Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

^^ÉPÜJSÀG 1086. május 8. Pályázati felhívás A Fejtr Megyei Tanács Köz­ponti Kömház-iRiendeLőiinitiézet Csákrvári Gyógyintézietébiein 196S óta fioQiyik nenabillitáoiós szök­ni urtkásteépaés. Az 1986*7-es tanévben eliektro- műszenésiz szakon indítunk tan- foiyaimot. A képzést a 328. számú Szalk- munikáSkiépző Intézet biztosítja. A szerzett szakmunkás -biz« ­nyitván« yal az ország egész te- rüüietén elhalyezkedbetnék teljes értékű szancmunkásíkém. Az 1936. .szeptember l-töi inidiu- tó új tanfoayamumikra felvételre jelentkezhet min óén olyan férfi és nő, aki 18. életévét betöltöt­te, de 50 élvnél nem idősebb, és olyan krónikus betegségben, mozgásszenvi elváltozásban szen­ved, illetve baleset következté­ben olyan maradandó egészség- károsodást szenvedett, hogy rreunkiaíképessóg -csöikk enése az 50 százalékot eléri. A szakma elsajátítása komoly elméleti alaiplképesdtiést igényel, ezért azok Jelentkezését várjuk, akiknek legalább 8 általános is­kolai végzettségük van, s fizi­kából', matematikából jó érdem­jegyeket szereztek. ! A tanfolyamra való felvételt felvételt beszélgetés előzi meg. A tanulmányi idő 2 év. A tan­folyam bentlakásos. A tanfo­lyam hallgatót részére ingyenes oktatást, szállást, élelmezést, va­lamint megfelelő orvosi ellátást biztosítunk. A hallgatók tanulmányi idejük alatt a 8/1983. Sz. EÜ. PM. vala­mint a 12/11983. Sz. EÜ. M-d uta­sítás alapján katpdák rokkant- nyugdtjukait, illetve keresetűm- ogé szülésük et a Társadalombiz­tosítási DntézettőDi, illetve a mun­káltatótól. 'Felvételre a Hallgatók az or­szág egész területéről jelentkez­hetnek. Pelvétek kérelmüket kérjük 1986. Június 20-ig az aláb­bi címre eljutattál : Fejér me­gyei Tanács Központi Kórház- Rendelőintézet Mozgásszervi Re- Hafoiillfcáiciús Osztály Csákvár, Uenln kent 2. A pályázathoz csatolni kéül: — az iskolád végzettséget iga­zoló bizonyítványt, — kézzel írott önéletrajzot, — a betegségéről 1 hónapnál nem idősebb részletes orvosi igazolást, — a munkaviszonyban lévőiknek • — M1UNMAK1ÊPEISSÉG-ŐSÖKKÉ­NÍ0ST VÉLEMÉNYEZŐ ORVO­SI BIZOTTSÁG IGAZOLÁSÁT. Csak azokat a pályázatokat fogadjuk éli, amely a fent le­írt teltételeknek megfelelnek. Egészségünkre Az idei tavasz jeles név­napjai igen ne­hezen akartak meleget hoz­ni. Sándor, József és Bene­dek nem teljesítette felada­tát, ebben a vonatkozásban, de ami a belső melegítőket iillleti, feltehetően idén is ép­pen olyan mértékben fogy­táik, mint bármely más év­ben. Sőt, azt hiszem, még jeles névnapok sem kelle­nek althoz, hogy alkalmat ta­láljunk egy ikis lélekmelegitő bedöntéséne, mely 'kellően megemeli hangulatunk hő­mérsékletét. Nem szándé­kozom az „alkohol öl, butít, és nyomorba taszajt”- jel­szavát zászlóra tűzni, és mindenkit elmarasztalni, aki a szájába alkoholt vett, de az alkoholisták számát Ma­gyarországon már kb. félmil­lióra becsülik. Az utóbbi öt éven, hallhattuk rádióban is, számuk megduplázódott. Ha ■ilyen jól teljesítjük részeg- ségi tervünket, valamivel több, mint 20 év múlva, Ma­gyarország teljes lakossága alkoholista lesz. Gyakran idézett statisztikák szerint, ha sok 'mindenben nem is, de az iszákossági szintet te­kintve már világelsők va­gyunk. Aki az egészségügy­ben dolgozik, lépten-nyomon találkozik olyan állapotok­kal, amelyek az alkoholfo­gyasztás heveny vagy króni­kus következményei. Bár leggyakrabban látható és ta­pasztalható heveny követ­kezménye a részegség, me­lyet ha fokozatokra oszta­nánk, a szalonspioctől a ré­szegségig terjed, sokkal ke­vésbé ismert a rendszeres „ünnepelések” krónikus „eredménye”, melyet nép­szerű nevén májzsugorodás­nak nevezünk. Ez alatt ért­jük, hogy a máj működő ál­lománya zsugorodik, csökken, a májban kötőszövet szapo­rodik fel, melyet sárgaság, hasi folyadékgyü'lem kialaku­lása, illetve egyéb tünetek kísérnek. A halált a máj­elégtelenség miatt kialakult eszméletlen állapot előzi meg, vagy a májzsugorodás szövődményeként jelentke­ző megállíthatatlan nyelőcső­vérzés vezet halálhoz. Akinek volt ilyen beteg­ségben elhunyt rokona, tanú­síthatja, hogy ez milyen sok szenvedéssel jár. A zavart, vért hányó, vagy eszméletlen beteg ápolása nehéz, az ápo­lást végzők részéről jelentős erőkifejtést igényel, és vi­szonylag ritkán sikerül időt nyerni, hogy a végállapotba jutott májbeteg még eltölt- hessen bizonyos időt csa­ládja körében. A sajtóban, rádióban, tévé­ben mostanában sokat sze­repel az egészségügy hely­zete Magyarországon. Bár ellentétes vélemények is hangzanak el, abban általá­ban egyetértés mutatkozik, hogy az egészségügyi ellátás, ha azt megfelelő szinten igyekszünk csinálni, egyre többe kerül, amelyre nem jut elegendő pénz, és félő, hogy a célul tűzött szinten tartás is csak illúzió marad. Abban is egyetértés van, hogy az egészségügy már régen nem tud, és belátható időn belül nem is fog megfelelni annak a rádiókabaréból is ismert hármas követelménynek, hogy s2éles körű, magas szín­vonalú és ingyenes legyen. Nem tudom, történtek-e szá­mítások arra, hogy az egész­ségügy terheit mennyivel le­hetne csökkenteni, ha a fo­lyamatos, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás következ­tében kialakult súlyos máj­betegségek számát mondjuk felére tudnánk csökkenteni. Ezeknek a statisztikai ■■ adatoknak a valódiságát az egészségügyi, kórházi gyakorlatban dolgo­zók is igazolhatják, mivel az utóbbi éveken a súlyos alko­holfogyasztás miatt kialakult májbetegségben szenvedők aránya jelentősen eltolódott a fiatalabb korosztályok felé. A kórházi osztályokon nem ritkaság már a 40 éven aluli, máj betegség következtében elhanyt beteg. Sajnos, az is megfigyelhető, hogy a nők is egyre nagyobb arányban él­nek az egyenjogúság lehető­ségével az alkoholos májbe- tegségék vonatkozásában. Bi­zonyos foglalkozások köré­ben, ahol az alkoholmentes­ség követelmény lenne (pl. gépkocsivezetők) sem ritka­ság a betegség. A normálisan működő felnőtt máj napi 50—60 gr. (kb. fél dl.) tiszta alkoholt tud maradandó kö­vetkezmény nélkül lebontani, de természetesen nagyok az egyéni különbségek. Így, ha a vizsgáló orvos rákérdez az alkoholfogyasztás mértéké­re, májbetegség gyanúja ese­tén, előfordul, hogy a kérde­zett sértve érzi magát, mert hiszen ő nem iszik „annyit”, mint mondjuk más, aki na­ponta részeg. Az alkoholos májzsugorodás ‘kialakulásá­ban a tartós, mindennapos alkoholfogyasztás játssza a döntő szerepet. Mit lehetne csinálni a megelőzés érdekében? Azt már világosan látjuk, hogy az igen drága és munkaigé­nyes kórházi kezelés helyett a megelőzésé a döntő szerep. Az alkoholfogyasztással kap­csolatos betegségek repre­zentálják legjobban azt a kategóriát, amikor egy ká­rossá fokozódott önpusztító tevékenység, amely igen sok­ba kerül az egész társada­lomnak, a viselkedési szoká­sok változtatásával javítható lenne. Természetesen nem az ita­lok a felelősek azért, ha va­laki lerészegedik, vagy saját korai halálát okozza. A hiba azt hiszem, a mi készülékünkben van, mert elnézendő jópofaságnak tart­juk, ha valaki sűrűn ittas, esetleg sajnálatos kisiklás­nak, ha egy jól sikerült ün­neplésen merevrészegre sike­rül valakinek leinnia magát. A vért hányó, vagy sárgán, zavartan, esetleg eszméletle­nül kórházba kerülő, közeli halálát váró, gyakran fiatal alkoholistán legfeljebb csak szánakozunk. A beteg pedig, ha még egyáltalán lehet be­szélni vele, nem érti, miért van olyan rosszul, hiszen nem fáj semmije, és egyéb­ként sem ivott „olyan sokat”. Talán a tudatos egészség- nevelés lehetne az egyik megoldás, amely nemcsak különböző bizottságok lát­szattevékenységét jelentené, hanem a társadalom által