Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

( TOLNA \ A. imÉPÜJSÁG 1986. június 5. Meddig nő a Mégis jó a fokhagyma Az ember gyakran hajla­mos arra, hogy kételkedjen a gyógynövény-kultusz hasz­nában. Ugyanakkor viszont hajlamos arra is, hogy a szintetikus úton előállított, vagy növényekből vegytiszta formában, kristályosán elő­állított gyógyszerekben job­ban higgyen, mint a mindig változó hatóanyag-tartalmú növényi szerekben. A kétke­dés annál nagyobb, minél inkább divatossá válik egy növényi por, növényi tea, vagy nyers növény gyógyha- tásának dicsérete. így volt ez legutóbb a fokhagymával is, amelyről a hírközlő esz­közök keleten és nyugaton egyaránt azt hirdették, hogy hatásos szer az érelmeszese­dés, és természetesen az érel­meszesedés okozta szívin­farktus, agyvérzés és lábér- szűkület elten. Annál meg­lepőbb, hogy ez évben a te­kintélyes orvosi szaklap, a British Medical Jornal mün­cheni orvosok pozitív ered­ményeit közli a fokhagymá­val kapcsolatban. Dr. E. Ernst és A. Mátrái, a Müncheni Egyetem Klinikáján húsz be­teget kezeltek kapszulákkal, amelyben pirított fokhagyma volt. A fokhagyma mennyi­sége 1,8 g friss fokhagymá­nak felelt meg. Négyhetes kezelés után a betegek véré­nek koleszterin tartalma 23 százalékkal csökkent. Egyéb zsírok is csökkentek a Vér­ben. Éppen ezért a müncheni doktorok ajánlják a fokhagy­ma fogyasztását még akkor is, ha szaga kissé kellemet­len. . SZENDE! Mese az Történt egyszer, nem is olyan régen, mintha kétszer olyan régen történt volna, hogy Háromkerekibe érkezett egy kőműves mester, bizo­nyos Habrancs. örült is a falu apraja- nagyja, hogy véöre a sok rogyadozó viskó helyébe ez a kőműves mester, bizonyos Habrancs majd új, kacsa­lábon forgó házakat fog épí­teni. És egész Háromkerekin csodájára fognak járni az emberek, sőt! a Zürzavari városból mindenki ide fog özönleni. Nem is beszélve majd arról, hogy néhány irigy ember szét fog durranni a méregtől, hogy neki nem lesz ilyen gyönyörű háza. Háromkereki első építést rendelője az Okosi bíró volt, akinek a rengeteg esze már szétvetette a házát. A kőmű­ves mester, bizonyos Hab­rancs végighallgatta az Okosi bíró kérését, majd gondter­helten megszólalt. — Rendben is volna itt minden, csak engedelmével, nincsen nekem olyan kacsa­lábam, ami elbírná ezt az ir­datlan súlyú észt, ami bíró uramnak van! Megvakarta erre a feje búb­ját az Okosi bíró, és erősen gondolkodott. — Akkor hogyan lesz to­vább? — Ha nincs is kacsalábam, azért én ajánlhatnék mást kigyelmednek, bíró uram! Mit szólna egy lúdtalphoz? Az Okosi bíró erre megint megvakarta a feje búbját. — Lúdtalpam nekem is van. Az nem az igazi, egy A háború utánaDam­___________ janich utca n aposabbik oldalának egyik kőpadkáján reggeltől estig egy öregasszony ült. Ha fújt, ha esett. Nagy fekete kupacra emlékszem, amelyből kinyúlt egy kéregető kéz. Ha öreg embert látok, máig eszembe jut a monoton, reszkető hang : „Ce-géén betegöreg­accun vagyok, cee-gén be- tegöregaccun vagyak!” Az emberek nem hittek neki, a ,,szegé ny-betegöregass zony " _ nak, mert fátyolos kalapka volt a fején, mert ruhái fe­keteségéből mindig elővillant valami fehér: egy gallér, egy kézelő. Mert a két orcáján ügyetlenül odápingált piro­sítófoltok éktelenkedtek. A kitett tányérja mindig üres volt. Soha nem láttam, hogy valaki pénzt dobott volna bele. A néni eltűnt. Talán cáak bennem és az azóta felnőtté lett gyerekekben maradt meg a fogatlanul el­motyogott és talán szándé­kosan reszketőssé tett mon­dát, amit, ha fáradt va­gyok, vicces-panaszosan még ma is utánzók a családom­nak: „Szegény, beteg öreg­asszony vagyok!” A gyerekkor kincsesbánya. Nincs téma, amihez ne ad­na emlékképeket. Jókat és rosszaikat is. Olyat, ami mo­solyogható és olyat, ami megfacsarja a szivet. Voit egy nagynénikém. Magas, derék asszony volt még hetvenéves korában is. Soha nem tudott velem be­szélgetni. Neki magának nem voltak gyerekei. Csak kutyája volt mindig. „Hű­ségesebb, mint az ember” — mondogatta parkinzonkóros fejreszketéssel élete nagy ta­pasztalatát. Nem örültem, ha hozzánk jött. Szégyelltem. Mert a haja festve és dauerolva volt, mert hajlott Divat a régi autókra emlé­kezni. Az Indiai-óceán egyik túri stapar adi cső má t n o s zt al - gia ugyan aligha fogta el, mégis régi autóik képével szó­rakoztatja a gyűjtőiket. Bé­lyegen szerepelnek a század első népautói: a Ford és a új házról lúdtalpon forgó ház, azért azt már csak mégse! Nem volt mit tenni, szót­lanul ült a kőműves mester, bizonyos Habrancs, és az Okosi bíró. — Megvan! Hát persze! Nem kell, hogy kacsalábon forogjon az a ház, nekem megfelel, ha csak úgy állni fog, szépen, magában. így aztán megkötötték az üzletet, a kőműves mester, bizonyos Habrancs, és az Okosi bíró. Eltelt egy nap, eltelt kettő, és így nem volt mit tenni, eljött a harmadik nap is. De a harmadik nap eljövetele­kor a kőműves mester, bizo­nyos Habrancs elkészült a házzal. A háromkereki emberek másról sem beszéltek, csak az Okosi bíró új házáról. A csodájára jártak, még Zűr­zavar i városból is. — Ez igen! — Ej, no meg ha! — Három nap alatt, csoda a nap alatt! — Habarcsolt is Habrancs eleget! — Rakta a téglákat, kő­művelte a falakat! A nagy lelkesedésre még Szöszmósz is fölriadt, a vi­lág leglustább fiúja. Fölke­rekedett, és félálomban elbo­torkált az Okosi bíró új há­záig, aztán visszaballagott, beletottyant kedvenc széké­be, és csak annyit mondott: — No, mi a szösz! — az­tán elismerően bólintott, csak úgy, maga elé, és még mélyebb álomba merült a ház okozta kimerültségtől. gerincét deréktájban vastag öv szorította el, mert kita­posott magas sarkú cipőkben járt. Akkor úgy gondoltam, hogy ez nem illik egy öreg­asszonyhoz. Aztán meghalt. A hagyatéka jószerivel csak levelekből állt. Köztük egy — Ady Endre szerelmesleve- le volt. Ma már tudom: akinek akár csak egyetlen gyenge pillanatát is ajándé­kozta Ady Endre, az soha nem öregszik — nem öre­gedhet — meg. Miért jutottak ezek most eszembe? Azért, mert a nagynénijeim sorra öregsze­nek. Mert az egyikhez épp a napokban kellett ügyeletes orvost hívni. Ült szegény az ágya -------------2----szélén, kó­cosán, picivé aszalódva, és a fülét fájlalta. Az arca bíbor­vörös volt, attól tartottam, hogy ez a fájdalom bizony nem a fültől ered. Igazam lett, de ez csak egy óra múl. va derült ki. Az influenza- járvány kellős közepén vol­tunk, ennyi idő kellett, amíg az ügyeletes orvos hozzánk ért. És ez alatt az egy óra alatt csoda esett: A hírre, hogy „jön valaki, orvos jön ide”, a nagyné- ném szép lassan éledezni kezdett. Felállt, tötyörgött- totyogott, egyszeriben nem találta a helyét. Arca még pirosabb lett — talán a vér­nyomása ment feljebb —, de a fülére már nem panaszko­dott. Ahogy az máshol is van, ha orvost várnak, ágytat húz­tunk. Addigra ő átöltözíköT dött. A régi viseltes pongyo­la helyébe a szépet, az al­kalomra tartogatottat vette fel, alá egy kék hálóinget. Igenám, de az ágy huzatján narancsvirágszín minták ékeskedtek. A nagynéném, Morris, amelyeket ma iga­zán megcsodálhatunk. El­adási áruk tíz év alatt egy- harmadára csökkent. Blokk és hát bélyeg segítsé­gével a román posta a Re- tyezát állat- és növényvilá­Pufóci, aki éppen akkor in­dult el tizedszerre aznap a cukrászdába, hogy éppencsak bekapjon valamicske süte­ményt, fagylaltot, szörpikét, csokoládét és egyéb finom­ságot, amikor meglátta az Okosi bíró új házát, még a gyomorkorgása is megszűnt. — Ejha! — nyelt nagyt. — Ilyet sem láttam még eddig, pedig több tonna tortát meg­ettem már! Hiszen ennek a háznak nincsen kéménye! Erre a háromkereki embe­rek is fölkapták a fejüket, nyújtogatni kezdték a nya­kukat, de kéményt tényleg nem láttak a házon. — Hová dughatta Habrancs azt a kéményt? — Micsoda hebrencs mun­kát végzett ez a Habrancs! Zúgolódott a háromkereki tömeg, megszűnt a csodajá­rás, s az Okosi bíró arcáról is lehervadt a mosoly. — Mi lesz most? — va­karta meg a feje búbját, de még alig fejezte be a kérdé­sét, amikor a kőműves mes­ter, bizonyos Habrancs fu­tásnak eredt. — Utána, fogják el ezt a hebehurgya Habrancsot! — kiáltotta el magát az Okosi bíró. De erre már nem került sor. Az új ház, úgy ahogy volt, fogta magát, és kiment a saját ablakán, majd elro­hant, egyenesen a hanyatt- homlok menekülő Habrancs után. Ha netán láttok egy bizo­nyos házat, mely egy kőmű­ves mestert, bizonyos Hab­rancsot üldöz, minden bi­zonnyal ők azok, Háromke- rekiből. SZŰCS MARIANN Bélyeggyűjtőknek Újdonságok nő? Nyári ruhára - mellénypulóver alki a lábán is alig állt már. nem feküdt bele. Addig nem nyugodott, míg elő nem ke­restük, rá nem adtuk az ágyneműhöz illő hálóingét. S másik papucsot a lábán levő, s színben elütő piros helyett. — Micsoda pech — mond­ta eközben —, hogy nem voltam fodrásznál! — És a fésűt-tükröt kérte. Már-már azt hittem, vaklárma az egész, nincs is neki semmi baja. Volt. S mint gyaní­tottam, a vérnyomásával volt a baj. Láttam az orvo­son, mielőtt megvizsgálta volna, maga se hitte, hogy beteg. Ö nem látta, milyen állapotban volt szegény egy órácskával előbb. Azt látta csak, hogy a frissen húzott ágyban egy hahókba öltözött, elegáns, idős hölgy várja. Na, a vérnyomásmérő aztán el­döntötte mi a baj. • — Hány éves a néni? —a kérdezte a fiatal, szép sze­mű orvos, miközben a nénim hátát kopogtatta. Hosszú másodpercek tel. te'k válasz nélkül, már majd­nem feleltem helyette, ami­kor ő kacéran odafordítot­ta a fejét, és ezt mondta: — Na találja ki! Szívszorító történet ez vagy mosolyogtató? Tán mind-i kettő együtt. Mint a gyerek­kor történetei. Vagy mint azoké az idős asszonyoké, akiknek azért nem adjuk át a helyet a villamoson, mert ki vannak festve, s azért nem engedjük a sorban őket előre, mert a hajuk festve és dauerolva van. Pedig ettől ők még öré- --------2 gek. Nehezen áll­nak a lábukon, elgyötörtek, betegség marja óikét; s mö­göttük van a sűrű huszadik század, és idegeikben a tör­ténelem. Vermes Éva —-------------------------------------------------------------------------------------­g ának különlegességeivel is­mertet meg. Kifogyhatatlan a görög múlt. Ezúttal ötértékű soro­zaton Pontos környékének szépségében, modern és régi épületekben, a helyi nép­táncban és -viselet ekben gyönyörködhetünk. Délkelet-Azsia népeinek spo r t vetélkedőjét Th ai föld ön tartották. A rendező ország ebből az alkalomból két so­rozatot, kilenc bélyeget adott ki. Hozzávalók i(92 cm-es mell- bőséghez) : 60 dkg Apolló fél- gyapjú-fonal, 5-ös kötőtű, körkötőtű. Kötésmiinták : Pátenitrniníta: 1 sima, 1 for­dított váltakozásával kötjük. Alapminta: rizsminta: 1. sor: 1 Sima, 1 fordított, második és minden további sor: si­mára fordított, fordítottra sima szemet kötünk. Szem­próba: 17 szemX32 sor = 10 cm. Munkamenet: Háta: 69 szemre kezdjük, patentmintával dolgozunk. Mindkét oldalszélen, a szél­től számított 5. szem után 6X1 szemet szaporítunk (az előző sor szálára, hátulról szúrva szálra, simán leköt­jük), a kötőtűn 81 szem van. Az oldalszélen folyamatosan 5 szemmel még 9 sort kö­tünk, a munka középrészén alapmintával dolgozunk, majd teljes szélességiben, 81 szemmel alapmintát kötünk. A kezdéstől számított 41 cm elérése után, a munka közép­részén, a nyakkerekítés ré­szére lefogyasztunk 25, majd ennek mindkét oldalszélén, minden második sorban 3X2, 3X1 szemet. Az oldalszéle­ken megmaradó 16 szemet 46 cm után egyenként, az alap­mintának megfelelően lefo­gyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, min­tával, nyak- és vállfogyasz- tással kötjük. A zsebnyílások részére 12 cm elérése után, 9 szem alapminta, 21 szem pa­tentminta, 21 szem alapmin­ta, 21 szem patentminta, 9 szem alapminta. A patent- mintás pánírészeket 3 cm el­érése után, szemenként le­fogyasztjuk. Zseb belső: 21 szemmel 10 cm magas belső oldalrészt kötünk, s a kö­vetkező sorban a lefogyasz­tott szemek mögé illesztve, folyamatosan, al apmintá vaí kötjük. Ujja: 30 szemre kezdjük, patentminíávail 3 cm magas kezdőrészt kötünk. A követ­kező .sorban, minden 2. szem­re egy új szemet szaporítunk (43). A munkát alapmintával folytatjuk, mindkét oldalszé­len, minden 4. sorban szapo­rítunk 30X1 szemet (103). A kezdéstől számított 41 cm el­érése után a munkát patent- mintával folytatjuk, majd 3 cm után a szemeket az alap- szemnek megfelelően fo­gyasztjuk. összeállítás : a részeket szem- és sortalálkozás sze­rint, alapszínű éss alapvastag­ságú fonallal összevarrjuk. A belső zsebrészeket a bal ol­dalon varrjuk az alapmun­kához. A nyakszélen, körkö­tőtűre felszedünk 100 szemet, patentmintával 3 cm magas pántot kötünk. Végül a sze­meket az alapszemnek meg­felelően lefogyasztjuk. P. V. A zajártalomról Fülünk t᧠mennyiségi ----------- és minőségi hatá­rok között képes hangok be­fogadására. Ezek a hangok lehetnek az ember számára oly fontos beszéd hangjai, lehetnek kellemes élményt nyújtó, pl. zenei hangok, de lehetnek károsak, hallásun­kat romboló, erős hangok, zajok is. Manapság szinte mindenütt tapasztalható zaj, az utcán, a munkahelyeken, sőt még otthonunkban is. A z ipari feljődés követ­keztében környezetünk zaja évről évre nő. Egyre több ember dolgozik olyan mun­kahelyen, ahol a zaj hallás- károsodást okozhat. A zaj századunk egyik legnagyobb iparegészségügyi problémá­jává vált. Az állandóan ható zaj na­gyon különböző fizikai és pszichikai reakciókat válthat ki. A szervezetünkre ható zaj káros hatásai közül leg­szembetűnőbb a hallószerv­re