Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

10 NÉPÚJSÁG 1986. június 28. Dobó Csaba: Számolgatja, de nem olyan Matúz Gábor: Nagy kő... Idilli kép a magyar tenger partján. A csodálatosan szép nyári napsütésben nyugtalan óvatossággal apró tajtéko­kat vet a fürdőzők óriási tömege, ahogy az ezer és ezer ember az idő más-más pillanatában mozdul. Be a vízbe, ki a vízből, araszolás lángosért, sörért, halért. A betonszegéllyel körülvett homo­kozóban komoly képű kisgyerekek a már felépített várat szépítgetik, né- hányan pedig az eljövendő csatára készülődve hadrendbe sorakoztatják katonáikat, fegyvereiket. Három-négyéves fiúcska, a szegé­lyem kívülről, műértő gondosságával szemléli az erődítményt, enyhe ter­peszben, összehúzott szemekkel in­gatja fejét, az orrát piszkálja. Megfordul, fiatal, csinos, jó alakú nőhöz szalad.- Anya! Éhes vagyok.- Most nem érek rá, kisfiam. Menj szépen játszani! Vagy fürödjél! De nagyon vigyázz magadra! A kisfiú a víz felé veszi útját, néha le­hajol, belemarkol a forró homokba, szétszórja a szélben. A nő harminc körüli barna férfival társalog, aki eddig az egyik büfé előtt állt sorban, most tért vissza, kezében virsli és üdítő. Az anya talán már el is felejtette a hirtelen elkomorult gyermekarcot, ka- céran rázza hátra hosszú, fékét haját, nevet. A kisfiú bánatosan vonszolja kicsi testét a hullámokban, néhány könny­cseppet dörzsöl maszattá akaratosan arcán, nem akar sírni. Az asszony nagyon jól szórakozik új ismerősével. Már megbeszélték, este együtt vacsoráznak, utána táncolni mennek.- Mi lehet ott? - mutat a férfi a part egy pontjára, ahol ötven-hatvan em­ber ijedt hullámzása töri meg a Bala­ton nyugodt játékát. A nő megdermed egy pillanatra, az- tátf felugrik, rohanni kezd, furakszik, taszígálja az előtte állókat. Az összetorlódott emberek a szülői felelősségről mondják a magukét.- Engedjenek! Engedjenek! Fiatal fiú gyalogol kifelé a vízből, a karján tehetetlenül csüngő, puffadt hasú gyermek nem több négyévesnél. A nő ájultan esett össze. Többen odaugrottak, felemelték, és egy padra fektették. Hamarosan előkerült a strand orvosa. A gyereket nézte meg először. Nem szólt semmit, felemelt egyet a parton heverő fürdőlepedők­ből, és betakarta vele a gyermek holt­testét. A nő, akit sikerült gyorsan életre kel­tenie, még emlékezhetett rá, mi tör­tént, mert rögtön körülnézett, és meg­látva a fürdőlepedőn keresztül kidom­borodó alakot, görcsös zokogásban tört ki. Felállt, a halotthoz lépett, leemelte róla a lepedőt. Néhány pillanatig kővé meredten állt, majd bolond nevetésbe futva felsikoltott:- Ez nem az én gyerekem! Ha a szemem behunyom, semmit sem látok, ha kinyitom, ismét látok, ha fél sze­mem a tenyeremmel letakarom, látni ugyan látok, de valahogy a dolgok el­mozdulnak. Valami, amit éppen nézek. Minden - gondolta szőke varkocsos, pi­ros szalagos kislány a nyaraló küszöbén üldögélve. Júliusi kora délután volt, a meleg pók­hálóként tapadt a játszókedvre. Zölde­sen csillogó legyek sziesztáztak a fehér­re meszelt házfalon, a sárgás hegyű, fá­radt fűszálak között kihívóan piroslott egy pöttyös labda.- Julika! - csattant az anyja hangja. A kislány összerezzent.