Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-04 / 130. szám

A Képújság 1986. június i. Kiállítások Hőgyészen és Tamásiban Kovács Éva és Kovács Ferenc alkotásai Pusztán névrokonságrót van szó a kiállító művészek esetében, és arról, hogy azo­nos időben rendeztek bemu tatót az alkotásaikból. Egyik művész sem 'isme­retlen sem az olvasók, sem a kiállításokat látogató kö­zönség előtt. Kovács Éva ke- rámikusművész akkor hódí­totta meg az embereket, amikor fehérmázú ember­alakjaival jelentkezett. Nőies érzékenység, könnyed báj, gyöngéd irónia, sugárzó munka és emberszeretet ér­ződik minden egyes darab­ján. Csillagszemű, pletykál­Kovács Éva: Don Quijote (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tizedik alkalommal talál­koztak a Dunántúl legjobb gyermek bábjátékosai az el­múlt hét végén Tatabányán. A háromnapos fesztiválra tíz bábcsoportot hívtak meg a rendezők, a tavasz során le­bonyolított megyei versenyek legjobbjait. Tolna megyét az Ákom-Bákom bábcsoport képviselte Paksról. A Köz- művelődés Háza, mely a bá­nyászváros új és korszerű művelődési központja, válto­zatos és gazdag előadások­nak volt színhelye. A műsor rangjához hozzájárultak a Duna mellől érkezett úttörő­bábosok is. A Bátor lovacska című mesejátékot adták elő Ákom- iBákomék — elismeréssel és sikerrel. A bíráló bizottság kiemelten szólt bábjaik for­málásáról, eltalált méretéről, mint a választott darabhoz kifogástalanul illeszkedő esz­Felvitelre keresünk — tmk-műhelyvezetőt, — oktatástechnikust, (oktatástechnikai esz­közök; vetítő, magnó, videórendszer) kar­bantartására és üze­meltetésére, — kertészt parkgondo­zásra. — szakmunkásokat: asztalos, lakatos, fű­tésszerelő, festő, vil­lanyszerelő, kőműves szakmákban, — udvarost. Jelentkezés: KT Főis­kola, Szekszárd, Rákóczi U. 2., műszaki vezetőnél. Telefon: 11-033 20-as mellék. (3) kodó lányok, fejkendős, idős aszonyok, fodrozott, libbenő ruhadarabok mögött alapos felkészültség, anyagismeret, tehetség áll. Megtisztult jó­kedvre deríti a nézőt min­den apró figura. Az örömöt osztja Kovács Éva. A Tamási Galériában a fák. virágok, a táj, a ter­mészet iránti vonzalom kép­be fogalmazott sorai állnak elénk Kovács Ferenc akva- relljein. A Bonyhádon élő festőművész, rajztanár mű­vészetpedagógiai munkássá, gáért rangos elismerésekben részesült. Ö maga, nem csu­pán az iskolai rajzórákon, de a kiállítótermekben is tanít. Látásra névéi. A köz­vetlen környezetünkben meg­lévő szépségekre irányítja közökről. Szellemesség volt a játékukban, mely meg is tette jó hatását. Tudtak fe­szültséget teremteni és azt fokozni, így a nézőket meg­ragadták. Találó volt, hogy az óriás sárkányból csak a farkát mutatták meg, mond. ván: az egész nem fér a színpadra. Érdemük még az egységes bábtervezés és a játékuk természetessége, örömtelisége. Tanulás és barátkozás — ezt a két célt tűzték maguk elé a rendezők a fesztivál előtt. A paksiak a pápaiak­kal és mindenki mindenki­vel ismerkedett, barátságba került, és tanult egymástól. Tanultak továbbá a bemuta­tót tartó hivatásos bábosok, tói. A legközelebbi szemlén már ezekkel az új ismeretek­kel fölvértezve állhatnak a paraván mögé, és teremthet­nek emlékezetes perceket. Heitler László KERESKEDELMI WLLALAT SZEKSZÁRDI LERAKATA 7100 Szekszárd, Béke telep felvesz azonnali belépéssel gyakorlattal és kereskedelmi végzettség­gel rendelkező, gépírni tudó nőt ADMINISZTRATÍV munkakör betöltésére. Jelentkezés : a lerakatvezetőnél. Szekszárd, Sport u. 1. sz. (169) tekintetünket meleg hangu­latú színeivel. Az akvarell- technika bizonyos fokú gyor­saságot igényel. A pillanat tört része alatt kell a meg­látott képet fogalmazni és rögzíteni. Ehhez csak gya­korlat után lehet eljutni arra a szintre, amiről Ko­vács Ferenc győz meg ben­nünket. A völgyek, dombok ölelkező kanyargásaiban ott­honosan mozgó művész-pe­dagógus nyugalmat áraszt a nézőre, pihentető megállásra késztet, ünnepeltet a hétköz­napokban. Kovács Éva hőgyészi ki­állítása június 8-ig, Kovács Ferenc tamási bemutatója június 25-ig tekinthető meg. — deesi — • • Ünnepi Hírmondó Sikeres vállalkozás ered­ményét jelenti a Tolna Me­gyei Könyvtár alkalmi ki­adványa, az az Ünnepi Hír­mondó, ami a Könyvhét — könyvtári napok Tolnában rendezvénysorozat alkalmá_ ból jelent meg. A hírlap for­mátumú kiadvány Ördögh Szilveszter A könyv is olvas engem című lírai vallomásá­val indult, amelyben az író többék között így vall: „ ... S hogy tudnom illőn muszáj, hogy mégsem já­ték csupán, nem széppé csi­nosított papírtárgy, gépso­rok lármájából kiszakadó néma alkotás a könyv — de ember is, emberélet, amivel érintkezem, amikor tovább- lapoz a kezem. Ember, s ve­le az élete, ami a betűren­getegben úgy az övé, — hogy enyém a lényege.” Ugyan­csak az első oldalon talál­hatjuk Csányi László Várko- nyi Nándor író, művelődés­történész, szerkesztő, iroda­lomszervező emlékkiállítása elé írt sorait, valamint Bel­la István Iniciálék című köl­teményét. Belelapozva a Hírmondóba megtudhatjuk, hogyan segít a könyvtár, úgy általában és konkrétan: Szekszárdon, Dombóváron, Pakson, Bony- hádon és Tamásiban, vala­mint informálódhatunk a szakszervezeti könyvtári há­lózatról is. A kiadvány ötö­dik oldalán Töttős Gábor Folyóiratunk, a Dunatáj cím. mel ír az 1978-ban elindí­tott tudományos és művé­szeti antológiáról, László Ibolya pedig Derülve, derűt adva könnyebb .. . címmel az olvasószolgálat informá­ciós munkájáról ír — derűt adva. Az Ünnepi Hírmondó ha­todik oldalán íróvendége- inkről — Bella Istvánról, Bihari Kláráról, Csányi Lászlóról, Fenákel Juditról, Lakatos Menyhértről, Nagy Katalinról, Ordas Ivánról, Tamás Menyhértről és Tüs­kés Tiborról, — valamint az ünnepi 'könyvhét — könyv­tári napok programjairól ol­vashatunk. A nívós kiadványhoz, ami a szerzők mellett a szerkesz. tő Elekes Eduárdnét és László Ibolyát is dicséri, még hozzá lehet jutni — ingyen — a megyei könyvtárban. „Ákom-Bákom” Tatabányán Paksi bábosok a dunántúli szemlén SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió című folyó­irat júniusi számában neves szovjet és külföldi tudósok beszélnek a Halley-üstökös kutatásával kapcsolatos nem. zetközi együttműködésről és annak tudományos, politikai és emberi vonatkozásairól, eredményeiről. A Távol-Kelet a Szovjet­unió területének egynegyedét foglalja el. Igazi jelentőségét azonban az ott rejlő termé­szeti ‘kincsek és erőforrások adják. Ezek kiaknázására, hasznosítására komplex programot dolgoztak kii. Alékszej Scseglov, a Távol- Keleti Tudományos Központ vezetője szól a lap új számá­ban a Távol-Kélet program­ból. ötven évvel ezelőtt három szovjet pilóta, Cskalov, Baj- dukov és Beljiakov egy ANT —25 típusú repülőgépen át­repült az Északi-iJeges-ten- ger felett, és 56 óra 20 perc alatt elért Moszkvából Kam­csatkára. Egy évvel később ugyanez a legénység az Észa­ki-sark fölött átrepült Ame­rikába. Erről a két nevezetes utazásról szól a Moszkva— Északi -J eges-tenger—Kam­csatka című cikk. A szovjet népgazdaság fej­lesztésének egyik kulcskér­dése a közlekedés jövője. Erről a bonyolult témáról nyilatkozik a lap tudósítójá­nak Tigran Híaesat.urov aka­démikus. A szovjet filmművészet új­donságairól, a koprodukcíós alkotásokról szól a Don Qui­jote a Kaukázusban című cikk. Mintegy három évtizeden át rendszeresen szovjet ví­vók nyerték el a világbaj­nokság legeredményesebben szereplő csapatát megillető Nemzetek Kupáját. Az el­múlt években azonban hir­telen megszakadt ez a siker- sorozat. Mi történt? Mi vár­ható? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Életlenek a pengék? című cikk. Veszékedni ds tudni kell — állítja az egyik Cikk címe, s ezt vallják a fialta! házasok klubjának tagjai is. A csalá­di tanácsadó és segítő háló­zat egyre terebélyesedő te­vékenységéről szól az írás. LÁNYOK,ASSZONYOK Mentsük meg közös ottho­nunkat! Még nem késő! A szovjet nőbizottság felhívás­sal fordult a világ asszo­nyaihoz, lányaihoz, fokozzák harcukat a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a nukleáris katasztrófa veszé­lye ellen. Andrej Taraszov Szvetlá­na Szavickaját bemutató írásának befejező részét közli a folyóirat új száma. Kaposvár és Kalinyin test­vérvárosok. Ezt a témát dol­gozza fel érdekes, képes ri­portban L. Lerner Szeretlek, Kalinyin! címmel. A Minket szemelt ki a kor című összeállítás az SZKP XXVII. kongresszusá­nak küldöttei közül mutat be néhány érdekes sorsú nőit. A Vénusz atmoszférájának műholdakkal való kutatásá­ért Zianida Cseremuhinát, a fizikai és matematikai tudo­mányok kandidátusát a Szov­jetunió Állami Díjával tün­tették ki. Róla szól a Vénusz jegyében című írás. Az És mi nem tudnánk megcsinálni? című cikk egy volgográdi isikolába kalauzol el, ahol a szülők szabadide­jükben 131 kis szakkört és 15 klubot vezetnek, és meg­tanítják a gyerekeket arra, amihez értenek, amihez te­hetségük van. A magyar gyerekek több mint kétszáz rajzot küldtek az V. moszkvai nemzetközi könyVkliállíítás és -vásár al­kalmából meghirdetett gye- rekrajzpályázatra. Sokan le­velet is mellékeltelv rajzaik­hoz. Ezekkel foglalkozik az Álmom a béke, a barátság, a boldogság című írás, ame­lyet magyar gyerekrajzok il­lusztrálnak. A matolcsi ember címmel részleteket közöl a lap Na- talja Zalkának és Maitvej Szaprikinnek Zalka Mátéról szóló könyvéből. A júniusi számban a harmadik részt olvashatjuk. Az Író és kora című inter­júban Szavva Dangulov, a neves szovjet író nyilatko­zik pályájáról, alkotói ter­veiről, a Magyarországhoz és a magyar írókhoz fűződő kapcsolatairól. Űj gyermekrajzpályázatot hirdet a Szovjetszkaja Zsenscsina című lap és a moszkvai nemzetközi könyv- kiállítás és -vásár igazgató­sága Legkedvesebb könyvem hőse címmel. A részletes pá­lyázati felitételek a lap 40. oldalán olvashatóik. A Lányok, Asszonyok 6. számának melléklete kötött és horgolt blúzt, strandösz- szeáHítást közöl. szputnyik Milyen igazságot akar a Nyugat? — teszi fel a kér­dést cikke címében a Szer­kesztő noteszából című rub­rika szerzője. A Szovjetunió a konkrét javaslatok egész sorát tette már a leszerelés érdekében. De bármit mond, akármit javasol, a Nyugat elutasítja. Pedig a szovjet javaslatok becsületesek, egy­értelműek és Világosak : 2000- ig bolygónkat meg kell sza­badítani a nukleáris fegyver­zettől. A szerző leszögezi: „Mindjárt más lenne az élet a földön.” így igaz. A gyorsítás stratégiája cí­mű cikkében Borisz Krotkov felidézi az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott irányelvek gondolatait. A gyorsítás szóval a kongresz- szus utáni napokiban gyak­ran találkozhatunk, ám nem mindenki számára világos, mit is jelent? Erre világít rá a szerző. „Mi van akkor, ha valaki nem akar szakszervezeti tag lenini?” — kérdezte levelé­ben Szputnyik egyik olvasó­ja. A válasz lakonikus és egyszerű: „Ha valaki nem akar belépni a szakszerve­zetbe, akkor nem lép be, er­re őt senki nem kötelezi.” Az olvasói kérésre megjelent cilkk címe: Miért vagyok szakszervezeti tag? A válasz­adó Tatjana Gorohova. „Az emberiség már ismeri a termonukleáris reakciót, de csupán a hidrogénbomba pusztító, ellenőrizhetetlen robbanásának formájában” — állapítja meg Ljubov SzobolevsZkaja Építsünk együtt „tokamakot” című ta­nulmányában. Nem minden­ki tudja, mi is az a tokárnak, noha ma a világon már het­vennél több tokárnak műkö­dik — egyenlőre kísérleti szinten. Egy rövid alapismer­tető nem tekintheti felada­tának ennék sokoldalú be­mutatását. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a toká­rnak az emberiség számára újaibb energiaforrások hasz­nosításához nyújt lehetőséget a termonukleáris fúzió révén. Ivan Petrovics Pavlov, a nagy orosz fiziológus neve világszerte ismert. 1904-ben megkapta a Nobel-díjiat. A feltételes reflexekről szóló munkái elnyerték a világ fi- ziológusainak elismerését. Pavlovot számos akadémia és tudományos egyesület vá­lasztotta tagjává Svédország­ban, Dániában, Franciaor­szágban, Angliáiban, az Egye­sült Államokban és más or­szágokban. Pavlov Oroszor­szágban is óriási tekintély­nek örvendett. A forradalom elismerésének nehéz útja címmel közöl a folyóirat vá­logatást a tudós kortársai­nak visszaemlékezéseiből. „Az orvosok évtizedek óta igyekeznek megfejteni a rák titkát, de csak napiiainkban kezd reálissá válni az a re­mény, hogy megérthetjük e szörnyű betegség természe­téit.” Jevgenyij Beresztov e kérdést taglalja Ao r ák : gén- betegség című írásában. Egy „amatőr” figyelemre méltó felfedezéséről szól az Ös-szlávok — Kréta-szige­tén? című cikk. A téma: több mint hetven éve foglal­koztatják a tudományos vi­lágot a Kréta-szigetén foly­tatott ásatások során feltárt tárgyak, amelyeken eddig meg nem fejtett írásjeleket találtak. A pbaisztoszi ko­rong megfejtésével próbál­kozott nem kevés sikerrel Gennagyij Grinyevics geoló­gus, aki minden szabad ide­jét hobbijának, régi szöve­gek megfejtésének szenteli. Már csak 14 év van hátra a XX. századból, abból az évszázadból, amely minden . előzőnél gazdagabb eredmé­nyeket, és több rémséget mondhat magáénak. Három író és egy filmrendező egy húsz részből álló publiciszti­kai portréfilm készítésén dolgozik. A készülő doku­mentumfilm címe: A XX. század. Lev Kulidzsanov cik­ke ezt a munkát ismerteti. Életben maradhat-e vala­ki, ha háromezer méter ma­gasságból lezuhan? Noha hi­hetetlennek tűnik, igen. Egy vitorlázó pilótanő repülőgé­pe három kilométer magas­ságban darabokra hullott. Mi történt ezután? Igor Si- robokov Három kilométeres zuhanás — pilotaülésben című cikkében erről számol be. SZOVJET IRODALOM A Szojet Irodalom júniusi számában jelentős terjede­lemben, önálló rovattal em­lékezik meg halálának ötve­nedik évfordulóján Makszim Gorkijról, a világ- és a szov­jet i ro da 1 om k i emelked ő alakjáról, a szocialista rea­lizmus mesteréről. Jó aika- lom ez a folyóirat számára, hogy — hagyományaihoz il­lően — felvonultassa a ma­gyar műfordítók színe-javát. Gorkij remekét, az Ének a Vihanmadárről című próza­verset nyolc magyar költő át­ültetésében — 4 közismert és 4 új fordításban — közli. A nyolc fordítást elemezve Péter Mihály a vers mélysé­geire, a műfordítói műhely­munka kérdéseire világít rá tanulmányában. A rovat to­vábbi anyagai a magyar Gor- kij-recepció néhány vonását jellemzik. Czenner Mihály az Éjjeli menedékhely első ma- gyárországi előadásait „eleve­níti” fél, írását gazdag doku­mentumértékű képanyaggal illusztrálva. József Farkas a magyar irodalom 1918—1919- es Gorkij-képéről írt, Botka Ferenc a 20-as évek magyar szocialista sajtójában, jele­sen a Kassai Munkás című folyóiratban körvonalazódó Gorkij-képet rajzolja meg, Czime Mihály pedig a népi írók Gorkijhoz való viszo­nyát vizsgálja. Hézagpótló­nak mondhatjuk Fenyvesi István dolgozatát, aki azt méri fel, hogy a magyar kép­zőművészet milyen Gorkij- portrét mutatott az érdeklő­dőnek az évtizedek során. Az ő tanulmányát is gazdag képanyag illusztrálja. Vera Belouszova a magyar Gorkij- kutatás legújabb eredményét, Lengyel Béla monográfiáját méltatja. A rovatot Winter­mantel István bibliográfiája egészíti ki. A júniusi szám Művészet rovata Alekszandr Osztrovsz- kiij drámaírói művészetével foglalkozik az író halálának 100. évfordulója alkalmából. Ebben a számban közli a folyóirat Jurij Bondarev A játék című regényének má­sodik, befejező részét Sopro­ni András fordításában. Kovács Ferenc: Boldogkővárai ja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents