Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
8 Képújság 1986. május 24. JUGOSZLÁVIA Vajdasági kastélyok A Vajdasági Műemlékvédelmi Intézet 35 éve - vagyis 1951-es megalakulása óta - foglalkozik a vajdasági főúri, grófi kastélyok, nemesi kúriák védelmével. Nyilvántartásuk szerint a Vajdaságban összesen 27 kastélynak nevezhető épület van : a Bánátban 14, Bácskában 10 és a Szerémségben 3. A legrégebbiek a 18. században épültek, de zömük 19. századi klasszicista alkotás. A kastélyok általában földszintesek, főhomlokzatuk előtt nyitott oszlopcsarnok, a főbejárat az épület legnagyobb, gazdagon díszített reprezentatív termébe vezet, s ebből nyílik a hátsó kijárat is az udvar felé. A kastélyok körül szép park található, az épületek előtt általában francia, hátul pedig angol mintájú park. Sajnos, a legtöbb kastély és kúria elég rossz állapotban van, s ezért a Műemlékvédelmi Intézet - a magyarországi elképzelésekhez hasonlóan - az idegenforgalmi szervek bevonását tervezi az épületek újrahasznosítása érdekében. A bánáti Törökkanizsán három kastély is van: a barokk és klasszicista Szerviczky, illetve Schulpe-féle kastély 1770-ből, a Tisza partján fekvő Tallián- kastély 1851-ből és az újabb Malde- ghen-kastély. Csókán található a Mar- czibányi-kúria, amely 1870-ben épült, s később a Léderer család tulajdona lett. Beodrán látható a Karátsonyiak klasszicista stílusú úrilaka az 1860-as évekből. Eleméren a Kiss család kastélynak maradványaként egy biedermeier épület található az 1840-es évekből. Az eleméri Kiss család tagja volt Kiss Ernő tábornok, az egyik aradi vértanú. A Bánátban, Bocsáron, Écskén, Kanakon, Ólécen, Hajduóicán, Versecen és Nagyszereden épült még kastély vagy kúria. Bácskában jelentősebb kastélyok találhatók Kulpinban - kettő is -, Teme- rinben - a Széchen-kastély - és a nevezetes Horgoson a Kárász-féle barokk úrilak. Szerémségben kevesebb régi kastélyépület maradt fenn: csak Karlócán, Kamenicán (Karácsonyi-úrilak) és Golubinban. MONGÓLIA Hírek a Góbi-sivatagról CSEHSZLOVÁKIA Óvodák és iskolák a természetben Kizöldül a sárga sivatag A Góbi-sivatagban manapság már nem ritka látvány a nyíres, a szil- és a topolyaerdő. Itt-ott még a rezgő nyárfa is feltűnik. Másutt sűrűn díszeleg a som és a tamariszkusz. A sivatagi fásítás a Góbi-Altáj megyében létesített gulini állami gazdaság szakembereinek köszönhető. A gazdaság ugyan eredetileg takarmánytermesztésre szakosodott, de mert a sivatag egyre több termőföldet kebelezett be, a vállalkozóknak hatékony technikát kellett bevezetniük a sívóhomok megkötésére. Ezért 1976- ban faiskolát létesítettek, ahonnan állandó és folyamatos utánpótlást tudnak biztosítani à sivatagi fásításhoz, a futóhomok megkötéséhez. Gulinban évente 300 ezer facsemetét nevelnek, s ebből jut az ország más részeibe is erdősítési célokra. A szobrász maga a természet Mintha a természet megunta volna a sivatag unalmas egyhangúságát, alkotó kedvében különös-szeszélyes szobrokat varázsolt a homokra. A Góbi-sivatag lépten-nyomon izgalmas természeti alkotásokra, nap és szél, víz és homok faragta szobrokra bukkan az utazó. A természet több évezredes munkája nyomán alakultak ki Góbi-Altáj megyében, a Dzabhan folyó partján a bazalt alakzatok. Legtöbbjük 3-4 méter magas, s átmérőjük eléri a 30-40 centimétert. Fákat, növényeket utánoznak, olykor még kissé elnagyolt emberi alakot is öltenek. Vannak köztük magányos figurák és szoborcsoportok. Hasonló kiállítást rendezett a természet Kelet-Góbi megyében, Szajnsand városának környékén is. Ezek a vidékek ma mind természetvédelmi területek. A Góbi-program Az ENSZ környezetvédelmi programjának megfelelően végeznek tudományos munkát mongol és szovjet tudósok a Góbi-sivatagban. Eddigi kutatásaik során több mint 600 értékes növény- és állatfajtát írtak össze. A vizsgálat fő célja, hogy megállapítsák, miként védhetik meg a legeredményesebben a sivatag élővilágát. Csehszlovákiában rendkívül nagy gondot fordítanak a gyermekek egészségének megóvására, testi feljődésére, arra, hogy a jövő generációja minél fejlettebb legyen. Ezt a célt szolgálják, sok egyéb mellett, a mintegy 40 éve létrehozott, úgynevezett természetiskolák és óvodák. Az óvodás és általános iskolás gyerekek a tanítási év alatt 14-21 napot üdülőközpontokban töltenek. A szokásos tanítás mellett naponta 5-6 órát a szabadban tartózkodnak. Az általános iskolások évente egyszer utaznak a természetiskolába, az erősen iparosított vidékeken élő gyermekek kétszer. A természetiskolában részt vevő gyermekek száma az utolsó öt évben megháromszorozódott: 1985-ben 330 ezer volt a résztvevők száma. Ezek közül 70 ezer volt az óvodás. 1990-re 450 ezer gyermek részvételére számítanak. A természetiskolák számára az üzemek szakszervezetei biztosítják az üdülőket és több mint hetven üdülő közvetlenül a tanácsok igazgatása alatt áll. A szülőknek csak egy jelképes összeget, a tényleges költségek 10 százalékát kell kifizetniük, a különbözeiét, mintegy 600 millió koronát az állam fedezi. Az utolsó öt év orvosi és pedagógiai vizsgálatai azt mutatják, hogy a gyermekek számára a novembertől áprilisig terjedő időszak a legmegfelelőbb. Az iskolaév Csehszlovákiában csakúgy, mint nálunk, szeptembertől júniusig tart. A természetiskolák jótékony hatása a viszatéréstől számított egy-három hónapig érvényesül. A tanítást hozzáigazítják a természetiskola igényeihez. Didaktikus játékokon, versenyeken, vitákon, honismereti kirándulásokon keresztül folyik az oktatás. A tanulók önállóbban dolgoznak tankönyveikből. Az óvodás gyermekek és az alsó tagozatos iskolások számára a természetiskola kiváló nevelöhatású, erősíti a barátságokat, a kollektív érzést, a kötődésüket a természethez. VLADIMIRA VSETECKOVÂ A prágai VII. kerületi általános iskola tanulói a „Spoje” üzem hegyi üdülőjében Szemléletes oktatás a természetben A természetiskolák egész évben működnek A GAZDASÁGI MECHANIZMUS PROBLÉMÁI A KGST-ORSZÁGOKBAN Az utóbbi években egy sor KGST-tagországban gazdasági reformokat és nagyszabású kísérleteket hajtanak végre a gazdaságirányítási rendszer és módszerek hatékonyságának növelése céljából. Ugyanakkor a gazdasági mechanizmusban minden ország önállóan, saját fejlődésének szükségleteiből kiindulva hajtja végre a változtatásokat, hangsúlyozta az APN tudósítójával folytatott beszélgetésben Ruben Jevsztyignyejev professzor, a közgazdaságtudományok doktora, a szocialista világrendszer közgazdasági problémáival foglalkozó szakértő.- Miiyen szükségletekre gondol?- Elsősorban arra, hogy a gazdaságot át kell állítani a fejlődés intenzív útjára. Az extenziv gazdasági növekedés lehetőségei, legalábbis az európai szocialista országokban, a nyolcvanas évek mezsgyéjén kimerültek. Az intenzifikálás vágányaira való átállás adekvát változásokat tesz szükségessé a tervezés és irányítás rendszerében. Ezért a KGST-tagországokban hatékony lépéseket tesznek, amelyek módot adnak a szocialista gazdaságszervezésben rejlő előnyök hatékonyabb kihasználására. Ennek a feladatnak van alárendelve a teljes gazdasági önelszámolásra való áttérés, az irányítás közgazdasági szabályozóinak erősítése az adminisztratív szabályozók csökkentése révén, a vállalatok és egyesülések centralizációja és önállósága közti optimális arányok felkutatása, a munka erkölcsi és anyagi ösztönzőinek rugalmasabb alkalmazása és így tovább. Következésképpen a közös szükségletek egymáshoz hasonló feladatok kitűzéséhez vezetnek. Persze minden KGST- tagország helyzete specifikus. Eltérő a népgazdaság szerkezete, nem azonosak a nemzetközi kapcsolatok és kötelezettségek, a természeti erőforrásokkal és munkaerővel való ellátottság stb. Ebből világosan következik, hogy különböző országok más-más módon közeledhetnek a gazdasági mechanizmus tökéletesítéséhez. Minthogy azonban a gazdasági fejlődés célja - az új társadalmi rendszer létrehozása és tökéletesítése - azonos, a gazdasági mechanizmus átépítésének fő irányai múlhatatlanul egybeesnek, noha a gazdaság átépítésének módszerei és működésének módjai különbözhetnek egymástól. I- Milyen elvi különbségek vannak a gazdasági mechanizmus működési formáiban?- Különböznek példának okáért a tervelőirányzatok gazdasági szervezetekhez való eljuttatásának módjai. Egyes országokban túlsúlyban van az értékben és természetben direktív módon jóváhagyott jelentős számú mutatót tartalmazó gazdaságfejlesztési tervek közvetlen realizálásának rendszere. (NDK, Románia, Szovjetunió, Csehszlovákia.) Másutt, például Magyarországon, Bulgáriában, Lengyelországban a tervelőirányzatokat főként közvetett módszerek segítségével bontják le, széleskörűen felhasználva az árakat, a pénzügyeket, a hitelt, a nyereséget és más köz- gazdasági szabályzókat. I- De hiszen ismeretes, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok gazdaságában is már régóta hatnak az ön által említett értékkategóriák...- Gyakorlatilag minden szocialista ország gazdasági mechnizmu- sában összekapcsolják a tervek realizálásának két említett módját, az egyikük túlsúlyával. Emellett gyakorlatilag minden országban csökken a központilag tervezett mutatók száma. Ezeket fokozatosan csupán a termelés fő, döntő állapotjellemzőire szabják meg. A tervek viszont egyre inkább a végső népgazdasági eredmények elérésére, források megtakarítására, a tudományos és műszaki vívmányok bevezetésére irányulnak. Ezért a gazdaságirányítás hatékonyságának értékelésében fokozódik az olyan közgazdasági mutatók jelentősége, mint a nyereség, a nettó termék, a szerződéses kötelezettségek teljesítése és így tovább. A Szovjetunióban ezek a folyamatok még gyorsabban fognak végbemenni a gazdasági mechanizmus gyökeres reformja megvalósításának eredményeként. I Ön szerint a gazdaság központi irányításának melyik formája hatékonyabb?- A dolog nem azon múlik, hogyan fog megvalósulni a gazdaság központi irányítása (a hatékonyság e formák bármelyikének keretében elérhető), hanem azon, hogy az irányítás ne formális legyen. Szerintem az a fő, hogy reális legyen a centralizmus. Példának okáért ismeretes, hogy a hetvenes években Lengyelországban a beruházások nagy része a hatóságok és vajdasági adminisztratív szervek közvetlen döntései alapján valósult meg, a beruházás irányításában a tervszerűség csorbát szenvedett. A gazdaságban az aránytalanságok és végső soron a gazdaság destabilizációjának egyik fő oka az lett, hogy megsokasodtak az ellenőrizhetetlen beruházások. Az NDK-ban a részletesen kidolgozott, a gazdasági fejlődés minden fő aspektusára kiterjedő, a terveket, szerződéseket és a mérlegeket következetesen összekapcsoló tervezés rendszere már hosszú ideje biztosítja a gazdasági növekedés stabil ütemét, a termelékenységre számított anyagfelhasználás csökkenését, s ami a mai viszonyok között a legfontosabb, a tudományos műszaki haladásnak és a termelés megújításának gyors ütemét. Következésképpen az NDK tapasztalata tanúsítja, hogy a népgazdaság merev tervezési rendszer révén is hatékonyan irányítható. Másfelől a magyarországi gazdasági mechanizmus elemzése bizonyítja, hogy a népgazdaság elég arányosan és eredményesen fej- leszthető akkor is, ha egyetlen központból gazasági normatívák segítségével, hozzáértő módon szabályozzák. I- A gazdasági mechanizmus legjobb működési formáinak keresése nyilvánvalóan feltételezi a különböző országok által felhalmozott tapasztalat széles körű kihasználását, a leghatékonyabb gazdaságszabályozási módszerek bevezetését...- Ez kétségtelenül így van. De nem arról van szó, hogy a tervezési és irányítási módszereket gépiesen átvegye az egyik ország a másiktól, hanem e módszerek alkotó felhasználásáról. Hiszen nagy különbségek vannak. így például az NDK iparának gazdasági alapsejtje a hatalmas kombinát. Ez a szerkezet egy kis ország számára indokolt: kombinátok nagyon eredményesen irányíthatók egy központból. A Szovjetunióban ugyanez az elv a gazdaság gigantikus méretei és sokrétűsége miatt gyakorlatilag nem alkalmazható. Nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik a magyar vagy bármely más tapasztalat felhasználására is. A fő elvek és egyes formák azonban a kialakult népgazdasági organizmus általi „elkülönítésük” nélkül is átvehetők. Ugyanis minden ország tapasztalata az egész szocialista gazdálkodási rendszerben rejlő lehetőségek és törvényszerűségek alkotó felhasználásán alapul. EDUARD KRUSZTKALN
