Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 152. szám. ÄRA: 1,80 Ft 1986. június 30.. hétfő. TERMELÉSI AKCIÓK. KEDVEZMÉNYEK A SERTÉSTARTÓKNAK (3. old.) NŐTT A BETÉTÁLLOMÁNY MEGYÉNKBEN (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) CSAPATBAN ÖTÖDIK A SZEKSZÁRD (5. old.) Átalakuló építőiparunk Furcsa, nagy mozgások, gyakori népvándorlások rázták és rázzák meg ma is az építőipari vállalatokat. Ezekben a változásokban a társadalom és a gazdaság fejlődésének lenyomata is meglátható. Ha a múlt már megszépült képe mellé tesszük a figyelem retusával élesütettet a máról, akkor egyértelműen kiderül, hogy sem az osztály-, sem a tulajdonviszonyok változásai nem múltaik el nyomtalanul az építőipar fölött. A felszabadulás után nágy hullámokban indult el a munkaerő a mezőgazdaságból az építőipar felé, ám a közelmúltban megkezdődött a visszaáramlás. A falusi települések és életforma értékének növekedése mellett szerepet játszott ebben az is, hogy jelentősen differenciálódjak a jövedelmek a népgazdaság különböző szék- torai között. És ebben a mezőnyben az építőipar nem álil rossz helyen... Ennek is tulajdonítható, hogy ma már egyre több fiatal választja a nehéz fizikai munkával járó, de jó fizetéssel kecsegtető építőipari szakmókát. Nagy vonzóerőt jelent számukra az is, ami sok vállalatvezetőnek okoz fejfájást: a kisszervezetek és az azokban megszerezhető jövedelem. Nemrégiben arról panaszkodott egy nagyvállalati Igazgató, hogy lassan kifogy az érveiből, amelyekkel lecsillapíthatná saját, zömében régi dolgozóit. Mert azok a szafciipairosok, akik kilépitek a cégtől és kisszövetkezetet alapítottak, bizony többel keresnek, mint azok, akik a nagyvállalatnál maradtak. Ennek híre persze a nagyvállalathoz is eljutott. Az igazgató panasza nem valami sajátságos panasz, hiszen statisztikai adatok igazolják: a kőművesek 7 százaléka változtatott munkahelyet az utóbbi négy évben, s az ácsok 7,5 százaléka is elment a nagy-vállala- toktól. Éppen azok a szakmunkások, akik nagyon sok munkahely között válogathatnák, hogy a hétvégi ,,maszekolás” lehetőségéről ne is beszéljünk. A legegyszerűbb volna ezek után azt felelni, hogy valamilyen úton-módon le kell lassítani, sőt, meg kelti állítani ezít a folyamatot. Csakhogy erre törekedni aligha volna okos dolog. Az országos statisztikák ugyanis azt igazolják, hogy — jobb munkafegyelmet és munkaidő-kihasználást feltételezve — még ma is több ember dolgozik a nagyvállalatoknál a kelleténél, s kevesebb a kisszervezetekben, mint amennyire szükség volna. Az utóbbi helyeken a hiány, a túlzottan nagy kereslet „nyomja fel" az indokoltnál jobban a béreket. Továbbra is a nagy összefüggéseknél maradva, nyílván, idővel majd kiegyenlítettebbé válik a piac. Vagyis ha nő a kisszervezetek és az ott dolgozók száma, akkor ott is erősödik a versenyhelyzet. Ennek már ma is számos biztató jele van: már a kisszövetkezeteknek, gmk-kinak is jobban meg kell küzdeniük a megrendelésekért, minit korábban, a legtöbben már szoli- dálbb áron is elvállalnak egy-egy munkát, mint azelőtt. Ha így folytatódik ez tovább — márpedig minden jel arra mutat —, akkor nyílván a nagyvállalatoknál, illetve a kisvállalkozásoknál dolgozó szakmunkások keresete között sem lehetnek olyan nagy különbségek, mint napjainkban. Már azért sem, mert — tények igazolják — nemcsak az jellemző a nagyváUalaitokra, hogy megcsappant a szakmunkás-létszámuk (egyes cégeknél ez már komoly gondokat okoz!), hanem az „is”, hoigy a nagyvállalatoknál több jól képzett ember dolgozik, minit a kisszervezeteknél. Ez nyilván, nem véletlen. A nagyvállalatok ugyanis több módon is szorgalmazzák a kon- vertáIható tudást, a több szakma ismeretének megszerzését különböző tanfolyamokon, továbbképzéseken. Egyre kevesebb az olyan fiatal is, aki félbehagyott általános iskolai tanulmánya után választotta — kényszerből, más elhelyezkedési lehetőség híján — az építőiparit. Mélyebb, társadalmi gyökereket sejtet az az általános tapasztalat is, hogy a tanulatlan fiatalok sere- #ge _ az ágazatban dolgozók tíz százaléka nem végezte el az általános iskolát —• éppen az építőiparban, kedvezményezett módon pótolja hiányzó tudását és szerez szakmát. • A technikai haladáshoz, a minőségi megújuláshoz azonban szükség Van olyanokra is, akik magas fokú képesítéssel és hozzáértéssel rendelkeznek. Nélkülük egyre inkább elképzelhetetlen az építőipar, amely kiesett munkaerőit részben korszerű gépekkel, berendezésekkel igyekszik pótolni, örvendetes jelenség, hogy a felsőfokon továbbtanulók közül is egyre többen választják ezt az ágazatot, aminek következtében a diplomások száma, aránya örvendetesen nőtt — mindenekelőtt a nagyvállalatoknál. Ha a nagyvállalat jobban gépesített, ha a szakmunkásai képzettebbek, ha több mérnök dolgozik ott, mint a kisszervezeteknél, akkor nyilván a nagyvállalat versenyhelyzete is erősödik. Egészséges, a mainál jobb munkamegosztás alakul ki a „nagyok’ és a „kicsik között, amelyben mindkét fél megtalálja a maga helyét és a számításait. Sz. K. Marjai József Moszkvába Megnyílt a LEMP kongresszusa A varsói tudomány és kultúra palotájában vasárba p ünnepélyes keretek között megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. Az ország vezető ereje, a lengyel munkásosztály, a lengyel kommunisták nevében 1776 küldött tanácskozik majd öt napon keresztül a párt és az egész lengyel társadalom előtt álló aktuális és hostszú távú társadalm i - gazdasági feladatok megoldásának stratégiájáról. A kong- reszus által kidolgozásra és elfogadásra kerülő irányvonal meghatározó lesz az ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetének alakulásában. Mindez jól tükröződik a tanácskozás iránt megnyilvánuló nagyfokú belföldi és nemzetközi érdeklődésben. Az 1980—81-es társadalmi-gazdasági válságon immár úrrá lett párt ma minden erejét a továbblépés, a fejlődés gyorsítását szölgáló feladatok kidolgozására és végrehajtására fordíthatja, nyugodt, a problémáikat nyíltan feltáró, de a tennivalóktól meg nem rettenő légkörben. Ezt várja a kongresz- szustól a LEMP több mint 2 millió tagjía, az egész lengyel társadalom. Az ünnepi zászlódíszbe öt, tözött lengyel főváros központjában magasodó kongresszusi palotában vasárnap délelőtt Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára köszöntötte a kongresszusi küldötteket, a tanácskozás hazai és külföldi vendégeit, köztük Mihail Gorbaesovot, az SZKP KB főtitkárát, akit a küldöttek hosszantartó tapssal üdvözöltek. A kongresszusba érkezett 107 vendégküldöttség között foglalt helyet a Magyar Szocialista Munkáspárt delegációja, amelyet Grósz Káröly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkába vezet. A lengyel himnusz és az I nternaeiobálé eléneklése után a küldöittek egyperces néma felállással adózták a két kongresszus közti időszakban elhunyt kommunisták, köztük Wlad'is'law Go- muíka emlékének. Ezt követően az elnöki tisztet betöltő Józef Czyrek javaslatára a küldöttek elfogadták a napirendet, és megválasztották a kongresszus munkabizottságait. Az ügyrendi kérdések után Wojcieoh Jaruzelski előterjesztette a központi bizottság beszámolóját. utazott Marjái József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar-Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke a bizottság 35. ülésszakára vasárnap Moszkvába Utazott. Rau hazautazott Johannes Rau, Észak-Raj- na-VesZtfália nyugatnémet tartomány miniszterelnöke szombaton befejezte moszkvai látogatását és hazautazott. Rau az Orosz Föderáció kormányának meghívására tartózkodott a szovjet fővárosiban, ahol megnyitotta a szűkebb hazáját bemutató kereskedelmi és ipari kiállítást. MEDOSZ *1- Országos Természetbarát Találkozó A kellemes a hasznossal ötvöződött A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók kétnapos szekszárdi természetbarát találkozójának a fénypontját a szombat délelőtt jelentette, amikor Sötét- völgyben az úgynevezett tájékozódási túra két távján öt és tíz kilométeren versengtek a vállalkozó szellemű csapatok. ötvenkét nyolctagú csapat „játszott bújócskát” a kánikulát enyhítő erdőben, ami már önmagában is örvendetes volt, hiszen ez a szám azt jelentette, hogy az időnként színes népünnepéllyé váló találkozó 'több generációs résztvevőinek több mint hatvan százaléka aktívan kivette részét a sportból. Mert a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség és a Bonyhádi SE természetjáró szakosztálya a nyolcvan, illetve százhatvan méteres terepbeli szintkülönbségekkel kemény igénybevételnek tette ki a mezőnyt, különösen a nagy táv „kóstolóit”. Tizenegy tájegység lelkes természetbarátai nem sok időt engedélyeztek maguknak a verseny utáni passzív pihenésre. Ezután a találkozó turisztika jellege kapott hangsúlyt. Ki autóba, ki buszba szállt, és irány a házigazda Tolna megye eleddig teljesen ismeretlen, vagy kevésbé ismert idegenforgalmi nevezetessége. A kellemes után a hasznos, az ismeret- szerzés vált fontossá a túrázás, az országjárás nagy- nagy hódolói számára. A szervezőbizottság jól vette az akadályokat, az értékítéleteiket egyáltalán nem a véka alá rejtegető vendégeink szájából jóleső volt hallani a szervezést méltató szarvakat. Nagy-nagy megelégedésre tevékenykedtek a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal emberei, akik úgy láttak munkához, hogy a most beA sötctvölgyi tisztás a rajt és a /cél helye fektetett energia a későbbiek során éreztetheti majd hatását. A népszerűségi lista élén az új gemenci kirándulóköz- pont volt. A határainkon túl is ismert tájegységet csaknem mindenki megtekintette. De sökan látogattak el a nyolcszáz résztvevő közül Gunarasba és Decsre is. A szombati szekszárdi borkóstoló is az exkluzív programok számát szaporította. A tájékozódási túrát 5 tales távon a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, míg 10 km-en a Szolnoki Közép-tí- szavidéki Vízügyi Igazgatóság csapata nyerte. Az utób- biiák az összetettben is diadalmaskodtak. — bégyé — Fotó: Bakó Jenő A rajt helye A parkerdő tisztásán Célban egy csapat
