonság helyett az elégséges biz. tonság igénylését, azt, hogy a katonai elem visszaszorításával kell köcsönös és kiegyensúlyozott nemzetközi biztonságra törekedni, s hogy végeredményben a biztonságot csak az ellenféllel együtt lehet megteremteni. A Nyugat a közelmúltban nem keveset tett annak érdekében, hogy kiprovokálja a kelet—nyugati tárgyalások szétzilálását, s azt, hogy a Szovjetunió csapja be az ajtót a párbeszéd előtt. Ha erre rendíthetetlen szovjet katonai önmérséklet, mipden esetben politikai szintű reagálás lett a válasz, ha Moszkva ennek ellenére folytatta leszerelési javaslat of- fenZíváját, alátámasztva sorozatosan meghosszabbított moratóriumokkal, akkor ez annak a vezetésnek higgadt bölcsességét dicséri, amely távlatokat tart szem előtt, s bízik céljai megvalósíthatóságában. Washington immár arról panaszkodik, hogy a soroaa. tos szovjet kezdeményezések „túlterhelték” a Rea- gan-kormányzatot, vagy, hogy Moszkva javaslatai „feszültséget keltenek” az Egyesült Államok és Nyu- gat-Európa között, ellentéteket szítanak a NATO-tá- boron belül. Ezek az elismeréssel felérő vádiak azt jelzik, hogy a szovjet diplomáciai ostrom, de legalább is permanens nyomás alatt tartja a katonai-ipari komplexumokat, hogy megtalálja azokat az erőket, amelyek nem vállalnak érdek- közösséget a túlsó táh.Von belül sem a legszélsőségesebb imperialista körökkel. Senki nem állítja, hogy a január 15-i szovjet komplex javaslatok, amélyék 2000-re atomfegyvermentes világgal számolnak, könnyen emészthető .falatkák” az űrfegyverkezés cápái, a nukleáris „elrettentés” megszállottái számára. Ezeket a javaslótokat, akár csak a vegyi fegyverrel, az „eurorakétákjkal”, az új típusú tömegpusztító fegyverekkel, a hagyományos erőkkel és eszközökkel, Ázsia vagy a Földközi-tenger térségének biztonságával kapcsolatos elgondolásokat éppen azért terjesztette elő a Szovjetunió, hogy elveiket és szándékokat tük- röztessen és szembesítsen. Az emberiségnek látnia kell, hogy kinek okoz problémát a fegyverzetkorlátozás, kitől idegen a katonai és katona- politikai önmérséklet. Csak ennék világméretű felismerése képes megegyezési készséget sugallni Washingtonnak, amely most a nemzetközi biztonsági jogrend felrúgásának útjára lépett. A gorbacsovi külpolitika, ha szabad ezt a kifejezést használni, belpolitikai érdekek által orientált külpolitika. Nemcsak azért, mert szerves egységben szemléli a gazdaság általános potenciálját, a védelmi potenciált és az életszínvonalat, hanem azért is, mert a békés építés szükségleteiből indul ki, és nem lépi túl azokat. Másfelől, a belső építőmunka eredményei jelentik azt a nemzetközileg is számba veendő erőviszony-tényezőt, amely a szovjet béke'kezde- ményezéséknek igazi hatékonyságot adhat. Pirityl Sándor Afgán-pakisztáni tárgyalások A genfi afganisztáni—pakisztáni közvetett tárgyalások hetedik fordulóján megegyezés született abban, hogy a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonása csak az afganisztáni és a szovjet kormány illetékességébe tartozik — mondta Sah Mohammed Doszt afgán külügyminiszter. Az ENSZ főtitkár- helyettesének közvetítésével kezdett tárgyalásokon egyébéként most szünetet tartanak. A korlátozott számú szovjet csapatkonítüngens kivonásának ütemezése attól függ, hogy sikerül-e megállapodást elérni Afganisztán és Pakisztán között. Doszt a továbbiakban rámutatott: a genfi tárgyalásokon elért bizonyos előrelépés annak tudható be, hogy Afgadsztán építő és rugalmas álláspontot foglal el. Az afgán külügyminiszter hangoztatta, hogy eddig főiként azért nem sikerült érdemi eredményeket elérni Genfben a politikai rendezés terén, mert egyes országok változatlanul beavatkoznak az ország belügyeibe. / Mihail Szergejevics Gorbacsov
