Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. május 1. 1RÉPÜJSÀG 7 Egy leendő világnyelv Cu vi paroles Espérante? Lengyel Pál emlékére. Bevallom férfiasán, én nem... Ugyanis ezt vagyok kénytelen válaszolni a főcímben feltett kérdésre, mely így hangzik magyarul: Beszél Ön eszperantóul? Megyénkben azonban többen is értik és használják az eszperantót. A Magyar Eszperantó Szövetség Tolna Megyei Bizottsága mintegy 70 tagot számlál, ők „profi” eszperantisták. Ám rajtuk kívül még jónéhányan beszélik a lengyel Zamenhof alkotta mesterséges nyelvet. A Tolna megyei eszperantó-mozgalomnak mély gyökerei vannak. Ezt tények bizonyítják. De ki ismeri ma már Lengyel Pál nevét? Néhány „beavatotton” kívül valószínűleg nem sokan. Pedig érdemes lenne megismerkedni, legalább nagyvonalakban életének azzal a szakaszával, amelyet városunkban töltött. Lengyel Pál nyomdász volt, ezenkívül mély meggyőződéssel hitt az eszperantó-mozgalom jövőjében, és annak odaadó híve lett. Szekszárdi nyomdájában 1899-től kezdve szerkesztette és kiadta a mozgalom nemzetközi folyóiratát, a Lingvo lnternacia-t (Nemzetközi Nyelv) című lapot. Ilyen módon Lengyel Pál szekszárdi nyomdája 4 évig az eszpe- rantó-világmozgalom központjába került. Önfeláldozó munkájával megmentette a lapot, melynek folyamatos megjelenése a még gyerekcipőben járó eszperantó nyelv számára szinte létkérdés volt. Egykori háza, a nyomdája még fellelhető a Babits utca 16. szám alatt. Talán-talán még egy emléktáblát is megérdemelne... Hazánkban 1961-ben alakult meg a Magyar Eszperantó Szövetség, (MESZ). Az 1985 júniusában létrejött szekszárdi szekció - adózva a nagy előd emlékének - a Lengyel Pál eszperantócsoport nevet vette fel, de ezt megelőzően már működött a dombóvári, paksi és tamási klub. Egyáltalán milyen emberek az eszperantisták? És milyenek vagyunk mi, kívülállók, ha őket kérdezzük? Dr. Szilágyi Mihály, a MESZ Tolna Megyei Bizottságának elnöke tréfásan így válaszol:- Kétféle ember létezik: aki eszperan- tista és aki ezután lesz eszperantista. Ezt dr. Szilágyi Mihály a szekszárdi Munkásotthon és Könyvtár második emeleti termében mondotta, ahol rendszeresen kéthetenként szerdán találkoznak a különböző, színes foglalkozásokon a szekszárdi csoport résztvevői. - Mintegy 30 tagot számlál a csoport - folytatja Szilágyi Mihály. A megyeszékhelyen kívül Bátaszékröl, Faddról és Zombáról is érkeznek hozzánk eszperantisták. Varga Éva a Mezőgép fiatal dolgozója faddi lakos:- A múlt év novemberében iratkoztam be az eszperantó-tanfolyamra, ez itt van a Munkásotthonban. Nagyon jó közösségbe kerültem, egyáltalán nem bántam meg, hogy végülis jelentkeztem. Ugyanez a véleménye kolléganőjének, a bátaszéki Székely Évának. Nyelvoktatás hetenként egy alkalommal van, keddi napon. A tanárnő dr. Vej- keyné Sudár Sarolta:- Ezt a nyelvet nagyon könnyen meg lehet tanulni, valamivel több mint 900 szóból áll, és a közel 30 képző segítségével új szavakat is lehet alkotni, olyanokat, amelyeket bármelyik eszperantista egyből megért. Nem hátrány az sem, ha valaki idősebb korában kezdi el tanulni. Egyébként Sárszentlőrincen és Zombán, az ottani általános iskolában mintegy 30 kisdiák tanul eszperantóul, egyelőre fakultatív módon. Több ilyen iskolára lenne szükségünk... Dr. Vejkeyné Sudár Sarolta már Európa nagyrészét bejárta, a különböző országokban eszperantista eszmetársai mindenütt régi, kedves ismerősként fogadták. Ez eszperantisták között természetes, teljesen magától értetődő. A MESZ Tolna Megyei Bizottsága 1986. február 26-án újjáalakult. Új vezetők kerültek a mozgalom élére.- Mi tette szükségessé a „tisztújitást”? Várady Zoltán, a MESZ Tolna Megyei Bizottságának titkára így válaszol:- Annak idején, 1982-ben a megyebizottság megalakulása a paksiak érdeme volt. Daróczi Béla titkár nagy lelkesedéssel látta el feladatait, sajnos, a helyi lehetőségek még nem voltak adottak. Sokkal könnyebb Szekszárdon intézni a mozgalom ügyeit, közvetlen érintkezésbe vagyunk a hivatalokkal, és a bennünket támogató szervezetekkel, az SZMT-vel, a TESZÖV-vel, a MESZÖV-vel és a Kl- SZÖV-vel. És rendkívül otthonos helyünk van székhelyünkön, az SZMT-munkás- otthon és könyvtár nagytermében. Dr. Szilágyi Mihály a tervekről szólva még hozzáfűzi: Célunk az, hogy minden városban legyen eszperantóklub és - tanfolyam. Ennek megvalósulása azonban több tényezőn múlik. Talán Bonyhádon is megalakul a közeljövőben a csoport, ősszel ugyanis beindul ott a tanfolyam. S természetesen más megyékkel is szeretnénk felvenni a kapcsolatot. Elbúcsúzunk egymástól. Az eszperantisták saját köszöntésükkel, amely így hangzik: Gis revido - azaz Viszontlátásra. SZERI ÁRPÁD Fotó: Czakó Sándor Könnyű-e vezetőnek lenni? Nem biztos, hogy jó vezető, akit az apparátusa szeret. Ne akarjon mindent saját maga megoldani. Hatalmi eszközökkel ma már nem lehet boldogulni. Vezetőkkel beszélgettünk arról, hogy milyen dolog vezetőnek lenni. Abból az aspektusból került sor a beszélgetésekre, hogy nagyon sokfajta vélekedéssel találkozni, köztük a legszélsőségesebbekkel is - hadd ne idézzek egyet sem, a továbbiakból úgyis kiderül, mire voltam kíváncsi és a vezetők miként látják helyzetüket, és persze önmagukat. Horváth József, az SZMT vezetőtitkára volt az első megkérdezett, márcsak annak okán is, hogy elsőszámú megyei szakszervezeti funkcionárius, tehát így is beleszólása van a megye egészébe, de úgy is mint a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja, no és az sem mindegy, hogy helyben munkahelyi vezető is. Az első kérdés így hangzott.- Kit tart jó vezetőnek?- A válasz viszontkérdéssel kezdődött, ugyanis azt mondta Horváth József:- Lehet-e egyáltalán sablonokat felállítani? Legfeljebb néhány fő jellemvonást lehet fölvázolni. Nos, ezután mindjárt a közepébe, mondhatnám az elevenjébe végott a szakszervezeti vezetőtitkár:- Nem biztos, hogy mindig az a jó vezető, akit az apparátusa annak tart. Nem is születik vezetőnek senki, arra föl kell készülni. Lépjünk egyet, kockáztatni is kell tudni.- A vezető egyszersmind közéleti ember is.- így igaz, hadd egyszerűsítsem le: szeretni kell az embereket, és hittel vallani azokat a törekvéseket, amelyeket el kell érni. Ehhez viszont mindennapi kapcsolat kell a beosztottakkal, ismerni kell a dolgozók, a szakemberek véleményét, mondhatnám úgy is, hogy naprakésznek kell lenni. Aztán azt se felejtsük el, hogy a vezető is ember, minden emberi tulajdonságával együtt. Persze, azt hangsúlyozom, hogy a különböző - különösen az erkölcsi - normák betartása elengedhetetlen. És végül ne felejtsük: csak együtt lehet eredményeket elérni. Ez indításnak egy kicsit meghatározó, de azért ne feledjük, akadhat számos más vélemény is. (Ahogy most Írom, tudom, hogy nem nagyon akadtak más - legalábbis alapjaiban már - vélemények. Úgy látszik „egy cipőben járunk” - a politikai, a szakszervezeti, meg az államigazdasági vezetés is.) Nem mondanám azt, hogy ez kritikátlanul jó, ha azonban az alaptételeket és alapkövetelményeket nézem, akkor azt kell leírnom, hogy ez az alapjóság a legfontosabb kritériuma a fejlődésnek, a továbblépésnek. Akkor most beszélgessünk egy „középvezetővel”. Szabó Jenő, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat kárpitosüzemének vezetője. Egy érdekes megjegyzés hangzik el a beszélgetés elején, amely tulajdonképpen nem is tartozik közvetlenül a cikktémához:- Az utóbbi években változott a helyzet, változott a munkaerő biztosítottsága. Arról van tehát szó, hogy egy évtizeddel ezelőtt tömegével jelentkeztek az emberek, manapság pedig úgy kell becsalogatni őket. No, de most másról van szó. Hogyan látja Sszabó Jenő a vezetők, a középvezetők helyzetét?- Mindenkit engednek nálunk a maga területén dolgozni, de ezzel együtt a felelősség is megnőtt. Kéremszépen, a képzés ma már nélkülözhetetlen. Aztán fel kell ismerni az emberekben, hogy ki mire alkalmas, kiből válhat felső, kiből középvezető, vagy esetleg az illetőből se ez, se az. Most már nem akarok idézni, mert szó szerint nem is tudnék. Inkább hangulatában törekszem visz- szaadni a beszélgetést, amelyet Szabó Jenövei folytattunk. A középvezető valahol ütközőpont - ez tény, erről már sokszor ejtettünk szót. Igyekeztem halogatni, de kénytelen vagyok kimondani, amit Szabó Jenő mondott:- Hatalmi eszközökkel ma már nem lehet megélni. Komolyan mondom, még örülök is, ha beosztottjaim mernek bírálni, mert azt mutatja, hogy az embereket érdekli az üzem. (Csak közbeveti az újságíró: Nem hiszem, hogy sokaknak sikerült ennél frappánsabban megfogalmazni az üzemi demokrácia lényegét.)- Egyébként úgy érzem, ma nehezebb vezetőnek lenni, mint néhány évvel eze lőtt volt. (Ismét közbevetés: amikor az újságíró megjegyzi, a középvezetők valahol az „üllő és a kalapács" között helyezkednek el, Szabó Jenő egyetértőén mosolyog.) i Boros Ferencet, az Állami Biztosító nyugalmazott megyei igazgatóját szinte mindenki ismeri Szekszárdon. Ha munkahelyéről nem, akkor több évtizedes pártmunkája kapcsán. Látszólag nem tartozik a témához, de ha azt kutatjuk, milyen a jó vezető, az itt következő adatok is mondanak valamit.- A tavalyi év számomra talán a legemlékezetesebb. Úgy is mondhatnám, a beteljesülés. Megkaptam az Április 4. Érdemérmet, betöltöttem a nyolcvanadik évemet, ekkor volt az ötvenéves házassági évfordulónk, és a fiam ekkor lett huszonötéves párttag. Sok-sok éven át volt párttitkár egy lakóterületi alapszervezetben, és ma is vezetőségi tag.- Mikor lettem vezető? 1955-ben bíztak meg megyei igazgatónak. Addig ez volt az ország legrosszabb biztosítási igazgatósága. No, gondoltam, ennél a jövőben csak jobb lehet. Aztán elkövetkezett a nagy siker, 1964-ben mi lettünk az országos elsők.- Nem lehetett könnyű ezt elérni.- Bizony nem volt az, de megfelelő módszerekkel sok mindent el lehet érni.- Módszerek?!- Igen, azok. Melyeket tartom én a legfontosabbnak? Tőmondatokban: Emberközelség. Kollektív szellem. Az én ajtóm mindig nyitva volt bárki előtt. Mindig megkívántam, hogy a tiszteletet adják meg, de én is megadtam munkatársaimnak. (Úgy látszik, az újságíró nem tud leszokni a közbevetésekről: Egyszer beszélgettünk Boros Feri bácsival és egyik volt munkatársáról - ma vezető beosztásban dolgozik a megyei igazgatóságon - dicsérően szóltam. Boros Ferenc így válaszolt: - Örülök neki, ilyennek igyekeztem nevelni.) A Malomipari és Gabonaforgalmi Vállalat igazgatója, János Jeromos érdekesen reagált arra a kérdésre, hogy nehéz- e, vagy könnyű igazgatónak lenni...- Helyzetük, sorsuk az ország helyzetével párhuzamosan változik. Az biztos, hogy manapság nem köny- nyebbedett a vezetők helyzete. De az igazsághoz tartozik az is, hogy mindenki azt vállalja el, amit bír.- A dolgozók részvétele az ügyek eldöntésében megnőtt...- Meg bizony, beleszólási joguk is. Nekem ez nem okoz gondot, sőt, kifejezetten igénylem. Egyébként balga ember az, ha vezető létére nem támaszkodik beosztottjai közreműködésére a feladatok megoldásában.- De az érdekek nem mindig esnek egybe.- Viszont ütköztetni kell az érdekeket és a véleményeket, hogy az azonosság kialakulhasson. Hadd mondjak még egyet, lehet, hogy közhely: a legfontosabb a nyíltság. Az említetteken kívül még sok volt és jelenleg is aktív vezetővel cseréltünk gondolatokat. Volt egy tsz-elnök, aki azt tette szóvá, hogy egyhavi statisztikája szerint az idejének 78 százalékával nem ö gazdálkodott, hanem mások írták elő, hová menjen, mit csináljon. Egy vállalati igazgató nem minden keserűség nélkül említette, hogy a jövedelmi ranglistán jó ha az első harmadba bekerülne az általa irányított üzem dolgozóinak sorában. Persze ugyanakkor egyetlen megkérdezett se hallgatta el, micsoda öröm a sikerélmény egy-egyjól megoldott feladat után. Hát ez van. Bizonyára lehetne még sokkal többet mondani, azt viszont valószínűsíthetjük. hogy a lényeget sikerült megközelíteni. LETENYEI GYÖRGY A nyelv létrehozója, a mozgalom alapítója Váradi Zoltán és dr. Szilágyi Mihály, háttérben a mozgalom zászlaja
