Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
6 NÉPÚJSÁG 1986. május 1.- Igazi, jó lélekkel gondoltam azokra, akik önt felterjesztették kitüntetésre, s megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Ugyanis eszembe jutott egy rég hallott történet, hogy egy nap alatt, azaz egy műszakban ötszáz blúzt kivasalt. Bámulatos.- Nem. Nekem akkor az volt a dolgom, és kislánykoromtól mindig arra törekedtem, hogy jól dolgozzak. Apám a példaképem, aki nagyon jó munkás ember volt, - sajnos egyre többet betegeskedik - szolgálta a gazdagokat, napszámba járt, cséplőhöz, szölőmunkára, a szekszárdi Gesztenyésből. Onnan jártam én is iskolába; a Kalmár Terit sokan látták sárban, hóban, forróságban gyalogolni a városba. I- Nem merem azt mondani, hogy régen volt, hiszen fiatal munkásnővel beszélek, aki...- Nézze, felettünk is eljár az idő. Most már nem vállalkoznék annyi blúz elvasa- lására. De azért odaállok, ha kell s jön a kamion, hogy minél előbb készen legyenek a lányok. I - Két éve csoportvezető.- Igen. Előtte körülbelül tíz évig vasaltam. Mindig vasaltam. Ami a varrodáktól áru bejött, oda osztottak engem, végvasalónak. Aztán bővült a textiltisztító vállalat varrodaüzeme, több bérmunkát kaptunk, s megalakították a vasalórészleget. Ennek vagyok a csoportvezetője. I - Beszéljen a munkáról.- Minden asszony naponta 200-250 blúzt elvasal. Van amelyikkel könnyebb dolgozni, az anyag minősége, a fazon választékossága szól bele, hogy mennyi lehet a teljesítmény. Nagyon ügyelünk a minőségre. Nekem még nem küldtek vissza a németek blúzt, hogy gyűrött, meg gondatlanul dolgoztam meg. Mindig arra tanítottam a kolléganőimet is, hogy a kezünk alól csak szép munka kerüljön ki. Sajnos, előfordul, hogy túlórázni kell. Én még csak-csak, hanem a lányok, fele vidékről jár be, Kajdacs, Dunaszentgyörgy - messze van. Node a pénz is kell. I - Jól megfizetik?- Most már talán jól, van aki a hatost is hazaviszi egy hónapban, hatezret persze. Tíz éve felét sem kerestük. Nekem abban az időben sok pénz kellett, a gyerekemet egyedül neveltem, idős szüleim voltak, és túlóráztam, túlóráztam... Nem mondom, szépen is kerestem, de már elfáradnak a lábaim, meg a karom. Még az a szerencsém, hogy olyan jó férjem van, aki mindent megcsinál otthon, ha nekem túlórázni kell. I - Még visszakérdezek a pénzre...- Ez egy kicsit bonyolult. Eleinte 52 fillér volt egy blúz, most már akad másfél forintos is. Amikor én kezdtem a vasalást, 18 fillért adtak egy blúzért. I - Nem valami sok.- Kevés. Mondom most már jobb. Különféle szorzókat használnak, s aztán összeadnak, kivonnak, meg mindent és kijön a hó végére a hatezer forint. I- A textiltisztítóban, azaz a Patyolatban nem vasalónőként kezdte.- Nem. A mosodában. Majd a kalen- dernél voltam sokáig, s végül a varrodába mentem. Azt hittem, ott jobban tudok keresni. Fölmentem egyszer-kétszer a vasalóba, s láttam, hogy szép a munka, van is elég, lehet majd keresni, s kértem oda magamat. Aztán ott is ragadtam. I -A vasaló nem könnyű szerszám.- Kétszázhúsz deka volt a régi. Ezek a maiak már jobbak, gőzölnek, nem is olyan nehezek, szóval valamit fejlődött a vasalógyártó ipar is, vagy nekünk lett több a pénzünk, és vettünk jobb vasalókat? Nem tudom. I- Azt viszont látom, hogy a műhelyük eléggé „lelakott", hogy finoman fogalmazzak.- Ez valóban nagy szegénységre vall. Attól kell tartani, hogy az ajtófélfa ránk dől, festeni, meszelni kellene, jobb szellőztetést csinálni, próbáljuk virággal, dekorációval barátságosabbá tenni a műhelyt, kevés sikert érünk el. I- Gyakorta váltják egymást az asz- szonyok, szóval nagy a jövés-menés?- A mi műhelyünkben nincs jelentősége. Úgy három-ötévenként megy-jön valaki, s jön helyette egy másik. Most egy kajdacsi fiatalasszony jött, három gyereke van, szépen dolgozik. I - És a többiek?- Sipos Józsefné nagyszerű munkás. Flits Gabi kiváló dolgozó. A Jakab Erika egész jó munkás, pedig igen fiatal. Aztán itt van a Gizi, a Jolánka - szóval együtt van a brigádom. Nem is említettem Hepe Lászlónét, szóval dolgozunk, segítjük egymást. Ha kell, én is beugrók vasalni. Átveszek húszat-harmincat, aztán hajrá. I- A csoportvezetőnek egyébként mi a dolga?- Adminisztráció. Mindent írni, a teljesítményt, a hiányzást, a kilépést, az órákat, a minőséget ellenőrizni, tartani a kapcsolatot a főnökséggel, a varrodákkal egyezkedni, nem is tudom sorolni. Egy napomat kellene filmre venni. Meg az asszonyokét, ahogy állnak a vasalóáll- vány mellett és dolgoznak, dolgoznak... I- Mintha visszavágyna a vasalódeszka mellé.- Visszavágyom. De, sajnos a kezem, lábam már nem bírná azt a nagy hajtást, így most itt akarom úgy folytatni a munkát, ahogyan korábban mindenütt - jól, pontosan. I - A vezetői elégedettek önnel?- Úgy érzem, igen. Az igazgatónőnk gyakran jön ide, én is megyek, ha valami dolgom van, az ajtajuk mindig nyitva. A művezetőm is rendesen gondoskodik rúlunk, a főmérnök is. Szóval soha rosz- szabb ne legyen. I- Néztem, amint dolgoznak az asz- szonyok, fárasztó ez a munka.- Nagyon fárasztó, de sok örömet is ad. Ha kezembe veszek egy szépen megvarrt blúzt, örül a lelkem is. Olyan finom varrónőink vannak, hogy nincs egy félretűzés. S ha már ők jól csinálják, akkor nekünk jól is kell befejezni. Az örökös állás a lábakat megviseli. A karok meg azért fáradnak el, mert a vasalót mégiscsak nyomni kell. Aztán elfárad az ember szeme is. Gondolja el, hogy négy napig csak ciklámen színű blúzt vasal. Még a zöldet is pirosnak látja az ember. És mégsem szabad tévedni. I- Tehát kiváló minőségű áru, legyen kiválóan adjusztálva.- Pontosan. Amikor jön a német, s elkezdünk rakodni, úgy fogjuk a blúzokat, mintha a saját szekrényünkbe raknánk. Sajnáljuk is, hogy elviszik. Mert az igazsághoz tartozik, hogy én szívesen látnék lányainkon, asszonyainkon olyan blúzokat, amelyeket mi készítünk. I- Nem vásárolhatnak a szállítmányokból?- Nagyon ritkán, ha netán több jön ki az anyagból, mint azt tervezték. De erre ritkán van példa. Annyi haszon azért van belőle, hogy az ember el leshet egy-egy szép formát, s otthon magának megvarrja. Én például a kis unokámnak varroga- tok, meg magamnak is. I -A csoport különben egységes?- Az. Nem most, hanem régebben volt rá példa, hogy valaki nem felelt meg a varrodában, már-már el akarták küldeni. Én azt mondtam, adják ide nekem azt az asszonyt. És jó munkás lett belőle. I- Gondolom, nagyon örültek kolléganői, amikor megtudták, hogy kitüntetést kapott.- Azt az örömet le sem lehet írni. Gondolja el, hogy vagy négyszáz Asszony meg leány, munkásnő közül én kaptam a magas kitüntetést, a Sólya Istvánné, a Kalmár Teri. I- Korábban is elismerték a munkáját?- Mindig. A jó munkásnöneket nálunk megbecsülik. Nemcsak a pénzre gondolok. Van rangja az embernek, annak, aki jól dolgozik, az a száját is kinyithatja. A legelső kitüntetésemet, a kiváló dolgozót 1977-ben kaptam meg. Aztán 1981-ben pedig miniszteri kitüntetést kaptam. Most meg ezt a bronzot. Szép kitüntetés. I - És a brigád?- <3k sem panaszkodhatnak. Többször kaptunk már a szocialista munkaversenyben elért eredményünkért arany jelvényt. Úgy tudom, most május elsején ezüst jelvényt kapunk. Az Arany János nevét viselő brigádom megérdemli a kitüntetést. I- Sólya Istvánné pedig ott áll majd a megyeszékhelyen a dobogón, és nézi munkatársait, amint vonulnak el a tribün előtt.- Én minden évben fölvonulok, most talán más élmény lesz, mondjam így: a vasalódeszka másik oldaláról nézni a munkát ünneplő dolgozókat. I- Én pedig azt kívánom, hogy még sokszor találkozzunk a műhelyben, a tribünön.- Csak egészség kell, a többit meg majd csak megoldjuk valahogy. I- Köszönöm, hogy vállalkozott erre az ünnepi beszélgetésre. Szeretném, ha úgy venné, mintha a Patyolat minden munkása nevében cseréltük volna gondolatainkat.- Ezt csak úgy félhivatalosan mondom, bár mire a cikk megjelenik, akkorra mindenki tudja már, hogy a vállalatomat is kitüntették. I - Köszönöm a beszélgetést. PÁLKOVÁCS JENŐ MÚLTUNKBÓL Miről írtak az egykori megyei lapok május elsején? Milyen események voltak a megyében ezeken a napokon? Emiatt fellapoztuk a Tolnamegyei Közlöny és a Tolnamegyei Újság néhány példányát. A megyei lapokban május elsejéről, mint a munkásosztály ünnepéről alig esik szó. 1909. május elsején - a Tolnamegyei Közlöny szerint - gyermeknapot tartottak. Előzetes hír a lap április 29-i számában jelent meg. „Jövő szombaton és vasárnap tartják meg Szekszárdon a gyermeknapot - adja hírül az újság -, melynek rendezését Rácz József rendőr- kapitány végzi. A sátorokba beosztott hölgyeket a bizottság felkéri, hogy úgy május 1-én, mint 2-án délelőtt 10 órától délután 6 óráig felváltva a sátoroknál pontosan megjelenni szíveskedjenek. Szombaton és vasárnap délután sétahangverseny lesz az ünnepély színhelyén. Az urnák és a jótékonysági sátrak 3 helyen a korzón lesznek felállítva.” A lap közli a felkértek névsorát, azt is, ki melyik sátorban teljesít majd szolgálatot. A gyermeknapot tehát jótékonykodásra használják fel, gyűjtenek a szegénysorsú gyermekek részére. Ezért kellett az urna. Az sátrak tiszta bevétele is ezt a célt szolgálta. Az első sátorban - az egykori híradás szerint - virágot árultak, a másikba sütemény és cukorka volt kapható, míg a harmadikban hűsítő italok és trafik árusítására került sor. Szombatra azonban sörözést is szerveztek. „A bizottság felkéri a nagyközönséget, hogy szíveskedjenek a jótékony célra virágot, a bortermelők pedig zárt és meg- jelzett üvegekben minél több jó szekszárdi bort küldeni. Az ajándéktárgyakat május hó 1 -én reggel 8 órakor Rácz József bizottsági tag veszi át az ünnepély színhelyén.” - tudósított a Tolnamegyei Közlöny. Egy esztendővel később, 1910-ben sokkal nagyobb közönséget érintő kérdésekről tudósított a lap. Választásra készült az ország. Több képviselőjelölt 1910. május 1 -én mondotta el propagandabeszédét a megye nagyobb községeiben. Bonyhádon gróf Batthyány Tivadar volt a szónok. A gyűlésre eljöttek a környező községek képviselői is. Ott voltak Zomba, Tevel, Kis- dorog, Závod, Ladomány, Kakasd, Belac, Börzsöny, Váralja, Szászvár, Varasd és más községek, települések választó polgárai közül sokan. A község főterét már kora reggel ellepte a tömeg, igyekeztek minél közelebb kerülni a szónokhoz. A község is ki akart tenni magáért, 30 fellobogózott kocsi ment a gróf elé, aki Döry Pál - volt főispán - kíséretében Szekszárd felől érkezett a községbe. A zenekar a Rákóczi indulót játszotta, majd Kossuth-nóták következtek. A város végénél nagy közönség zenekarral és a szervezett munkásokkal az élén várta az érkezőket. A vendéget a szervezett munkások köszöntötték a község határán, s az első kérdésük mindjárt az volt, hogy a gróf milyen álláspontot foglal el az általános és titkos választójogért folyó küzdelemben. Feltűnő, hogy a kérdésre nem a gróf válaszolt, hanem Dőry Pál, aki kijelentette, hogy híve az általános egyenlő választójognak és annak megalkotásánál szemelőtt kívánja tartani a titkosságot. Atu- dósitások szerint ezt a választ a munkások nagy lelkesedéssel vették tudomásul. A gyűlésen a gróf felszólalt. A korabeli tudósítás alapján a választójoggal foglalkozó részletet közöljük: „Nem nézi a mi pártunk - mondja magyarul - hogy ki milyen anyanyelvű, mi az embereket aszerint ítéljük meg, hogy ki mennyit és mit cselekszik a hazáért. Ezután németül folytatta. Részletesen ismerteti a függetlenségi és 48-as párt programját. Hosszasan szól a választói jogról. Nagy tetszés mellett fejtegeti a szavazás titkos voltának szükségességét.” Szabó Károly Bátaszéken tartott nagy programbeszédet május 1-én. Ő a Kos- suth-párt képviseletében jelent meg a községben. Az ellenzéki újság ellenséges hangon szólt róla: Idézzük: „Bátaszéken a legalkalmasabbnak látszott előtte a katolikus hívők és azok papjai között mesterséges ellentéteket támasztani, ezért a rágalmaknak egész tömegét szórta az ottani papokra." Május 8-án jelentette a Tolnamegyei Közlöny, hogy Szekszárdon a munkásság megünnepelte május 1 -ét. Idézzük a tudósítást: „Május 1. Szekszárdon. A helybeli munkásság az egész héten át tartó szakadó eső ellenére lélekemelő módon ünnepelte meg a munkásság eme szép ünnepét. - A mintegy 250-300 szervezett munkás és munkásnö délután 3 órakor - a helybeli fúvós zenekar kísérete mellett - indult ki az épitőmunkások helyiségéből a főutcán végig ki a Vámhoz, hol Koncsár asztalos üdvözölte az egybegyűlteket és ajánlására Baro- csay-t elnöknek, Bányait jegyzőnek választották meg. Ezután Rosenfeld szavalta el „Május 1 ” című költeményt, utána pedig Heller Mór ismertette a nap jelentőségét óriási érdeklődés és általános helyeslés közben. Különösen kiemelte a mai küzdelmeket az általános választói jogról, felemlítve Justh Gyula, BatL hyány Tivadar gróf korábbi nyilatkozatait, mely fejtegetéseket a hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatott.. Még Augusztinyi szavalta el Petőfi Sándornak „A nép nevében” című költeményét, s ezzel a gyűlés véget ért. A gyűlés után a munkásság még sokáig maradt együtt, tánccal töltve az időt.” 1919. május elsejét - az első szabad május elsejét - a megye lakossága nagy lelkesedéssel ünnepelte meg. „Már szerdán a délutáni órákban zászlódíszbe öltözött a város - írta az Igazság. Különösen a belvárosban minden házon vörös zászló lengett, a házak erkélyeit vörös drapériával vonták be, s apró vörös zászlócskákkal és szalagokkal díszítették az ablakokat. Este 8 órakor a borongó, esős idő dacára is megtartották a fáklyás és lampionos menetet... Csütörtökön mára reggeli órákban különös, szokatlan élénkség volt észlelhető az utcákon, a sokaság mindinkább szaporodott... Fél tízkor jöttek az agárdiak és a harciak fúvós zenekar hangjai mellett, majd fél tízkor megérkezett a sárköziek vonata. Öcsény, Decs, Ózsák-puszta népe külön zászlók alatt, zeneszóval érkezett meg a Garay térre.” Az ellenforradalmi rendszer idején nincsen megemlékezés az újságokban a nagy munkásünnepről. Jellemzésül talán betekinthetünk a Tolnamegyei Újság 1929. május 4-i számába (május 1-én nem jelent meg). Vezércikket szentel az oktatásnak „Szükséges-e a nyolcosztályú népiskola?” címmel. Folytatásban közli Bodnár István értekezését Liszt Ferencről. Többek között arról írt, hogy „Az ünnep előestéjén Szekszárd lakossága fáklyásán vonult az Au- gusz-kastély elé. Az egész várost kivilágították. Az utcákon görögtüzeket gyújtottak. A közönség félkörben állt fel Liszt ablakai alatt. A szónok lelkes szavakkal kérte öt, hogy most már maradjon végleg hazájában. Liszt helyett Augusz mondott köszönetét.” Május elsejék tehát nem kerültek az újságok hasábjaira. De azért a munkásság megünnepelte titokban, illegálisan a munka ünnepét. Történelmi fordulatnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a piros betűs május 1 újra az újságok címoldalára kerüljön. K. BALOG JÁNOS Értékeink Az iregszemcseí Viczay kastély Sólya Istvánné csoportvezetővel
