Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

6 Képújság 1986. június 28. I- Köszönöm a kávét, valóban na­gyon jól esik.- Egészségére... Ezekben a napokban én is szívesen iszom még egyet ilyenkor, tíz óra körül, mert az éjszakai futball­meccsek miatt nem alszom ki tökélete­sen magamat... Most akkor mondom a kért adatokat, miszerint a tanárképző ka­ron száz, a közgazdaságtudományi ka­ron harminckettő, a jogi karon ötvenyolc Tolna megyei fiatal tanul- A korábbi esztendőkben is jó volt az egyetem és megyénk kapcsolata, de várhatóan ez tovább szélesedik. Úgy tudom, együttműködési megálla­podást készülnek aláírni a napokban, melynek a tervezete már el is készült Hogy milyen területeket és milyen mélységben érint az együttműködés, ne soroljuk fel, de egy-két fontosabb­ról beszélgessünk.- Előbb megjegyzem, hogy a nagyon sokrétű együttműködési tervezet, illetve - a napokon belül már - szerződés a VII. ötéves terv feladatait határozza meg. Ez egy alapdokumentumot jelent. E mellett szükségesnek tartjuk, hogy a megyei ta­nács és a karok minden esztendőben szerződésben rögzítsék az adott év konkrét feladatait, s ugyanekkor megál­lapodjanak az anyagi feltételekről is'. Ki­emelek egy fontos területet, a tudomá­nyos munkát, amiről feltétlenül beszélni kell. Egy olyan lehetőségről, hogy mond­juk Tolna megyében és itt, az egyetemen ugyanazon témakörön dolgozó emberek között kapcsolatot próbálunk kialakítani, ami részben egymás eredményeinek kölcsönös tájékoztatásából állna, rész­ben pedig, hogy időről időre ezek az em­berek összejöhetnének, és az eredmé­nyeikről megbeszélést folytathatnának. I- Tehát közös témák feldolgozásá­ra is lenne lehetőség?- Bizonyos esetekben feltétlenül. Azt hiszem, ez egészen nyilvánvaló, hogyha közgazdaságtudományi témákra gondo­lunk. de még akkor is, ha jogi témáról van szó. Mert a praxisban dolgozók és az itteni, inkább elméleti szakemberek egy- egy problémát együttesen nyilvánvalóan még jobban meg tudnak közelíteni, mint külön-külön. hiszen más szempontú kö­zelítéseket tudnak egymás számára át­nyújtani, arról disputálni. De ilyen típusú együttműködési lehetőségek mutatkoz­nak másutt is. I- Mielőtt példát mondana erre, megkérdezem, hogy a tudományos kutatásokba bevonják-e a hallgatókat is?-Természetesen, amennyire lehet, mi­nél nagyobb számban. S most következ­zék a példa. Mivel én történész vagyok, jól ismerem, hogyan működik a Történeti Nemzetiségi Intézet. Nos úgy. hogy a ku­tatási tervében a talán legnagyobb helyet elfoglaló nemzetiségi, történeti kutatá­sokban - én úgy gondolom - legalább egy tucat, az egyetemen kívülálló ember vesz részt. És ez gyakorlatilag azt jelenti, hogv mindazok, akik itt. a régióban élnek, Tolnában. Baranyában, esetleg más me­gyékben is. hasonló témákkal foglalkoz­nak. E „csoport” tagjai állandóan tudnak egymásról. Az által hogy az egyetem in­tézete által szervezett csoportban részt vesznek, lehetőséghez is jutnak hála an­nak hoqy a tematerv már pályázatokat is nyert . ígv a kutatást egyrészt szellemileg kiterjesztik másrészt támogatni is tudják. I- Tehát ilyen elgondolások és ter­vek vannak tudományos téren...- Ehhez még hozzátartozik hogv kér­tük a megyéktől - Tolna megve pozitívan reagált erre - , tegyék lehetöve, hogy a kisebb-nagyobb konferenciák, megbe­szélések ne mindig Baranya megyében, s ne mindig Pécsett legyenek, hanem el­mehessünk néha Szekszárdra. I- Végül is négy megyére lehet szá­mítani...- így van. Baranyán kívül még három­ra: Tolnára, Zalára és Somogyra...- És milyen a többi megye hozzáál­lása az együttműködéshez, amelyen természetesen a legkézenfekvőbb dolgok is értendők? Az egyetemre je­lentkezők felvételét megelőző felmé­rés, a szakember-utánpótlás, a mű­kedvelő művészeti csoportok fellépé­si lehetőségének bővítése, és sorol­hatjuk...- A többi megyéről azt mondom, hogy nagyjából hasonló, mint Tolnával az együttműködés, de attól függ, milyen a megye jellege, ami aztán az együttműkö­dés szempontjait befolyásolja, mondhat­juk, rangsorolja... És más az egyetemhez való viszonya egy megyének akkor, ha a környezetében van egy másik jelentős főiskola, vagy pedig nincs.- Térjünk át egy másik „kapcsolat­ra”, mégpedig a közművelődés és a gyakorlati élet kapcsolatára Mert tu­lajdonképpen egy átszervezési folya­matot élünk át, ami valamiféle nyitást jelent nemcsak a tanároknál, hanem például a közgazdászoknál is.- Ha jól meggondoljuk, a közművelő­dési területen mindig is a legszervezet­tebb „részleg”, s az, amely a legtöbbet tudja nyújtani, nem véletlenül a tanárkép­ző kar. Először is ott vannak a bölcsé­szek, akik érdeklődnek a színház iránt, műkedvelőként újra és újra szerveződ­nek, gondoljunk csak az Egyetemi Szín­padra. Ugyancsak onnan kerülnek ki a mi énekkaraink - három van belőlük, egy európai színvonalú, hiszen több nemzet­közi verseny dija bizonyítja is ezt. De én hallottam a másik kettőt..., mindegyik gyönyörűen szól. Mi ezeket a csoporto­kat nagyon szívesen szerepeltetjük, csakhát...- Csakhát hívni is kell őket..- Bizony! Aztán van egy, az egyetem­hez kapcsolódó tánckar, a Baranya együttes. Őket be sem kell mutatni. Sőt, működik egy zenekarunk is. Az együtte­sek sorra aratnak külföldön sikereket, ami érthető módon visszahat rájuk. Itt­hon? Itthon is megnézzük őket, tapsolga- tunk nekik, de ezzel együtt alig van sze­replési lehetőségük, ami köztudottan él­tetné a csoportokat. No, hát ezen kellene és lehetne segíteni. Persze, nem túlszer­vezett módon, mert az is káros lehet. I A közművelődésnél maradva még, fordítsuk úgy a szót, hogy ezek a gyö­kerek, melyeket itt, az egyetemen ül­tetnek a diákokba, miként kamato­zódnak majdan az életben?- Ez a kérdés is elsősorban a tanári karon végzőket érinti, nem mintha egy vi­déki város kulturális eleiében egy ügy­védnek. bírónak, közgazdásznak ne len­ne. ne lehetne szerepe De a pedagógu­sok jelentősége mégis nagyobb, ha mindezt érzi. Az egyetemnek van népmű­velő képzése, és azon belül, illetve azon túl van egy, kétéves és zárt beiskolázású népművelő képzési, pontosabban to­vábbképzési formája Ezt Baranya me­gye kérte és ennek a pluszköltségéit fe­dezi is. ugyanis ez az egyetem saját rendszeres működésén túli feladat. Erre a kurzusra az egyetem azt a létszámot veszi fel - tehát ettől zárt a beiskolázás ­melyről a megye úgy nyilatkozik, hogy neki arra szüksége van. I- Ilyen lehetősége lehetne a többi megyének is?- Hogyne. Ez a forma meg fejleszhetö. Legfeljebb a létszámnak határt szab az, hogy ennek az egyetemnek hány moz­gatható embere van. A szellemi összka- pacításba beleértem az óraadó tanáro­kat is. I- És a többi tanár helye a közműve­lődésben?- Akkor, amikor a tanárképző karon kialakították az új egyetemi programot - oktatásit és nevelésit -, megfogalmazó­dott az az igény, hogy mi nem egysze­rűen szakembert szeretnénk nevelni, ha­nem olyan tanárt, aki pozíciójába kerülve gondozója legyen a tágabb értelemben vett művelődésnek, segítse a közművelő­dést, vállalja ezt a missziót. Ott, azok kö­zött a körülmények között, azokhoz adaptálva, ahova éppen kerül.- És Ön ebben őszintén hisz?- Hát... ez nagyon sokmindentől függ. Én csak annyit tudok mondani, hogy mindez nekünk szándékunk, intenciónk. De a megvalósulás attól is függ, hogy a diploma megszerzése után mennyien vállalják a tanári hivatást, továbbá függ az egyetemről kibocsátott fiatalok személyi habitusától, világlátásától, fUgg attól, hogy egyáltalán milyen eszközök állnak majd rendelkezésükre. Függ tehát a szűk környezettől, a befogadóktól. S hogy mennyiben sikerül, sajnos, csak részben múlik rajtunk, illetve az egyetemi progra­mon. I- Szóba került a tanárok pályaelha­gyása. Mi erről a véleménye?- Egy részük nem a tanári pályára orientálódik. Felmerül azonban az a kér­dés. hogy emiatt kétségbe kell-e esni? Mert miért lehetséges a sok pályaelha­gyás? Véleményem szerint elsősorban azért, mert egy sor olyan társadalmi igény van, amelyet ezzel a diplomával le­het kielégíteni, és nincs is rá másfajta diploma. Nincs újságíró, illetve téves és rádiós egyetem, egyáltalán nincs tömeg­kommunikációs egyetem, nincs fordító­képzés, az állami és egyéb adminisztrá­ció ellátására sincs képzési formánk. Te­hát voltaképpen ezekre a nelyekre - akarjuk, nem akarjuk - a különböző in­tézmények más helyekről válogatják a kádereiket. És nem jelenteidelen rész­ben a bölcsészkarokról.- Most sokkal elfoglaltabb, ponto­sabban másként elfoglaltabb. Csak a heti programját is éppen elég lenne felsorolni. Mindez térben is időben hogyan tud „összejönni ? Hiszen nő, asszony, édesanya is.- Szerencsére a gyerekeim mar fel­nőttek. Leányom Budapesten jogászként működik. Ö férjezett, két kisfia van A fiam a Testnevelési Főiskolán a video-cso- portot irányítja. Neki két kislánya van - ők a nagyobbak - és most jón egy harmadik gyermek. Úgyhogy négy es íei unokám van. De a hétvégeken renuszeresen föl tudok menni Budapestre, es akkor lehet unokazni. I- Az unokák tehát a nagymamát várják,, az olvasok pedig a rektorasz- szony újabb könyveit, melyeknek úgy tudom, hamarosan őrülhetünk V. HORVATH MARIA MÚLTUNKBÓL Valószínűleg nem tudták a györkönyi asszonyok és lányok, hogy milyen véle­ménnyel volt róluk a község jegyzője, Hagymássy Sándor. A dolog már régen történt, még a múlt század első harmadá­ban. A jegyző hízelgőnek egyáltalán nem nevezhető véleményét 1829. június 15- én vetette papírra. Ö is, mint annyi más társa, Egyed Antal felkérésére 22 kérdés megválaszolására vállalkozott. A közel­múltban a faddi válaszokat ismertettük, ezúttal a Györkönyből érkezett feleleteket ismertetjük. (Az eredeti iratot a Tolna me­gyei Levéltár őrzi). Hagymássy Sándor meglehetősen szűkszavú volt. De válaszai alapján nyu­godt lelkiismerettel leírhatjuk, hogy nem szerette a község lakóit, akikakkorzömmel német ajkúak voltak. Azt is tudjuk, hogy nem nagyon érdekelte a történelem, mert olyan kérdésekre is kitérő választ adott, amit akkor még élő személyek segítségé­vel könnyen megválaszolhatott volna. Egyed Antal első kérdése így hangzott: „A lakosok mikor szállták meg ezt a helysé­get?” íme a válasz: „Györköny községet, hogy mikor szállot­ták meg a németek, nem tudatik, róla sem­mi documentumok nem találtatnak. Egyéb- aránt az igaz, hogy legelőször rátzok szál­lották meg, a mint most is egy uttzája Rátz utzának neveztetik, azután bizonyos ideig lakták magyarok, ezek tsak hamar elszár­maztak, nagyobb részint Lőrintzre, ezek- után jöttek a németek”. A jegyző meg sem említi, hogy a rácok előtt is lakott település volt a község, hogy a rácok csak a törökkel jöttek, hogy a német betelepedés csak a török kiűzése után sok évtizeddel később történt. S még arra sem volt kiváncsi, mikor érkeztek a német tele­pesek amit pedig megtudhatott volna, hi­szen az élő legöregebbek még családi em­lékként őrizték az őshazából történt kiván­dorlás eseményeit. Érdekes választ adott arra a kérdésre, hogy a községet milyen nemzet lakja. így válaszolt: „Német nemzet lakja, és kétféle: pór németek és svábok. A svábok száma több és mindég szaporodik, ellenben amazoké fogy”. Nem tudjuk, mit takar a „pór német” fo­galom a jelentésben. Lehet, hogy vagyoni különbséget takar? A szegény lakosúakra alkalmazta? Ezt a fogalmat a további vála­szai alapján sem tudjuk megfejteni. Lehet­séges, hogy a több hullámban érkező cso­portok egyikét nevezte így. Nem meglepő a fenti válaszok után az sem, hogy Hagymássy Sándor jegyző nem tudott arra a kérdésre sem felelni, hogy „Ha németek, melyik részéből jöttek Németor­szágnak, vagy talán hazánk más részeiről szállingóztak...?" így válaszolt: „Németországnak több résziből szaka­doztak ide. A férfiak általában középterme- tűek, mind ábrázatjok, mind viseletjek ma­gyaros, és jól beszélnek magyarul. Ellen­ben az fehér személlyek, mind termetre, mind színekre esetlenek, sváb viseletüek, egy szóval rondák. A magyar nyelvet is ke­vesen értik.” Szegény györkönyi asszonyok, jól meg­kapták a jegyzőtől: esetlenek és rondák - A válasz azonban más miatt érdekes. Meg­tudjuk, hogy a férfiak magyaros viseletben járnak és jól értik a magyar nyelvet. Az asz- szonyok megőrizték az ősi német viseletét, és nemigen ismerték a magyar nyelvet. Ez utóbbi másutt is gyakran előfordult. Okát abban kell keresni, hogy az asszonyok ál­talában nem kényszerültek a magyar nyelv használatára, a hatóságokkal általában a férfiak tartották a kapcsolatot, ők intézték az adót, stb. A férfiakat tehát a megváltozott életkörülmények kényszeritették a magyar nyelv megtanulására Megtudjuk a jelentésből, hogy a földdel rendelkezők száma 152, a kisházasoké 136 volt, és 20 zsellér is lakott a községben. Nemes ember a községben nem élt. A mesterek száma meglehetősen magas volt: 59. Arról sajnos elfeledkezett a jegyző megemlékezni, hogy ók milyen szakmát képviseltek. Tudjuk, hogy a lakosság föld­műveléssel teremtette meg életfeltételeit. A szántóföldi gazdálkodás mellett a szőlő­művelés volt a jellemző. A fóldesurakon kí­vül minden lakos robotot volt köteles telje­síteni. Hagymássy jegyző megnevezte a föld­birtokosokat is. Ezek a következők: Mind­szenti Kapuvári János, gróf Lichtembergné asszonyság, Forster Benedek, Meszlenyi Ignáczné asszonyság, Meszenyi Károly, Bognár György Meszlenyi Ferenc, Sala­mon Zsigmond, Szikszty Ferenc, Szluha Imre, Vantsai Ferenc, Naszvady Károly, Sa­lamon László, Moravtsek András, Balogh Ferencné asszonyság Valamennyinek ki­járt a tekintetes méltosagos megszólítás. A községnek nem volt sem országos vasára, sem heti piaca Erre nem kaptak engedélyt. Egyébként is a község megle­hetősen távol /olt a forgalmat bonyolító fontosabb utaktol Arra a kérdésre hogy „Vannak-e nyilvá­nos intézetek a helységben, úgymint fabri- kak, oskolák, posta, patika, só-tisztseg közkórház, fakereskedés, rév,” könnyen válaszolhatott a jegyző. Idézzük a rövid mondatát: „Semmi nyilvános intézetek a hellységben nintsenek, egyéb, egy normá­lis oskola.” Mennyi gyermeket várt az iskola, hány járt közülük rendszeresen, tanulni a betű­vetést megtudjuk a jelentésből. Ebből ugyanis kiderül, hogy 236 gyermeknek kellene rendszeresen iskolába járni. Az is­kola látogatottsága főleg átéli hónapokban érte el az elfogadható szintet. Nyáron, a nagy mezőgazdasági munkák idejében ki­halt az iskola. A gyerekek mezei munkát vé­geztek Sok szó esik magáról a községről. Meg­tudjuk, hogy 291 ház található Györköny- ben, s bennük 347 házaspár lakik. A köz­ség összlakossága - a jelentés szerint - 1890ffö. Vallásuk evangélikus. Ha e szá­mokat elfogadjuk hitelesnek, azt kell mon­dani, hogy többségük nem volt nagy csa­lád, itt az átlaglétszám 5,4 volt (másutt gyakori volt a 6,5-8,2 átlag). Ugyanakkor feltűnő, hogy a közölt ada­tok szerint a községben három zsidó há­zaspár élt, s összesen 23-an voltak, azaz nagycsaládnak számítottak. Ugyancsak feltűnő, hogy két cigányházaspárnál a csa­lád teljes létszáma mindössze 11, vagyis megfelel a községi átlagnak. Azt is megtudjuk a leírásból, hogy a köz­ség völgyben fekszik, három utca volt, egy hosszú utca és „két darab utcá”-ból, s a házak rendesen vannak építve. A jegyző nagyon szerethette a bort, mert többször is visszatért a szőlőtermesztésre. Megtudjuk tőle, „szőlője van elegendő, és fekszik leginkább hegyen, terem véresét, s fehéret is. A veres jobb és tartósabb is”. A terület egyébként tényleg alkalmas volt a szőlőtermesztésre, mert mint írta: „Földjei a helységnek nagyobb részint homokosok, termékeny voltára középsze­rű. Szántóföldjei meglehetősek, de rétjei majd minden esztendőben a záporeső által történni szokott elöntésnek és kimosásnak kitéve vágynak". ^ A homokos terület volt általában a szőlő­vel beültetve. A szőlő mellett búzát, rozsot, árpát, kukoricát, krumplit és kendert ter­meltek leginkább. Nem igen élvezhették a vadászat örömét - legalább is a jelentés szerint. Mint írta a jegyző: „Egy kis erdeje van, de benne fájzá- sa nints. Se vadak benne nem találtatnak". Kiderül az is, hogy folyóvize, tava, nádlása sincs. Amikor arról érdeklődött Egyed Antal, hogy valami régiség (pl. várrom) található-e a környéken, kissé bőbeszédűbbé vált a jegyző. „A határban semmi régi romladékoknak nyoma nem találtatik, hanem a szántóföl­dek közt találtatnak régi emlékkövek. Ne­vezetesen Tekintetes Kapuváry János fő­szolgabíró úr házánál vágynak, melyek kö­zül az egyiken két víziló vagyon, azok között egy ember áll. összvetett kezekkel kimettz- ve, a másikon pedig ezen írást, vagy mett- zést lehet olvasni: M.D. M.TULLIUS FORTU- NAS D ARFICAE OBITT.” A gazdasági helyzetről alkotott képet jól egészíti ki az adózásra vonatkozó adat­sor. Hagymássy jegyző közölte, hogy a község 593 forintot fizet pengőben katona­adóként, a földesúrnak a kilencedet és a ti­zedet a szántóföldi terményből, és hason­lóképpen adózik a szőlőből is. Az újtelepí­tésű szőlők esetében azonban a hatodik és esetenként a hetedik részt fizetik. A jegyző nem tudott megnevezni a köz­ség életében sem szerencsés sem szeren­csétlen esetet, olyat, amit az emberek em­lékezetükben megőriztek volna. Unalmas kis község volt Györköny? A kérdés a fen­tiek után indokoltnak tűnhet. A kérdést megfogalmazta Egyed Antal is. - íme a vá­lasz: „A fiatalok mulatsága téli időben a la­kodalom, kocsmákban való táncmulatság. Nyári időben pedig a gazdaságbéli munka elhúzza tőlük a mulatságra való időt’. A györkönyiek békeszeretö emberek voltak - még a jegyző véleménye szerint is. és engedelmeskedtek, amikor paran­csoltak nekik Csak olykor-olykor nyakas- kodtak. de hamar lecsillapodtak Különö­sen a férfiak csillapodtak le hamar s vonul­tak haza hogy otthon elfogyasszák a ked­velt eledelt a főtt tésztákat, a babot, a krumplit Kedvelt etelük volt meg a hús Híven adtuk vissza a jegyző válaszait. Egy csendes, jobbara nemetek áltál laKott falu képe rajzolható meg az egykori forrá­sok adatainak felhasználásával. Györköny nem volt kivételes falu, hozza hasonló számtalan volt Tolna megyében így éltek elődeink mintegy 160 évvel ez előtt szorga inas munkával töltöttek nap­jaikat, termeitek, mindent, amit a fold gaz dagon adott A mindennapi eletet látványosán semmi meg nem zavarta Hisszük, boldogan éltek. K. BALOG JANOS dr. Ormos Máriával, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektorával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents