Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

2rtËPÜJSÀG 1986. május 30. PANORÁMA Szabó István lelszólalása a mongol pártkongresszuson Csütörtökön, a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusának második napján szólalt fel Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kong­resszuson résztvevő magyar küldöttség vezetője. Beszédé­ben köszönetét mondott az MNFP Központi Bizottságá­nak a meghívásért, majd tol­mácsolta az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, Kádár Jánosnak, a párt főtitkárá­nak, a magyar kommunisták­nak és a magyar dolgozóknak az üdvözletét. — Küldöttségünk nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának Dzsiambin Bat- mönh főtitkár elvtárs által előterjesztett beszámolóját, amely átfogó elemzést ad a XVIII. kongresszus óta elteli időszak tapasztalatairól és vívmányairól. Őszinte öröm­mel tölt el bennünket, miként Mongólia minden igaz ba­rátját, hogy nagy eredménye­ket értek el a szocialista épí­tés különböző területein. Mongólia nagy nemzeti sorsfordulója, a népi forra­Csütörtökön, a BNV utolsó napján egész nap a nagykö­zönség látogathatta a vásár­várost. A vásár utolsó napján is sok üzletkötésre került sor. Szabó Imre ipari állam­titkár a vásár tapasztalatait összegezte az MTI munka­dalom győzelme óta eltelt hatvanöt év valamennyi eredménye és vívmánya el­választhatatlanul összeforrt a Mongol Népi Forradalmi Párttal, amely a szocialista építés általános törvénysze­rűségeit alkotóan alkalmazva, híven szolgálja a nép ügyét, teljesíti történelmi küldeté­sét. A központi bizottság be­számolójában megfogalmazott fejlesztési program megva­lósulásának biztosítéka a jövőben is a párt következe­tes elvi politikája, a mongol nép szorgalma és hazaszere­tete, a szocialista országok­kal kialakult együttműkö­dés és barátság folyamatos elmélyülése — mutatott rá a szónok. Küldöttségünk öröm­mel tapasztalja ezen a kong­resszuson is, hogy pártjaink azonosan értékelik a nem­zetközi helyzet fő kérdéseit és azonosan ítélik meg a vi­lágpolitika főbb fejleményeit. Sajnos, a nemzetközi feszült­ség a szocialista országok következetes békepolitikája és kezdeményezései ellenére sem csökken számottevően. A magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­társának adott nyilatkozatá­ban. Elmondotta: a házai iparvállalatok soha ilyen bő­séges kínálattal még nem je­lentkeztek a BNV-n, mint az idén. Számos újdonságot vo­nultattak fel, amelyek jól .tükrözik a hazai műszakiak tehetségét, teljesítményét zetésével négy évtizede halad a szocialista fejlődés útján. A magyar kommunisták és dolgozó népünk pártunk XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán munkálkodik. A 7. ötéves tervben meg­fogalmazott gazdasági prog­ramunk megvalósítása min­den eddiginél nagyabb egyé­ni és nemzeti erőfeszítést igényel. Szabó István végezetül rá­mutatott: megelégedéssel ál­lap íthaltjuk meg, hogy a magyar—mongol kapcsolatok az elvtársi egyetértés és együttműködés szellemében fejlődnek. Együttműködé­sünk és barátságunk alapja eszméink közössége. Vállvet­ve haladunk a szocializmus építésének útján, együtt har­colunk az imperializmus el­len a békéért és a társadal­mi haladásért. A Magyar Szocialista Munkáspárt a jö­vőben is annak érdekében fog tevékenykedni, hogy a köl­csönös tisztelet és megbecsü­lés szellemében, a marxiz­mus—leni n izmus és az inter­nacionalista szolidaritás je­gyében tovább erősödjék pártjíaink és országaink kap­csolata, népeink barátsága. Különösen nagy érdeklődést váltottak ki azok a műszerek, amelyek részt vették a Ve- ga-programban A hazai mű­szaki fejlődés eredményeit reprezentálták a magyar lé- zertedhnilka legújabb termé­kei; laboratóriumi, orvos- tedhnükai lézerműszerek. BUDAPEST Csütörtökön az MTESZ székházában tanácskozást rendezett a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. A ta­nácskozáson részt vett Pál Lé. nárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának ve­zetője, Bányász Rezső állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnö­ke és Tóth János, az MTESZ főtitkára is. BERLIN Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke Horst Sinder- mann-nak, az NDK Népi Ka­marája elnökének meghívá­sára csütörtökön reggel Ber­linibe utazott. Megbeszélést folytatott meghívójával, a két ország törvényhozó tes­tületéi együttműködésének helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről. MOSZKVA Leválasztották a Szojuz— TM szállítóűrhajót a MIR— Progresz—26 orbitális űrégy- ségről. A hatnapos program keretében a korszerűsített űr­hajó új fedélzeti műszereit, berendezéseit és szerkezeti elemeit próbálták ki. A Szo­juz—TM kombinált hajtómű­ve segítségével módosította az űregység pályáját. A program szerint a Szojuz— TM szállítóűrhajó pénteken ér földet. ft BUI If zárónapja Váltás a vikingek kormányrúdjánál Egy törékeny kormánykoa­líció összetört, és hatalomra jutott egy még törékenyebb. Férfi legyen a talpán, ha nye­regben akar maradni az új norvég miniszterelnök-asz- szony. Ilyen, és ehhez hason­ló, kissé cinikus megjegyzé­seket tesznek a norvég kom­mentátorok azzal kapcsolat­ban. hogy hatalmi átrendező­dés zajlik Skandinávia leg­nyugatibb államában. Tavaly ősszel Észak-Euré­pa két országában is parla­menti választásokat tartottak Norvégiában az volt a tét, hogy megőrzi-e hivatalát a Kaare Willoeh által irányí­tott konzervatív koalíció, vagy pedig jönnek a szociálde­mokraták, akilk a közterhek igazságosabb elosztását kö­vetelik. Svédországban az volt a kérdés, hogy fennma­rad-e az Olof Palme vezette szociáldemokrata kormány, vagy pedig jönnek a konzer­vatívok, akik le akarják fa­ragni a ,.jóléti állam” szo­ciálpolitikai kiadásait és csökkenteni kívánják a tőke adóterheit. Szeptember 9-én kiderült, hogy Willoeh kor­mányfő marad. Egy hét múl­va a«' is, hogy Palme úgy­szintén. Mindkét kormány­párt a korábbinál erősebb ellenzékkel találta magát szemben, de megőrizte háj- szálnyi fölényét. Norvégia nem kanyarodott balra, Svéd­ország nem lett jobboldalibb. Igaz, a kiegyensúlyozott, nyu­godt Skandináviában az el­lenzék győzelme esetén sem lehetett volna számítani drá­mai fordulatra. Palimét azóta brutálisan meggyilkolták. Utóda addi­gi jobbkeze, Ingvar Carlslson lett. Norvégiában nem tör­ténték ilyen megrázó dolgok: Willoeh most mégis fogta a kalapját és angolosan távo­zott. Fölmerül a kérdés: mi­ért engedte ki kezéből a gyep­lőt, ha már ilyen keményen megküzdött érte? Részben bizonyára a kény­szer, részben viszont egy ra­vasz taktikai megfontolás játszotta lépésében a fősze­repet. A tavaly őszi választá. Gro Harlem Brundtland asszonyt, Norvégia új minisz terelnökct népviseletbe öltözött küldöttség köszönti (Telefotó) si kampány szinte kizárólag a gazdaságpolitikai koncep­ciók összecsapása volt — in­kább emlékeztetett főköny­velőik vitájára, mintsem po­litikai ütközetre. Mire kö'lt- sük az olajjövedelmeket? A magánvállalkozásokat ösztö. nözzülk-e nagyobb adókedvez- ményékkel vagy pedig a rá­szorulók megélhetési, család- fenntartási gondjain igye­kezzünk inkább segíteni? A vita eldőlt, Willoeh javára. Csakhogy az ezt követő hó­napokban egyre gyorsuló ütemben kezdtek csökkenni azok a bizonyos olajbevéte­lek — nem a termelés vissza­esése, hanem az árak zuha­nása miatt. A konzervatí­vok erre már ősszel figyel­meztettek: takarékoskodni kell az állami kiadásokkal, mert az olajárak alakulásá­nak irányzata nem megnyug­tató. Ez az érv hatott ab­ban az értelemben, hogy si­került „felelőtlen költekezők­nek” beállítani a szociálde­mokratákat. Mort, tavasszal azonban visszafelé sült el a dolog, mi­vel az állami bevételek csök­kenése rendkívüli „gazda­ságmentő” akciókra — az adóemelések programjának előterjesztésére — kénysze­rítette a kormányt. Willoeh konzervatív, de gyakorlatias Kaare Willoeh, a lelépett kormányfő szemléletével összefért ez a lépés, ám nem fért össze an­nak a mindössze két parla­menti képviselőnek a felfo­gásával, akik a Haladás Párt színeiben elsősorban azzal foglalkoztak, hogy kifejezés­re juttassák mindenféle adó­val szemben táplált ellen­szenvüket. A két honatya megvonta támogatását Wil- lochéktól, s ez elég is volt a konzervatív kormánykoa­líció bukásához. A parlamentben patthely­zet, az állam pénzügyéiben az egyensúly hiánya — nem irigylésre méltó állapotok egyetlen kormány szá.mára sem. Ennek a kormánynak a rúdját volt most kénytelen átvenni Brundtland asszony. A norvég alkotmányjog ugyanis nem teszi lehetővé az idő előtti választásokat, tehát a törvényhozás, a Stor­ting összetétele 1989-ig vál­tozatlan marad. Az egyik kor­mányképes — de abszolút többséggel nem rendelkező — párt, a Konzervatív Párt csődöt jelentett, amivel igen kényelmes helyzetbe hozta magát, hiszen „átpasszolta” a felelősséget a másik kor­mányképes — ám abszolút többséget ugyancsak nem él­vező — pártnak, a Szociál­demokrata Munkáspártnak. A világpiacon egy pár évig még biztosan nyomottak lesz­nek az olajárak — ez épp elég lehet ahhoz, hogy kellő mennyiségű népszerűtlen in­tézkedésre késztesse a szoci­áldemokratákat és ezzel a konzervatívok javára dönt­se el a 89-es választásokat... vélhetik a konzervatívok. De lehet, hogy mindez csak dőre spekuláció. Az energiá­tól duzzadó, határozott fel­lépésű Gro Harlem Brundt­land „átfogó gazdasági re­formokat” ígér. Első újítá­sát már a kormány összeál­lításakor végrehajtotta: a 18 tagú kabinetben összesen. 8 nő foglal helyet, ami szokat­lanul magas arány (állítólag világrekord). Höllgyek évei­nek számáról beszélni illet­lenség, de az mégis kitudó­dott, hogy ezen új kormány­tagok átlagéletkora 46,5 év. (Brundtland asszony is csak néhány hónappal idősebb az átlagnál.) Minden időik leg- fiatalóbb norvég főkormá- nyosai talán kellő lavírozási képességet is örökölték a vi­king ősöktől ahhoz, hogy biztos fjordba vezessék a jól megépített, minden kénye­lemmel ellátott, ám ugyan­csak költséges üzemeltetésű hajót, amelynek neve: szo­ciáldemokrata eszméktől át­hatott fogyasztói társadalom. A külpolitikai elkötelezettség tekintetében ugyanakkor két­ségék sem lehetnek: a hajó az észak-atlanti vizeken ma­rad. Kárpáti János Mai kommentárunk A kapcsolat A Szovjetunió e héten kedvező választ adott a Kö­zös Piacnak arra az ajánlatára, hogy jöjjön létre köz­vetlen kapcsolat a legnagyobb szocialista ország és az Európai Gazdasági Közösség között. Vitathatatlanul kivételesen fontos állomása ez az immár évtizede tar­tó folyamatnak, amelynek célja a hivatalos kapcsolat megteremtése az európai szocialista országok gazda­sági közössége, a KGST és a kontinens immár 12 ka­pitalista államát összefogó Közös Piac között. A kapcsolatkeresés története a hetvenes évek ele­jére nyúlik vissza. Akkoriban kezdeményezte először a KGST, hogy Európa két meghatározó gazdasági kö­zössége, amely a világtermelés több mint felét produ­kálja, létesítsen közvetlen kapcsolatokat egymással. Az EGK ezt az ajánlatot elvetette, arra hivatkozva, hogy a KGST hivatalos testületéinek nincs felhatal­mazásuk tagországaiktól. A Közös Piac utalt arra is, hogy gazdasági érdekei inkább az egyes KGST-álla- mokkal való kétoldalú kapcsolatok és szerződések mel­lett szólnak. Ez az álláspont gyakorlatilag a nyolcva­nas évek közepéig fennállt, s fő oka volt annak, hogy a két nagy közösség nem volt képes felépíteni a kap­csolatok hivatalos rendszerét. Pedig folytak erről tár­gyalások, egészen 1981-ig, amikor a politikai viták miatt megszakadták. Az új korszakot alighanem a tavalyi év nyitotta meg, amikor a nyár elején Mihail Gorbacsov a Moszkvában tartózkodó olasz kormányfőnek, Bettino Craxinak ja­vasolta a két közösség tárgyalásainak újrafelvételét, mégpedig a hivatalos kapcsolatok megteremtésének céljából. A KGST e javaslatot megküldte az EGK főbizottságának, ahonnan pozitív, érdeklődő válasz ér­kezett. Ezután felgyorsultak az események: ősszel az Európa-parlament küldöttsége járt Moszkvában. Ez volt az Európai Gazdasági Közösség egyik hivatalos szervének első tanácskozása szovjet hivatalos szervek­kel. Látható lett, hogy mindkét oldalon mind erőtel­jesebben törekszenek a kapcsolatok megteremtésére. Ugyanakkor a Közös Piac fenntartotta nézetét, hogy a két közösség kapcsolatai nem befolyásolhatják az EGK és egyes KGST-tagállamok már megkötött szerződése­it, s általában a gazdasági együttműködés és kereske­delem fejlődését. A párbeszéd az idén újabb lendüle­tet kapott, s megmutatta, hogy mindkét fél komolyan veszi a dolgot. Ennek bizonysága a mostani moszkvai válasz és annak brüsszeli fogadtatása. AVAR KÁROLY New York, ENSZ Újabb felszólalások az Afrika-ülésszakon Afrika gazdasági problé­mái elválaszthatatlanok a vi­lágpolitikai légkör alakulá­sától — hangsúlyozta szer­dán az ENSZ-közgyűlés Af­rika gazdasági helyzetével foglalkozó rendkívüli ülés­szakán Zdzislaw Kurowski, a KGST titkárának helyette­se. Ezzel összefüggésben fel­hívta a figyelmet arra, hogy az afrikai államok gazdasági helyzetének megjavításához szükséges összegeket a fegy­verkezési kiadások csökken­tésével, a leszerelés megva­lósításával lehetne előterem­teni. Ugyanezt a megoldást ja­vasolta az NDK képviselője is, aki emlékeztetett arra, hogy az afrikai kontinens déli részén fekvő országok gazdaságának Pretoria az el­múlt öt évben 10 milliárd dollár kárt okozott. Ezek az országok gyakran költségve­tési kiadásaik 15—30 száza­lékát fegyverek vásárlására fordítják. Ez is egyik oka annak, hogy — mint azt több hozzászóló megállapította — az elmúlt években az egy főre jutó nemzeti jövedelem a kontinensen átlagosan négy százalékkal csökkent. A szocialista országok ál­tal nyújtott segítség minde­nekelőtt az afrikai országok gazdasági önállóságának megerősítését szolgálja — hangsúlyozta felszólalásában a lengyel delegátus, Jan Ma- jewski külügyminiszter-he­lyettes. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter ésszerű né­pesedéspolitika megvalósítá­sát javasolta megoldásként, Hans-Dietrich Genscher, a nyugatnémet diplomácia ve­zetője pedig a mezőgazdaság fejlesztésének elsőrendű szükségességét hangsúlyozta. Washington fenyeget Nicaragua panaszt tett az ENSZ-főtitkárnál Az Egyesült Államok nyíl­tan beavatkozik Nicaragua belügyeibe és megszegi a nemzetközi jog alapvető nor­máit, a sandinista forrada­lom elfojtására törekszik. Ezt állapítja meg az a levél, ame­lyet a nicaraguai kormány intézett Bérez de Cuellarhoz. az ENSZ főtitkárához. A levél emlékeztet: a Pen­tagon olyan dokumentumot állított össze, amely nyíltan szól arról, ha a Contadöra- csoport faékeokmányát az ériintett közép-amerikai álla. mák aláírják, Washington „kénytelen lesz” fegyveresen beavatkozni Nicaraguában. A dokumentum tanúsága sze. rimt az Egyesült Államok több mint százezer katonát irányítana a térségbe, s meg­erősítené a Honduras és Costa Rica területén lévő amerikai katonai létesítmé­nyeket. A Pentagon-okmány fényé­ben nyilvánvaló: nincs sem­mi biztosíték arra, hogy az Egyesült Államok nem hajt végre agressziót Nicaragua ellen a Contadora-okmány aláírása esetén — hangsú­lyozza levelében a nicaraguai kormány. A marnag'uai külügyminisz­térium egyébként a hiét köze­pén tiltakozó jegyzéket kül­dött az amerikai külügymi­nisztérium címére, s ebben teljes mértékben az Egyesült Államok kormányzatát teszi felelőssé egy Nicaraguában dolgozó egészségügyi brigád kilenc tagjának a haláláért. A hét elején Jinotega tarto­mányban felrobbant egy amerikai akna, amelyet a CIA zsoldosai telepítettek oda. A robbanás következtében a helyszínen meghalt egy spa­nyol orvos is, aki Jinotega megyében gyermekek védő­oltását végezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents