Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
1986. május 12. Képújság 3 A Balatonfüredi Hajógyárban A Ganz Danubius Balatonfüredi Hajógyárában mintegy 600 millió forint értékű termék gyártását tervezik. Ebből 520 millióra már megkötött szerződésük van. Svéd megrendelésre 700 tonnás úszó kikötőt, Csehszlovákia részére uszályt, Szovjetuniónak úszódartut, a BKV megrendelésére személyszállító -hajót, NSZK megrendelésre pedig földmunkagépek markolókanalait gyártják. Képünk: 16 tonnás szekciós úszódaruk elemeit állítják össze a s ólyatéren. Az idén 10 db ké szül szovjet megrendelésre. (MTI-fotó — Arany Gábor felvétele — KS) Csak téglányi terhet Nem félt első jelentős közélett munkájától a fiatal tanácstag. A tervet fulajidon- géppen a falu gondolta ki... A fiatalasszony a múlt évben lett tanácstag, választó- körzete lakódnak 'bizalmából. A közéleti munka, amire éppen készült, a választókörzet lakóinak meggyőzése, egyetértésének elnyerése a vízmű létrehozásához. A falu egészében mindez nemcsak a fiatal tanácstag feladata volt, hanem a majdnem esztendeje választott tanács minden tagjának tennivalója. A testület, a több éves kötelezettséggel járó, a falu jövője szempontjából korszakos ügyben nem emelhette vállára az egyedüli felelősség terhét. A döntés csak úgy volt elképzelhető, ha a tanács akarata mellé a falu közösségének, a falu polgárainak névreszólóan megfogalmazott támogatását is megnyerik. Korábbi években a falu tanácsa, a település tanácstagjai nem túl nagy önállósággal döntöttek saját lakóhelyük ügyeiben. Kevés közvetlen beleszólása volt a falu lakosságának egy-egy helyi fejlesztésbe. Az utóbbi években viszont szaporodtak a közvetlen beleszólás példái. Hiszen a gyakorlat bizonyította: a legjobb szándék sem válhat valósággá, vagy legalábbis örömet hozó, a falu igazi előrelépését jelentő tetté, ha nem a faluban „találták ki”... Az vált igazi erővé, amelyet mindenki a sajátjának érzett, amelyben — a falu közvéleménye szerint, az által elismerve — a maguk személyes gondolata fogalmazódott meg. Az utóbbi hónapokban a településfejlesztési hozzájárulás igenjei — sok helyen a nemjei — igazolták a személyes egyetértés megszerzésének fontosságát, ennek eszközét a személyes találkozást, beszélgetést — ha kell —, vitát. Mostanára már valósággá vált a közvetlen beleszólás egyik el nem hanyagolható eleme: legyen mibe beleszólni. Mégpedig érdemben. Le- gyen-e úthálózat-bővítés vagy fordítsák másra, óvodára, művelődési házra a megajánlott eszeget? De még előbb, egyáltalán tegyenek a polgárok is le a közös asztalra egy bizonyos összeget? Ahol a közvetlen beleszólást, a beszélgetést csak "valamiféle „levelező demokrácia” helyettesítette, ott sok helyen hamvába holt a jobb sorsra érdemes igyekezet. „Húzza alá...”, „Tegyen ikszet a megjelölt helyre...” — ilyen módon, személyes találkozás híján, nem cserélődhettek a vélemények, nem hathattak érvek és ellenérvek egymásra. Az ilyesféle beleszólás nyomán a közös asztalra, a támogatás helyett csak a „nem” kerülhetett. Hallottam községvezetőktől, még most is csak valami konok- ságot, makacsságot emlegetni. Szó sincs minderről, csak éppen még sok mindent gyakorolni, tanulni (és tanítani) kell. A demokratizmus mélyítésének tanulásában — községe, városa és polgára válogatja — ki előbbre van már, ki hátrább. Aki már lépett egyet-kettőt, tanúsíthatja, hogy a személyes találkozás hallatlan erőt, hátteret jelent közös ügyek eldöntésében. Erősíti mindez azt, amit mondhatunk egyszerűen gazdaérzésnek, vagy kicsit szebben szülőföldszeretetnek. Mindebben felelősséggel munkálkodni szép kötelessége a fiatal tanácstagnak. De kötelessége melléállni mindenkinek, aki vállalhat, nem többet, csak téglányi terhet lakóhelye boldogulásáért. (vincze) Jegyzet a gazdaságról A versenyben veszíteni is lehet Egyre több kereskedelmi cég vezetője követelné — ha meghallgatnák —, hogy a maszekok ellen valamiféle védelmet nyújtsanak számára. „Mert az már tűrhetetlen, hogy ugyanolyan nagy portállal tudjon boltot nyitni a település központjában, mint mi” — mondta a közelmúltban egyikük. Arról elfeledkeznek, hogy a kezdet kezdetén nagyon döcögősen nőtt a megyében — maradjunk saját házunk táján — a vállalkozásba adott üzletek — boltok és vendéglátó helyek — száma. Veszteségesek voltak, de valamiért mégis ragaszkodtak hozzájuk. Aztán, ahogy szépen, lassan csörgedeztek a forintok, úgy jött meg a kedv a bérbeadásra. Az másik téma lenne, hogy a kereskedelmi és vendéglátó központokban foglalkoztatottak létszáma talán egyetlen eggyel sem csökkent azóta . .'