gyakorolt káros hatása. Megemlítjük az ingerlékeny­ségben, fejfájásban, rossz közérzetben megnyilvánuló pszichikai reakciókat, vala­mint az idegrendszeren ke­resztül kiváltott, úgyneve­zett vegetatív zavarokat is. Ezek gyomor- és emésztő­szervi betegségekben, szív­ás érrendszeri zavarokban, szédülésben, fülzúgásban nyilvánulhatnak meg. Tartós vagy erős hangbe­hatásokra a belsőiül káro­sodhat, ez először a hal'ló- szerv fáradásában nyilvánul meg. Ez átmeneti jelen­ség, mely a hallószerr pihentetésével még nyom­talanul elmúlik. A nap­nap utáni, ismételt zajhatás előbb vagy utóbb már nem pihenhető ki, hatásuk össze- geződik, végül maradandó hallásromlás alakul ki. A zaj okozta hallásromlás mértéke és kialakulásának ideje, egyénenként változó lehet. Először a magas hangok­nál észlelünk enyhe hallás- kiesést. Ezt az egyén nem veszi észre, csak hallásvizs­gálattal deríthető ki. Egyet­len kellemetlen jelenség le­het ilyenkor, a nem ritkán előforduló fülzúgás, mely komoly előjele szokott lenni az egyre súlyosbodó hallás- csökkenésnek. Ilyenkor már a mindennapi beszédmegér­tés is egyre nehezebbé vá­lik. A folyamat fokozatosan eljuthat az igen súlyos hal- lásesökkenésig. Sajnos mind ez ideie ----i------ nincs birtokunk­ban olyan vizsgáló eljárás, amellyel a zaj iránti foko­zott érzékenységet előre ki­mutathatnánk. Mivel a lét­rejött halláscsökkenés többé már nem javítható, a hallás- csökkenésnek ez a típusa hallókészülékkel is nagyon nehezen és rosszul korrigál­ható, ezért a járható út csak­is a zajártalom megelőzése lehet. Az ipar részéről a zaj csökkenése, az egészség­ügy részéről a korai stádi­umban való kiszűrés, és a további zajbehatás megaka­dályozása. A megelőzés legjobb mód­ja a zajt előidéző gépek zaj­szintjének valamilyen csök­kentése. Ez azonban nagyon gyakran műszaki, vagy anyagi okok miatt kivihetet­len. A legkomolyabb műsza­ki és szervezeti intézkedések nem mindig teszik lehetővé, hogy a zajszint a hallást ve­szélyeztető érték alá csök­kenjen. Marad a védekezésnek az a módja, amikor úgyneve­zett egyéni zajvédő eszközö­ket használunk. Az ilyen eszközök megakadályozzák azt, hogy a fülünkbe jutó zaj a károsító küszöbértéket túlléphesse. Hazánkban a jelenleg for­galomban lévő és kapható egyéni zajvédő eszközök kö­züli legelterjedtebb a svéd Bilsom vatta, a füldugók és fülvédő tokok különböző tí­pusai, utóbbiak a leghatáso­sabbak. Rendeltetésszerűen használt egyéni zajvédőkkel a zajártalom megelőzhető. Az egészségügy feladata a zajos munkahelyen dolgo­zók folyamatos ellenőrzése. Törvény írja elő, hogy zajos üzembe felvett dolgozóknál hallásvizsgálatot kell végez­ni munkába állítás előtt. Előírás az is, hogy az üzemi zajszinttől függően, milyen időközönként (1 vagy 2 év) kell a dolgozók hallását el­lenőrizni. Így lehetővé válik, hogy a hallásromlást már korán felismerjük, ha szük­séges, a további romlás el­kerülése érdekében a dolgo­zót a zajos munkahelyről más munkahelyre helyeztes­sük. felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy bármilyen termé­szetű fülbetegség esetén, za­jos környezetben történő munkavégzés orvosilag nem tanácsolható, mert a zajár­talom károsító hatása az em­lítetteknél sakkal súlyosabb. DR. HIDASI LÁSZLÓ fül-orr-gégész megyei kórház, gégészet Végezetül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents