Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

1986. május 21.

Képújság 3

Üdítő-e ez üdítőhelyzet?

A piaci viszonyok erősítése, a vállalatok közötti verseny fokozása gazdasági irányításunk meg-megtorpanó. majd ismét nekilendülő reformfolyamatában nagy hangsúlyt kap. Tudjuk mindannyian, hogy a fogyasztó kegyeit kereső termelő, forgalmazó, szolgáltató vállalatok minőségben, árban, választékban megnyilvánuló versenye valamennyiünk érdekét szolgálja. Azaz szolgálná. A piac szabályozó erői ugyanis nagyon korlátozottan hatnak, s az eladók sem „állnak sorban” a vevőért. Ezért a versenynek a számunkra, vevőkre gyakorolt üdvös hatásaival csak ritkán találkozunk. Amikor — tekintettel a közelgő szezonra — az üdítőitalokkal való ellátottság felmérésére indultam, ilyen, szinte kivételes piacra reméltem betekintést nyerni.

Kóla, Sztár, Fanta, Gyöngy. Márka, Alföldi, Traubi — és ezzel még nem is ér véget a megyénkben forgalomban lévő üdítőital-fajták sora. Nem beszélve arról, hogy némelyik népes családot alkot, öthatféle ízesítésű tagjával. Feltétlenül meg kell említeni az egyre kedveltebb, egészségünkre is kedvezőbb hatású, szénsavmentes üdítőitalokat is. Ezeknek szintén több — szűrt és rostos, dobozos és üveges kiszerelésű, hazai és külföldi termelőktől származó — változatát fogyaszthatjuk.

Tolna megyében az utóbbi években a kiskereskedelem által eladott évi 63—65 ezer hektoliter üdítőital tehát széles választékot jelent, több termelőtől. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a megyében a három, nagyobb mennyiséget forgalmazó vállalat — a Szekszárdi Borászati Közös Vállalat, a Mezőgazdasági Kombinát, a Söripari Vállalat — mellett több Füszért, pincegazdaság, állami gazdaság is kínál üdítőitalt a kiskereskedelmi egységeknek, a várakozásom az üdítőitalok piacán mutatkozó versenyről aligha volt túlzott.

A szekszárdi „160-as alatti” ABC-ben az üdítők valóban széles választékát találtam. Kurucz Béláné üzletvezetőtől megtudtam, hogy a kínálattal általában elégedett mind választékban, mind az űrtartalmat (2 deciliteres, 1 literes) illetően. Gyakoribb hiány csak a vásárlók által nagyon kedvelt (?) kólából mutatkozik.

A megyeszékhelyen egyedül ez az üzlet árusítja a Békéscsabán gyártott

Schweps üdítőital-családot. Az üzletvezető elmondta, hogy a nagy távolságból adódó tetemes szállítási költség miatt egyszerre nagy mennyiséget érdemes csak hozni, a göngyöleget is csak ritkán lehet visszaküldeni a termelőhöz. Ez viszont az amúgy is kicsi tárolókapacitást jelentősen leköti, kedvezőtlenül hat a készletekre és a forgóalapra is.

Nagyon jónaK tartaná az üzletvezető, ha egy forgalmazó vállalná a Schweps Tolna megyeben történő terítését. Ezzel a forgalmuk ugyan csökkenne, de gondjaik is mérséklődnének, a vásárló pedig egyértelműen jól járna. Esetenként beszerzési nehézségek mutatkoznak a Balatonboglári Á. G. szűrt, szénsavmentes üdítőjénél.

„A hazai termékek közül esztétikus, korszerű csomagolásával kiemelkedő, béltartalmát’ tekintve is kedvelt üdítőt gyakran hiába keresik a vásárlók üzletünkben” — mondta Kurucz Béláné.

Nem szenved viszont hiányt ebből a termékből a Skála — tudtam meg Fehér Lászlótól, a Skála ABC üzletvezetőjétől. Nagyobb

mennyiség értékfjtüése viszont a borsosa)»^ ár miatt nem lehetséges. A Skála számára többnyire csak a literes Pepsi-Cola beszerzése a gond, miután Coca-Colából az új forgalmazó belépésével javult az ellátás.

Nagyobb választékot igényelne viszont a vásárló — és az üzletvezető — diabetikus készítményekből.

— Van-e, értékelhető-e az üdítőitalokat termelő, forgalmazó vállalatok közötti verseny? — kérdeztem végezetül beszélgetőpartnereimtől. Válaszuk szinte egybehangzó volt:

— Verseny? Igyekezetről valóban beszélhetünk... A rendeléseket igyekeznek minél előbb teljesíteni, a sok gondot okozó göngyöleget rendszeresen visszaszállítani. Van olyan szállító is, aki

kevésbé kelendő termékét néha árengedménnyel adja, de ez ritkaságszámba megy. Árversenyről tehát szó sincs.

Sajnos, nem kapnak a kiskereskedelmi egységek a munkájukat jelentősen megkönnyítő, a forgalmat feltehetően növelő hűtőberendezést. Néhány üdítőből pedig, amint láttuk, kielégítetlen kereslet jelentkezik.

Hogyan készülnek a nyári szezonra a kiskereskedelmi egységek vezetői Dombori- ban? Tapasztaltam, hogy más a véleményük a vevőért folytatott versenyről, mint az enyém. Egymással viszont tökéletesen egyetértettek kedvelt üdülőhelyünk büfései: sokkal jobb, ha csak egy-, legfeljebb kétfajta üdítőt árusítanak. Minek a sok vesződség a sok szállító sok számlájával, a többféle göngyöleggel, az új kapcsolatok kiépítésével? A szomjas nyaraló úgyis megveszi a kapható egyfajta üdítőt. Vagy éppen a teát. Néhány helyen ugyanis az egyfajta üdítő hűtésével sem vesződnek, ezért inkább csak teát kínálnak. Megemlíteném még a palacsintást, akinél — tekintettel a palacsintaárakra, ezen magam sem csodálkozom — legfeljebb egy pohár vizet kaphatunk.

Tudjuk, hogy a termelőtől a fogyasztóig terjedő kereskedelmi csatorna útvesztő is lehet, amiben időnként elkallódik a fogyasztó érdeke. Ügy látszik, nincs ez másként akkor sem, ha éppen — üdítőitalról van szó.

ROSTÁS ILONA

Felelősség - önmagunkkal szemben

Beszélgetés dr. Balogh József kandidátussal, megyei pathológus szakföorvossa!

„A halálozásban másodiK helyet elfoglaló daganatos betegségek elleni küzdelem középpontjában továbbra is a betegség megelőzését ,kell állítani. Széles körű társadalmi összefogással csökkenteni kell a rákokozó környezeti (levegő-, vízszennyezés, sugárártalom, dohányzás, alkoholizmus) káros hatások szerepét, részben társadalmi program, részben hatékony egészségnevelési program végrehajtásával.” (Az egészségügyi és szociális ágazat fejlesztésének szakmai irányelvei a VII. ötéves tervre.)

*

— Sorozatunk első részében úgymond a lélek megbetegedéseiről szóltunk. Tegnap a test megbetegedéseire tértünk át, azaz a keringési rendszer betegségeiről szóltunk, melyek világszerte első helyre kerültek a halálokok között.

— Tehát folytassuk a „sort” a másik legsúlyosabb, az életet leginkább veszélyeztető betegségcsoporttal, a rosszindulatú daganatokkal. Mielőtt e valóban súlyos téma kibontásába fognánk, feltétlenül megjegyzem az önmagunkkal szembeni felelősség hihetetlenül fontos szerepét... Mert hiába a legkorszerűbb egészségügyi ellátás, hiába a hatékony egészségnevelési program, hiába bármi, ha magunk csak keveset, vagy éppen semmit nem teszünk a betegségek megelőzése érdekében! Mert például hiába születnek figyelemreméltó eredmények például a daganatos betegségek okozati ösz- szefüggéséről, hogyha mi magunk ezeket a konkrét okokat nem szüntetjük meg, nem mellőzzük azokat, noha tehetnénk... De erről még a későbbiek során beszélgessünk.

— Természetesen. S most kérem, hogy kanyarodjunk vissza a rosszindulatú daganatok tárgyalásához.

— Magyarországon évente 140—150 ezer ember hal meg. A keringési halálokok az összhalálozás ötven százalékát teszik ki, azaz 78 ezret(!) évente. Rosszindulatú daganatok évente 28 ezer ember életét veszik el. Gondoljunk csak bele, egy kisebb városban laknak eny- nyien. Ugye, milyen döbbenetes ez a szám, ha így nézzük? De folytassuk az adatokkal, majd pedig azok „körbejárásával”. A férfiaknál jóval gyakoribbak a daganatos betegségek, mint a nőknél. Minden évben átlag 16 ezer férfi, illetve 12 ezer nő hal meg rosszindulatú daganat következtében. S emeljük ki, hogy — szintén egy esztendőre vonatkozik a szám — a férfiaknál 4000-rel áll első helyen a halálokok között a tüdőrák, 2000—2000 a gyomor- és bélrák, s úgy ezer—ezerkétszáz a prosztatarákban meghaltak száma. A nőknél az emlő és az alsó bélszakasz rákja „vezet”, mindegyik két-kétezerrel, ezt a gyomor, illetve a tüdőrák követi.

— Mit tehet az egyén a tüdőrák megelőzése érdekében?

— Rengeteg mindent. Az emberi tüdő felülete hetven négyzetméter. Ebből a külvilág szennyeződéseivel elsősorban érintkező .felület, azaz a hörgők — húsz négyzetmétert tesznek ki. Valószínű az a feltételezés, hogy a civilizáció fejlődésével elterjedő különböző anyagok belégzése miatt szaporodott el ez a rákfajta. Így okolható a dohányzás, a gépjárművek kipufogó gázai, és egyéb ipari izgató anyagok, melyeket be- légzünk. Ezek ellen fel kell venni a küzdelmet, hiszen ez az érdeke az országnak és az egyénnek egyaránt. S megjegyzem, hogy a tüdőrák napjainkban már nem az időskor betegsége, hanem egyre fiatalodó tendenciát mutat, S most is hangsúlyozom, hogy sem a tüdőrákkal, sem pedig más rákfajtákkal szemben nem adhatjuk fel a küzdelmet, nem lehetünk fatalisták.

— Már sorozatunkban is szóltunk róla, de ettől függetlenül is azt hiszem, hogy egyre közismertebb az egészségügyi és szociális ágazatunk megelőző programja.

— .. . amelyben nagyon fontos szerepet kapnak a szűrővizsgálatok, melyek orvosilag megoldott vizsgálatok, de jelentősségük, fontosságuk, sajnos, nem ment még át a köztudatba, legalábbis olyan mértékben nem, mint amennyire arra szükség lenne. És most térek vissza az egyén felelősségére, de előbb leszögezem, hogy például a daganatos megbetegedések végleges gyógyításában döntő szerepe van a korai felismerésnek.

— Hogyan ismerhetünk fel egy kezdődő daganatos betegséget?

— A külső, az úgynevezett hozzáférhető — elsősorban — emlő daganatok — pici csomóként tapintással észlelhetők. De a kóros jellegű belső elváltozásoknak is jelentkeznek a külső jelei. Magyarán: amikor szervezetünk működése a normálistól eltér, hárroilyen csekély rendellenességet tapasztaljuk is, azonnal forduljunk orvoshoz, illetve jelentkezzünk a szűrővizsgálaton. Gondoljunk a ipar említett csomókra, sejttömörülésekre ; avagy az emésztés, a vérzési rend megváltozására.

— És gondolunk? Hányán járunk — mondjuk — rendszeresen rákszűrésre?

— Sokkal, de sokkal kevesebben, mint kellene. Ez annál is érthetetlenebb, mivel a szűrésnek semmiféle káros következménye nincs, mégcsak fájdalommal sem jár, tortúrát sem jelent. Nem értem, hogy az emberek közömbössége miért nem törik már meg. Hiszen ezekkel a dolgokkal, amikről most is beszélgetünk, nagyon sokan tisztában vannak ... és mégis közönyt, nehezményezhető higiénés magatartást tapasztalunk. Mert az egészségügyben megvan a készség és a tárgyi feltétel e betegségformák felderítésére, Hiszem, hogy viselkedés-, és egészségügyi kultúránk, valamint felelősségtudatunk gyökeres megváltozására lenne szükség. Viszont ezek

nem úgy pattannak ki az emberekből, mint Zeusz fejéből Pállasz Athéné. Nevelni kell. őket, de nemcsak az egészségnevelési osztályoknak, hanem önmagukat és egymást.

— Ahogyan az említeti számokkal engem is megdöbbentett, gondolom, a hatás hasonló lesz az olvasóknál is.

— Én pedig remélem, hogy így lesz. Minden lehetőséget megragadok, hogy megdöbbentsem az embereket például a halálozási adatokkal, vagy azzal, hogy évente kétmillió embert ápolunk kór- házainkabn, vagy azzal, hogy a lakosság egészségügyi állapotát negyven(!) százalékban az életmód befolyásolja. De ... tulajdonképpen nem is a megdöbbentés, hanem a rádöbbentés a célom. Rádöbbenteni arra, hogy az önmagukkal szembeni felelősség milyen fontos. Térjünk vissza a sejtek kóros burjánzására, Arra, hogy egy néhány milliméter átmérőjű csomó, azaz daganat egy év után duplázódik meg. Azután viszont rohamos a megsokszorozódása. Pontosan ezért is alkalmazzuk az egy éves szűrési forgót! Nem értem, hogy egy esztendőben egyszer miért nem lehet elmenni a szűrővizsgálatra. Az egészségügyi ellátás állampolgári joga nem menti fel az egyént a saját magával való törődés alól. Mindenkinek magától értetődően meg kell mentenie önmagát, családtagjait, a környezetében élőket az értelmetlen pusztulástól

— Azt hiszem, csak akkor rémülünk meg igazán, amikor hozzátartozónk, vagy mi magunk a kórházba kerülünk ... Akkor dobjuk csak el kétségbeesetten a cigarettát, akkor vagyunk hajlandóak lemondani az alkoholról, akkor határozzuk el, hogy szokásainkon, étkezési kultúránkon változtatunk.

— Ez az,- amit nehezen tudok megérteni. Mert mint mondtam, évente kétmillió állampolgárt gyógyítunk kórházainkban .. . huszonnyolc- ezren halnak meg minden évben rákban. Nem elég példa ez? S ha ezt mindannyian megértenénk, csökkenne a reménytelen késésben lévő betegek száma, azoké, akik egyszerűen nem adták meg a gyógyítás lehetőségét.

Végezetül még valami... Beszélgetésünk során szóba került az a bonyolult fogalom, amit szabadságnak nevezünk, Ennek kapcsán egy igen furcsa érvet is szóba- hoztunk. Pontosabban egy beteggel kapcsolatos történetet idéztünk fel, melyet mindketten ismertünk. Az illető a szűrésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy őt bizony ne korlátozzák szabadság-jogában ... Egyszerűen nem megy el a vizsgálatra. A szomorú és buta história felemlítése után dr. Balogh József így fogalmazott:

— Ha mindez a szabadság fogalomkörébe tartozik, akkor azt mondom: Legyen meg a biztonságom, s oda adok egy darabot a szabadságomból!

V. Horváth Máris Fotó: Málinger János

Kedveltek a literes kiszerelésű üdítők, egynémelyik fajta néha hiánycikk

» Pepsi-Cola a Söripari Vállalat pécsi palackozójából is kerül a megyébe

\