széles körűen támogatott gyakorlati intézkedésék so­rozatát is. Ilyen helyeselhető kezdeményezés az a nemré­gen újságban megjelent ja­vaslat, hogy az ittasság miatt a munkahelyen bekövetkező balesetet nem szabad mun­kahelyi balesetnek tekinteni. Esetleg fel lehetne vetni, hogy a kijózanítás költségei­nek ‘kifizetésében hasonlóan a szándékos önpusztítás ered­ményéként szükségessé váló egészségügyi tevékenység se legyen teljesen ingyenes. Természetesen az egész­ségügyi szolgálatnak a maga eszközeivel, mindent el kell követni, hogy még abban a fázisban, amikor a kötőszö­vet felszaporodása nem tette tönkre visszafordíthatatlanul a májat, próbáljon meg be­avatkozni. Tudatosítani kell, hogy a rendszeres „ünnep­lés” nyomöt hagy a májon (is), és csak egyféleképpen •lehet megállítani a folyama­tot, ha az érintett, az orvosi tanácsot komolyan veszi, le­mond az italról. IÓ lenne. ha legközelebb £ ___________’ valakinek az e gészségére (?) ürítjük poha­runkat, eszünkbe jutna mind­Dr. Ternák Gábor, a megyei kórház fertő­ző osztályának vezető főorvosa. Ami nem létezik a világon Orosz népmese Nagy dáridót csapott az uraság. Vendégül látta a környékbelieket. Az érkezők egymásnak adják a kilincset. Hangoskodnak, magasztalják a házigazdát, aki alaposan felöntött a garatra, és emi- gyen kérkedik: — Manapság egyre azt haj­togatják: paraszt és úr — egykutya. Dehát hogyan le­hetne az én barátaimat egy kalap alá venni? A paraszt, az bizony csak paraszt! Egy lapon sem említhető az urak­kal! A vendégek helyeslőleg bólogattak. A háziúr csen­det int: — Ne szaporítsuk a szót. Bemutatom: a'manap­ság agyondicsért paraszt ész­járása mit sem ér! Hé, szol­gák! Ide nekem Ilja Truhint‘ Nyomban fordult a szolga, hogy az uraság parancsának eleget tegyen. Ilja Truhin a falu legsze­gényebb muzsikja megjelent a dáridózók előtt. így szólt vendégeihez az uraság: — Idesüss, paraszt! Manap­ság az ember sok mindent elért: Moszkvából Pétervárra száguld, dróton küld híreket, tehát sok minden létezik a világon, de mégis: mi az, ami nem létezik? Ha megmon­dod, egy szekérnyi lisztet kapsz, ráadásul egy ötöst. Töri a fejét Ilja, majd nagy sokára megszólal: — Valóban, az ember mos- tanái sok mindent elért; minden van már h földön, csupán szekercével felöve­zett embert nem találsz. Ilyen nem létezik a világon! Felnevettek a vendégek, ám az uraság csendet intett. A paraszt tanulatlan ugyan, de az esze éles, akár a bo­rotva. Bánja az ígéretét, de mindennél jobban röstelli magát vendégei előtt, ezért így szól: — Meg kell hagyni, csa­varos eszed van. Nálunk va­lóban nem övezi magát sze­kercével az ember, de a tá­voli ismeretlen országokban ilyen még lehetséges. — Nem tudom — mondja a paraszt —, idegen orszá­gokban én még nem jártam. — Te ugyan nem, de én igen! Ezért hát ismételten kérlek, mondd meg, mi az, ami lehetetlen a világon. Ha másodjára is elhibázod, fél évig fizetség nélkül nálam dolgozol. Törte a fejét Hja, aztán megszólalt: — Fehérnépból pap, szép lányból szegénynél szolgáló — nem létezik a világon. A vendégek újra felnevet­tek: találékony egy paraszt! Ellenben az uraság: — Tévedsz barátocskám! Ilyen is létezik, méghozzá német földön ... Mars ki az udvarra! Kapsz még egy le­hetőséget, gondolkozz! Ha megmondod — egy szekér lisztet kapsz, ráadásul pénzt is. Ellenkező esetben — fél évig nálam dolgozhatsz! Kiment a paraszt az ud­varra, törte a fejét, törte. . — Na, jó, most majd aztán megmondom, ím, hallják: kedves uram, szerinted nincs lehetetlen a földön. Nemré­giben azt gondoltam, az em­ber nem juthat el az égbe. Most azonban, hogy már jó­magam is jártam ott, meg­bizonyosodtam róla: igazad van. — Dehát miként jutottál az égbe? — kérdezi az ura­ság. — Megboldogult feleségem látni szeretett volna, ezért két darumadarat küldött értem. Hamarosan felértem hoz­zája. Találkoztam vele, meg a gyerekeimmel is, aztán visszatértem. — Aztán nem láttad-e másvilágon a megboldogult uraságot, az én szüléimét? — érdeklődött az uraság. — Már hogyne láttam vol­na! Azonnal megismert, kezével magához intett. — Aztán mit csinált ott mondd? '— Könnyű munkát vég­zett, a gyerekeim után pelen kát mosott. — Hazudsz, te tökfilkó! - kiáltott felháborodva az ura- ság. — Mióta világ a világ, ilyen nem létezik a földön, hogy az uraság a paraszt kölykei után pelenkát mos­son! Szégyellte magát az ura­ság, nem mert a vendégei szemébe nézni. — Fogd a megígért pénzt és a lisztet, aztán el innen, ne merj ilyen lehetetlen dol­got állítani! Fordította: BARATÉ ROZALIA Nyakra való Ülök, és figyelek. Figye­lem a karcsú, zenére mozgó lányok ruhát-ajánló mozgá­sát, az új divat bemutatko­zását. Milyen is lesz az el­következő szezon, mit kell észrevenni, ami majd „be­jön”, amit megszeretünk, és viselni is lehet! Világrengető újdonságokat nem 'látok, vagy inkább az okos, megfontolt, „előszedni a régit”, „felújítani a meg­lévőt” divat hódít. Az anya­gok, a jó minőségű, és hord­ható holmik divatja tartja magát immár évek óta. Ez így jó, így hasznos, de nem volnánk nők, ha nem vágy­nánk egy kis divatos kiruc­canásra. Nos, amit minden nő viselhet, és szinte pénz nélkül divatossá válik, az a nyakravaló, amit hívnak nyakkendőnek, sőt kravátli­nak ... Nem, nem elég férjünk szekrényéből kiemelnünk egy színes nyakkendőt, mert a női módi egy kicsit más, a női nyakkendő keskenyebb, rövidebb, és harsogó, erős, de a blúzzal harmonizáló színű, főleg durva szövésű vászon alapanyagból ké­szül, gyakran selyemfonalból horgolják. A megkötési mó­dot az 1—4. ábrán mutatjuk, tessék gyakorolni. A blúz, a ruha gallérja alatt, látszó­lag rendetlen hatással, hat centiméter mélyen ül a cso­mó. Az új divat szerint a de­rékon húsz centiméter szé­les bőröv fogja össze a szoknyát. Eme dekoratív divatot azonban csak a sza­bályos méretű, és jó alakú lányok, asszonyok engedhe­tik meg maguknak. PV Bélyeggyűjtőknek A munka ünnepe A hazai majálisok forga­tagában önfeledten ünneplő emberek közül kevesen gon­dolnák a nap eredetére. Em­lékeztet a görög posta most megjelent 40 dr. névértékű bélyege. Felidézi, hogy száz éve, május elsején 350 ezer munkás tüntetett sorsa job­bításáért, a 8 órás munka­napért. A megmozdulást vér­be folytották. A bélyeg az áldozatok emlékművét, és mellette dolgozókat tömörítő megállíthatatlan embenfó- lyamot ábrázol. A véres na­pot 1889-ben a munkásosz­tály harcos ünnepévé nyilvá­nították. A görög munkások eleinte az Olimpián lévő Zeus templomnál találkoztak. Má­jus elseje nemcsak a zász­lóktól vörös, e napon rende­zett tüntetésen görög mun­kás először 1924-ben fizetett életével. Húsz év múlva a náci megszállók 200 hazafi vérével írták be a munka ün­nepét a görög történelembe. A magyar földet is áztatta a munkások vére, verejtéke. A Magyar Posta a felszaba­dulási sorozatot az első sza­bad május elsején bocsátotta ki, az ünnepet köszöntő pi­ros bélyegzésű példányok ritkák. 1950-ben és a követ­kező 'két évben háromértékú sorozatok a kor szellemében idézték az ünnep hangula­tát. 1953 és 1955-ben egy-egy címlet, közben bélyegpár ki­adásával emlékeztek meg május elsejéről. 1959-ben, majd a munka ünnepének 75. évfordulóján vörös ró­zsák díszítették a bélyegeket, Törő István: A vízimolnár A vízimolnár gabonát őröl, sokat tud ő a víz erejéről, malmát egy bővizű patak tiajtja, forog a kefék, is /élik a kamra, a vízitündér is jó barátja, hívja ebédre és vacsorára, de hogyha télen ia patak befagy, a fogaskerekek /nem/fdrognak, a vízimolnár várja a tavaszt, megtörjék jegét a napsugarak, dohog a malom, tele a garat, lisztté válnak a búzamagvak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents