Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

líiNii. május 24. ^NÉPÚJSÁG 3 KISZ gazdálkodási szabálya­it tovább javítani — mon­dotta egyebek között, * A tanácskozás délelőtti szünetében Hámori Csaba találkozott a munkásmozga­lom jelen lévő veteránjai­val, köztük a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­ségének több vezetőjével és tagjával. * Ezután megkezdődött a vita. A délelőtti vitában felszó­lalt többek között MOLNÁR LÁSZLÓ, a Paksi Atomerőmű osztályvezetője, elmondta, hogy vállalatuk­nál, mint máshol is, az ér­telmiségiek számára gondot okoznak a munka díjazásá­nak, a lakáshelyzetnek, és a munka minőségének a fe­szültségei. Fontos, hogy ezek az alapvető feszültségek meg­szűnjenek, megteremtve a fiataloknak a jó munkakörül­ményeket, és a szociális hát­teret. Molnár László kitért arra is, hogy Pakson a jó termelési és gazdasági ered­mények kiemelkedő bizton­sági mutatókkal párosulnak. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzéseinek eredményei is igazolják: az erőmű üzeme minden tékintet- ben megfelel a nemzetközi normáknak. A délutáni vitában töb­bek közt szót kért Németh Károly, az MSZMP főtitkár- helyettese is. Németh Károly beszéde Németh Károly hozzászólása — Tisztelettel köszöntőm a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség XI. kongresszusá­nak küldötteit, valamennyi résztvevőjét, külföldi vendé­geinket. Élve az alkalom­mal, átadom Önöknek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üd­vözletét ás jó kívánságait örömmel tolmácsolom kö- szönetünket ifjú küzdőtár- sainknak a legutóbbi kong­resszus óta végzett munkáért Pártunk nagyra értékeli az ifjúsági szövetség tagságá­nak, aktivistáinak, tisztség- viselőinek elkötelezettségét, és a munkában, a tanulás­ban, a katonai szolgálatban tanúsított helytállását — mondotta elöljáróban. — A Kommunista Ifjúsági Szövetség a beszámolási idő­szak nehezebb viszonyai kö­zött is eredményesen cinig: >- zott. Közreműködött a poli­tika alakításában és valóra váltásában. Kivette részét az. építőmunkából, a szocialista eszmék terjesztéséből. Kép­viselte és védte a fiatalok érdekeit, segítette társadalmi beilleszkedésüket. Jól ol­dotta meg a párt utánpótlá­sának neveléséből rá háruló feladatokat. Volt értelme a munkának, az erőfeszítésnek. A párt ifjúsági szervezete betölti hivatását. Ugyanak­kor jogos a kritika, hogy po­litikai befolyása, aktivitása, munkájának színvonala szá­mos területen elmarad a követelményektől, vonzereje gyengült. A munka megjaví­tásának igénye — amely a kongresszust megelőző ta­nácskozásokon is erőteljesen megnyilvánult —. kifejezésre jut az előterjesztésekben, összhangban van a párt tö. rekvéseivel. A szókimondó, demokratikus, alkotó légkö­rű előikészítő viták az ifjú­sági szövetség megújulásának bíztató kezdetét jelenthetik. .Németh Károly ezután ar­ról szólt, hogy az elmúlt esz­tendőkben a nehéz feltételek között is előrehaladtunk a szocialista társadalom építé­sében. Népünk megértésének, politikai támogatásának és helytállásának köszönhetően megőriztük történelmi jelen­tőségű vívmányainkat, orszá­gunk stabilitását. Hazánk­ban létbiztonság van, az élet- körülmények — a gondok ellenére — kibírják az össze­hasonlítást a hasonló gaz­dasági fejlettségű országok viszonyaival. Mindehhez ifjúságunk is hozzájárult a maga tevékeny­ségével. Megfelelően közre­működött társadalmunk anya­gi és szellemi értékeinek gya. rapításában, illetve szorgal­masan készült választott hi­vatására. A fiatalok jelentős részt vállaltak a gazdasági munkában, a műszaki fejlesz­tésiben, különösen az elektro­nikai és a számítástechnikai programiban. Tettre készségü­ket. munkaszeretetüket bizo­nyítja — többek közt — rész­vételük a szocialista brigád­mozgalomban, a kommunista műszakokon és a társadalmi munkaakciókban. Ifjúságunk­ról kötelességeinek teljesíté­se alapján elismeréssel szól­hatunk. Még többre is képes, mint amit eddig nyújtott, ez azonban nem csak rajta mű ifk. — A képhez hozzá tartozik az is, hogy a 80-as évek első felében — a kétségtelen ered­mények mellett — nyilvánva­lóbbá váltak munkánk gyen­geségei. Társadalmunkban feszültségek keletkeztek. Romlottak egyes rétegek meg­élhetési lehetőségei. Nehezed­ték a lakáshoz jutás feltéte­lei, Ez érzékenyen érintette az ifjúságot is. Nem jó, hogy az önálló életkezdés feltéte­leinek megteremtése gyakran inkább a szülök anyagi hely­zetétől függ, semmint a fia­talok munkájától, teljesítmé. nyétöl. Ezen fokozatosan vál­toztatni akarunk. Kedvezőt­len az is, hogy növekedett a felbomló családok száma. En. nek is szerepe van abban, hogy több fiatal kerül szem­be erkölcsi normáinkkal, tör­vényeinkkel, és terjednek köztük az egészséget, a sze­mélyiséget romboló szokások. A társadalom, az ifjúsági szö­vetség nem mondhat le ezek­ről a fiatalokról sem, értük is küzdeni kell. Ezzel összefüggésben hang­súlyozom, hogy az ifjúság ne­velése az egész társadalom feladata. De a család szere­pe meghatározó abban, hogy a felnövekvő nemzedék szem­lélete, magatartása, társada­lomhoz való viszonya hogyan alakul. A családok többsége eleget tesz kötelezettségeinek. Nem ritka azonban, hogy a szülők elhanyagolják gyer­mekük nevelését, vagy — ami legalább annyira rossz — agyonkényeztetik őket. Ügy tűnik, hogy ez az emberiség történetének vissza-vissza- térő problémája. Ma is idő­szerű az arisztotelészi mon­dás: „Azok a szülők, akik ne­velték is gyermekeiket, na­gyobb megbecsülésre érdeme­sek, mint azok, akik csupán viliágra segítették őket: mert az utóbbiak csak az élet le­hetőségét, az előbbiek viszont a szép élet lehetőségét bizto­sították számukra”. Kétség­telen, hogy ma is feladatunk a szülői felelősségérzet növe­lése. A fiatal nemzedék poli­tikai szervezetétől is joggal várja el a párt és a társada­lom, hogy álljon ki a megfon­tolt háziasságkötésért, a har­monikus családi életért, a gyermekek felelős vállalásá­ért. — A párt XIII. kongresz- szusán kijelölt társadalmi program megvalósítása el­képzelhetetlen az ifjúság kezdeményező, cselekvő rész­vétele nélkül. Meggyőződé­sünk, hogy a gazdasági fej­lődés tervbe vett élénkítése és az életszínvonal szolid emelése, amelyet a gyor­sabb műszáki haladással, a szervevzettebb, hatékonyabb munkával kell megalapozni, kifejezi a magyar ifjúság érdekeit is, találkozik a fia­talok nagy többségének tö­rekvéseivel és támogatásá­val. Üjiabb erőfeszítéseket igénylő feladat vár ránk: lendületet kell adnunk a gazdasági építőmunkának. A népgazdaság fejlődése ugyan­is a múlt évben megtorpant, a kongresszusi program megvalósítása a lehetséges­nél lassabban halad. Ennek kétségkívül vannak általunk nem, vagy alig befolyásolha­tó okai is. A legfontosabb ok azonban munkánk fogyaté­kosságaiban, az irányítás és a végrehajtás gyengeségei­ben, következetlenségeiben keresendő. Az egyén és a közösség boldogulásának egyaránt fel­tétele, hogy érzékelhetően növeljük az egyéni és a kö­zösségi teljesítményeket. El­sősorban arra van szükség, hogy a párt-, az állami- és a társadalmi irányító szervek­ben, vállalatainknál, szövet­kezeteinkben, intézményeink­ben jól szervezett, fegyelme­zett, hatékony legyen a mun­ka. A fiatalok is kapjanak felkészültségüknek megfele­lő, képességüket próbára te­vő feladatott. A magasan képzett, friss tudással ren­delkező fiatal szakemberek legyenek kezdeményezők a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában. A népgazdaság intenzív fejlesztésének meggyorsítása, jövedelmezőségének javítása az egész társadalom erőfeszí­tését igényli. Megköveteli gazdaságirányítási rendsze­rünk tökéletesítését, az em­beri alkotókészség kibonta­koztatását. Az ifjúságnak na­gyobb szerepet kell vállalni abban, hogy megfelelő vá­laszokat tudjunk adni a tár­sadalmi, gazdasági fejlődés által nekünk szegezett kér­désekre. Ha minden rendel­kezésünkre álló erőforrást ésszerűen hasznosítunk, az elegendő lesz a kitűzött cé­lok eléréséhez. Ez annak is feltétele, hogy a párt és a kormány törekvéseivel össz­hangban javuljanak a fiata­lok önálló életkezdésének anyagi lehetőségei. Az erre fordítható erőforrások min­denekelőtt a lakáshoz jutás és a gyermeKievelés támoga­tását szolgálják. Előre csak akkor léphetünk, ha az anya­gi alapokat megteremtettük. A sorrendet mindig be kell tartani. H,a az élet- és muntoakö- rütményekfoen változást aka. runlk elérni, akkor mindenütt szigorú önvizsgálatot kell tar­tani, s erősíteni kell a rendet, a szervezettséget, javítani a termelést, a szolgáltatások minőségét, emelni a munka kulturáltságát. Ez olyan köz­felfogás és érdekeltségi rend­szer kialakítását is szüksé­gessé teszi, amelyben vitatha­tatlanul első helyre kerül a fegyelmezett, jó munka. A fe­lelős politikai gondolkodás, cselekvés és az anyagi ösztön­zés együttes erejére kell tá­maszkodnunk. Fontos, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, az ifjúkommunisták kö­vetkezetesen lépjenek fel a munka, a tudás, a tanulás na­gyobb megbecsüléséért, a fe­lelősségtudaton, a közösség szolgálatán alapuló magatar­tás fejlesztéséért. Hazánkban azok a fiatalok alkotják a többséget, akik jobbra törekszenek. Megvan az erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy fellépjenek a fegyelme­zetlenek, a közösség kárára élősködők, az önpusztító élet­módot folytatók ellen. Kevés csők felháborodni a visszás­ságokon. Mindenkinek a ma­ga módján tennie is kell el­lenük. Egyetlen nemzedék tagjai sem menthetők fel az alól a kötelesség alól, hogy a közösséget szolgáló jó ügyéit küzdjenek, meggyőződésüket nyíltan hirdessék. Együtt kell akarnunk, hogy a hanyag munka, a lélektelen ügyinté­zés, a tisztességtelen magatar­tás senki számára ne legyen kifizetődő. — A KISZ tevékenységének fejlesztési irányai a taggyűlé­seken, a küldöttgyűléseken ki­alakultak, a kongresszusi do­kumentumokban megfogal­mazódtak — állapítottak meg a párt főtitkárhelyettese. — A párt támogatja ezt az irányvételt. Helyes célnak és fontos törekvésnek tartja az ifjúsági szervezet politikai jellegének további erősítését, a fiatalabb korösszetétel ki­alakítását, a fiatalosabb stí­lus meghonosítását, az egyes rétegek és korosztályok sajá­tosságainak figyelembe véte­lét, valamint a demokratiku­sabb működési rend megte­remtését. A politikai jelleg erősítése ugyan nem új követelmény, de a mai helyzetben ennek fokozott a jelentősége. Már a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség létrehozásának idején is az volt az alapelv, hogy a párt ifjúsági szervezete a po­litikailag elkötelezett, öntu­datos fiatalokat tömörítse so­raiban. A párt helyesli, hogy a KISZ magas politikai és er­kölcsi követelményeket állít tagsága elé. Fontos, hogy na­gyobb figyelmet fordítson a munkához, a tanuláshoz va­ló megfelelő viszony, a közös­ségi szellem kialakítására, az eszmei és a politikai nevelés­re, nemzeti történelmünk ré­széként a kommunista moz­galom törekvéseinek, harcai­nak alaposabb megismerteté­sére. A felszabadulás óta eltelt időszak legfontosabb tapasz­talata, hogy hazánk felemel- kedésénék, népünk, s benne az ifjúság boldogulásának egyetlen járható útja van: a szocializmus, amelynek építésében eredményesen részt venni egyet jelent a nemzeti érdekek szolgálatá­val. A párt, a KISZ, az egész társadalom feladata, hogy erre felkészítse a fiatalokat. A KISZ-nek fontos hivatá­sa, hogy ápolja nemzeti ha­gyományainkat, tudatosítsa a tagsággal, az ifjú nemzedék­kel: a hazafiság nem egysze­rűen nemzeti hovatartozá­sunk büszke vállallása, ha­nem egyúttal cselekvés és küzdelem a haza, a szocializ­mus ügyéért. A hazaszeretet­től idegen a nacionalizmus, de rokon vele a népek közötti barátság ápolása, a szolida­ritás az elnyomottakkal. Szükségesnek tartjuk, hogy a KISZ egész tevékenységé­ben, a programjaiban, a szervezeti és irányítási rend­szerében jobban igazodjon az egyes rétegek és korosztályok igényeihez és sajátosságaihoz. Fel szeretném azonban hívni a figyelmet arra is, hogy van­nak alapvető normák, mint például a szocializmushoz, a párthoz, a munkához való Viszony, a közéleti felelősség- vállalás, amelyek minden ré­tegre egyaránt érvényesek. Nagy visszhangot váltott ki, hogy a KISZ a jövőben a fiatalabb korosztályokra, elsősorban a diákokra, a pá­lyakezdőkre és a csa'ládala- pítőkra kívánja összpontosí­tani figyelmét. E törekvés körül ma még senk a félre­értés. Mi úgy látjuk: hibás volt az a felfogás, amely sze­rint az ifjúság fogalma ki­terjedt a lakosságnak majd­nem a felére, s ahhoz a gya­korlathoz vezetett, hogy meg­lett emberek ügyeit-gondjait ifjúsági problémaként kezel­tük. Ezen változtatni aka­runk. Természetesen az ifjú­sági korhatár nem szabható meg mereven, hiszen az egyes rétegek helyzete eltér egymástól. Nem arról van szó, hogy az ifjúsági szövet­ségben örömmel dolgozó 26 év felettiektől meg kellene válni. Ellenkezőleg, az ő munkájukra, tapasztalatukra a jövőben is építeni kell. Arra van szükség, azt kell elérnünk, hogy a mostaninál korábbi életszakaszban segít­sük a fiatalok önállósulását, felelősségvállalását, és meg­honosítsuk az ezt elősegítő szemléletet. A korhatár körüli viták Okát szerintem abban is ke­resni kell, hogy a fiatalok szá­mára nehezen nyílik meg az út a közélet más területei fe­lé. Ezért elengedhetetlen, hogy a társadalmi szervezetek és mozgalmak sokkal nagyobb figyelemmel és felelősséggel foglalkozzanak az ifjúsággal. Elsősorban a szakszerveze­tektől és a Hazafias Népfront­tól várjuk, hogy jobb és ered­ményesebb politikai munkát végezzenek az ifjúság köré­ben, megteremtve ennek szer­vezeti feltételeit. A tömeg­szervezetekben dolgozó kom­munisták fontos feladata, hogy meggyorsítsák ezt a fo­lyamatot. — Belső körülményeinket döntően magunk alakítjuk. Nem hagyhatjuk azonban fi­gyelmen kívül a világban zajló politikai, gazdasági fo­lyamatokat sem, amelyek ja­víthatják, de ronthatják is terveink, elképzeléseink meg­valósításának feltételeit. Szá­munkra az a legfontosabb, ami az egész emberiség szá­mára is létkérdés: a béke megőrzése. Mi a béke párt­ján állunk, mert a béke az életet jelenti, társadalomépítő programunk valóra váltásá­nak, a fejlődésnek, az előbbre jutásnak a lehetőségét hor­dozza magában. Mindent, ami rajtunk múlik, megteszünk érte. Népünk békéje, biztonsá­ga, hazánk függetlensége, szo­cialista építő munkánk foly­tatása érdekében a nemzet­közi küzdőtéren együtt lé­pünk fel a Szovjetunióval, a szocialista országokkal. Esz­méink közösek, alapvető cél­jaink azonosak, barátságunk szálai erősek. A Magyar Nép- köztársaság kiegyensúlyozott kapcsolatokra, kölcsönösen előnyös együttműködésre tö­rekszik a más társadalmi be­rendezkedésű országokkal is. Együttműködünk, összefogunk minden olyan józanul gondol­kodó politikai erővel, amely (kész cselekedni a békéért. A szélsőséges imperialista körök a fegyverkezési verseny erőltetésével, a katonai erő­fölény megszerzésére irányuló próbálkozásaikkal, a szo­cializmus ellen indított ideo­lógiai keresztes hadjárattal, a gazdasági kapcsolatok kor­látozásával rontani akarják békés építő munkánk felté­teleit. Azok az erők, amelyek­nek érdekük fűződik a fegy­verkezésihez, még a csernobili szerencsétlenséget is arra igyekeznek kihasználni, hogy politikai tőkét kovácsoljanak maguknak. Nyilvánvaló kísér­let ez arra, hogy eltereljék a figyelmet azokról a szovjet békekezdeményezésékről, amelyek az egész világon kedvező visszhangot váltot­tak ki. A béke ügyét szolgáljuk, amikor támogatjuk a törek­véseinkkel, nemzeti érdeke­inkkel összhangban álló, nagy horderejű szovjet lesze­relési javaálatokat. Ezek vi­lágossá tették, hogy a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés országai készek az együtt­működésre, nem akarnak diktálni senkinek, nem tör­nek erőfölényre, de ezt má­soknak sem engedik meg. 'Mi őszintén azít akarjuk, hogy a fegyverkezés helyett tárgyaljunk, és olyan megál­lapodásokat kössünk, ame­lyek minden országnak egyenlő biztonságot teremte­nek a fegyverzet alacso­nyabb szintjén. Ehhez a má­sik fél politikai akarata is szükséges. A viliágbéke kö­zös szavatolása a legna­gyobb jótétemény lenne az emberiség számára. Az if­júság különösen érdekelt eb­ben. Nagyra értékeljük azt a szerepet, amelyet a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség vál­lal a béke és a leszerelés ügyének előmozdításában, a társadalmi haladásért har­coló erők -támogatásában, a világ fiataljai barátságának és együttműködésének erő­sítésében. Továbbra is töre­kedjen erre, vállaljon szoli­daritást mindazokkal, akik az imperializmussal szemben a társadalmi felemelkedé­sért, a békéért küzdenek. Németh Károly végezetül hangsúlyozta: — Pártunk a jövőben is mindent megtesz annak érde­kében, hogy a felnövekvő nemzedékek megtalálják he­lyüket társadalmunkban, és folyamatosan bekapcsolód­janak a munkába, a politi­kai, közéleti tevékenységbe, a vezetésibe. A párt bízik a magyar ifjúságban, épít és számít elkötelezettségére, tudására, tettrekészségére. Az ifjúságot történelmi vív­mányaink megőrzésére és fejlesztésére, hazánk gyara­pítására, a szocializmus to­vábbi építésére hívja. Kongresszusi gyermek SZABÓ BÉLA, a KISZ Békés Megyei Bizottságá­nak első titkára friss hír­rel kezdte felszólalását: bejelentette, hogy megszü­letett a „kongresszusi gyer­mek”. Három kilós és Zsoltnak hívják. Emlékez­tetett arra, hogy a mandá­tumvizsgáló bizottság je­lentésében szerepelt: az egyik küldött-társunk, Va- lastyánné Vízhányó Júlia igazoltan van távol — a szülőszobán. Nos, nem kel­lett soká várni az örömteli eseményre. A résztvevők nevében az édesanyának és kisfiának jó egészséget kí­vánt. RÁKÓCZI ANDRÁS, a Kisvárdad Városi Tanács el­nökhelyettese, a mandátum- vizsgáló bizottság elnöke tet­te meg szóbeli jelentését a kongresszusnak. A bizottság megálllapította, hogy a kong­resszusi küldöttek megvá­lasztása demokratikusan tör­tént. A megyei és fővárosi küldöttgyűléseken 723 kül­döttet választottak meg, 65 küldöttet pedig közvetlenül nagyüzemi és tanintézeti kül­döttgyűléseken. A küldöttek átlagéletkora 26,5 év. Közöttük — a KISZ kongresszusai történetében először — már nincs 1957-es alapító KISZ-tag, de a meg­hívottak és az elnökség so­raiban természetesen van, KÁLMÁN ZSUZSA, a Magyar Rádió KlSZ-bizott- ságának titkára a fiatal ér­telmiségiek helyzetének né­hány jellegzetes problémá­ját vetette fel. Kálmán Zsuzsa felszólalá­sa után a kongresszus befe­jezte első napi munkáját. Szombaton a beszámolók fe­letti vitával folytatódik a tanácskozás. A megyei pártbizottságok vezetőinek találkozója A tanácskozás szünetében, a kora délutáni órákban Hámori Csaba találkozott a megyei pártbizottságoknak a kongresszuson jelen lévő első titkáraival és munkatársai­val. A kötetlen, elvtársi lég­körű beszélgetésen jelen volt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, valamint Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. A résztvevőket köszönt­ve, Hámori Csaba hangsú­lyozta: a megyei pártbizott­ságok jelentős támogatást nyújtottak a KISZ előtt álló feladatok megoldásához. E hatékony segítségre a jövő­ben is számít az ifjúsági szer" vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents