Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
198fi. má jus 31. NÉPÚJSÁG 3 Megszűnőben a régi és az új disszonanciája Erővonalak Paks fejlődésében ... aki válaszol: Lipovszky Gyula, a pártbizottság első titkára ..Olyan folyamat indult meg. amit senki sem remélt” — A közigazgatás átszervezése után történtek pro bá l közösök a város és város környék együttműködésért-, véglegesen azonban a járási pártbizottságok megszűntével tisztult le a városi pártbizottságok feladatköre. Az átszervezéssel Dunaföldvár kivét érével valamennyi korábbi járási település a paksi városi pártbizottsághoz került. — Mennyi a taglétszámuk: — Kétezer-háromszáz kö r.üli párttagot tartunk nyíl ván Pakson és környékén 98 alapszervezetben. Még egy adat : 30 alapszerveze tünk dolgozik a városkörnyé ken. Ha a tendenciát vesz- szűk figyelembe, az atom erőmű igényének meglel-e löen létszámcsökkenés vár ható. Az itt llévö üzemek ál településével, az ország más részébe való átköltözéssel arányosan kevesebb párttag ga-1 számolhatunk. — Milyen apparatus ira nyitja munkájukat'! — A városi pártbizottság három titkárral, hét politikai munkatárssal dolgozik, -a területen pedig függetlenített pártbizottsági titkárok segítik munkánkat. A munkatársak reszortfeladatokat és területi instruálást látnák el. Az elmúlt év szoros politikai Programjában szerepeltek a -tanácsi választások is A legfontosabb feladat számunkra az volt, hogy a városban összegyűlt indulatokat, érzelmeket, a -régi és új találkozásnak konfliktusát egy irányba tereljük. Mit alkar Paks? A kérdésre meg kellett találni a választ, hiszen ez határozza meg munkánk hányát. Nemcsak lakókörzeti, de rétegtanácskozá- sokon is részt vettünk, beszélgettünk az emberekkel, foglalkoztunk az értelmiséget érintő gondokkal. Többnyire olyan problémák kerülték felszínre, melyek korábbi megoldását nem az objektív feltételek akadályozták, hanem pusztán az oda nem figyelés. — Soroljon fel néhányat! — Madocsán például övárok építését, buszváró felállítását kérték az emberek, Gerjenben az iskola fűtését, az autóbusz-járatok szabályozását kellett megoldani sürgősen. Mindez felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi politikai tevékenységet erősíteni kell, a helyi pártszervekre támaszkodva, jobb információáramlást kell a jövőben kialakítanunk. — Az új apparátusnak egyben új feladatokat is meg kellett határozni. Melyek voltak az erővonalak? — Mindenképpen az Atomerőművel való közös érdeket kellett szem élőt tartanunk, s ezzel kapcsolatban igen jó kapcsolatrendszerről számolhatok be. Az erőmű fejlesztésével együtt a város, a -település is dinamikus fejlődési szakaszát 'éli, ez meghatározó tendencia lesz a jövőben is. A hagyományos, régi városrész és az új lakótelep közötti disszonancia mára megszűnőben van, a továbblépéshez azonban mindenképpen szükséges az erőmű segítése. Ezzel együtt célunk a lakosság igényeinek mind teljesebb 'kielégítése, a meglévő lehetőségek feltárásával. Ennek egyik lépcsője volt a városszépítő egyesület megalakulása. Aktív munkát végeznek itt a tagok, mégpedig teljesen önkéntes alapon, olyan, sokszor népszerűtlen feladatokat is vállalva, amelyek a továbblépést, az igények mind mélyebb feltárását segítik elő. — Az igények feltárása milyen feladatokat határoz meg az elkövetkező időszakra? — A rövidebb idő alatt, eredményit 'hozó feladatok között az út- és járdaépítésbe való bekapcsolódást említhetem. Az egyesületi tagok a tanácstagokkal közösen végigjártak minden utcát, házat, így a lakosság szinte teljes véleményének birtokában döntötek a tanácsi fejlesztési összeg 'odaítéléséről. Olyan folyamat indult meg ezzel, amit senki sem remélt. Az utcák egymással rivalizálva, már a tanácsülés előtt elkezdték a társadalmi munkát, s már ennyi idő alatt többet tettek, mint az elmúlt tíz évben. — A gyors, látványos eredményt hozó tevékenység mellett melyik a másik oldal? — Mindenekelőtt azokat a problémákat kell megoldanunk, amelyek a kritika középpontjába állítanák bennünket. Figyelembe kell venni a heterogén összetételt a városban és környékén, hi szén részben önellátásra ren delikeztek be az emberek, másik részben azonban egy fizetőképesebb, kereslettel rendelkező, „extrább” igény- nyel jelentkező réteg igényeit is ki kell elégítenünk. Legsürgősebb tennivalónk mindenekelőtt a városkörnyék alapellátásának javítása, illetve ezzel párhuzamosan egy szélesebb választékot kínáló nagyáruház létesítése Pakson. — Mi a helyzet az egészség- ügyi ellátás területén? — Egységes elveik, elképzelések szerint kell kialakítanunk. A járási hivatal épületét komplex egészségügyi intézményként hasznosítottuk, s a jövőben is hasonló az elképzelés a régi épületekkel kapcsolatban. — Hogy tudnak megbirkózni a város iskolái az egyre növekvő számú fiatal népességgel? — A lakótelepen nagy nyomás nehezedik az iskolára, ennek enyhítésére a következő tanévtől indítjuk átmeneti jelleggel a 14 tanuló- csoportos IV-es iskolát. — Beszélgetésünk egyértelműen sugallja, hogy jó munkakapcsolat alakult ki a város tanácsi és pártvezetése között... — Igen, ez nélkülözhetetlen mindkét fél számára, ahhoz, hogy a lakosság érdekében eredményesen tevékenykedjünk. önmagában még ez is kevés, a vállalatok és intézmények anyagi és erkölcsi erőforrása, áldozatvállalása nélkül nem tudnánk megfelelni a követelményeknek. Ügy érezzük, hogy az első lépéseket megtettük, a városban bizakodó, tettre- kész hangulatot sikerült megteremtenünk. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPF1NGER ANDRÁS Takarmányadalék a kőolaj-feldolgozóból Megkezdődött a berendezések próbái a Komáromi Kőolajipari Vállalat új állati ■takarmány adalékot gyártó üzemében. Az új részleg fel. építése része annak a programnak, amelynek megvalósításával a komáromi nagyvállalatnál fokozatosan átalakítják a termékszerkezetet. A KKV egyes számú gyáregvségében ugyanis — főként az energiaracionalizálás 'következtében — .megszűnt a kőolaj-feldolgozás. A vállalat a dolgozók további foglalkoztatására és a maglévő berendezésék részbeni hasznosítására döntött a t'a- karmányadálékat gyártó üzem kialakítása mellett. Létrehozására és az évi ezer 'kilógramm hatóanyag előállítására a Kőbányai Gyógyszerárugyárral kötött szerződést. Megállapod- tajk abban is, hogy az üzemet 'közösen tartják fenn és ötven-ötven százalékban osztozkodnak majd a nyereségen, Az itt készítendő Viitá- tor—40 elnevezésű 'hatóanyag a hízóálil'atok jobb takJar- máiny-híasznosítását segíti ; alkalmazása gazdaságosabbá teszi a hizlalást. A termék iránt máris élénk az érdeklődés, a környék gazdaságai mellett külföldi vevők is jelentkeztek már. A próbaüzem — a gyártási tedbno. lógiából adódóan — az év végéig tant, s teljes kapacitással! 1987. januárjától termel az új komáromi üzem. A kétszázmillió forintos heruházás 'bonyolult gépeinek, berendezéseinek kezelői azok az egykori kőolaj-feldolgozók — csaknem hetvenen —, akik időközben biológiai termékgyártó szakmunkások lettek. Az új — második, többeknél harmadik — szakma elsajátításához a vállalat igénybe vette az állami átképzési támogatást is. A dolgozók kisebb csoportja egy másik biotechnológiai üzem előkészítésén dolgozik: almasav. gyártóüzemet építenék, három ütemben. Az évi 200 tonna teljesítményű 'kísérteti üzem kiviteli tervei már készülnek. Ezt 'az egységet fejlesztik majd később évi 500, illetve 2000 tonna kapacitású üzemmé. HÍRRE Az év huszonkettedik hele bővelkedett az eseményekben. Gyermeknap, út töröltél, szakmunkástanulók ballagása. Véget ért a KISZ-ikongresszus, megyénk küldöttei a jól végzett munka tudatában jöttek haza, hárman közülük a KISZ K'B tagjai lették. Visszatérve az első gondolathoz, a gyermeknap igazából a legkisebbek ünnepe. Az úttörők vasárnap megyei találkozón köszöntik az Üttörőszövetség megalakulásának negyvenedik évfordulóját, pénteken a megye küldöttei elutaztak az országos úttörőtalálkozóra. Az idén végzett szakmunkástanulók előtt már fontos, felelősségteljes feladatok — helytállás a tanult szakmában, családalapítás, s nem túlzás: az ország építése — állnak. — Változatos volt az időjárás is, a múlt szombati felhőszakadást, fülledt, kánikulai meleg követte, s mostanra ideért a hia munkahelyükről? Vagy a túlságosan megkímélt nemzedék? Ez is. az is. Ezért kell továbbfejleszteni, még vonzóbbá tenni a nyári építőtáborokat, a munkát. Ha azt tapasztalja a felnövekvő generáció, hogy számítanak rá, elismerik, ez jó irányba befolyásolja. Ugyanakkor felmérheti a felnőttként rá váró követelményeket is. A megyéből 1200-an jelentkeztek építőtáborba az idén. Speciális törődés A társadalomnak a megoldandó sok fel adata közül az egyik legösszetettebb azoknak az embereknek a segítése, akiket a természet vagy a szerencsétlen véletlen