Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

1986. május 30. NÉPÚJSÁG 3 Búzaminősítés — a sikértartalom szerint Küzdelem az építőipari piacon (III.) Csökkenő létszám, javuló jövedelmezőség A Gabona Tröszt vállalatai felkészültek az idei búzater­més fogadására, ami ezúttal azért adott többletmunkát, mert 1986-tól kezdve az étke­zési búzát a sikértartalom szerint minősítik. Az intéz­kedés oka: megnőtt az igény a jó minőségű búzák, illetve a belőlük készített liszt iránt. Nemcsak a hazai sütő- és tésztaipar igényli a maga­sabb sikértartalmú alap­anyagot, hanem a külpiacon is mind keresettebbek, az ilyen termékek. Az új minő­sítési rendszer egyértelműen a búza minőségének javításá­ra ösztönzi a termelőket. Eddig az étkezési búzának minősített fajtákat minősé­güktől függetlenül az úgy­nevezett étkezési kategóriába sorolták. A tapasztalatok vi­szont azt mutatták, hogy az étkezési búzák beltartalmi értéke például a technológiá­Napirenden az ytasellátás Az utasellátás helyzetéről, fejlesztésével kapcsolatos feladatokról tanácskozott egyebek között csütörtöki ülésén a vasutasok s zaks zer - vezeténék központi vezetősé­Sebes Miklós, az Utasellá­tó Vállalat vezérigazgatója tájékoztatójában elmondotta: a vállalat kiemelt feladatá­nak tartja, hogy az utazók mind kulturáltabb kiszolgá­lásban részesüljenek. Ennek érdekében az elmúlt évek­ben felújították a régi el­avult üzletek jó részét, kor­szerű gépeket, berendezése­ket szereztek be, újfajta szolgáltatásokat vezettek be. Bővítették az iparcikkek és ajándéktárgyak választékát, Budapesten és Pécsett szako­sított hínadásteűhnilkai bol­tokat nyitottak, s „Ufas- ínyenc” néven új büféláncot építettek ki. A mostani tervidőszakban az egyik legfontosabb dél, hogy az eddiginél gazdasá­gosabban, hatékonyabban használják fel a meglévő ka­pacitásokat, ugyanakkor ja­vítsák a kiszolgálás színvo­nalát. Kiemelt figyelmet for­dítanak a vasúton utazóik el­látására, de az eddiginél job­ban szándékoznak kihasznál­ni a közúti, a vízi, valamint a városi közlekedés kereske­delmi lehetőségeit is. To­vább differenciálják a kíná­latot a vállalat üzleteiben, hogy minden vásárló — az ingázótól a külföldi turistá­ig — az igényének megfe­lelő ellátást kaphasson. To­vább növelik az utasellátó ételspecialitásainak körét, a vendéglátóhelyeken javítják az ételek minőségét, és igyek­szenek megfelelő választékot nyújtani olcsóbb ételekből, gyermek- és nyugdíjas me­nükből. A vezérigazgató hangsú­lyozta: a közlekedési eszkö­zökön és a pályaudvarokon nyújtott szolgáltatás a jövő­ben is az utasellátás klasszi­kus alaptevékenysége marad. Ennek nem mond ellent, hogy olyan új üzletágakat is keresnek, melyek lényegesen jövedelmezőbbek, mint az alaptevékenység körébe tar­tozó — s veszteségesen mű­ködő —. vasúti mozgószolgá­lat, vagy az Utasellátó által üzemeltetett munkahelyi ét­termek és büfék. tói vagy a termésmennyiség­től függően, nem minden esetben éri el a megkívánt „étkezési” minőséget. A si­kértartalom szerinti átvétel ezentúl lehetővé teszi az ár- és a minőség összhangjának megteremtését. A 100 kilo­grammonként 360 forintos alapár a legalább 27 száza­lék nedvessikér-tartalmú ét­kezési búzára vonatkozik. A 25—27 százalék nedvessikér­tartalom közötti búzát is ét­kezési búzának minősítik, de mázsánként 10 forintot le­vonnak az alapárból a 25—25,9, és mázsánként 5 forintot a 26—26,9 közötti nedvessikér-tartalom esetén. A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatok a kü­lönleges minőségű búzáért, annak minőségétől függően továbbra is 30, illetve 45 fo­rint felárat fizetnek 100 kg- onként. Széles körű ellenőrzést vé­geztek a budapesti ás me­gyei kereskedelmi felügyelő­ségek: 52 állami vállalat és 79 szövetkezet 372 üzletéiben, 40 vállalati ás szövetkezeti központban, valamint 44 magánkereskedőnél vizsgál­ták meg a csecsemő- és bébi- ruházati cikkek kínálatát, a forgalmazás körülményeit. Megállapították, hogy az utóbbi évek központi intéz­kedéseinek, az ipar és a ke­reskedelem összehangoltabb munkájának eredményeként javult a termelés, a beszer­zés és az értékesítés színvo­nala, a csecsemő- és bébi- ruházati cikkek választéka, minősége a korábbiaknál job­ban igazodik az igényekhez, ám összességében még min­dig nem tekinthető problé­mamentesnek. A száküzletek­ben általában bőséges a vá­laszték, a kistelepülések üz­leteiben azonban esetenként még az alapvető cikkek egy része sem kapható. A vizs­gálat idején a nagykereske­delmi vállalatoknál szűkö­sebb volt a kínálat, mint az üzletekben, ez azt mutatja, hogy a boltvezetők jöl élnek a különféle beszerzési lehe­tőségekkel. Ugyanakkor több helyütt nem volt megfelelő a méret- választék kisingekből, réklik- ből és guminadrágokból. Ugyancsak nem tudták folya­matosan kielégíteni az Igé­nyeket pelenkából, angol­pólyából, levegőztető zsák­ból, flanell- és gyapjútaka­rókból. Mivel a pólyahuzat iránt a kereslet változó, egyik-másik megyében ezt a terméket nemigen lehet kap­ni. A gyermekruhákat árusító magánkereskedők többsége a nagyobb méretű konfekció- termékek forgalmazásával foglalkozik inkább, a ki­mondottan csecsemőruházati cikkekből keveset kínálnak, Országos úttörőtörtéheti ki­állítás nyílt osü tör tökön a Munkásmozgalmi Múzeum­ban. A bemutatott mintegy két­ezer emléktárgy, fényikép ha­zánk úttörőmozgalmának történetét idézi fel. Zászló­kat, jelvényeket, naplókat, egyéb írásos dokumentumo­kat, a múlt nevezetes pilla­natait megörökítő fotóikat lát­hatnak az érdeklőd ők. A kiállítást Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsé­gének főtitkára nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta: az úttörőmozgalom törénete — virágzó és nehézségeikkel te­li karszakaival együtt — ki­törölhetetlen a magyar hala. dás, a jobb emberi jövőért vállalt küzdelem históriájá­A tröszt vállalatai minden megyében tanácskozásokon tájékoztatták a mezőgazdasá­gi nagyüzemeket a minősítés­ről, és az átvétel módjáról. Az átadó-átvevő szakembe­rek részére oktatást szervez­tek. A gabonaipar olyan or­szágos laboratóriumi háló­zattal rendelkezik, amely al­kalmas arra, hogy az átvett tételeket a megkötött ter­mékértékesítési szerződések­ben rögzített határidőn belül minősítsék. Ezt követően ke­rül sor a minőség szerinti kifizetésre, éspedig ugyan­olyan gyorsan, mint ahogyan azt a termelők a korábbi években már megszokhatták. A gabonáipar a tsz-ek terü­leti szövetségeivel szoros és állandó kapcsolatot alakított ki, lehetőséget teremtve az esetleg felmerülő viták azon­nali és megnyugtató rende­zésére. ezek általában kisipari ter­mékek, fogyasztói áruk meg­lehetősen magas. A magán- kereskedők több esetben el­mondták, hogy a nagykeres­kedelmi vállalatok a kis- mennyiségű megrendelés miatt sokszor nem elégítik ki igényeiket. A kisipar pe­dig nem kellő mértékben foglalkozik ilyen termékek előállításával. A választékhiányokat a ke­reskedelmi vállalatok azzal indokolták, hogy az ipar gyakran nem a megrendelt mennyiségben és összetétel­ben szállítja a termékeket, általában már a visszaigazo­lás sem azonos a megrendelt mennyiséggel. Gyakori, hogy nem teljes méretválasztékot juttatnak a kereskedelemnek, s emiatt válnak a kereske­delem készletei mérethiá­nyossá. A nagykereskedelmi vállalátok az áruhiány eny­hítésére igyékeznek mind több importcikket beszerezni, ez azonban csak részben pó­tolja a hiányokat. A vizsgálatok tanúsága szerint — 554 próbsfvásárlást végezték — a vevők mintegy két százalékának számoltak fel többet a helyes árnál. Ár­képzési szabálytalanságot csak igen ritkán tapasztaltak az ellenőrök. A felügyelőségek a megál­lapított szabálytalanságok miatt 64 kereskedőt vontak felelősségre, 34 esetben szab­tak ki — összesen 93 ezer forint összegben — pénzbír­ságot, 22 dolgozót figyelmez­tettek, s öt eset miatt válla­lati eljárásra tették javasla­tot. Egy magánkereskedő el­len büntetőeljárást, két ma­gánkereskedő ellen pedig szabálysértési feljelentést kezdeményeztek. Mintegy 17 ezer forint értékű készlet át­árazását rendelték el, s két esetben a jogtalan többletbe­vétel elvonására tettek javas­latot. na:k lapjaiból. A kiállítás tárgyi és szellemi emlékek gyűtjeménye. A mozgalom történetével való igényes és tudatos foglalkozás számsze­rű bizonyítéka a 99 megyei és városi úttörőtörténeti bi­zottság, a 30 jelentősebb út­törőtörténeti gyűjtemény és a jubileumra készített 26 út­törőtörténeti kiadvány. A ki. állítás önismeretünk és ön­bizalmunk erősítője is, és ar­ra ösztönöz, hogy a történel­mi tények és adatok mellett és mögött az emberit, a hét­köznapok valóságát és tette­it tekintsük mérőének és iránynak. A kiállítást szeptember 7- i,g tekinthetik meg a látoga­tók. Nyilatkozik Regényi Károly elnök — A szövetkezet miként, hogyan, s milyen haté­konysággal dolgozott az elmúlt évben, milyen nehézségek adódtak a ter­vek teljesítése folyamán’’ — Mint ismert, a szövet­kezet 1985 tavaszán ketté­vált. A szétválást követően két alapvető tevékenység a meghatározó, nevezetesen az építőipari és a faipari ága­zat. A megváltozott helyzet után az építőipari ágazat termelése a szövetkezet egész termelésének 40—45 százaléka, a korábbi 20—25 százalékos volt. Ilyen körül­mények között, az építőipart általában jellemző gondok mellett külön feladatot je­lentett saját belső gondja­ink megoldása, mely elsősor­ban az ágazat átszervezését, vállaláspolitikájának meg­változtatását jelentétte. Dön­teni kellett abban a kérdés­ben is, hogy folytassuk-e a korábbi évek lakásépítési ütemét. Tekintettel arra, hogy a lakásépítés jövedel­mezősége igen alacsony, vagy veszteséges, úgy kellett dönteni, hogy az 1985. évre áthúzódó épületek befejezé­se után újabb lakások építé­sét nem vállaljuk. Ezzel azt kívántuk elérni, hogy az épí­tőipari ágazat éves termelé­se a szövetkezet átlagos jö­vedelmezőségi szintjét elér­je. 1985-ben az ágazat össz- létszáma és termelése 10 szá­zalékkal csökkent, de jöve­delmezősége lényegesen ja­vult a korábbi évekhez ké­pest. Tehát a termelés csök­kenése mellett az 1985. évre saját magunk elé kitűzött feladatokat lényegében telje­síteni tudtuk. Azonban már ekkor vállalnunk kellett azo­kat a kedvezőtlen körülmé­nyeket, amelyet amiatt je­lentkeztek, hogy munkáink zöme Dombóvártól 30—50 km távolságra volt. A szö­vetkezet építőipari ágazata annyiban is hátrányos hely­zetben van más építőipari szervezetekkel szemben, hogy a szabályzók adta cse­kély kedvezményekkel sem élhet, mert a szövetkezet ágazati besorolása erre nem ad lehetőséget. (Nem az ÉVM-hez tartozunk.) — A népgazdasági be­ruházási politika miatt most nehezebben boldo­gulnak az építőipari szer­vezetek. ön hogyan látja a jelenlegi helyzetet? — Az a körülmény, hogy minden munkáért meg kell küzdeni, valamelyes kedve­zően befolyásolja a vállalko­zási árakat, de összességében az igények nem töltik ki a meglevő építőipari kapaci­tásokat, így az építőipari ki­vitelező szervezetek kapaci­tása folyamatosan csökken. Ez egyrészt megmutatkozik a létszám folyamatos csökke­nésében, másrészt a gépesí- tettségi színvonal romlásá­ban. Jelen körülmények között az építőipar gépparkjának cseréjére, műszaki színvona­lának javítására nem sok re­mény van, hisz ennek pénz­ügyi alapjait az ágazat nem tudja előteremteni. A visszafejlődés komoly gondjai majd akkor jelent­keznek igazán, ha a népgaz­daság fellendülésével, a mai­nál nagyobb igény jelentke­zik az építőiparral szemben. — Az 1986-os tervek megvalósíthatóak-e, s van-e a szervezet számára — magas-, mélyépítő, szakipar számára elegen­dő munka; milyen a lét­számhelyzet, ennek ala­kulása befolyásoló a ter­vek teljesítésében? — Az 1986-os tervek tel­jesítése sok tényezőtől függ, melyek egy része nemcsak a folyó évre jellemző. A meg­rendelők pénzügyi helyzete nehezen, illetve lassan tisz­tázódik. Ezért akár építési beruházásról, akár jelentő­sebb felújításról, vagy átala­kításról van szó, a kivitelező felkészülési lehetősége csök­ken. A szükséges pénzügyi ke­retek biztosítása után vi­szont minél gyorsabb kivite­lezést kívánnak az építőipar­tól. Ha a kellő kapacitás még rendelkezésre is állna, azon­ban az építőipari munkához szükséges anyagok, szerelvé­nyek beszerzése a folyamatos munkavégzéshez már igen bizonytalan. A szükséges anyagok meg­rendelése felelősséggel csak a szerződések megkötésekor célszerű, a szállítók azonban sok esetben csak 8—10 hó­napos teljesítési határidőre vállalkoznak. Sokfajta anyag megfelelő mennyiségben raktári készleten viszont nem tartható. A magas kész­letállomány tartása nem ész­szerű, és pénzügyileg sem oldható meg. — Az új, nehéz helyzet­ben milyen terveik, el­képzeléseik vannak, ezek­ből az első öt hónapban mi valósult meg? — A megrendelők bizony­talansága érthetően az év elejére jellemző. Az I. ne­gyedév teljesítése ugyan meghaladta a múlt évit, a folyamatos munkaellátottsá­got mégsem tudtuk biztosí­tani. Nem voltak olyan úgy­nevezett téliesített munká­ink sem, amelyek a rosszabb időjárás idején a munkale­hetőséget biztosították volna. Az ágazat fizikai létszáma kismértékben, de folyámato- san csökken. A dolgozók a lényegesen magasabb jöve­delem reményében a kisvál­lalkozásokhoz távoznak. A további létszámcsökkenés idővel már komolyabb gon­dot vet fel, ugyanis veszé­lyezteti egyes munkák határ­időben való befejezését. A jövedelmek alakulásá­ban a versenyt a jövőben sem tudjuk e kis szerveze­tekkel felvenni, mindaddig, amíg a szabályozás nem egységes elveket érvényesít. Az építőiparban a minősé­gi, szavatossági igények a kivitelezést követően több év után is jelentkezhetnek. A kis szervezetek most, mint komoly versenytársak jelentkeznek az építési és munkaerőpiacon, de évek múlva esetleges megszűné­sük esetén a minőségi hibák kijavítása rendezetlennek látszik. — Az építőipart még a jobb időkben is az jellemez­te, hogy éves tervét az év egyes időszakaiban nem ará­nyosan teljesítette. Általá­ban mindig az I. negyedév volt a leggyengébb. Az eddig eltelt közel öt hónap azt mutatja, hogy az 1. féléves teljesítés várható­an az éves tervnek mintegy 35—40 százaléka lesz, és ez megfelel a korábbi évek gyakorlatának. Jelenleg egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy az ágazat három megyében szétszórtan, egy időben nyolc-tíz helyen is végez munkát. A szétszórtság ne­hezíti a folyamatos anyag- ellátást, a munkák szervezé­sét és a dolgozók munka­helyre való szállítását. Az állandó jellegű ivdéki mun­kavégzést dolgozóinknak anyagilag sem tudjuk elis­merni. Az év hátralévő idejére a kapacitás zömében lekötött, sőt a teljesítés érdekében többletmunkaidőre — túl­óráztatásra — is szükség lesz. Az éves, körülbelül 83— 85 milliós termelést a tor­lódások miatt csak így tud­juk teljesíteni. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: LÖTH JÁNOS Kaposvárott vállaltak az Unió Ipari Szövetkezet vezetői munkát, a Táncsics gimná­ziumot bővítik, közel húszmillió forintos költséggel. A csecsemőruházati cikkek forgalmának ellenőrzése Üttörőtörténeti kiállítás

Next

/
Thumbnails
Contents