. sőt, talán új osztályt is hoztak létre: a vállalkozásit. S most ott tartunk, hogy a versenyhelyzet — pedig koránstem vagyunk versenyben — megriasztott némelyeket. Védelemért kiáltanak. A verseny helyett. Az érthető, hogyha egyenlő feltételt követelnek — mert ez ügyben tényleg lenne tennivaló —, azért, hogy ne legyen se a maszek, se a vállalkozó könnyebb helyzetben. Ha erről van szó, akkor rendben vannak a dolgok. De úgy tűnik: a kormánytól, a minisztériumtól és a tanácsoktól azt várnák el, hogy védettek legyenek a versennyel szemben. Azt kellene megtanulnia mindenkinek, hogy a verseny csak akkor verseny, ha abban veszíteni is lehet. Mert ha ez nem alakul ki, akkor csak mi veszíthetünk: a fogyasztók. —ha-jó— Termékbővités a tejiparban A megszokott tejtermékeket új ízekkel kell „fűszerezni”. — Sokszor mereven ragaszkodik a fogyasztó a régihez. — A 85-ös év a gyártmányfejlesztés és a siker éve volt. Solkféle tejtermék közt válogathatunk. Megszoktuk ezeket a termékeket és nap mint nap vásároljuk az üzletekben. A legkeresettebb a kakaó A tejipar, így* a Tolna Megyei Tejipari Vállalat is a termékbővítését az ízesített tejtermékekkel kezdte. Az üveges tej után nem mindenki kedvelte meg 'a zacskós tejet, és a félliteres kiszerelésű zacskós kakaót, de azóta megszoktuk. Ez utóbbi ízesítése oly jól sikerült, hogy sok háztartásban a boltban vásárolthoz ragaszkodnak, mert a házi készítésű nem ízlik annyira. — A Tolna Megyei Tejipari Vállalat is újaibb termék- bő vitessél próbálkozott az utóbbi időben, — mondja Koller Ferenc, a vállalat főmérnöke. — Bővítettük az ízesített tejtermékeink választékát. A dombóvári gyáregységünkben megkezdtük a karamellás tej készítését, majd pedig vaníliás tejjel is próbálkoztunk. Sajnos, azt kell mondani, hogy ezek csak próbálkozások. Kevés az igény, kevesen vásárolják, ezért minimumra csökkentettük a gyártást. Ha az éves termelést nézzük, akkor a karamellás tejből 207 ezer litert állítunk elő, vaníliás ízesítésű tejből pedig kétezer- kétszázharminc litert készítünk. Érdekes összehasonlítani az egész évi tejtermelésünkkel. összességében az ízesített tejfélék évi termelése megfelel a nem ízesített fogyasztói tej háromnapi kereskedelmi forgalmának. De, hogy pontosabb legyek, még egy adat ide kívánkozik: naponta hetvenezer liter „natúr tej” a termelésünk. — Foglalkoztak a tejeskávé gyártásának gondolatával? — Gondoltunk erre is, készek az árkalkulációk, de a technikai feltételeket is meg kell teremteni, főleg akkor, ha a tejeskávét nem aromaanyagból állítanánk elő, hanem cikóriából, és kávét is kellene főzni. Egyelőre ez csak terv marad, mivel a 'karamell es és a vaníliás tej sem fogy. A vaníliás tej gyártását megszüntettük. Továbbra is sláger a kakaó, nem lehet semmi mással kiszorítani, nem lehet a reggeli szokásainkat megváltoztatni, még a tejeskávéval sem. Nem fogy a lestyános sem Az elmúlt években, pontosabban a 83-as évtől kezdődően az ízesített sovány, félkemény sajtok családját is bővítették. Piaara került a pritaminos, a lestyános és a fokhagymás sajt. — Mik a tapasztalataik erről? — Sajnos, nem a legkedvezőbbek — folytatja ismét Koller Ferenc. — Az előállított sajtokat elsősorban budapesti és Tolna megyei piacokon értékesítjük. A gyártást megelőzően felmértük a piaci igényéket, termékbemutatókat tartottunk, reklámoztuk termékeinket a rádióban és a televízióban is, sőt, tesztlapokkal is megkerestük a fogyasztókat. Az eredmény akkor igen kedvező volt. De sajnos, ma már más a helyzet, mert nem keresik az ízesített sajtokat. Ezért a lestyános ízesítésű sajt gyártásával le is 'kellett állni. A másik (kétféle — a pritaminos és a fokhagymás — sajtunknál szerényebbek lettek a piaci igények, de nem szeretnénk abbahagyni a gyártásúkat, annak ellenére sem, hogy nem a leggazdaságosabb az előállításúik. Tudjuk, hogy többen keresik, sajnos, még nem elegen. Táplálkozásélettani szempontból nagyon fontosak ezek a termékek: diabetikus termékként is felfoghatók, mert alacsony a zsírtartalmúk. A siker nem marad el? A 'tej- és sajtfélék gyártmányfejlesztése után más lehetőségeket kerestek a tejipari szakemberek. A fejlesztés .táplálkozásbiológiai szempontból a magasabb feldolgozási fokot képviselő termékek körének bővítésére irányul. Azzal a céllal, hogy széles körű konyhatechnika alkalmazásával, valamint a melléktermék fel- használásával új és speciális termékek jelenjenek meg a- piacon. A 85-ös év a változás éve volt a tejiparban. Jelentős gyártmányfejlesztésnek lehet tekinteni a félliteres író megjelenését. A terítési terület ennél is Budapest és Tolna megye. Kedvezően fogadták a fogyasztók, jók az eladási feltételek. Szintén ebben az évben jelentkeztek az alacsony zsírtartalmú termékekkel, így a 2,2 százalékos pasztőrözött tejjel és a 12 százalékos tejföllel, — hasonlóan kedvezőek az értékesítési tapasztalatok itt is. Gyártás előtt áll a „FAUNA” fantázianévvel megjelölt, teljesen íróalapanyagú, ízesített íróiital. A kétdeciliteres dobozok már elkészültek. — Központi kérdés a tejtermékek eltarthatósági idejének a növelése. — Az év második felében megyénkben is forgalomba kerül a féltartós tej. Ez azt jelenti, hogy hétnapos szavatossági időt biztosít a tejipar ezeknek a termékeknek, és Tolna, Somogy, Baranya területére fogják szállítani. A mezőgazdasági üzemekhez kapcsolódva Az egymásrautaltság kölcsönös, hiszen nemcsak a tejet lehet felvásárolni és 'beszállítani a feldolgozó üzemekbe, hanem a tejiparban előállított tápokat vissza is lehet szállítani a gazdaságokba. A lakossági fogyasztáson kívül a mezőgazdasági üzemekhez is kapcsolódik egy gyártmányfejlesztés. Az elmúlt évben fejlesztették ki a borjútápot. Fantázianeve: LAKTOFLL. — Tulajdoniképpen kooperációban végrehajtott fejlesztésről van szó, a Hajdúsági Agráripari Egyesüléssel közösen végzett kutatás eredménye. A téeszek, állami gazdaságok, kombinátok közkedvelt borjútápszere lett. Továbbra is azon dolgozunk, hogy még jobb tápszereket állítsunk elő nemcsak a borjúknak, hanem sertéseknek és malacoknak is — fejezi be a beszélgetést a főmérnök. SZEKÉR JÓZSEF A Gépipari Tudományos Egyesület közgyűlése A Gépipari Tudományos Egyesület szombaton a XIII. kerületi pártbizottság szék- házában tartotta tisztújító közgyűlését. Csaknem 19 ezer szakember képviseletében 700 küldött vett részt az eseményen, amelyre 6 szocialista országból, valamint az USA-ból, Angliából és az NSZK-ból érkeztek vendégek az ottani társszervezetek képviseletében. A GTE tisztújító közgyűlésén részt vett Herczeg Károly, a VasFém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Fodk Jenő, a -MTESZ elnöke. Kapolyi László ipari miniszter elmondotta: az ipar, különösen a gépipar' műszaki fejlődésének felgyorsítása alapvető a VII. ötéves terv teljesítése szempontjából. Az ipar biztosítja jelenleg a megtermelt nemzeti jövedelem 42, az ország rubelex- pontjának 80, a dollár elszámolású kivitelnek pedig 60 százalékát. Az ágazat vállalatai az exportpiacokon elért pozíciókat csak akkor képesek megtartani, ha jelentősen javítják versenyképességüket, az igényeknek megfelelően korszerűsítik gyártói á ny szer k ezetüket. A GTE közgyűlésén megválasztották az egyesület tisztségviselőit. Az elnöki tisztet továbbra is Terplán Zénó, tanszékvezető egyetemi tanár tölti be, a GTE főtitkára: Meleghegyi József, az El- zett Művek vezérigazgatója. Katz Józsefné meóvezető mi krobiológiai vizsgálatot végez
