Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
10 NÉPÚJSÁG 1986. június 28. Dobó Csaba: Számolgatja, de nem olyan Matúz Gábor: Nagy kő... Idilli kép a magyar tenger partján. A csodálatosan szép nyári napsütésben nyugtalan óvatossággal apró tajtékokat vet a fürdőzők óriási tömege, ahogy az ezer és ezer ember az idő más-más pillanatában mozdul. Be a vízbe, ki a vízből, araszolás lángosért, sörért, halért. A betonszegéllyel körülvett homokozóban komoly képű kisgyerekek a már felépített várat szépítgetik, né- hányan pedig az eljövendő csatára készülődve hadrendbe sorakoztatják katonáikat, fegyvereiket. Három-négyéves fiúcska, a szegélyem kívülről, műértő gondosságával szemléli az erődítményt, enyhe terpeszben, összehúzott szemekkel ingatja fejét, az orrát piszkálja. Megfordul, fiatal, csinos, jó alakú nőhöz szalad.- Anya! Éhes vagyok.- Most nem érek rá, kisfiam. Menj szépen játszani! Vagy fürödjél! De nagyon vigyázz magadra! A kisfiú a víz felé veszi útját, néha lehajol, belemarkol a forró homokba, szétszórja a szélben. A nő harminc körüli barna férfival társalog, aki eddig az egyik büfé előtt állt sorban, most tért vissza, kezében virsli és üdítő. Az anya talán már el is felejtette a hirtelen elkomorult gyermekarcot, ka- céran rázza hátra hosszú, fékét haját, nevet. A kisfiú bánatosan vonszolja kicsi testét a hullámokban, néhány könnycseppet dörzsöl maszattá akaratosan arcán, nem akar sírni. Az asszony nagyon jól szórakozik új ismerősével. Már megbeszélték, este együtt vacsoráznak, utána táncolni mennek.- Mi lehet ott? - mutat a férfi a part egy pontjára, ahol ötven-hatvan ember ijedt hullámzása töri meg a Balaton nyugodt játékát. A nő megdermed egy pillanatra, az- tátf felugrik, rohanni kezd, furakszik, taszígálja az előtte állókat. Az összetorlódott emberek a szülői felelősségről mondják a magukét.- Engedjenek! Engedjenek! Fiatal fiú gyalogol kifelé a vízből, a karján tehetetlenül csüngő, puffadt hasú gyermek nem több négyévesnél. A nő ájultan esett össze. Többen odaugrottak, felemelték, és egy padra fektették. Hamarosan előkerült a strand orvosa. A gyereket nézte meg először. Nem szólt semmit, felemelt egyet a parton heverő fürdőlepedőkből, és betakarta vele a gyermek holttestét. A nő, akit sikerült gyorsan életre keltenie, még emlékezhetett rá, mi történt, mert rögtön körülnézett, és meglátva a fürdőlepedőn keresztül kidomborodó alakot, görcsös zokogásban tört ki. Felállt, a halotthoz lépett, leemelte róla a lepedőt. Néhány pillanatig kővé meredten állt, majd bolond nevetésbe futva felsikoltott:- Ez nem az én gyerekem! Ha a szemem behunyom, semmit sem látok, ha kinyitom, ismét látok, ha fél szemem a tenyeremmel letakarom, látni ugyan látok, de valahogy a dolgok elmozdulnak. Valami, amit éppen nézek. Minden - gondolta szőke varkocsos, piros szalagos kislány a nyaraló küszöbén üldögélve. Júliusi kora délután volt, a meleg pókhálóként tapadt a játszókedvre. Zöldesen csillogó legyek sziesztáztak a fehérre meszelt házfalon, a sárgás hegyű, fáradt fűszálak között kihívóan piroslott egy pöttyös labda.- Julika! - csattant az anyja hangja. A kislány összerezzent.- Mit csinálsz?- Játszom.- Jó. Csak tudni akartam - hallatszott a csöndesülő érdeklődés valahonnan a szobából. Julika rábólintott. Csak tudni akarta, jó, nem jön ki megnézni, mit csinálok, nem kell bemennem megmutatni, piszkos-e a kezem, jó. A napfogyatkozáskor, a múltkoriban - tavaly, tavalyelőtt vagy mikor - kormos üveget kapott nagyanyjától, arcához szorította, mindent összekent, haját, ruháját, fehér kötényé^megszidták, mégis jó volt, másként lehetett látni vele, mint egy szemmel vagy fél szemmel. Azért a tócsák is elég érdekesek - gondolta. Tükrözik az eget, a felhők mintha a bokád körül csúszkálnának-úszkál- nának, különösen ha beleállsz a pocsolya kellős közepébe. Lenézel, akár azt is hiheted, te vagy kis Balázs, miután már megnőtt, óriás lett, és az üveggolyót is megkapta. Anya elszokta törni a napszemüvegét. Holnap lesz a napja, hogy szemüvegtokot vásárolok magamnak - mondja ilyenkor, de Julika tudja, nem lesz tok, és rövidesen eltörik az új szemüveg is, a kulcscsomók mellett, az anya táskájában. Nem tesz semmit, ő majd kiszedi a szemétből a cserepeket, eldugja, és majd ha egyedül marad, azon keresztül nézi a világot. Anya akkor is sötét szemüveget tesz, ha nem süt a nap, de ki van sírva a szeme. Az ösvényen megcsörrent a kavics. A kislány hunyorogva fordult a zaj felé.- Jé, Katus néni - mondta félhangosan. A szájában összefutott a nyál: Katus néni elszakíthatatlanul összekapcsolódott az ezüstpapírba csomagolt csokoládék emlékével. Mindig csokoládéval tele szatyorral érkezett, és üdvözlés helyett kiborította édes tartalmát az ágyra, asztalra, küszöbre, ahol érte.- Csókolom - biccentett oda nagyo- san.- Szervusz, prücsök - válaszolt az asszony, rá se pillantva. Az idei nyár kulturális „étlapja” bő választékot kínál. Találhatók rajta „ínyencfalatok”, egzotikus fogások és már ismert, kedvelt ízek. Kezdjük a sort az egyik legpatinán- sabb, legszebb szabadtéri színpadunkkal, a Margitszigetivel. A múlt nyáron a operettek egyik királynője, Kálmán Imre talán legnépszerűbb műve, A csárdás- királynő került itt színre Garas Desző rendezésében. Az idén ismét színre lép Bóni gróf, Szilvia, Miska főpincér, s Kálmán Imre melódiáit olyan kiváló prózai színészek tolmácsolják, mint Töröcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Kálmán György, Hirt- ling István, Haumann Péter és mások. Bizet Carmenje ma reneszánszát éli: világhírű filmrendezők készítették el szinte egyidöben a maguk Carmenjét. De Bizet műve mégiscsak színpadra született, ott a helye. A múlt nyáron 17 ezren látták a Margitszigeten az előadásokat, s legalább ennyien szerették volna megnézni. Idén éppen ezért ismét szerepel a programban: július 5. és 15. között többször előadásra kerül; a cífnszerepet a New York-i Metropolitan tágja, Isola Jones énekli. Az opera és az operett mellett a balettművészet kedvelőire is gondoltak a műsor összeállítói: júlis végén az Odesszai Állami Akadémia Opera és Balettszínház társulata Csajkovszkij remekét, A hattyúk Julikában felgomolygott a sértődés.- Kezét csókolom - állt fel a küszöbről.- Édesanyád itthon van? - kérdezte az asszony, a fal parányi repedését próbálgatva kisujja körmével. Nincs nála a csodaszatyor.- Ühüm - válaszolta a kislány, visszaereszkedve a küszöbre.- Sürgősen beszélnem kell vele. 1 A kislány összegubbaszkodott, felvette lehető legkisebb térfogatát. I Katus néni belépett a házba.- Itt nyaralni kell - gondolta szomorúan Julika. - Itt nincs egy gyermek sem, és nyaralni kell. Este legalább békára lehet lesni vagy kisimítani a hajnalka ösz- szecsavarodott bóbitáját, reggel legelni hajtják a teheneket, anya leviszi a faluba, vásárolni, néha telefonálunk a tanácstól, jöhetnél már, hajtogatja anyu a kagylóba, megbolondulok egyedül a gyermekkel, mi a nyavalyának kellett megvenni ezt a nyaralót, inkább láttunk volna világot azon a pénzen. Az emberek meg összenéznek, anyut nem érdekli, visszafele menet leülünk a patakparton. Ne mássz bele, mondja anya, lehet, poluált ez a víz is. De ebéd után nem történik soha semmi. A deszkakerítés túlsó oldalán megjelent a postás, Nicolai bácsi. Leugrott Táltosnak keresztelt, saját kezűleg piros csíkosra festett, a rárakódott portól hamvasnak tetsző, rozoga biciklijéről.- Elhoztam az újságot - kiáltott be a kislánynak. Julika feltápászkodott, átvette a küldeményt, és rámosolygott Nicolai bácsira.- Abrakolt már a Táltos? Az öreg nem felelt meg a szokott módin:- Ö már igen, a gazdája még nem. Elnézett a kislány feje fölött. Barackot sem nyomott a feje búbjára. Azt sem mondta:- Aztán mikor táncolunk a lakodalmadon? Fel sem ült a Táltosra, lehorgasztott fejjel tolta maga előtt a falu irányába. A kislány értetlenül rázta meg a fejét. Visszasétált a házhoz, és leült a küszöbre. A fal melletti keskeny járdán katicabogár sétált, ráérősen szedegetve a lábát. Julika kinyújtotta utána a kezét - tenyerében apró foglya hűvös kitinjét, lelkében a katicaeregetők jóságát érezve -, ám a bogár elröppent. Az almafa alá indult. Egyetlen alma sem hullott reggel óta. A lépcső alatti üregben matatott: az üveggolyók rîfem voltak dughelyükön. A ház mögé ment. A Piszulák nevű, szürke foltos fehér kandúr nem napozott elnyúlva a langyos földön. tavát adja elő a Margitsziget varázsos hangulatú színpadán. Szeged után augusztusban a Margitszigeten is láthatjuk Webber-Rice immár klasszikusnak számító rockoperáját, a Jézus Krisztus szupersztárt. A Rock Színház társulata vendégművészeket is meghívott (Vikidál Gyulát Poncius Pilátus, Deák Bili Gyulát Simon szerepére). A nagyszabású vállakózást Szikora János rendezi, koreográfusa Krámer György. Ha azt mondom Csusingura, Ramaja- na, Hiawatha, Karagőz - azt hiszem, mindenki rávágja: Körszínház. Ha azt mondom Körszínház - mindenki Kazimir Károly nevét említi. Ö az, aki szinte minden nyáron valamiféle kulturális inyencfalatot mutat be a városligeti Körszínházban. Az idén Giacomo Casanova, az olasz származású író, kalandor, s híres nöcsábász, alakja elevenedik meg emlékiratai alapján. Casanovának meglehetősen zajos, eseményekkel teli élete volt: az inkvizíció hírhedt ólomkamrákba záratta, ahonnan sikerült megszöknie, bebarangolta Európát, s élete vége felé nekilátott megírni közel 4000 oldalt kitevő emlékiratait. Casanova két alakban jelenik meg a színen: a nagy nőhódítót Kovács István és Incze József személyesíti meg. AThá- lia Színház számos színésze kapott szerepet a műben, többek közt Kánya Kata, Gór Nagy Mária, Gelecsényi Sára, BaAz égen egyetlen felhő sem mutatkozott, a fák levelei meg sem zizzentek a szellőtől, mégis mintha vihar készült volna. Visszaült a küszöbre. Rajzolni éppenséggel lehetne, gondolta, de nem ment be a házba a ceruzákért.- Mit csinálsz? - kérdezné meg az anyja.- Ceruzát keresek.- Mire?- Rajzolni.- Aztán a jobb kezedbe fogd.- Még mindig balos? - tudakolná Katus néni.- Mikor hogy. Elbiggyesztette a száját.- Juli! - hangzott fel a házból.- Tessék?- Mit csinálsz?- Játszom.- Akkor jó. A pillangó határozatlanul szállongott, majd lelibbent a piros labdára. A pöttyök hunyorogtak egyet. A fű megrezzent. A csönd odábbmoccant, majd felör- vénylett. Némán csiviteltek a madarak, elősompolygott Piszulák is, báván maga elé meredve. Julika a gyémátcsiszolók féltő mozdulatával egy kavicsot emelt szeméhez. A kődarab kétszeresen felszivárványlott, tüzet szórt, megpördült Julika csodálkozó ujjai között, lelibbent a földre, és lassú forgásba kezdett. A kislány még észbe sem kapott, már töknagyságúra duzzadt a kavics, a növekedés vágya ajtókat, ablakokat repesz- tett rajta, lépcsők türemkedtek, tornyok csúcsosodtak, asztalnyi lett. Szekrénnyi, háznyi, kastélynyi. Kerek képű, zöld ruhás asszony könyökölt ki egy csúcsíves ablakon kék kendőt lobogtatva, háta mögött sereg gyermek kiáltozott, hogy jöjjön be hozzájuk játszani. Julika megindult a lépcsőkön, sárga bársony báliruhájában, szöghaja helyett hullámos szőke tincsek libbentek. A páncélinges, alabárdos férfi nem tartóztatta fel, sőt, földig hajolt a megtiszteltetéstől. Óriási sötét teremben lelt rá a gyermekekre. Tétován nézgelődött: a helyiség közepén nagyanyó, mereven, akárcsak egy régi fényképen.- Azt hittem, meghaltál - szaladt oda hozzá. Nagymama megcsókolta.- A gyermek gyermekek közé való - mondta mosolyogva Julikának. - Eredj játszani. A gyermekek tábortűz körül üldögéltek, énekeltek, mindegyiküknek volt görkorcsolyája és fényes sárga szandálja. A gyümölcsök nem fán teremtek, a narancstól, banántól roskadó ágak a falból nőttek ki. Egyik ágacska hegyébe valaki- a nyár slágerei logh Erika. A Hilton Szálló dominikánus udvara általában a komolyzene kedvelőinek nyújt színvonalas programokat. Itt kerül színre Offenbach két egyfelvoná- sosa, A két vak, valamint a Pitzelberg úr szalonja (Július 7. és 19. között), Donizetti Ritája és Mozart A színigazgató című kisoperája (augusztus 10. és 14. között). A tánc múzsája is „beköltözik” a Hiltonba (pontosabban az udvarára): a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese két új táncjátékot mutat be július végén: a Tündérkertet és a Magyar Elektrát. S az odesszaiak Balettetüdök és operaáriák című műsorát is láthatják a nézők július 23-án és 24-én. A Budai Parkszínpad ad otthont nyaranként a távoli, egzotikus országokból érkező együtteseknek. Július elején itt lesz a Brazil karnevál, augusztusban egy szenegáli együttest, majd a Koreai Népi Együttest láthatják a nézők. A Városmajorban eddig zenés játékok kerültek színre. Most egész nyáron mozivarieté működik az árnyas fák alatt, s ez új színfoltot jelent a kánikulai programok között. Azt hiszem, a korántsem teljes felsorolásból is látható, mennyire bőséges a nyári kulturális „étlap”. Mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót. k. gy. pislákoló csillagot tűzött. Vaskos, terjedelmes bőrfotelek álltak a patak partján, tücskök cirpeltek a kárpitosszegek alól. A villanykörte a levegőben röpködve ontotta a fényt.- Szervusztok. Kezét csókolom - köszöntötte a kislány a többieket. Tudva tudta, a nő neve Kinga, a gyermekeké Marika I, Marika II, Marika III, Gyurika I, Gyurika II, Gyurika III, Gyurika IV.- Már nem is vagyok olyan kicsi - fűzte hozzá, mielőtt azok szólhattak volna. - Négy és fél éves múltam, óvodába járok. Most nyaralok. Ti is jártok óvodába? Kinga az óvó nénitek?- Mi királyok vagyunk - felelték egyszerre. - Nem járunk óvodába. Gyere játszani. Te leszel a sárga liliom, úgyis sárga a ruhád. Hegy alatt az almát szedik, és a hangyák eszik. Julika nem kérdezett semmit, eszébe jutottak a sose hallott játék összes szabályai, megpördült a sarkán.- Bólingat a virágharang, számolgatja, de nem olyan - énekelte. A gomolygó felhők a szobába érve cigarettára gyújtottak. A lapik tapsolni kezdtek. Saláta kunkorodott, káposzta pende- redett.- Ide lépjél, ne oda, aranyszőrű paripára, rá ne ülj a tök szárára, kacskaringók ringására, Guszti egér nagy bajszára, Mici mackó kuckójára, hipp-hopp, kapaszkodj.- Julika! - ütötte meg a fülét. Anyja átlépett a kastély falán, kezét ösz- szecsapta.- Mit csinálsz? Nem hallottad, hányszor kiabáltalak?- Játszom - válaszolta Julika.- Mivel?- Ezzel a kaviccsal.- Ó - szólt az anyja csalódottan. A kislány nem mert a kastély felé pillantani.- Gyere, hozd ki inkább a villany- vasutat.- Jó - bólintott rá engedelmesen. A gyermekek még mindig ott integettek a csúcsíves ablakban. A kislány visszaült a küszöbre, anyja távozását várta reszkető türelmetlenséggel.- Mindjárt jövök - súgta oda a gyuri- káknak és marikáknak.- Vagy lehet, nincs már elem benne - mondta anyja. - Tudod, mit? Játsszál inkább kastélyosdit.- Én olyat nem tudok - válaszolta a kislány. Elhajította a kavicsot. Anyja visszament a házba. Julika lehorgasztott fejjel sétált a ház mögé. Piszulákot kereste, de a kandúr megint eltekergett. Pákolitz István: MEGREMEG Szárnyaszegett kéz rebben a takarón, keresve a másikét a vaksüket csendben. A kékeres öt ujj tétován araszol az iszonyúan hosszú, fekete folyamú éjszakán. Félúton megremeg: holnap is megsimogathatja még a másik kezet? Oláh Zoltán: ELNÉMUL... Mának Elnémul arcodról az ősz. Bocsánatot kér számtól a szél. Szemedben vőlegény-alkonyom. Fölfázik érintésünk árnyától a föld... Egy kisfiú esőt olvas föl a parton, körötte kövekül tudó homok. Esőt olvas neked és nekem, sorai közé ernyőt pillant egy sirály, - eláznak mégis gondolataink. A hajnal fátlya fölé issza álmodról álmom... Ha Budapesten jár Carmen, Hattyúk tava, Szupersztár
