Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
8 KÉPÚJSÁG 1986. június 28. Milliárdos szénkészletek Jakutföldén NDK-magyar gazdasági kapcsolatok 1 ___.................. ■ ■■ ...... Szénkombájn Állami gazdaságok Vietnamban Vietnamban jelenleg 441 állami gazdaság működik. Ezek 1 millió hektárnyi területen mintegy 300 ezer dolgozót foglalkoztatnak. A gazdaságokban csak az utóbbi néhány évben 350 ezer hektárnyi földet tettek művelésre alkalmassá. A helyi körülményekhez viszonyítva meglehetősen magas a gépesítettség foka is. Az állami gazdaságok ma háromezer traktorral, 300 áramfejlesztő generátorral, 60 javító-karbantartó műhellyel, valamint 100 élelmiszer-feldolgozó üzemmel rendelkeznek. Jelentős az állatállomány. Mintegy 115 ezer szarvasmarha és 200 ezer sertés van a tulajdonukban. A feldolgozott állati és növényi termékek egy részét exportálják. A vietnami állami gazdaságok évente 15 ezer tonna kávét, több mint 55 ezer tonna teát, 50 ezer tonna szárított kau- csuktejet, több mint 200 tonna feketeborsot, 65 ezer tonna gyümölcsöt, több ezer tonna feldolgozott élelmiszert termelnek. Friss tejből hatezer tonna kerül a piacokra a gazdaságokból, de keresettek a húskészítményeik is. (BUDAPRESS-VNA) Szibériában, Jakutföld déli részén a Nyerjungri nevű külszíni fejtésen elérték a tervezett évi kapacitást: 13 millió tonna kiváló minőségű szenet hoztak felszínre. A bányaüzemre nagy jövő vár, hiszen a kiaknázásra váró húsz szénrétegnek csak a felső rétege, közel félmilliárd tonna szilárd fűtőanyagot rejt magában, a teljes szénkészleteket pedig - a legszerényebb számítások szerint is - 40 milliárd tonnára becsülik. A szén nagy része kokszolható, amelyet nemcsak az ország kohászati üzemeinek szállítanak, hanem külföldre is - mindenekelőtt Japánba. Mivel a szénmedence közelében jelentős vasérckészleteket is találtak, elképzelhető, hogy új kohászati bázist is kialakítanak ezen a területen. A bányászváros, Nyerjungri építői arra számítanak, hogy a gazdag külszíni fejtés miatt sokáig lesz munkájuk. Sorban szerelik a házgyári elemekből épített emeletes lakóházakat. Ezeknek a vasbeton házaknak nem ártanak sem az erős fagyok, sem a 7-8- as erősségű (Richter-skála szerinti) földrengések. A szélirányok ellenében tervezett lakóházak védelmében épültek az iskolák, a bölcsődék, a sportpályák. (APN-KS) Az NDK és Magyarország gazdasági kapcsolatai 1949-ig nyúlnak vissza. Nem sokkal az NDK megalakulása után írta alá első kereskedelmi egyezményét a két ország. Az akkori 30 millió rubel értékű árucsere azóta alaposan megnövekedett, ma már a korábbi 59-szerese. Magyarország szocialista kereskedelmi partnereinek a listáján az NDK a tekintélyes második helyet foglalja el. Magyar- ország viszont a nem kevésbé előnyös harmadik helyen áll az NDK KGST- kereskedelmi listáján. A kapcsolat széles területet ölel fel a kohászattól a járműépítésig, a mezőgépgyártástól a közlekedésig, a könnyűipartól a gépiparig, az elektrotechnikától az elektronikáig, de még a környezetvédelemre is kiterjed. Az együttműködést nemcsak rövid és középlejáratú egyezmények rögzítik. A legújabb hosszú lejáratú egyezmény egészen az ezredfordulóig körvonalazza a két ország kereskedelmi terveit. A 2000-ig szóló árucserében különösen nagy szerepet szántak a mikroelektronikának, a robottechnikának és a biotechnikának. A hosszú távú elképzeléseket jól támogatják az ötéves tervek. A két partnerország például 1986 és 1990 között tovább folytatja nyersanyag- és fűtőanyag-szállításait. Az NDK többek között barnaszén-brikettet, Magyarország alumíniumot és gabonát exportál a megegyezés szerint. A magyar importlistán a különféle gépek és berendezések mellett gyógyszerek, elektromos háztartási gépek és személygépkocsik választéka szerepel. Az NDK a magyar partnertől főként Ikarusz-autóbuszokat, növényvédő szereket és bútorokat vár a most folyó ötéves tervben. Több mint 70 két- és többoldalú gyártási együttműködés is egyesíti a két ország erejét. Ilyen szerződés van érvényben például a szerszámgépgyártásban és a hengerészeiben. Besztercebánya Egy vendéglátó ház Ma már nincs is város vagy nagyobb község Csehszlovákiában, ahol a kultúrának ne lenne saját hajléka. Az egyik legfiatalabb ilyen létesítmény a besztercebányai művelődési ház. Létrejöttében és üzemeltetésében elsősorban a város legnagyobb iparvállalata, a Számítás- technikai Üzemek szerzett érdemeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a modern kultúrpalota csupán a vállalat négyezer alkalmazottját szolgálja. Bár a városnak több kulturális létesítménye van (operaháza, több hangversenyterme, mozija, múzeuma és kiállítási terme), az új kulturális központ mindenkit megörvendeztetett. Látogatják óvodás- és iskolásgyerekek, de a felnőttek is, a legidősebb lakosoknak pedig saját helyiségük van; itt működik a nyugdíjasok klubja. A látogatók művészeti tevékenységéről, művelődéséről és jó szórakozásáról a művelődési otthon százötven belső és külső munkatársa gondoskodik. Elsősorban a gyermekekre és az ifjúságra fordítanak kiemelt figyelmet. A legkisebbek gyermeki fantáziájukat a mozgáskultúrái, zenei vagy képzőművészeti szakkörökben engedhetik szabadjára. A kisebb gyerekek szívesen látogatják az otthon bábszínházát, filmvetítéseit, de vannak külön színházi, tánc- és zenei együtteseik is. A ház munkaprogramjait és terveit főleg a látogatók igényei diktálják. így például tudományos-fantasztikus szakkörök is létesültek. A mozgáskultúra klubja iránt oly nagy volt az érdeklődés, különösen a lányok és asszonyok körében, hogy a gyakorlatokra már a ház hatalmas esztrádterme is kevésnek bizonyult, s így ki kellett bővíteni azt a szomszédos iskolák tornatermével. Klubhelyiségek, a legkorszerűbb technika, a könyvtárak, a színház- és esztrádterem áll a vendégek szolgálatára; itt mindenki nyitott ajtókat talál. GABRIELE CHMELIKOVÁ A gabonaprobléma megoldásáért A Szovjetunió, amely a világ legnagyobb búza-, rozs- és árpatermelője, egyben az egyik legnagyobb gabonaimportőr is. A saját termelés volumenének jelentős növekedése (a 60-as évek eleje óta mintegy másfél- szeresére) együtt járt a sok pénzbe kerülő és természetesen nyomasztó terhet jelentő gabonavásárlások nem kevésbé jelentős növekedésével. A józan ész azt diktálja, hogy ennek nem kellene így lennie. Mégis miért alakult ki ilyen helyzet? S hol a kiút? Napjainkban az egyik legégetőbb probléma a takarmányhiány. A Szovjetunió éppen ezt a gabonafajtát importálja. Az ország természeti viszonyai nem teszik lehetővé a takarmánygabona alapvető fajtája, a kukorica vetésterületének jelentős növelését: a kukorica részaránya a szovjet gabonatermelés összvolumené- ben ritkán haladja meg az 5 százalékot. Még bonyolultabb a helyzet a szójával: természetes feltételek között, öntözés nélkül csak a szovjet Távol-Keleten lehetséges a termesztése, azonban a terméshozam ott is jelentősen elmarad az optimális szinttől. Még a 80-as évek elején szovjet tudósok, közgazdászok, agrár-publicisták felhívták a figyelmet arra a nyugtalanító tendenciára, hogy a takarmánycélokra való gabonafelhasználás indokolatlanul növekszik, ugyanakkor pedig nem ellensúlyozza ezt a szarvas- marhák produktivitásának megfelelő emelkedése: csökken a hüvelyesek részesedése a gabona össz- mérlegében; nem használják ki a nagy fehérje- és olaj- tartalmat képviselő művelési ágakkal kapcsolatos lehetőségeket, pedig ezek a növények sikeresen helyettesíthetik a kukoricát is, a szóját is (például az ország déli részén a repce, Szibériában az olajos retek és szintén a repce, a nem fekete földes területeken a csillagfürt, stb.) Számadatokat is felhoztak: míg a nagy intenzitású állattenyésztéssel rendelkező országokban, Nyugaton a keveréktakarmányokban 20-30 százalékra csökkentették a gabonaneműek és a hüvelyesek részarányát, addig a Szovjetunióban „a gabonafélék csoportjából származó összetevő” 65-70 százalékra rúg. A koncentrátumok részarányának növelése a szarvasmarhák fejadagjában, viszont a széna, a lédús és a legelő takarmányok részarányának a csökkentése a gabonatartalékok nyilvánvaló pazarlását jelenti, állapították meg a mezőgazdasági termelés legmagasabb rangú szervezőinek a tanácskozásán, amelyet április elején tartottak Moszkvában. A szavakat tettek követték. Annak érdekében, hogy kiiktassák azt a gyakorlatot, hogy a helyi tartalékokat a központi alapokból töltsék fel, az ország adminisztratív körzeteit önellátásra állították át. Természetesen maguk a központi alapok is csökkennek majd, mivel kevesebbet fognak szállítani bele az egyes vidékekről. 1987-től a keveréktakarmányok, a fehérje- és vitaminadalékok termelési programját és választékát nem a központban fogják meghatározni, hanem az egyes helyi körzetekben, a szövetséges köztársaságokban, annak a számításba vételével, hogy a helyi nyersanyagforrásokat széleskörűen bevonják ezeknek a termékeknek az előállításába. Az ilyen rendszer arra készteti majd az agrár-ipari komplexum helyi és regionális vezetőit, hogy csökkentsék a gabonaneműek részarányát az állatfejadagokban és növeljék a nem gabona jellegű összetevők részarányát. Erre gyakorlatilag mindenhol megvannak a lehetőségek. Az új rendszer megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a helyi hatóságokat és a mezőgazdasági vállalatokat érdekeltté tegyék a gabonaneműek felhasználásának az ésszerűsítésében, az élelmiszerek termelésének növelésében és abban, hogy a saját lakosságukat ellássák velük. Nyilvánvalóan a felelősség decentralizálásával és a termelési-gazdálkodási önállóság és öntevékenység kiszélesítésével van itt dolgunk. Ez beleillik abba a gazdasági reformba, amely jelenleg a népgazdaság más ágazataiban is folyik. A gabonatermelésnek 1986-1990-ben el kell érnie a 250-255 millió tonnás szintet. Az intenzív technológiák révén, a vetések szerkezetének a javításával és újabb fajták meghonosításával tervezik elérni a gabona minőségének javítását. Az öntözés fejlesztése lehetővé teszi majd a kukorica és a szója vetésterületének a növelését. S mégis az ország gabonamérlege kívánatos egyensúlyának az eléréséhez, legtermészetesebb tartalék a gabonatakarmányok felhasználásának az ész- szerűsítésében rejlik. Mindez összességében lehetővé teszi majd, hogy az ország gabonából fokozatosan önellátásra térjen át, sőt az élelmiszergabona minőségének javítása és a termelési volumenének a növelése idővel lehetővé teszi majd, ha erre szükség mutatkozik, a gabonaexport bővítését is. LEV VOSZKRESZENSZKIJ Népszerűek a folklór programok...
