Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

XXXVI. évfolyam, 14«. szám. ÁRA: 1,80 Fi 1986. június 23., hétfő AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ■ ■ Világ proletárjai, egyesüljetek!- g— ........«asm M ai számunkból közös tanácsok, ELÖLJÁRÓSÁGOK (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) SPORTOLNA ÚJ KÖNTÖSBEN — KÜLFÖLDI INDULÓKKAL (5. old.) A HERENDI CSODAVILÁG (4. old.) Vgmk- viták Kezdetben volt a jószándék és a racionális meg­fontolás: h!a a vállalaték bizonyos munkákat nem, vagy csak külső vállalkozókkal, méregdrágán, gya­korta rossz minőségben és hosszú idő alatt tudnak elvégeztetni ; másfelől ha az emberék ,a jövedelmük növelése érdekében hajlandók lemondani a szabad­idejük egy részéről, akikor miért ne lehetne a szük- séghelyzétet és az emberi hajlandóságot összekapcsol­ni? A felismerést döntés követte és — egyéb kisvál­lalkozási formák mellett — lehetőség nyílott a vál­lalati gazdasági munkaközösségek szervezésére és mű­ködtetésére. És lehetővé tették, a szokásostól merőben eltérő bérezési rendszerrel, hogy aki — a szabadide­jének a rovására — vállalja a vgrrik-munkát, az töb­bet is kereshessen, mint a főmunkaidőben. Viszont: kezdetben; alapfeltétel volt, hogy vgmik-munkát csak az vállalhat, aki maradéktalanul eleget tett a főmun­kaidős kötelezettsége inak. Kezdetben az is feltétel volt, hogy vgmk-kat in­kább csók a másképpen el nem végezhető munkákra szerveznek, illetve — az eredeti elképzelés szerint — a lakossági szolgáltatás javítására, a szolgáltatóipar bővítésére. Kezdetben még — az alig titkolt bizalmat­lanságban gyökerező — tartózkodás is megfigyelhető volt, aztán vgmk-a'liapítási láz hullámzott végig a gazdaságon. Ma már ott tartunk, hogy például az ipariban minden tizedik munkavállaló vgmk-tag, s manapság talán ők a legnyugtalanabb ipari dolgo­zók. Nem tudják, mi lesz velük, mert nem tudják, hogy a most már frontálissá erősödött támadások következtében nagy hirtelen megszüntetik-e e gazdál­kodási formációt. Való igaz: e közösségek elszaporodásával azon nyomban fellángoltak és egyre hevesebbek a vgmk- vi'ták. A vamlk-párt.iak — úgy látszik — hiába érvel­nék: e munkaközösségektől többnyire olyan teljesít­ményeket, jó minőséget, rövid határidőket és szolid áraikat kapnak a vállalatók, amelyeket a korábbi, külső kooperációs kapcsolataikban nem is remélhet­tek. Ráadásul: e munkaközösségek jó példát mutat­nak a munka szervezettségét, s a csoporton belüli racionális munkamegosztást illetően is. Működésük következtében javplt a nagy értékű termelőberende­zések kihasználtsága és az átlagosnál jóval maga­sabb fizetség hatására stabilizálódott a vgmk-kat fog­lalkoztató vállalatok munkaerőhelyzete is. Igen ám — így az ellentábor —, de mindez milyen áron? Valaha szigorúan megszabták, hogy az egész­ség károsodása nélkül mennyit lehet, szabad huza­mosabb ideig túlórázni. E szervezetekben gyakorta nincsenek munkaidőkorlátok. És a további ellenér­vek: miért kell vgmk-fnunikával pótolni a főmunfcaidő — teljesítményhez nem igazodó — alacsony keres­ményét? Miért nem látjuk be, hogy a vgmk lénye­gében a keresetszabályozás sokat vitatott gyengéinek a terméke? És miért nem látjuk be, hogy manapság már vgmk-fc százai, ha nem ezrei élnék vissza a helyzetükkel: a főmuinkaidő alatt készítik elő a wgmk-imunkát, alaposan visszatartva a főmunkaidős teljesítményeket. Sőt:, arra is van példa, hogy a vgmlk-tagok, a főmunkaidőben elkészített munkadara­bokat félreteszik, hogy majd vgmk-teljesítmén.vlként számolják el. S micsoda dolog, hogy míg a főmunka­időben szigorú keresetszabályozás! előírások szerint fizethetik csak a bért, addig a vgmkrtagofcat közön­séges és lényegében szabályozatlan költségszámlára fizetik? Továbbá: gondolt-e valaki arra, hogy e kö­zösségek léte egyfajta kíméletlen szelekciót valósít meg a munkavállalóik között (merthogy a csoportok cs'alkis a legjobbakat, a legteherbíróbbakat vészük ma- gUk közé), s