- Mit csinálsz?- Játszom.- Jó. Csak tudni akartam - hallatszott a csöndesülő érdeklődés valahonnan a szobából. Julika rábólintott. Csak tudni akarta, jó, nem jön ki meg­nézni, mit csinálok, nem kell bemennem megmutatni, piszkos-e a kezem, jó. A napfogyatkozáskor, a múltkoriban - tavaly, tavalyelőtt vagy mikor - kormos üveget kapott nagyanyjától, arcához szo­rította, mindent összekent, haját, ruháját, fehér kötényé^megszidták, mégis jó volt, másként lehetett látni vele, mint egy szemmel vagy fél szemmel. Azért a tócsák is elég érdekesek - gondolta. Tükrözik az eget, a felhők mint­ha a bokád körül csúszkálnának-úszkál- nának, különösen ha beleállsz a pocso­lya kellős közepébe. Lenézel, akár azt is hiheted, te vagy kis Balázs, miután már megnőtt, óriás lett, és az üveggolyót is megkapta. Anya elszokta törni a napszemüvegét. Holnap lesz a napja, hogy szemüveg­tokot vásárolok magamnak - mondja ilyenkor, de Julika tudja, nem lesz tok, és rövidesen eltörik az új szemüveg is, a kulcscsomók mellett, az anya táskájá­ban. Nem tesz semmit, ő majd kiszedi a szemétből a cserepeket, eldugja, és majd ha egyedül marad, azon keresztül nézi a világot. Anya akkor is sötét szemüveget tesz, ha nem süt a nap, de ki van sírva a szeme. Az ösvényen megcsörrent a kavics. A kislány hunyorogva fordult a zaj felé.- Jé, Katus néni - mondta félhango­san. A szájában összefutott a nyál: Katus néni elszakíthatatlanul összekapcsoló­dott az ezüstpapírba csomagolt csokolá­dék emlékével. Mindig csokoládéval tele szatyorral érkezett, és üdvözlés helyett kiborította édes tartalmát az ágyra, asz­talra, küszöbre, ahol érte.- Csókolom - biccentett oda nagyo- san.- Szervusz, prücsök - válaszolt az asszony, rá se pillantva. Az idei nyár kulturális „étlapja” bő vá­lasztékot kínál. Találhatók rajta „ínyenc­falatok”, egzotikus fogások és már is­mert, kedvelt ízek. Kezdjük a sort az egyik legpatinán- sabb, legszebb szabadtéri színpadunk­kal, a Margitszigetivel. A múlt nyáron a operettek egyik királynője, Kálmán Imre talán legnépszerűbb műve, A csárdás- királynő került itt színre Garas Desző ren­dezésében. Az idén ismét színre lép Bóni gróf, Szilvia, Miska főpincér, s Kálmán Imre melódiáit olyan kiváló prózai színé­szek tolmácsolják, mint Töröcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Kálmán György, Hirt- ling István, Haumann Péter és mások. Bizet Carmenje ma reneszánszát éli: világhírű filmrendezők készítették el szin­te egyidöben a maguk Carmenjét. De Bi­zet műve mégiscsak színpadra született, ott a helye. A múlt nyáron 17 ezren látták a Margitszigeten az előadásokat, s leg­alább ennyien szerették volna megnézni. Idén éppen ezért ismét szerepel a prog­ramban: július 5. és 15. között többször előadásra kerül; a cífnszerepet a New York-i Metropolitan tágja, Isola Jones énekli. Az opera és az operett mellett a balett­művészet kedvelőire is gondoltak a mű­sor összeállítói: júlis végén az Odesszai Állami Akadémia Opera és Balettszínház társulata Csajkovszkij remekét, A hattyúk Julikában felgomolygott a sértődés.- Kezét csókolom - állt fel a küszöbről.- Édesanyád itthon van? - kérdezte az asszony, a fal parányi repedését próbál­gatva kisujja körmével. Nincs nála a csodaszatyor.- Ühüm - válaszolta a kislány, vissza­ereszkedve a küszöbre.- Sürgősen beszélnem kell vele. 1 A kislány összegubbaszkodott, felvet­te lehető legkisebb térfogatát. I Katus néni belépett a házba.- Itt nyaralni kell - gondolta szomo­rúan Julika. - Itt nincs egy gyermek sem, és nyaralni kell. Este legalább békára le­het lesni vagy kisimítani a hajnalka ösz- szecsavarodott bóbitáját, reggel legelni hajtják a teheneket, anya leviszi a faluba, vásárolni, néha telefonálunk a tanácstól, jöhetnél már, hajtogatja anyu a kagylóba, megbolondulok egyedül a gyermekkel, mi a nyavalyának kellett megvenni ezt a nyaralót, inkább láttunk volna világot azon a pénzen. Az emberek meg össze­néznek, anyut nem érdekli, visszafele menet leülünk a patakparton. Ne mássz bele, mondja anya, lehet, poluált ez a víz is. De ebéd után nem történik soha sem­mi. A deszkakerítés túlsó oldalán megje­lent a postás, Nicolai bácsi. Leugrott Tál­tosnak keresztelt, saját kezűleg piros csí­kosra festett, a rárakódott portól ham­vasnak tetsző, rozoga biciklijéről.- Elhoztam az újságot - kiáltott be a kislánynak. Julika feltápászkodott, átvette a külde­ményt, és rámosolygott Nicolai bácsira.- Abrakolt már a Táltos? Az öreg nem felelt meg a szokott mó­din:- Ö már igen, a gazdája még nem. Elnézett a kislány feje fölött. Barackot sem nyomott a feje búbjára. Azt sem mondta:- Aztán mikor táncolunk a lakodalma­don? Fel sem ült a Táltosra, lehorgasztott fej­jel tolta maga előtt a falu irányába. A kislány értetlenül rázta meg a fejét. Visszasétált a házhoz, és leült a küszöb­re. A fal melletti keskeny járdán katica­bogár sétált, ráérősen szedegetve a lá­bát. Julika kinyújtotta utána a kezét - te­nyerében apró foglya hűvös kitinjét, lel­kében a katicaeregetők jóságát érezve -, ám a bogár elröppent. Az almafa alá indult. Egyetlen alma sem hullott reggel óta. A lépcső alatti üregben matatott: az üveggolyók rîfem voltak dughelyükön. A ház mögé ment. A Piszulák nevű, szürke foltos fehér kandúr nem napozott elnyúlva a langyos földön. tavát adja elő a Margitsziget varázsos hangulatú színpadán. Szeged után augusztusban a Margit­szigeten is láthatjuk Webber-Rice immár klasszikusnak számító rockoperáját, a Jézus Krisztus szupersztárt. A Rock Színház társulata vendégművészeket is meghívott (Vikidál Gyulát Poncius Pilá­tus, Deák Bili Gyulát Simon szerepére). A nagyszabású vállakózást Szikora János rendezi, koreográfusa Krámer György. Ha azt mondom Csusingura, Ramaja- na, Hiawatha, Karagőz - azt hiszem, min­denki rávágja: Körszínház. Ha azt mon­dom Körszínház - mindenki Kazimir Ká­roly nevét említi. Ö az, aki szinte minden nyáron valamiféle kulturális inyencfalatot mutat be a városligeti Körszínházban. Az idén Giacomo Casanova, az olasz szár­mazású író, kalandor, s híres nöcsábász, alakja elevenedik meg emlékiratai alap­ján. Casanovának meglehetősen zajos, eseményekkel teli élete volt: az inkvizíció hírhedt ólomkamrákba záratta, ahonnan sikerült megszöknie, bebarangolta Euró­pát, s élete vége felé nekilátott megírni közel 4000 oldalt kitevő emlékiratait. Casanova két alakban jelenik meg a színen: a nagy nőhódítót Kovács István és Incze József személyesíti meg. AThá- lia Színház számos színésze kapott sze­repet a műben, többek közt Kánya Kata, Gór Nagy Mária, Gelecsényi Sára, Ba­Az égen egyetlen felhő sem mutatko­zott, a fák levelei meg sem zizzentek a szellőtől, mégis mintha vihar készült vol­na. Visszaült a küszöbre. Rajzolni éppenséggel lehetne, gondol­ta, de nem ment be a házba a ceruzákért.- Mit csinálsz? - kérdezné meg az anyja.- Ceruzát keresek.- Mire?- Rajzolni.- Aztán a jobb kezedbe fogd.- Még mindig balos? - tudakolná Ka­tus néni.- Mikor hogy. Elbiggyesztette a száját.- Juli! - hangzott fel a házból.- Tessék?- Mit csinálsz?- Játszom.- Akkor jó. A pillangó határozatlanul szállongott, majd lelibbent a piros labdára. A pöttyök hunyorogtak egyet. A fű megrezzent. A csönd odábbmoccant, majd felör- vénylett. Némán csiviteltek a madarak, elősompolygott Piszulák is, báván maga elé meredve. Julika a gyémátcsiszolók féltő mozdu­latával egy kavicsot emelt szeméhez. A kődarab kétszeresen felszivárványlott, tüzet szórt, megpördült Julika csodálko­zó ujjai között, lelibbent a földre, és lassú forgásba kezdett. A kislány még észbe sem kapott, már töknagyságúra duzzadt a kavics, a növe­kedés vágya ajtókat, ablakokat repesz- tett rajta, lépcsők türemkedtek, tornyok csúcsosodtak, asztalnyi lett. Szekrénnyi, háznyi, kastélynyi. Kerek képű, zöld ru­hás asszony könyökölt ki egy csúcs­íves ablakon kék kendőt lobogtatva, háta mögött sereg gyermek kiáltozott, hogy jöjjön be hozzájuk játszani. Julika megindult a lépcsőkön, sárga bársony báliruhájában, szöghaja helyett hullámos szőke tincsek libbentek. A páncélinges, alabárdos férfi nem tar­tóztatta fel, sőt, földig hajolt a megtisztel­tetéstől. Óriási sötét teremben lelt rá a gyerme­kekre. Tétován nézgelődött: a helyiség közepén nagyanyó, mereven, akárcsak egy régi fényképen.- Azt hittem, meghaltál - szaladt oda hozzá. Nagymama megcsókolta.- A gyermek gyermekek közé való - mondta mosolyogva Julikának. - Eredj játszani. A gyermekek tábortűz körül üldögél­tek, énekeltek, mindegyiküknek volt gör­korcsolyája és fényes sárga szandálja. A gyümölcsök nem fán teremtek, a na­rancstól, banántól roskadó ágak a falból nőttek ki. Egyik ágacska hegyébe valaki- a nyár slágerei logh Erika. A Hilton Szálló dominikánus udvara általában a komolyzene kedvelői­nek nyújt színvonalas programokat. Itt kerül színre Offenbach két egyfelvoná- sosa, A két vak, valamint a Pitzelberg úr szalonja (Július 7. és 19. között), Donizetti Ritája és Mozart A színigazgató című kis­operája (augusztus 10. és 14. között). A tánc múzsája is „beköltözik” a Hiltonba (pontosabban az udvarára): a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese két új táncjátékot mutat be július végén: a Tün­dérkertet és a Magyar Elektrát. S az odesszaiak Balettetüdök és operaáriák című műsorát is láthatják a nézők július 23-án és 24-én. A Budai Parkszínpad ad otthont nya­ranként a távoli, egzotikus országokból érkező együtteseknek. Július elején itt lesz a Brazil karnevál, augusztusban egy szenegáli együttest, majd a Koreai Népi Együttest láthatják a nézők. A Városmajorban eddig zenés játékok kerültek színre. Most egész nyáron mozi­varieté működik az árnyas fák alatt, s ez új színfoltot jelent a kánikulai programok között. Azt hiszem, a korántsem teljes felsoro­lásból is látható, mennyire bőséges a nyári kulturális „étlap”. Mindenki megta­lálhatja benne a kedvére valót. k. gy. pislákoló csillagot tűzött. Vaskos, terje­delmes bőrfotelek álltak a patak partján, tücskök cirpeltek a kárpitosszegek alól. A villanykörte a levegőben röpködve on­totta a fényt.- Szervusztok. Kezét csókolom - kö­szöntötte a kislány a többieket. Tudva tudta, a nő neve Kinga, a gyermekeké Marika I, Marika II, Marika III, Gyurika I, Gyurika II, Gyurika III, Gyurika IV.- Már nem is vagyok olyan kicsi - fűzte hozzá, mielőtt azok szólhattak volna. - Négy és fél éves múltam, óvodába já­rok. Most nyaralok. Ti is jártok óvodába? Kinga az óvó nénitek?- Mi királyok vagyunk - felelték egy­szerre. - Nem járunk óvodába. Gyere ját­szani. Te leszel a sárga liliom, úgyis sár­ga a ruhád. Hegy alatt az almát szedik, és a hangyák eszik. Julika nem kérdezett semmit, eszébe jutottak a sose hallott játék összes sza­bályai, megpördült a sarkán.- Bólingat a virágharang, számolgatja, de nem olyan - énekelte. A gomolygó felhők a szobába érve ci­garettára gyújtottak. A lapik tapsolni kezdtek. Saláta kunkorodott, káposzta pende- redett.- Ide lépjél, ne oda, aranyszőrű pari­pára, rá ne ülj a tök szárára, kacskarin­gók ringására, Guszti egér nagy bajszá­ra, Mici mackó kuckójára, hipp-hopp, kapaszkodj.- Julika! - ütötte meg a fülét. Anyja átlépett a kastély falán, kezét ösz- szecsapta.- Mit csinálsz? Nem hallottad, hány­szor kiabáltalak?- Játszom - válaszolta Julika.- Mivel?- Ezzel a kaviccsal.- Ó - szólt az anyja csalódottan. A kislány nem mert a kastély felé pil­lantani.- Gyere, hozd ki inkább a villany- vasutat.- Jó - bólintott rá engedelmesen. A gyermekek még mindig ott integettek a csúcsíves ablakban. A kislány visszaült a küszöbre, anyja távozását várta reszkető türelmetlenség­gel.- Mindjárt jövök - súgta oda a gyuri- káknak és marikáknak.- Vagy lehet, nincs már elem benne - mondta anyja. - Tudod, mit? Játsszál in­kább kastélyosdit.- Én olyat nem tudok - válaszolta a kis­lány. Elhajította a kavicsot. Anyja visszament a házba. Julika lehorgasztott fejjel sétált a ház mögé. Piszulákot kereste, de a kandúr megint eltekergett. Pákolitz István: MEGREMEG Szárnyaszegett kéz rebben a takarón, keresve a másikét a vaksüket csendben. A kékeres öt ujj tétován araszol az iszonyúan hosszú, fekete folyamú éjszakán. Félúton megremeg: holnap is megsimogathatja még a másik kezet? Oláh Zoltán: ELNÉMUL... Mának Elnémul arcodról az ősz. Bocsánatot kér számtól a szél. Szemedben vőlegény-alkonyom. Fölfázik érintésünk árnyától a föld... Egy kisfiú esőt olvas föl a parton, körötte kövekül tudó homok. Esőt olvas neked és nekem, sorai közé ernyőt pillant egy sirály, - eláznak mégis gondolataink. A hajnal fátlya fölé issza álmodról álmom... Ha Budapesten jár Carmen, Hattyúk tava, Szupersztár

Next

/
Thumbnails
Contents