Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
1986. május 24. népújság 7 Csuka fogta róka Hány bőrből készül a cipő? Nincs harag, de még verseny sem Furcsa helyzet alakult ki lábbelifronton. A vásárlók panaszkodnának, ha látnák értelmét. A kereskedő mutatja az óriási raktárkészletet, amit el kellene adni ahhoz, hogy újra rendelhessen. A cipőipar az ellen berzenkedik, hogy Kínából, Tajvanról és még ki tudja honnét hoznak be cipőket, nekik meg nem adnak rendelést. A bőrgyárakban pánikhelyzet alakult ki, mert a cipőipar külföldről hoz be bőrt, tőlük meg nem rendel. Ez olyan „róka*fogta csuka”, de lehet, hogy „csuka fogta róka” helyzet. A bőrgyáriak panaszait tolmácsolom dr. Nagy Ernőnek, a Bonyhádi Cipőgyár kereskedelmi osztályvezetőjének.- Egyazon cipőben járunk -, mondja - vagyis mindannyiunkat szorít a cipő. Ehhez nincs mit hozzátenni, mert az mégsem való, hogy azt mondjuk: bennünket vásárlókat mégcsak nem is szorít a cipő, mert... dr. Soós Csaba Mottó: Panaszkodik a bőripar, a cipőipar, a kereskedő, a vevő már panaszkodni sem mer. HA OLYAN ÉGETŐ A GOND akkor miért nem szállítanak határidőre a bőrgyárak, mondják Bonyhá- don. Egyébként is: felsőbőrt nem importálnak, csak akkor, ha exportra gyártanak cipőt. Ezen felül szabad kapacitása van a cipőgyáraknak.- Ellátási gond is van - mondja dr. Nagy Ernő. Bélésből rossz az ellátás. Néha azt szeretnék a bőrgyárak, hogy marhahasíték helyett sertés- színbélést használjunk, ami drága. Ezt azért kellene így csinálnunk, mert a bőrgyárak alapanyaghiányra panaszkodnak.- Tavaly még panaszkodtak a kellékellátásra is?- Azt már szinte mondani sem érdemes. Nem- kapható Magyarországon megfelelő húzózár, importálni kell. Örökké gondunk van a formatalppal... De térjünk vissza a bőrre: annak ellenére, hogy a bőrgyárak részére kevés megrendelést ad a cipőipar, így is romlott a minőség. A gyártott mennyiség 30 százaléka minőségileg gyenge áru. Ez annak ellenére így van, hogy ők már a gyárban minősítették a saját terméküket. A beszélgetésbe ekkor kapcsolódik Forrai Gellért meóvezető, aki kettős szorításban van: ha szőrösszívű akkor keményen megmondja a bőrgyáraknak, hogy rossz az áru, ezért haragudnak rá, ha mégis átvesz olyan bőrt ami nem felel meg, akkor meg a saját gyárában szidják, mert nem tudnak dolgozni rendesen.- Természetesen van elmozdulás a holtpontról - mondja a meóvezető. - Mert jelentkeztek a gyárak, hogy szeretnének együttműködni. Felajánlott a Simontornyai Bőrgyár is egy kollekciót - éppen a napokban -, ezek már színben is, karakterben is megfelelnének, csak az áruk magas kicsit. NINCSENEK HARAGBAN, DE azt sem mondhatjuk, hogy puszipajtások. Azt tudni kell, hogy két éve még a bőripar volt olyan helyzetben mint a hiánycikkeket gyártók: sorban álltak a termékeikért. Aki véletlenül határidőre kapott alapanyagot és még jó minőségben is, az összetette a két kezét és áldotta a sorsot, hogy hozzájutott megfelelő bőrhöz. Ma már a bőrgyárak is tudják, hogy ez a helyzet tarthatatlan, nekik kell „házalniok” a bőrrel, de ezt még szégyenlősen teszik.- Alapvetően olyan összefogásra lenne szükség, amely végül is a boltok polcain látszana meg - mondja dr. Soós Csaba, a cipőgyár gazdasági igazgatója. - Az egyértelmű: mi onnét vásárolunk, ahol kiszolgálnak bennünket. Nem azért mert ez nekünk így tetszik, egyszerűen arról van szó, hogy a kereskedők is csak akkor állnak velünk szóba, ha mi is kiszolgáljuk őket. Ez tisztességes üzeleti kapcsolat. Mondják Bonyhádon, hogy nem szabad ujjal mutogatni egymásra, mert abból soha sem sül ki okos dolog. Össze kellene fogni: a bőrgyáraknak, a cipőgyáraknak és a kereskedőknek. Úgy, hogy mindany- nyiunknak tudni kell: a piac dönt el mindent. Csakhát ez nem is oly egyszerű. Egy-két példa: Fia egy magyar cipőgyár külföldre küld mintákat, mert exportálni szeretne, akkor a „mustrakollekciót” kénytelen féláron adni. Ugyanakkor a magyar bőripar a mintabörért felárat kér. Ma már a cipőgyárak kénytelenek megrendelést elfogadni 1000 pár cipőre is, amihez átlagban 200 négyzetméter bőr kell, de a bőrgyárak 500 négyzetméter alatt szintén felárat kérnek. így a cipőgyár nemcsak az alacsony széria miatt szenved el komoly veszteségeket, hanem a bőrár miatt is. HA SÁMFÁRA HÚZZUK, AKKOR nem biztos, hogy szorít a cipő. A gazdasági igazgató szerint a bőr rossz minősége miatt az eredménykiesés négy forint ötven fillér egy pár cipőn. Ez Bonyhádon hétmillió forintot tesz ki éves szinten. Ezért is szükséges, hogy alakuljon ki olyan kapcsolat az alapanyaggyártók és a feldolgozó- ipar között, hogy ezek a veszteségek megszűnjenek.- Tévedések elkerülése végett: nemcsak a mi veszteségeinkről van szó. Ezért is járunk „egy cipőben” a bőrgyárakkal. Fia tőlünk nem rendel a kereskedelem, akkor mi sem, így olyan ördögi kör alakul ki, ami a bőrgyárak és a cipőgyárak összeomlásához vezet - mondják Bonyhádon.- Természetesen azt kellene legelőször is meghatározni, hogy mi a gyógyjavallat - mondom beszélgetőpartnereimnek és egy-egy rövid meghatározást kérek: A gazdasági igazgató:- Számunkra a legfontosabb, hogy ésszerű termékszerkezet-váltással keressük meg a piacon a réseket. Fel kell készülni jobban a rétegigények kielégítésére. Alkalmassá kell válni arra, hogy a hiányt azonnal észrevegyük és azt kitölt- sük. A kereskedelmi osztályvezető:- Olyan érdekrendszert kidolgozni, amely export esetén a bőrgyárakat is érdekeltté teszi a kiváló minőség elérésében. Egyszerűen megfogalmazva: olyan lábbelit kell gyártani, amelyik ajánlja magát. A meóvezető:- Megegyezni a bőrgyárakkal abban, hogy szinte modellre gyártsanak bőrt. Ezt már a Pécsi Bőrgyár kezdeményezte. A legfontosabb mindannyiunknak, a kifogástalan minőség elérése. K Furcsa helyzet alakult ki lábbeli-fronton. A vásárlók már nem is panaszkodnak. A kereskedők csak pontos szállítást fogadnak el. A cipőgyárak már minden bőrt „megkóstolnak” és szigorúan minősítenek. A bőrgyárak pedig nemcsak panaszkodnak, hanem megpróbálnak alkalmazkodni az igényekhez. Ma még a „szentháromság” között nem teljes az összhang. Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha bemegyünk egy cipőboltba. Mert abban a bőrgyárakban is a cipőgyárban is egyetértenek, hogy minden a polcok előtt dől el. HAZAFI JÓZSEF Tizenkilenc éves korától az első vonalban Szavak az. árváltozásokról - Jó talaj a munkához - Nem adják el magukat egy nagykernek - 39 millió forintos forgatom, nem semmi y Nyereségérdekeltségi rendszer a kapuban - És egy kitüntetés. Fiatal gazdasági vezető 1. Frank Gézáné, a Tolnai Afész tolnai 4- es számú ABC-áruházának vezetője tulajdonképpen nyugodt és kiegyensúlyozott. A tulajdonképpent azért szükséges hangsúlyozni, mert kereskedő létére őt sem kerülik el az apróbb-komo- lyabb gondok. Jelenleg amiatt mérges, mert üzletük előtt egyszerűen képtelenség a vásárlóknak autóval leparkolni. Mert, aki így érkezik a nemrégiben a Fogyasztó Kiváló Boltja címmel kitüntetett egységbe, az legalább kétszáz méterre talál innen parkolót. Visszagyalogolni, óriási kosarakkal, ezt kevesen teszik meg. A többi gondjait könnyedén oldja meg. Talán ez a nyitja annak is, hogy tizenkét éve, tizenkilenc éves kora óta boltvezető itt. Családja, két gyermeke, dolgos férje és a tizennégy év alatt kettejük megteremtette anyagi hátország segíti abban, hogy az ide betérő vásárlókkal, az egység vezetésével és huszonkét munkatársával foglalkozzék. De nemcsak itt, hanem otthon is. Mert ö sem kivétel azok közül, akik munkájuk egy részét hazaviszik. Tizenkét éve alatt még ebben sem változott a helyzete. A kereskedelmi ellátásé ellenben igen. Tizenkét év alatt sok árváltozást ért meg, mondja. Ezerkilencszázhetvenötig a kristálycukor ára stabil volt. Azóta már mások lettek a körülmények és nehezebbé vált a kereskedők helyzete is. Aztán azóta találkoznak olyan árutasításokkal is, amelyet az árváltozás előtt egykét nappal kapnak meg. Majd visszavonták vagy módosították őket. Ilyenkor nemcsak a vásárlók, de ők se sokat értenek. Az első perctől kezdve kereskedőnek tanult Frank Gézáné. Oda jött vissza vezetőnek, ahol tanult. Az itt korábban bizonyított munkára lehetett is alapozni. Szavainak súlya van, és minden iránt türelmesen érzékeny.- Milyen véleményeket hallanak meg egy-egy áremelkedést követően? - kérdem tőle a kamrának is kicsi irodában.- Elfogadják, - feleli fehér sapkáját megigazítva - tudomásul veszik. Manapság már meg is értik. Amikor én is beülök a pénztárba, sokszor magam sem hiszem el a végösszeget. De annyi. De mondok mást, ebben a boltban sokkal mérgesebb és harcosabb volt a hangulat a teho bevezetése előtt, mint a legutóbbi nagy áremelkedés után. Sistergett a levegő. Frank Gézáné mindezeket tárgyilagosan mondja. Ámbár, hogy is tehetné másként.- Ha beszéltünk a lakosság vásárlási biztonságérzéséről - mondom neki -, akkor tegyük e mellé a kereskedői biztonságérzést is. 2.- Van - mosolyodik el -. Ha nem lenne, akkor nem zártuk volna mi az elmúlt évet 39 millió forintos forgalommal. Az idei tervünk 41 millió, de a mostani első negyedévben már meg is haladtuk a tervezettet. Ezek számok, mondom neki. De hogyan lesz az idehozott árukból, később könyvelendő tétel. Egyszerűen. A 4-es ABC se adja el magát egyetlen nagykereskedelmi vállalatnak sem. A maguk módján ők is versenyeznek, de a készség megítélésének ismeretében versenyeztetik is őket. Több helyről szerzik be mindazt a gazdag kínálatot, amely- lyel náluk találkozik a vásárlóközönség. Ez alól a déligyümölcs-kínálat kivétel. Szekszárdhoz ezügyben túl messze van Tolna, vagy fordítva. És ezen sajnos nem lehet nevetni. Pedig Frank Gézáné szeret nevetni. Ha nevetése néha rövidre is sikerül, akkor is örömöt jelez. Minthogy az is, hogy az elmúlt évi összforgalomból a lehetőségek szerint a bolt huszonkét dolgozója is profitált. Igaz, hogy nem betétkönyvbe tévő tételeket, mégis valamit. Persze, a boltvezető sincs panasz nélkül. De munkatársaiért panaszkodik. Az ő fizetése, jövedelme elfogadható a kereskedelem középmezőnyében - mert egy ilyen nagyközség ide tartozik -, munkatársaié azonban nem. Hogy lesz-e ebben változás? Affelé veszik az útjukat. A mód. Tavaly volt szó arról, hogy áttérnek a nyereségérdekeltségi rendszerre. Aztán akkor elült ez a dolog, mert nem voltak adottak a feltételek ehhez.- Azóta lettek új pénztárgépeink és sok minden más is megváltozott nálunk. Az áfész új, fiatal elnöke partnerünk lett ebben. Én azt szeretném, ha az új rendszer által dolgozóink is többet kereshetnének.- Ne haragudjon - mondom neki -, az eddigi tapasztalatok szerint a nyereségérdekeltségi rendszeren kizárólag a vezetők nyernek. Hogyan lesz ebből a dolgozóknak is haszna? Frank Gézáné már várta ezt a kérdést:- Nem könnyű nyereségérdekeltségi rendszerben dolgozni. De azt még véletlenül se szabad, hogy egy új bevezetésekor mindent egy lapra tegyünk fel. Mi lesz, ha megbukunk? Erre nem szabad, hogy dolgozóink rámenjenek. Lépcsőzetesen akarjuk megcsinálni.- Hogy először a mostani rendszer, a vezetői érdekeltség...- És fordítunk egyet ha bejön, és kiterjesztjük dolgozóinkra is. 3. Az is érdekel, hogy milyen bánata és öröme van egy harmincegy éves kereskedőnek. Kell-e itt Tolnán igazándiból versenyezni, hogy talpon maradjanak? Válaszai csak azoknak tűnnek szerénymunkatársaim még soha sem mondtak nekem ellent” telenségnek, akik nem ismerik ezt az üzletet, nem mindennapi vendégek itt.- Saját bolttestvéreinkkel nem, mert a mi forgalmunk a legtetemesebb. A Tolna központjában lévő és jó hírű 11 -es Népbolt élelmiszerbolttal ellenben igen. De tőlük sem félünk.- Mivel védik ki mindezt?- Éppen ővelük versenyeztünk a Fogyasztó Kiváló Boltja címért is. Szoros volt a küzdelem és nyertünk. Jól összetartó a mi kollektívánk. Tiszta a boltunk. Udvariasak vagyunk a vásárlókkal. Kell, ennél több? Mindennapi vásárlóként mondom, nem. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY dr. Nagy Ernő Forrai Gellért