gondolt-e valaki is arra, hogy e kis­szervezeték működtetésével önmagában is lehetetlen mindenfajta vállalati belső ösztönzési rendszer? Hisz a vgmk-díjakkal egyetlen vállalat sem versenyezhet a főmunkaidőben. Ml tagadás: megfontolandó ellenérvek, s még sora­koztathatnánk tovább is ezéket, ám ne folytassuk. Tény: a vgrUk-munikia egyfajta lehetőség, de senki szá­mára nem kényszer. A munkáltató és a munkavál­laló számára sem. A szűnni nem akaró, sőt egyre kíméletlenebb vgmk- vitának most már nem is ez a lényege. Oka, hanem az, hogy — sajnos — egyre jobban szaporodnak az olyan munkaközösségek, amelyek diszikreditálják e vállal­kozási formát. Szabálytalanul ügyeskedve működnek, tagjaik tudatosan teremtenék olyan helyzetet, hogy a kiszabott munka elvégzése „ne férjen bele” a fő­munkaidőbe, viszont elvégezhető legyen a vgmk-ban. Felelősek ezért a munkáltatók is. mert minden ilyen gyakorlat mögött óhatatlanul is a teljesítményköve­telmények lazulása és általában a munkafegyelem romlása fedezhető fel. És ilyen esetekben vesztes a vállalat, s a népgazdaság is, mert a munkahelyi tel­jesítmény nem növekszik, csak sajátságos módon át­rendeződik: a főmunkaidőből a vgmk-időbe. Talán kíméletlen, de kikerülhetetlen a megjegyzés: a vgmk-el lenes tábor szerveződését, hangjának fölerő. södését az egyre inkább eltorzult módon működő vgmk-mozgalom váltja ki. A vgmk-tagokniak tehát nem amiatt kell nyugtalalrakodniuk, hogy esetleg meg­szüntetik e gazdálkodási formációt, sokkal inkább amiatt, hogy tisztességtelenül dolgozó, ügyeskedő kol­légáik ne hozzák egyre kínosabb helyzetbe az egész vgimk-intézményt. Kár volna!/' VÉRTES CSABA A Magyar Kereskedelmi Kanara közgyűlése A Magyar Kereskedelmi Kamara (Szombaton, a Buda­pest Kongresszusi Központban tartotta VII. közgyűlését. Az elnökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, va­lamint a Ikormány több tagja, ott voltak a társadalmi és érdekképviseleti szervek vezetői. _________^____. Az elnökség írásos beszá­molójához Beck Tamás, a Kamara elnöke fűzött szóbe­li kiegészítést. Elmondotta: a Kamara tagjainak száma az 1980. évi 484-ről 1250-re nőtt. Az elmúlt öt évben építő- és építőanyagipari vállalatokkal, állami gazdaságokkal, s jó né­hány szövetkezettel bővült a Kamara tagvállalatainak kö­re. A Kamara társadalmi jellege erősödött, központi feladatává vált az érdekköz­vetítő, -egyeztető és -képvi­seleti tevékenység. Fokozato­san fejlesztette kapcsolatait a népgazdaság irányító szer­veivel, a vállalatok vélemé­nyét közvetítve bekapcsoló­dott a gazdasági döntések előkészítésébe. Számos hátó­sággal kötött együttműködési megállapodást, biztosítva azt, hogy az irányító szervek már a döntéselőkészíités korai fá­zisában kikérjék a Kamara által közvetített Vállalati vé­leményeket. Az érdekvédelmi munka alapvető gondja je­lenleg az, hogy a Kamara még csak kevés esetben tud .alternatív, átfogó javaslato­kat előkészíteni a, gazdaság­irányítás számára, azért fo­kozottan igyekszik bevonni c munkába a vállalati szakem­bereket, A Kamara sokféle módon segíti a Vállalatok és a. kor­mányzat kapcsolatának javí. lását. Az elnökségi üléséken rendszeresen részt vesznek a kormány vezető tisztségvise­lői. A vitáikban a vállalati vezetők kifejtik véleményü­ket. és közvetlenül megis­merhetik a gazdaságirányítás szempontjait is. Ez az infor­mációcsere hozzájárult az ál­láspontok közeledéséhez. A Kamara a múlt esztendőben számos olyan jelzést és ja­vaslatot juttatott el a gazda­ságirányításnak, amelyek je­lentős gazdasági feszültségek feloldását célozták, több ja­vaslatot készített az idei sza­bályozóváltozásokkal, az ex­portérdekeltség növelésével kapcsolatban is. Viszonylag kevesebb ered­ményt sikerült elérni a vál­lalatok közötti érdekegyez­tetésben. Ebben szerepet ját­szott az is, hogy az elmúlt években a vállalati működés pénzügyi feltételei romlottak, a gazdálkodók tűrőképessége csökkent, érdekellentéteik növekedtek, s a megállapo­dások valamelyik, vagy mindkét fél számára több­nyire átmeneti anyiagi áldo­zattal járnának. A Kamara elsősorban az álláspontok kölcsönös megis­mertetésével segíti feloldani a vállalatok közötti ellenté­teket. — A Kamara fontos fel­adatta a magyar vállalatok külpiaci munkájának segíté­se is — mondotta. Elsősorban azokban az országokban tá­mogatja a vállalatok piacra jutását, ahol a magyar áruk­nak még nincsenek hagyo­mányaik. Egyebek között az Egyesült Államokban, Török­országban, az Arab-öböl ál­lamaiban és Délkelet-Ázsiá- ban számos rendezvényt szerveztek a magyar export- kínálat megismertetésére. To­vább erősítétték az együtt­működést a szocialista orszá­gok kamaráival, kedvezőbb feltételeket teremtve a köz­vetlen vállalati kapcsolatok fejlesztéséhez. Foglalkoztak magyar—szovjet vegyes vál­lalatok létesítésének lehető­ségeivel is. Ezután az elnök utalt az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletére, amelynek alap­ján a Kamara a múlt eszten­dőben társadalmi szervezetté .alakult át. A jogszabály kö­telezővé tette a gazdaságirá­nyítási szervek számára azt, hogy a döntések előkészítésé­nél a Kamara véleményét ki­kérjék. Az intézmény jogo­sulttá vált arra is, hogy esetleges ellenvéleményét közvetlenül a Miniszterta­nács elé ter jessze. A Kamara — bővülő jog­körének megfelelően — a jö­vőben szerepet kíván vállal­ni a termelési szerkezetátala­kítás előkészítésében, a vál­lalati szerződéses kapcsolatok javításában, az üzleti, etikai normák érvényesítésében. A következő hónapokban né­hány, a gazdasági fejlődést érintő alapkérdésben kidol­gozza javaslatát. így eljuttat­ja véleményét a kormány­zathoz a gazdaságirányítás korszerűsítésével kapcsolat­ban is. Figyelemmel kíséri az új vállalatirányítási rendszer tapasztalatait, elemzi a vál­lalatok középtávú terveit, és a vállalati törekvésekről, ten­denciákról tájékoztatja a gazdaságír án yítást. A Kamara szorgalmazza a vállalati j övedelemszab ályo - zás alapvető átalakítását, azt, hogy a jelenlegi, szinte átte­kinthetetlen elvonási támo­gatási gyakorlatot egysze­rűbb, viszonylag hosszabb ideiig érvényes adózási rend­szer váltsa fel. Ez lehetővé tenné a gazdálkodók számára (Folytatás a 2. oldalon.) Sport, divatbemutató, térzene A Kapos menti fiatalok Szakályban találkoztak Kaposvári és szakályi fiatalok beszélgetnek a Kapos- parton Az idén tizennegyedszer rendezték meg Szakályban a Kapos menti fiatalok talál­kozóját. Moráth Zsuzsanna, a községi KISZ-alapszervezet titkára már negyedik alka­lommal volt a „főrendezője” a jelentős eseménynek, ame­lyen részt vettek Kaposvár­tól Simontornyáig a Kapos völgyében lévő falvak kül­döttségei, de távoli vidékek­ről, még Szekszárd-ról is mentek a rendezvényire. Közel kétezer fiatal tett hitet a-béke, barátság jegyé­ben az együttműködésről. A fiatalok előtt Bárdos'László- né, a községi tanács vb-tit- kára mondott beszédet. Hangsúlyozta az ifjúság munkájának fontosságát, és szólt a fiatalok kötelességei­ről is. A beszéd után gazdag program várta a résztvevő­ket, akik csapatonként ne­veztek a különféle progra­mokra. Például: 23 férfi fo­cicsapat, három női kézilab­da-együttes és két női foci- gárda állt fel a pályára. A tamási fúvószenekar térze­nét adott. Az MHSZ lövé­szek részére rendezett vetél­kedőt, ügyességi számokban vetélkedtek a KlSZ-alap- szervezetek tagjai, például az öta'kadályos terepverse­nyen, illetve a sodrófadobó versenyen. A Tapiási Köp—Ka ÁFÉSZ divatbemutatója, a szakályi ifjúsági citerazenekar műso­ra és autós ügyességi ver­seny színesítette a progra­mot. A honvédelmi nevelés részeként Csókáné Bilág Mária sárkányrepülő-bemu­tatót tartott. Végül Éles Ist­ván parodista adott műsort, majd este szabadtéri bál volt. A tamási KlSZ-bizottság és a szakályi alapszervezet a jövő évben ismét megrende­zi a Kapós menti fiatalok ta­lálkozóját. Egyébként az idei, a 14, Kapos Kupát Tamási csapa­ta nyerte meg. A szakályi citerazenekar a színpadon

Next

/
Thumbnails
Contents