Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
A KÉPÚJSÁG 1986. május 24. Gyermeknapon Május nemcsak a természetben, de emberi közösségünk ünnepnapjaiban is a legcsodálatosabb hónapunk, emberségünket leginkább kifejező emléknapjaival. Első napja a munkás emert köszönti. A munkál, amely emberré tett, társadalommá szervezett, amely legfontosabb kötelességünk és legiagazabb emberi jogunk. Május első vasárnapja az édesanyáké, a mindig megújuló életé. Az életadóké, akiknek minden világra született ember hálával, szeretettel adós. Es május a gyermekeket köszöntő ünnepnappal köszön el az utolsó vasárnapon. Ilyenkor nálunk az egész város, a felnőttek minden figyelmes szeretete, örömet adó ötlete a gyermekeké. Okét köszönti a felnőtt társadalom a földnek azokon a szerencsés tájain, ahol tudatos érték, kincs a gyermek, ahol adottak a gondtalan, vidám és harmonikus fel- nőttéérés feltételei. Szülők, nevelők, tanárok — programok, játékok, műsorok szervezői — igyekeznek már jóelőre készülvén, hogy emlékezetessé tegyék, felejthetetlenné vará zsolják a rájuk bízottak számára ezt az értük való napot. Azt a májusi vasárnapot, amely immár huszonhét esztendeje, az ENSZ 1959-es nyilatkozatának értelmében világszerte az övék. „Az emberiségnek kötelessége a gyermekeknek önmagából a legjobbat adni” — fogalmaz az ENSZ nyilatkozata. Mert, hogy milyen lesz a holnapi világ, a mai gyermekek felnőtt társadalma, azért a felelősség a miénk, a mai felnőtteké. Szülőké és gyermekteleneké, közügyekben munkálkodó és magukba húzódóké, politikusoké és tudósoké, közösségi embereké és mások sorsa iránt közönyöseké. Három - milliárd mai felnőtt emberé. Felelősség, a szeretet és gondoskodás felelőssége a másfélmilliárd mai gyermekért. Mert szomorú tény — már-már szomorú közhely —, hogy a föld mostohább vidékein évente húszmillió kisgyermeknek kell meghalnia azért, hogy nem jut számára elég élelem, tiszta ivóvíz, életmentő orvosság. Hiányoznak életéből a legelemibb létfeltételek. Tudjuk: a nyomorúságnak, a társadalmi mellőzöttségnek, a tudatlanságnak és a háborúknak legtragikusabb kiszolgáltatottjai a védtelen kisgyerekek. De nemcsak az anyagiak hiánya, a szeretethiány is pusztító veszedelem. S ez utóbbitól olykor szenvedniük kell a mi, anyagi nyomorúságtól megkímélt gyermekeinknek is. A meg nem értettség, a nemtörődömség, az önzés is lehet a mai gyerek holnapi sorsát tragikusan meghatározó veszedelem. A gyerek a mindenkori társadalom legdrágább értéke, a jövőhordozó. A remény, hogy lesz élet — hinnünk kell, hogy mind teljesebb és emberhez méltóbb élet — akkor is, ha mi már nem leszünk. Talán senki nem fogalmazta meg szebben és pontosabban magyar nyelven, mint Ady Endre, hogy mit jelent számunkra a gyermek: •>A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala. A gyermek, a gyermek, ö lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene... A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket elkoptatott, az életet... Nagyon bűnösek a nagyok, amikor elfelejtik, hogy ők is voltak kicsinyek. Meg kell érteni a gyermek- leiket, s óvó, bizalmas társul kell odaadni neki a mi voltaképpen egyazon, csak éppen terjedelmesebb fel- nöttlelkünket.” Ady a századelőn írta ezeket a sorokat. Máig érő a figyelmeztetés: túl az ünnepnapokon, a figyelmes kedveskedés pillanatnyi gesztusain, a gondoskodó, a felelősségteljes szeretet gyermekeink minden hétköznapjára érvényes, természetes joga. Ám ebbe a gondoskodó szeretetbe az is beletartozik, hogy kinek-kinek meg kell tennie minden tőle telhetőt azért, hogy holnap, holnapután is lakható legyen a földgolyó. RAB NÓRA Néha nem is ax a baj, ami miatt jönnek... A tanácselnök egy fogadónapja Dombóvár Város Tanácsának elnöke, Vidóczy László minden hónap első hétfőjén tartja fogadónapját. Sokan panasznapnak hívják, mert ilyenkor a tanács ügyfelei véleményt mondhatnak az elnöknek az apparátus munkájáról, elpanaszolhatják sérelmeiket is, amelyek eljárás, ügyintézés során érték őket. A panasznap hivatalosan délután egytől hatig tart. A valóságban néha már tizenkettő után elkezdődik, és ad- ' dig tart, amíg ügyfél várakozik a folyosón. & Amikor megérkezünk, az elnök nincs a szobájában, osztályvezetői értekezlet tart reggel kilenctől. Vidóczy László I fél egykor ér vissza, mielőtt' kezdene, „leszalad" ebédelni. A titkárnőtől, Cser Ferenc- nétől megtudom, hogy általában már negyed tizenkettő körül gyülekeznek az ügyfelek. Az érkezők feliratkoznak, így nincs vita a sorrendnél. — Mik a tapasztalatai a fogadónapokról, innen, az előszobából ? — Legtöbben lakás miatt jönnek, de sokan jönnek csak felvilágosításért. Megjön az elnök, bemegyünk tágas, világos szobájába. Az íróasztallal szemben két szék várja az ügyfeleket. A hölgy, aki elsőnek belép, már az ajtónál elsírja magát. Építési bírságot róttak ki rá, nem kis öszeget. — Mit tegyek, elnök elvtárs? Most építkeztünk, tele vagyunk részletekkel, havi nyolcszáz forintunk marad a megélhetésre, most itt ez a bírság is. Az elnök telefonál, érdeklődik a részletekről az illetékes szakigazgatási szervnél. — Nézze, kedves asszonyom — mondja —, az ön esetében nem tanácsolom a fellebbezést. Azt javaslom, hogy írjon részletfizetésre kérelmet. így talán tudunk segíteni. Az asszony elmegy. — Sajnos, gyakran csak akkor fordulnak hozzánk, amikor már késő. Tulajdonképpen panasznap — Sokszor későn jönnek — Ma a lakásügyek uralkodnak — Az elnök: sok minden itt csapódik le. — Sokszor azt gondolják, hogy én valahogy az „apparátus felett” orvosolhatom a problémát. Ezt a hölgyet és családját jól ismerem, jóra- való emberek, az utcájukban ő kezdeményezte társadalmi munkában az útépítést. Ám. a szabályok mindenkire vonatkoznak. A következő ügyfél fiatat nő. Kisbabát várnak, de .. . — Mi a baj? — Együtt lakunk a szüleimmel. A hellyel nincs is baj, de a nevelőapám.., Rendszeresen berúg, zaklatja a családot, randalírozik. Oda szüljek én gyereket? Októberre várjuk .. . — Ne keseredjen el. Egy hónapon belül készül el a tanácsi lakásra jogosultak névjegyzéke. Menjen el az illetékes bizottsághoz, nekik is mondjon el mindent. Biztos vagyok benne, hogy figyelembe veszik az indokait. — Amikor a kismama távozik, Vidóczy László elko- morodik. — Látja, ez az igazán bosszantó: ott a szép, nagy lakás, élhetnének együtt békésen. Úgyis annyit beszélünk több generáció együttélésének. hasznáról... Egy ember, jelen esetben a nevelőapa azonban mindent tönkre tehet. Az alkoholizmus romboló hatása itt aztán igazán érződik. De erről napestig lehetne beszélni. Az ajtón időközben idős hölgy tipeg be. Az üdvözlésből kitűnik, régi ismerős. — Rég láttam, hogy tetszik lenni? — Az influenza a szívemre húzódott, meg tüdőgyulladást is kaptam. Bizony nem sok kellett volna, hogy egy nyugodt helyre kerüljek. Örökre. A néninek a szomszédaival vannak összeütközései. Sajnos, nem először. Felette laknak, zajonganak, zörögnek. Az idős asszony elpanaszolja, hogy múltkori figyelmeztetés után még inkább elmérgesedett a helyzet. — Jövőire kezdik a körülbelül húsz lakásos idősek házát építeni — szól közbe az elnök. — Előreláthatóan 1988-ra lesz kész. Ott rnind- den bizonnyal önnek is jut lakás. Addig is azt ajánlom, keressen olyan cserepartnert, aki garzonban lakik, és nagyobbra szeretné elcserélni. A néninek tetszik az ötlet. nekíiviidámodva indul haza, de előtte még hosszan beszélgetnek, régi, közös ismerősökről. Úgy tűnik, a néninek erre van igazán szüksége, leginkább a magány bántja, nem is annyira a szomszédok... Az elnökre nézek, a szemén látszik, ő is erre gondol. Beszélget hát türelmesen, pedig kint még sokan várnak. A belépő fiatalember igen -magabiztos, rágalmazásért jelentették fel. A lefolytatott eljárást sérelmezi, igen öntudatosan. Hosszan meséli az esetet, néha az látszik, hogy maga sem hiszi, amit mond Értetlenül nézzük: — Végül is mît akar? Panaszt tenni? — Új eljárást, új bizonyítékokait! — Nyugodjon meg, részletesen utána fogunk nézni az ügyének. Viszontlátásra! Tűnődve pillant a férfi után, aztán a telefonkagylóért nyúl. Utasítja az illetékes ügyintézőt, hogy a legapróbb részletekig ellenőrizze az ügyet. A soron következő öreg néni asztmásán lélegzik, nehezen jár. — Le se üljön, tessék menni a kiutalásért! — mondja neki az elnök. A néni igen örül, iparkodik az ajtó felé. — Garzont kapott a néni, takarítónő a kórházban. A gyerekei kisemmizték, másfél éve nővérszállón lakik, most végre megoldódott a gondja. Fél négy. A fenti esetek kitagadottak, de talán a legjellemzőbbek ezen a fogadóórán. Volt olyan ügy, amiről kiderült, nem egyszerű „tyúkpör”, hanem akár a gazdasági rendőrségnek is érdekes lenne utánajárni Mutattak be garmadával bizonyítékokat, rendeztek látványos jeleneteket. Vidóczy László végig türelemmel hallgatta ügyfeleit, diplomatikusan, jó érzékkel győzte meg őket, ha arra volt szükség. Sokszor kitalálta a kimondatlan gondolatokat is. Hoztak neki közben meghívót társadalmi eseményre, „beugrott”’ á'kórház főorvosa a gunarasi gyógyfürdő ügyében. Fáradtság nem látszott rajta, végig figyelt, ha kellett szorgalmasan jegyzetelte az elhangzottakat. — Közepes nap ez a mai — mondja. — Most kirívóan sok a lakásügy,- ennyire azért nem uralkodik más fogadónapokon. Ami ilyenkor elhangzik, beírom a panaszkönyvbe, megjelölve, milyen intézkedést követel. Hosszú évek tapasztalatai alapján mondhatom, az elhangzott panaszoknak körülbelül 10 százaléka olyan, amiben újra el kell járni, vagy legalábbis jobban utána kell nézni. — Sok az olyan ügy, hogy is mondjam, ami nálunk lecsapódik csak ... Például a sok csonka család gondja, új lakásproblémákat vet fel. Az egész országnak, de nekünk is óriási gond ez. Csodákra az apparátus sem képes, jómagam is csak tanácselnök vagyok... Néha ezt, úgy tűnik, elfelejtik az ügyfelek. Holnap átnézem, átgondolom a ma elhangzottakat. Ami nem hozzám tartozik, azt átadom az illetékes előadónak. — Nem fárasztó egy ilyen nap? — Ez a munkám. Amikor vállaltam a funkciómat, ezt is vállaltam. Örülök, hogy sokan jönnek, mert ez azt is mutatja, hogy az embereknek bizalmuk van hozzám * Azon a hétfőn fél ötkor a huszonharmadik ügyfél távozott. Kint a folyosón még hosszú sorban ültek, meghallgatásra várva. Közepes forgalmú fogadónap volt. Wenter Mariann A könyv ünnepe Tolnában (I.) „... mert a Könyv is Elet, és él mint az Ember — így él: emberben a könyv, s a Könyvben az ember." (Babits Mihály) Hosszú idő telt el azóta, hogy Supka Géza, a sokoldalú, tudós, publicista nagyszerű kezdeményezésére megrendezték az első könyvnapot, melynek célját az ötlet szülője így fogalmazta meg: „ ... az évnek egyik napján — lehetőleg a tanév vége felé, az iskolai év befejezése előtt néhány héttel — az ország minden városában és falujában könyvnap rendez- tessék ... Hogy ezen a napon a könyv, az írás, és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára — éspedig ingujjban, közvetlenül, bohém formában. Legyen ez a nap a könyv, a tudás, a kultúra ünnepe, amely ünnepnap évről évre megismétlődne. Mindenkor eredeti, friss, mulatságos és értékes formák között hívja fel a magyarság figyelmét a könyv fontosságára, a nemzet jövője szempontjából .. . Állapítsák meg a kiadók ezen a napon, hogy mindegyikük a maguk adta keretein belül mennyire vitte előbbre a magyar könyv dolgát.. Kortárs magyar irodalmunk népszerűsítésének e kiemelkedő napjai, eseményei, rendezvényei nemcsak formájukban, de tartalmukban is sokat változtak, gazdagodtak az elmúlt időszak alatt. Megyénkben is — az országos példákhoz hasonlóan — a kezdeti időszak könyvnapjai, könyvkereskedői „akciónapoknak” számítottak, amikoris sok kereskedőnek ügyes propagandával sikerült.nagy könyvforgalmat bonyolítania. Ilyenek voltak Rosenbaum Ignác paksi könyvkereskedő évente ismétlődő könyvvásárai. A paksi „hazafias” könyvnapok bevételét jótékony célra, a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Intézet javára fordították. Benedek Marcell így emlékezik az 1935. évi — ahogy ő írja — legszebb könyvnapi eseményre: „A régi magyar szellem' legszebb megnyilatkozása volt ez a paksi könyvnap, s csak meghatottsággal gondolhatunk vissza reá. Rosenbaum Ignác üzlete előtt díszes sátor, magyar írók képével, olvasásra bíztató, nyomtatott jeligékkel, virággal és zöld lombbal ékesítve. Magában a sátorban a város legszebb leányai és asszonyai. Körülötte iskolásgyermekek. Az üzletből kilép Gál János apátplébános és gyönyörű, megindító beszéddel fogadja a budapesti vendégeket, akiknek előbb két magyarruhás leányka virágot nyújtott át. Megjelennek a sátorban dr. Kor- niss István főszolgabíró vezetésével a járás jegyzői, ákiknek aznap volt értekezletük; Tarisnyás Gerő, Paks főjegyzője, dr. Tél Ferenc, a Stefánia Szövetség főorvosa, és még sokan. Együtt van a község és a járás intelligenciája, olyan lelki és szellemi egységben, aminőt régóta sóhajtva kerestünk Magyar- országon. És mindez: a magyar gyermekek jólétéért, s a magyar könyvért. Ez a két cél összekapcsolta az embereket.” A 30-as évek könyvkereskedelmi középpontú könyvnapjait — ha ritkábban és rendszertelenebből js, mint ma — színesítették már megyénkben irodalmi rendezvények, helyi írók vagy műkedvelő versmondók, dalárdák és Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kör tagjainak előadásai. A Tolna megyei Újság is megemlékezett arról a sikeres irodalmi délutánról, melyet 1930. május 20-án rendeztek a szekszárdi megyeháza nagytermében Szederkényi Anna írónő, Bodnár István helyi és Gáspár Jenő erdélyi költő közreműködésével. Ugyancsak a megyei sajtó adja hírül a paksi könyvnapok emlékezetes eseményét; az 1938-as könyvsátornál Benedek Marcell felesége kíséretében, 1939-ben pedig Tamási Áronnal együtt dedikált az olvasóknak. A háború nyomasztó éveiben műsoros irodalmi rendezvények nem köszöntötték a könyv ünnepét, de a könyv- kereskedők továbbra is lankadatlanul propagálták a korabeli magyar könyvtermést. Az egyre emelkedő számú nacionalista művek mellett sok igazi érték jelent meg Illyés Gyula összegyűjtött versei, Ady Endre összes versei, József Attila versei és műfordításai Cserépfalvi kiadásában, Petőfi, Arany, Móricz, Kassák, Benedek Marcell művei, Magvető antológia. A felszabadult ország építésének minden erő egyesítését megkövetelő napjaiban — az átmeneti időszakra jellemző kiadási, szervezési nehézségek közepette — is megtartották a könyvünnepet. Az 1945. évi „szabad könyvnapokon” először jelentették meg legálisan a marxista szellemű politikai, tudományos és ismeretterjesztő könyvek sorát a kiadók. Ekkor már alakulóban volt egy új olvasói réteg, akik — az olvasás „elemi iskoláját” járva — most fordultak először a könyvek, a nekik szóló irodalom felé. 1947. júniusának első napjaiban Budapest és a vidék könyvünnepét Mihályfi Ernő miniszter méltatta, és Arany János 100 éve megjelentetett Toldijának évfordulója tette egyedivé. A kiadók az új, olcsó könyvekkel kivonultak az utcára, ahol Arany és Petőfi versei találtak leghamarabb gazdára. A Tolna megyei Hírlap szerint a szekszárdi könyvsátrakban is élénk érdeklődéssel válogattak az olvasók az alkalomra megjelent Lukács György, Nagy Lajos, Gergely Sándor, Benjamin László, Kónya Lajos művei közül. Elekes Eduárdné Lóridon Ilona