megfosztott a biológiai tökéletességtől. A róluk való gondoskodás sokrétű feladatot jelent. Nemcsak az anyagi oldalt tekintve — hiszen sokukról az államnak kell gondoskodnia élete végéig — hanem az érzelmi oldalt is. A sérült emberek érzékenyebbek az átlagnál, elutasítják a túlzott törődést. Ha a segítség nem szívből jön, el sem fogadják. Dombóvárott a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Tolna Megyei Csoportja a héten tartotta a vakok napját. Volt ünnepi közgyűlés, műsort adtak az óvodások, az általános iskolások. A megyében több mint négyszáz vak vagy gyengénlátó ember él. Az ő rehabilitációjukról kell gondoskodni, segíteni a beilleszkedésüket a társadalomba. Csodálatra méltó, hogy nagy részük milyen akaraterővel rendelkezik. A teljesen egészségeseknél sokkal több akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy ugyanúgy élhessenek, mint bárki más közülünk. Ezek az emberek többre vágynak, mint anyagi segítségre, és sokkal többre, mint a hangos sajnálkozás. Nem sajnálni, megérteni és támogatni kell őket, hogy hasznos állampolgárokká válhassanak. Később késő lesz A környezet és a természet védelméről folytatott megbeszélést megyénk vezetőivel az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal elnöke, Ábrahám Kálmán. Ennek kapcsán újra érdemes eltűnődni az embernek a természettel szemben elkövetett „bűneiről”. Sok helyütt — napjainkban is — kizsákmányolja az em- be a Föld kincseit, tönkreteszi az erdőket, beszennyezi a vizeket, gátlástalanul pusztítja az élővilágot. A technikai fejlődés, bebizonyosodott, visszájára is fordulhat. Ha így folytatjuk, hamarosan elfogy a tiszta víz, a tiszta levegő. Büntetlenül nem marad ez a tevékenység, s a természetnek okozott károk nagyságára csak most kezdünk rádöbbenni. Sok esetben már későn. Aggasztó adatokat hallani arról, hogy szinte naponta halnak ki állatfajok, s főként a legfejlettebb országokban, szaporodik a holt folyók száma. A természetet nehéz kiengesztelni. A jóvátétel ára borsos, s összehangolt, sokrétű feladatokat kíván. Gyakran hivatkozunk mostanában a nehéz gazdasági helyzetre, okkal. Mégis meg kell tennünk mindent, hogy megpróbáljuk helyrehozni az elkövetett hibákat, vagy legalább megállítsuk a pusztulást. Ebből ki kell vennie részét az egyes embereknek, a megyének, az országnak, a világ minden államának. Sajnos, csak ábránd egy „‘bolygószintű nagytakarítás”. Mégis igyekeznünk kell, mert később esetleg túl késő lesz. Egészségesen élni A harmincas években a hárommillió koldus országa voltunk, mostanában a hárommillió elhízott ember országa lettünk Ez a tény az életszínvonal emelkedését is jelzi, de ugyanakkor elkomorodásra késztet. A halálozási statisztikában első helyen a szív- és érrendszeri betegségek szerepelnek kiváltó okként. Ezeket a betegségeket a stressz, a zaklatott életmód mellett legtöbbször az elhízás okozza. Ezeknek a bajoknak a megelőzését szolgálják a különböző, egészséges életmódra nevelő kiállítások, bemutatók, mint például a Szekszárdi Húsipari Vállalat és a nagydorogi áfész közös termékbemutatója. Ha gyökeres változást nem is várhatunk, remélhető, hogy az új, a mai életmódnak megfelelő élelmiszereket elfogadják, megszeretik az emberek. S első lépcsőnek ez nem kevés. Rohamosan nő az elhízott gyerekek sbáma. Nekik még nem késő új szokásokat felvenni, egészségesebben élni — Wenter Mariann degfront is. S ha már szó esett a kánikuláról, nyári melegről, ejtsünk szót a nyári építőtábor okról is. Tanulják a munkát A nyári munkatáborok jövendő brigádvezetőinek megyei értekezletéről adtunk hírt szerdán. Azt hiszem, senki nem vitatja, hogy milyen fontos ez mindkét fél — a fiatalok és a munkaadók — számára Olyan társadalomban élünk, ahol a gyermekmunka múltbéli, testet-lelket nyomorító létéről csak történelemkönyvekből, idős emberek elbeszéléseiből hallunk. A fiatalok többsége gondtalanul, jólétben él. Dolgozni azonban mindenkinek meg kell tanulnia. S napjainkban a munka becsületével mintha baj lenne. Vannak fiatalok, akik tehernek, szükséges rossznak tekintik. Hogy ki a hibás ennek a szemléletnek a kialakulásában, erről lehetne vitatkozni. Talán az a mester, aki tanulóját „felvilágosítja”, hogy mennyivel többet kereshet maszekban, mint munkaidőben? Vagy azok a szülők, akik fanyalogva beszélnek Egy tavalyi építőtábor: bafacksziiret Bátán A KISZ-kongresszus megyei küldöttei
