Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

19ÜH. nui jus 29. a Képújság I* m ■" I * Mikroklíma és komfortérzés Életünk során állandó kap­csolatban vagyunk környe­zetünkkel. Alkalmazkodni igyekszünk a megváltozott körülményekhez, az új hely­zetekhez. Lényeges, hogy sa­ját magunk és környezetünk ápolt, szép és tiszta legyen. Mivel életünk nagy részét otthon, a lakásban töltjük, rendkívül fontos, hogy tisz- ta-e vagy sem. A piszkos, el­hanyagolt lakás vagy mun­kahely nemcsak esztétikai­lag zavarja az embert, ha­nem a porban, piszokban ta­nyázó kórokozókat különféle betegségeket is okozhatnak. Sajnos nem mindenki törő­dik ezzel. A szakemberek már a ter­vezésnél ügyelnek arra, hogy a lakás az élettani, biológiai követelményeknek megfelel­jen. Vagyis elegendő megvi­lágítást kapjon, jól szigetel­jenek a falak, stb. De az sem mindegy, hogy mi magunk hogyan és milyen időközön­ként gondozzuk, ápoljuk la­kásunkat. A lakásban — a külső klí­mától aránylag függetlenül — attól eltérő, sajátos belső klíma, vagyis mikroklíma alakul ki. Erre jellemző, hogy például bent több a bomlástermék, s kevesebb a napfény. A zsúfolt, rosszul szellőző épületekben a le­vegő páratartalma megnő, és bűzös, kellemetlen gázok ke­letkezhetnek. A nedves falú lakások igen nehezen mele­gednek fel. A falak hőmér­séklete a gyakori fűtés elle­nére sem éri el az optimu­mot. A vizes falakról páro­log a víz, a levegő nyirkos lesz. A lakásban akkor érez­zük jól magunkat, ha a leve­gő hőmérséklete a lakószo­bában 20 fok, a konyhában pedig 18 fok. A komfortér­zésre egyéb pszichés ténye­zők is hatnak, például a fa­lak, a bútorok színe és a vi­lágítás. Tavasszal többnyire láz­ban égnek a háziasszonyok: itt az ideje a nagytakarítás­nak! Az évszakváltás és megújulás mellett egészségi okai is vannak e hagyo­mánynak. A felhalmozódó hulladékot, a felesleges kaca- tokat időnként ki kell dob­ni. Egyrészt mert helyet fog­lalnak el, másrészt mert bi­zonyos kórokozók búvóhelyei lehetnek. Különösen ha nem megfelelően szellőző, nedves helyen tároljuk azokat. Áll­junk neki, és az egyik hét végén nézzük át a dobozo­kat, a szekrényeket, a bőrön­döket és távolítsuk el, dob­juk ki a régi felesleges dol­gokat. Portalanítsuk azokat, amiket szeretnénk megtarta­ni, és igyekezzünk úgy tárol­ni, hogy kevésbé porosodja­nak. Legjobb, ha porszívót használunk, de megfelel a porrongy vagy a porseprű is. Ügyeljünk arra, hogy ne verjük fel a port, mert a le­vegőbe kerülve az ember légzőszerveibe juthat, és kö­högést, nehéz légzést okoz­hat. Ezért a takarítás után mindig szellőztessük ki a la­kást. Egyúttal tisztítsuk meg az ablakokat a padozatot és a bútorokat is. Legjobb a ned­ves takarítás, mert így nem verjük fel a port, a piszkot. Többféle tisztító-fertőt­lenítő szer között kedvünkre válogathatunk, csak olvassuk el és tartsuk be a használati utasítást. Ugyanis a takarí­tásnál, mosásnál, vagy moso­gatásnál használt tisztítósze­rek a kéz bőrét zsírtalanít­ják, szárazzá teszik. Az ér­zékeny bőrűek különösen óvatosak legyenek. Dr. Katona Edit Sütés-főzés a kertben Alkinék kertje, vükendtel- ke vían, szívesen hódol a sza­badiban sütés-főzés ősi ha­gyományának, hiszen egysze. rű grilltechnikával pornpás falatokat varázsolhatunk akár családunk, akár vendé­geink elé. Ezek a sütni va lök a legkü­lönfélébb nyersanyagok le­hetnek: kolbász, virsli, ser­téskaraj, marhahús, csirke, hal, máj, amelyeket külön­féle hozzávalók: zöldpaprika, hagyma, paradicsom, alma, változatos fűszerek, ízesítők stb. — még finomabbá, ízle- tesébbé tesznek. A grillnek valót általában olajjal vagy barna sörrel szokás bekenni, de kerülhet rá grillfűszer, mús'tár ízlés szerint. Mielőtt a rostélyra vagy nyársra rá­helyezünk valamit, célszerű azt is beolajozni. Néhány öt­let a variációkra: 1. A nyárson sült csirke utolérhetetlen ízű. A kiviül - belül megtisztított, besózott csirkét hústűvel összetűzzük és vastagabb fém- vagy bot- nyársra felhúzzuk. Ha a tar­tócölöpök kellő távolságra állnak egymástól, akár két csirke is forgatható a nyár­son a parázs fölött. 2. Igen egyszerű módszer az, amikor a földibe a rostély­nak megfelelő méretű téglalap alakú mélyedést ásunk, alul­ra berakják a faszenet vágy fahasábokat, a lyukra rá­helyezzük a rdstélyt, és máris sülhet a finom karaj. 3. Másik módja lehet a i'ostély elhelyezésének, hogy 2—2 egymással szemben élé­re állított téglára helyezzük. 4. A szabadiban sütéshez használhatunk a tüzeléshez faszenet, hasábfát, de jó, ha alágyújtós is van kéznél. Nélkülözhetetlen a hosszú nyelű kétágú villa (ezzel for­gathatjuk és emeljük le a hú. sókat), és házilag is készíthe­tő Vastag fogókesztyű. A húsokat süthetjük alu­fóliába csomagolva is, ekkor minden szelet hús mellé te­hetünk szeletelt burgonyát, hagymát, paprikát stb., csak az utolsó percekben — a fó­liát kibontva — sütjük pi­rosra a grillfalatokat. Néhány ínycsiklandó étel elkészítésének leírását is köz. readjuk: GYÜMÖLCSÖS RABLÖPECSENYE Hozzávalók: 2—3 csirke­mell, 4 db őszibarack, 4—5 alma, olaj só, Lebőrözzük, ki­csontozzuk a melleket és kb. 3 cm vastag érméket vágunk belőle. Besózzük a húst, majd meghámozzuk, kimagvalju'k a baradkot és az almát, ne­gyedekre vágjuk, s a gyümöl­csöt a húsdarabokkal felvált­va nyársra húzzuk úgy, hogy a végére őszibarack kerüljön. Addig sütjük, míg a hús pu­ha és szép piros lesz. Köret­ként petrezselymes rizs illik hozzá. NYÁRI RABLÖPECSENYE Hozzávalók: 1 kg sertés­comb, 40 dkg uborka, 8 ke­mény paradicsom, 8 húsos zöldpaprika, 30 dkg gomba, 3 fej vöröshagyma, kevés olaj, só törött bors. A húst ugyanúgy készítjük elő, mint az előző receptnél, csiak sózás után borsozzuk is. Az Ubor­kát vastag karikákra, a paradicsomokat félbe, a zöld­paprikát szeletekre vágjuk. A gombát is felszeleteljük és megsózzuk, s ugyancsak vas­tag karikákra vágjuk a hagy­mát. Ezeket a hozzávalókat egymással váltogatva felhúz­zuk a nyársra és megsütjük. Ebhez bőven elég egy nagy tál saláta, mustár, kechup, esetleg valamilyen pikáns mártás. ROSTON SÜLT HAL 1 kg halat megtisztítunk kibelezünk, majd sóval és borssal meghintve félórára félretesszük. A rostélyt be­kenjük olajjal, ráhelyezzük a hosszában félbevágott ha­lat, ami 15 perc alatt megsül. Ezalatt fűszerolajos tollecset. tel kenegetjük. Parázson sült hal különleges, finom írt kap a szőlővenyigéből készült pa­rázson. SAJTTAL TÖLTÖTT HÚSPOGÁCSÁK Hozzávalók: 1 kg darált marhahús, 2 kávéskanál só, mokkáskanál bors, 6 evőka­nál reszelt sajt, 2 nagyobb hagyma, mustár. A darált húst sóval, borssal elkever­jük. A masszából a szokásos­nál vékonyabb, 12 kerek hús­pogácsát formálunk. Hat húspogácsa közepére kis ha­lom reszelt sajtot, finomra vágott hagymát és egy táská­nál mustárt teszünk. A má­sik hattal beborítjuk, a szé­leket jól ös&zenyomkodjuk, hogy a töltelék ki ne folyjon. Közepes parázson egy-egy oldalát 6—7 percig sütjük. Saláta és ropogós fehér cipó illik hozzá. FŰSZERES olajat, amivel sütés közben keneget­jük a húsokat, otthon is ké­szíthetünk, s jól záródó üveg­ben, sötét helyen tároljuk. Sertés, és marhahúsokihoz: 2 —3 dl olaj, 1 kávéskanál ka­kukkfű, 8—10 szem fekete bors, 1 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál koriandermag, 1 kávéskanál pirosarany, 1 mokkáskanál köménymag, fél fej f okhagyma, s ezt a ke­veréket 1—2 heti érlelés után leszűrjük. B. K. Deák Mór: Dóra verset ír Piszka, a megzöldült tengerészbaba, aki titokban verse­ket ír, úgy növesztette magában szomorúságát, mint a iát. Keserűmandulafát! Szavai csonthéjasak voltak, feltörhe- tetlenek, nem tudott velük mit kezdeni még Csicsika, a világszép alvóbaba sem. — Piszka meg csak locsolta a fáját, s ahogy az lombosodon, úgy keseredett a megzöl­dült tengerészbaba.0 0 — Nem játszik velem a Dóra — pottyant ,le, s nyílt szét végül egy mandula. — Nem kéri már, hogy szavaljam neki a verseimet — koppant oda mellé egy másik. Piszka megrázta a fát: — Nem szeret már engem, nem kíváncsi rám, nem foglalkozik velem, nem nevet rám, hogy jó­kedvem legyen! — Te az ő szemében is magadat nézted — szólt rá Alomőríző, a babák jó tündére. — Te mindenütt maga­dat akarod látni! — Jobb, ha hallgatsz! — dobálta meg mandulával Piszka. — Neked is csak trükkjeid vannak csodák helyett, bűvészmutatványaid délibáb helyett, s azért lettél tündér, mert boszorkány már volt! — Mikor meséltél utoljára? — dörrent rá Álomöríző. — Mikor altattad el Dórát? Ahelyett, hogy azt szavalnád: „én vagyok a nagy költő, őríz száz emberöltő! Toliam nem elöltöltő, én vagyok ,0 nagy költő!” Piszka megvonta a vállát. — De ha egyszer az vagyok — mondta szerényen. De erre már Dóra is elnevette magát. — Te beképzelt spenót — csúfolta Piszkát. — Mikor tudsz te olyan verset írni, 'mint apa? A megzöldült tengerészbaba úgy felfújta magát, hogy alig kapott levegőt. — Milyet? — fuldokolta. — Milyet? — Például olyat — replikázott Dóra —, hogy Volt egyszer egy hangya. Odamegy az anyja: odamegy az apja — hopp!, ölébe kapja. — És tovább? Hogy van tovább? — kérdezte Piszka. — Tovább nincs — jelentette ki Dóra. A megzöldült tengerészbaba úgy elkezdett hahotázni, hogy Dóra dühbe gurult. — Mondjál jobbat, ha tudsz!,— kiáltotta. Piszka csuklóit egyet. — Hát... — dadogta a fejét vakargatva. — Hát... volt egyszer egy nagy hangya ... — Odemegy a nagyanyja — kacagott Dóra. — Odamegy a nagyapja — nevette el magát Piszka is. Itt elakadtak. — Hopp!, ölébe nagy kapja — kottyantott közbe Jáz­minka. — Nagy kapja! — röhögött föl Puszáló, a mindig csó- kolózó barnamackó. — Nagy kapja! Nagy medve, segíts! — Csendet kérek! — tapsolt Piszka. — Volt egyszer a nyuszi. Odamegy anyuci, odamegy apuci, — hopp!, ölébe kapuéi! — Puszáló úgy visongott, mint bocs korában, még a könnyei is úgy potyogtak. — És a nagy nyuszi? — szólt közbe ártatlanul Jázmin­ka. — A nagy nyuszival mi lesz? — Nem bírom! — hörögte Puszáló. — Nagy nyuszi! Nagy medve, segíts! Este, miután Dóra lefeküdt, apukája odaült az ágya mellé. — Ma a hangyáról mesélek neked — kezdte. — Volt egyszer egy hangya, odamegy az anyja, odamegy az apja, hopp! ölébe kapja. — Ma én is mesélek neked — válaszolta Dóra. — Volt egyszer egy nagy hangya, odamegy a nagyanyja — de aztán úgy el kezdett nevetni, hogy apukája talán már sosem fogja megtudni, hogyan is volt az az eset a Nagy Napjával.­Bélyeggyűjtőknek Bélyeg az úttörő jubileumra Az ifjúsági bélyeggyűjtés propagálására és támogatá­sára, a 40 éves úttörő moz­galom jubileumára május 30-án feláras, 4 plusz 2 fo­rintos, Ifjúság elnevezésű bé­lyeget hoz forgalomba a Ma­gyar Posta. A bélyeg Kincses Arisztid grafikusművész terve alap­ján több szinű ofszetnyomás­sal, 810 300 fogazott és 4300 fogazatlan példányban az Ál­lami Nyomdában készült. A 40 éves úttörő mozgalmat köszöntő bélyegen sötétzöld babérág, mellette a jubileu­mi szám, előterében az út­törőjelvény látható, felette pedig a jubileumra utaló fel­irat olvasható. Költő A vízszintes sorok beírása után az első függőleges osz­lopba kerülő betűkből egy magyar költő vezetékneve olvasható össze. 1. Erős piros. 2. A Toldi költője. 3. Gyalogjáró. 4. Énekel. 5. Nyílászáró. Wt ■ s ; ' eptBA :onp5j v MBIÓV •Ç ‘lOlBQ •{, ‘EpjÇf '£ ‘ÀUEJV •z spjQA I :sairajSai\[ Győri László versei: Bújj, bújj, zöld ág Lányok bújj -búj j-zöld ága közt, bár leharsan, reccsen a platánhéj simlisen fölöttem, bújok, te zöld-zöld levelecs­ke, bújok a zöld-zöld ág alá, lehajlok a tar platán tövére, incselegve bújdosom, élek. Félemlék Lehúzva félig a faredőny, a szoba lassú félhomány — fénykép üt át a levegőn, fölötte órainga jár. Lassú a szoba, félhomály, áthúz a kép a levegőn hosszú huszonöt éve már amikor, akkor, amidőn lehúzva félig a faredőny, a szoba lassú félhomály — áthúz a kép a levegőn, fölötte órainga jár. Egy délután elkészül 1. Nagyon egyszerű elké­szíteni ezt a sikkes nyári ruhát, amely tulajdonképpen négy darab egyforma méretű, háromszögletű darabból sza­bott. Nem igényel semmiféle szabászat! szakértelmet, va­lóban megvarrható egy dél­után, és ami ugyancsak lé­nyeges: kevés kiadást jelent. Első próbálkozásként olcsóbb anyagot, kartont, zefirt vagy vásznat vegyünk, ezt már 30 forintért is megkaphatjuk. Mivel 90 cm anyagból 3 mé­ter szüséges hozzá, az egész még 100 forintba sem kerül. 2. Az anyagot pontosan el­felezzük, így lesz két 150x90 centis darabunk. Ezeket szé­pen egymásra helyezzük (színével befelé), és gombos­tűvel rögzítjük, hogy ne csússzanak szét. Hosszú vo­nalzó segítségével átlót raj­zolunk szabókrétával a kel­mére. Az átló vonalára fönt­ről lefelé, illetve alulról fel­felé 45—45 centit mérünk, és jelöljük rá krétával az anyagra. Az átló vonalától balra széttűzzük az anyagot, és a pontokkal megjelölt he­lyeken a kimaradt rész lesz a ruha eleje, Illetve a háta kivágása. Ezután pontosan az átló vonalén szétvágjuk a kelmét oikk-cakk ollóval. Előttünk van tehát a telje­sen azonos eleje és háta. 3. összeillesztjük az olda­lait, és legépeljük, úgy, hogy föntről lefelé ismét 45 cen­tit szabadon hagyunk a kar­dvágásnak. A hegyes, kes­keny csücsköket a vállon vagy csincsan csomóra köt­jük, vagy színes műanyag- karilkákba fogjuk. Ezt köve­tően a széleit mindenhol el- tisZtázzuk, a ruha alját elke- rékítjük, és gondosan fel­varrjuk a hosszát. Tetszés szerint, a széleket elütő szí­nű ferde pánttal keskenyre paszpolozbatjuk, vagy színes farkasfoggal díszíthetjük. Keskeny vagy széles övét, sodrott zsinórt is tehetünk rá. Az itt leírtak szerint — persze több anyagból — há- lódnget is varrhatunk a szabásminta alapján. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents