Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-04 / 130. szám

1981). június 4. TOtN*'\ IRrÊPÜJSÀG 5 O j r* A fi ■ valamely tevékenység végzésére, ■ valamely kérdés megvitatására, valamely ügy előkészítésére, megvizsgálására, elintézésére vagy el­lenőrzésére alakult, választott, kiküldött kisebb testület. Számon tar­tunk többek között békéltető, egyeztető, ellenőrző, felügyelő, igazoló, mentelmi, szakszervezeti, törvényhatósági, végrehajtó és üzemi bi­zottságokat. Mivel a felsorolt bizottságok mindegyikének ismerteté­sére terjedelmi okok miatt nincs lehetőség, ezért közülük csak néhá­nyat választottunk ki, és mutatunk be olvasóinknak. Az álmokat meg lehet valósítani Mohai Tibor, a Tamási Városi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának tagja A kérdőjeles — Minél több bizottság tevékenykedik — mondja éppen egy ilyen ülés szüne­tében középkorú ismerősöm —, annál kevesebb ered­ménnyel tud büszkélkedni a munkahely, a szervezet. Már csak azért is, mert ebben a szoros feladatokkal teli tes­tületi munkában nem érvé­nyes az, mint a kereskede­lemben. Hogy mi? Itt nem a, fillérekből lesz a forint. Mert, ha egy bizottság fel­adatait három vagy négy végzi el, akkor a feladat- viégrehajtás során mutatko­zó felelősség úgy elaprózó­dik, mint a szotyolahéj. Megpróbáltam szaván fog­ni ismerősömet. Még arra is vetemedtem, hogy csapdát állítsak fel neki. Mondván, nekünk az az érdem és a siker, amikor a sok bizott­ságban sok jól felkészült tag serénykedik, mondja el vé­leményét, állásfoglalását és okfejtését a döntésre kerülő ügyekről. Előfordult már, hogy le­söpörtek az asztalról. De így nem tette meg senki, ilyen nagyvonalúan. — Kezdjük a'i elején! — tromféit le. — Először is holdugatás lenne azt büszkén állítani — persze önigazolá­sul meg lehet tenni —, hogy a bizottságokban kizárólag odavaló emberek vannak. Mert nagyon sokan közülük csak státuszhelyzetük foly­tán tagok. Igaz ugyan, hogy — Nézze, a zsűri mindig nehéz helyzetben van — kezdi, egy magát megnevez­ni nem akaró idős férfi, aki gyakori tagja, olykor elnö­ke is azoknak a bizottságok­nak, amelyek ítéletet mon­danak, értékelnek produk­ciókat, alkotásokat. — Ez elcsépelt mondatnak tűnik — folytatja, de gonT doljon bele, hogy teljesen szubjektív véleménynyilvá­nításról van szó. A dolog roppant egyszerű, mert vagy tetszik, amit láttam vagy nem. Ott kezdődik a bonyodalom, amikor meg kell fogalmazni a miértet az egyikre is, másikra is. Az, hogy miért volt szép példá­ul a kisdiák versmondása, ezt elmondani hálás feladat, mert ezzel nem okozunk bajt. A kritikát, a bírálatot már nehezen viselik az em. berek. Ezekben nem a jó­szándékot látják, hanem az ellenség hangját érzik. A versmondókkal szemben tá­masztott általános követel­ménynek tekinthetjük a vá­lasztás helyességét. Meghatá­lehetőségek a bizottsági munkát segíthe. tiik, de kizárólag csak nim­buszokkal. Ám erre annyira kényesek, hogy nem na­gyon teszik meg önként. Azók pedig, akik tényleg odavialók lennének, azok annyira alacsonyan vannak a státuszlétrán, hogy meg sem fordul a választóknak javaslatot tevő — szintén — bizottságban, hogy őket is javasolhatnák. — No, de a döntés több­nyire eredményes... — igyekeztem közbevetni. Halvány, lesajnáló mosoly hagyta el arcát. — Vegye már végre tudo­másul, hogy egy-egy bizott­ság éppen a döntésnél mére. tik meg. Nem elsősorban a jó vagy a rossz döntéseknél. Mert ez csak egy adalék a demokratikus és eredményes működéshez. A legtöbb gond és baj azzal van, hogy a bizottsági tagok nem kap­nak elég alternatívát ahhoz, hogy miben döntsenek. Az egy külön regényt érdemel­ne, hogy miért. Szándékosan tartják őket a vezetőik sö­tétben? Túlontúl sóik fá­radtsággal és együttléttel járt a lehetőségek kimunkálása? Vagy egyszerűen a testület annyira igénytelen magával szemben és a téma iránt, hogy nem tárgyalják meg azt az egy témát többféle­ként. Érti? Bólintottam. Igaza volt ne­ki. rozója az életkor, a megélt események, tapasztalások sú­lya. A zsűrinek pedagógiai sze­repe van. Utakat jelöl meg, amelyeken járhat az illető előadó, vagy más alkotó em­ber. Elmondok egy ár­tatlan példát. Képzőművé­szeti táborban jártam, ahol egyik — már elhunyt — szobrászművész korrigálta a fiatalok tanulmányrajzait. Egy sor hiányosságot felso­rolt már, amikor megkér­dezte, hogy ez kié. Amikot* kiderült, arról kezdett be­szélni, hogy a ©ú — aki a rajzot készítette — mennyi erényt bújtatott a vonalak mögé. Olyan hangra vál­tott, ami csupa szépből, jó­ból állt. Ekkor egy másik fiú fogta a saját rajzát és elment. Soha nem vitte ér­tékelésre a két hét alatt az ő dolgait, mert ő nem tartó, zott a szobrász baráti köré­hez, mint akiről a példa szólt. Ezért van nehéz hely­zetben a zsűri, mert a dön­tésével életutat keresztezhet néha a jó szándéka ellenére, is. A gyerekekért Hajdúmé Lovász Edit, a Szekszárdi Húsipari Vállaijat üzemmérnöke már három éve tagja a szülői munkaközös­ségnek a Szekszárdi V-ös Számú Általános Iskolában. A pontosság kedvéért je­gyezzük meg, hogy vezetőségi tag is egyúttal. Ezt megelő­zően a Honvéd utcai óvodá­ban töltötte be ugyanezt a tisztséget. — A három évvel ezelőtti tanévnyitón valaki megtudta, hogy már az óvodában is tagja voltam az szmk-nak. A lányom osztályfőnöke kér­dezte meg tőlem, hogy vál­lalnám-e a vezetőségi tag­ságot. Számomra teljességgel meglepetés volt, hogy mind- annyan rám szavaztak. Tanévkezdéskor rendes éves tervet készítünk, amely­ben meghatározzuk az szmk feladatait, megvitatjuk a főbb rendezvényekét, és a társadalmi munkaakciókat. Év közben mozgósítunk a nyílt napokra, a szülői érte­kezletekre és fogadóórákra, felhívjuk a szülők figyelmét ezek fontosságára. Tevéke­nyen részt veszünk a far­sangi bálok, gyermeknapok és a pedagógusnapok szerve­zésében. Eddig minden al­kalommal nagyon jól sike­rültek ezek a rendezvényék. Ez többek között az szrnk- elnök ki váló munkájának kö­szönhető. Arra még nem volt példa, hogy valamelyik szülő meg­tagadta volna a segítséget. Nálunk a szülőik nagyon jól mozgósítható, feltéve per­sze, ha tudják miit, miért kell tenni. Jó példa erre a leg­utóbbi pedagógusniap. Az is­kola valamennyi pedagógu­sát, és más dolgozóit dis közös műsorral köszöntötték a szü­lők és a gyerekek. Ezt kö­vetően vacsorán láttuk ven­dégül a nevelőket. A szülők és a tanárok együtt, közösen beszélgettek a tanévről és a gyerekekről, ami nagyon fon­tos, hiszen így közelebb ke­rülnek egymáshoz a vitás ál­láspontok, tisztázódnak az ellentétes nézetek, és viszony­lag reális értékelés alakulhat ki a tanulókat illetően. Ez mindannyiunk érdeke, a szülőké, nevelőké és a gye­rekeké egyaránt. Mohai Tibor Tamásiban az Állami Biztosító fiókve­zetője, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának a má­sodik ciklusban tagja. Fiatal korában arról ál­modott, hogy szülőhelye. Tamási, egyszer város lesz. Ma tudja, hogy a várossá válás több gondot jelent, mint azt bárki is remélné. Az alapfeltételek biztosítása még nem elegendő, hogy egy faluból város legyen, egyik napról a másikra. Saját körzete a 3. számú. Ez a ré­gi gimnázium épületétől a Vörös Hadsereg utcát jelen­ti, a szarka-hegyi, várhegyi résszel. Mint tanácstagnak az itt lakók érdekeit kell képviselnie. Főútvonal vezet itt keresztül, de gyalogjárda nincs. A rác-völgyiek az út­testen közlekednek, gyalogo­san, a gépjárművek forgal­mában. Ez elég balesetve­szélyes. Itt teílát a feladatok rangsorolásakor első helyre kerül az, amelyik ezt a gon­dot megoldja. A csatornahá­lózat megépítése következhet ezután, mert a lakosság a szennyvízelvezetést emésztő­gödrökkel oldja meg. A sze­méttelep jelenlegi helye sem megnyugtató. A hulladékok elégetése egészségtelen, füs­tös bűzt áraszt a város felé. Ezekkel a gondokkal, problémákkal naponta talál­kozik Mohai Tibor, hiszen ő is a Vörös Hadsereg utcá­Maurszky Gyuláné, a BHG 4. Számú Szekszárdi Üzemé­nek dolgozója az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságá­nak tagja. — A BHG-hoz 1977-ben jöttem dolgozni — kezdi, amikor a munkájáról kérde­zem. — 1969 óta vagyok a párt tagja, nem sokkal az­után, hogy a BHG dolgozója lettem, megválasztottak párt- csoportbizalminak. Akkor a szereidében dolgoztam, mint betanított munkás. Az üzemben egy pártaliapszer- vezet volt, amely 1979-ben négy részre decentralizáló- dott és engem a 2. sz. alap- szervezet titkárának válasz­tottak meg. 1980-ban Újraválasztottak, és ékkor kerültem be a városi pártbi­zottság tagjainak sorába. Je. lenleg a gazdaságpolitikai bi­zottság tagja vagyok. — A városi pártbizottság­ban legfontosabb feladatunk az élet minden területének politikai, gazdasági szem­ban lakik. Ezek súlyához ne­hezülnek azok, amelyeket a végrehajtó bizottsági tagnak kell felvállalni. Tanúja an­nak a fejlődésnek, ami a negyven esztendő alatt Ta­másiban is végbement. Ele­venen él még a kanászok, csikósok képe az autóbuszok, többszintes lakóházak látvá­nya mellett. A múlt és je­len alapozza a jövőt. Mint végrehajtó bizottsági tag azon fáradozik, hogy a hol­napok képe, a mai békés, építő munka eredményét tükrözze. pontból való vizsgálata, az időszerű gazdaságpolitikai feladtatok megismerése. Az ezekhez kapcsolódó problé­mák feltárása és ennek alap. ján következtetések levonása, elemzése. A munkánk tehát sokrétű és összetett. Alap­szervezeti tevékenységemben sóikat segítenének a városi pártbizottsági munkánk ta­pasztalatai, de megvallom, az élet minden területén fel­használhatom őket. Hozzá­segít ahhoz, hogy a város, a megye, az ország hely­zetét, feladatait megértsem, átlássam, és a párttagok­nak, a dolgozóknak reális képet, ha kell magyarázatot nyújthassak. — A pártbizottsági tag­sággal jár, hogy alkalman­ként más üzemhez vagy in­tézményhez látogatunk el pártalapszervezeti ülésre. Ilyenkor mindig felkészülök, meglátogatom az adott üze­met vagy intézményt, hogy megismerjem az ott dolgo­zók munkáját, körülményeit. kát kell még tenni ezért a holnapi képért. Autóbusz­pályaudvar, szakmunkáskép­ző intézet bővítése, további utak, járdák építése egy ponton szemléletváltoztatást is követel. Mohai Tibor ezt úgy fogalmazta, hogy a kí­vánságlistát csak úgy lehet teljesíteni, ha jóakarással, összefogással állnak egymás mellé az emberek, és nem azt hajtogatják, hogy sem erre, sem arra nincs, vagy nem lesz elegendő pénz, anyagi fedezet. Az álmokat, közösen meg lehet valósíta­ni. — A BHG pártalapszerve- zeteinek tevékenysége nem formális, igyekszünk jól dol­gozni, a tagok aktivitásúkkal legtöbbször segítik a mun­kánkat. — Mit tart most a legfon. tossabb időszerű feladatok­nak? — kérdezem. — A jelenlegi gazdasági helyzetben a dolgozók tájé­koztatása, a jobb minősé­gű munkára való ösztönzései igen fontos. A pártépítés fe­lelősségteljes feladat, kon­centráltan kell foglalkozni vele. Talán ez a kettő a legidőszerűbb most. — Hét­köznapi életem? Tizenkilenc éves nagylányommal ketten élünk, ő tavaly érettségizett nyomdaipari szakközépisko­lában, fényszedőként dolgo­zik a Szekszárdi Nyomdá­ban. Ugyanúgy élünk, mint mások, otthon én is hétköz­napi háziasszony és anya vagyok, olyan gondökkal és örömökkel mint bárki. Vá­lasztott megbízatásomból adódóan azonban a többi ember életével, igondjaiviál is foglalkoznom kell és ezt örömmel teszem. A zsűri nehéz helyzetben van A fejlődő kisvárosban so­Sem díj, sem dicséret A megkésett meghívó Fehér Sándor a Hazafias Népfront nagyszékelyi bi­zottságának elnöke. A taka­rékszövetkezet kirendeltsé­gének volt a vezetője, onnan ment nyugdíjba, immár ha­todik éve. Negyven eszten­deje él a faluban. A bizottság munkáját úgy értékeli, hogy az utóbbi években tölti be igazán sze­repét, mert valamikor csak a választások idején hívták össze, megbeszélték a tenni­valókat, és dolguk végezté­vel nyugodtan maradhattak a következő választásig. Ma élénkebb a községi bizottság élete is. Több a munka, amire mozgósítani kell. Az idős ember nem a nosztal­giázás divatos hangján be­szél a község valamikori éle­téről, hanem a józanság egy­szerű gondolataival kérdő­jelezi meg azokat az intéz­kedéseket, amelyek során a helyi tanács Pincehelyhez, a tsz Tolnanémedihez, az isko­la, az orvos, a ... és nem folytatja a felsorolást — más székhelyre került. Ki­csit igazolva is látja egykori kétkedését, amit sokan nem néztek jó szemmel. Az elöl- járóságök megválasztását említi, mint bizonyítékot. Egy falu életképessége köny- nyen megszűnik, ha lakói nem lelik otthonukat, ke­nyeret adó munkahelyüket benne vagy a közelében. Fehér Sándort hallgatva, semmi kétséget nem érez az ember amiatt, hogy vajon miért is került a községi népfrontbizottság élére. Nyugdíjas éveiben is nyug­hatatlan ember ő. A közsé­gért aggódó, másokat is tett­re mozgató. Jó kapcsolatot tart a helyi pártalapszerve- zettel, ismeri a politikai élet országos, nemzetközi esemé­nyeit is. Leginkább mégis a lakóhelyéért áll ki, fiatalo­kat is zavarba ejtő határo­zottsággal. A legégetőbb fel­adatnak a község csapadék­víz-elvezetésének régóta hú­zódó problémáját tartja. En­nek megoldására ma már nem lehet ásóra-kapára moz­gósítani, mert olyan óriási földmunkát igényel, hogy a faluban élő, többnyire idős emberek erre már képtele­nek. A kultúrház falszigete­lése ugyancsak évek óta sze­repel a feladatok között. Az élelmiszerbolt korszerűsítése mellett a postahivatalban is folyik átalakítás. Mindezért mit tehet a köz­ségi népfrontbizottság? Fe­hér Sándor módján a javas­lattétel után mozgósítja a társadalmi összefogásra meglevő, de biztatást váró Fehér Sándor erőket. Mindezért sem díjat, sem dicséretet nem vár a nyugdíjas ember, mert lát­ja, hogy fáradozása mégsem hiábavaló. Igaz, hogy a sietve elren­delt vizsgálat még közel sem zárult le, de már sokan tudni vélik, hogy a kikül­dendő anyagokért munkakö. rileg felelős titkárnő követ­te el a hibát. Ugyanis a bi­zottsági taigok nem mind­egyikének pœtàzta el a bi­zottsági ülés anyagát. E mögött az egyszeri vé­letlen hiba mögött az érin­tettek menten rosszat sej­tettek. Holott, a munkáját most nem hibátlanul végző titkárnő mindegyikükkel közölte, hogy gyermeke si­etve megbetegedett és ki kellett venni egy nap sza­badságot. S mint ilyenkor az lenni szökött, e kényszer­helyzetben az helyettesítette őt arra az egy napra, aki egyáltalán nem tudja, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A bizottsági tagságukban megsértett érintettek nem fogadták el ezt az akadály­közlést. Szerecsenmosdatás. naik érezték és még mindig a saját kijátszásukat értették alatta; hogy „éppen minket? éppen minket?” Még az sem csendesítette el a tekintély­tisztelet nimbuszát megsért^ esemény kárvallottjait, hogy a titkárnő közvetlen főnöke is megpróbálta elsimítani az ügyet. Eljött az ülés napja. A titkárnő már előre félt és reszketett. Rárontanak, kioktatják. Véletlenül sem ez történt, hanem harsány kezitcsóko- lamot köszöntek neki és ugyanolyan magvas gondola­tokat fűztek a megtárgyalan­dó anyaghoz, mintha olvas­ták volna az előterjesztést. Az oldalt írták: Wenter Marianna, Decs! Kiss Já­nos, Szeri Árpád és Szűcs László János. Sokrétű és összetett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents