Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

1986. május I». ( TOtNA \ 2 "KÉPÚJSÁG A szovjet sajtó Csernobilről A csernobHi atomerőművi szerencsétlenség utáni első napokban „a közhangulat rezgései abból a bizonytalan­ságból eredtek, amit a valós helyzetről való időnként ké­sedelmes tájékoztatás oko­zott” — írja a Pravda vasár­napi számában Borisz Olej- nyik. „Begyen ez tanulság nemcsak számunkra — az emberekben bízni kell. Külö­nösen azokban a szovjet em­berekben, akik ezekben a napokban ismét higgadt bá­torságot tanúsítottak az egész viliág előtt.” A cikkíró a továbbiakban tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a szerencsétlenség következményeinek elhárítá­sában részt vettek, s szem­tanúként azt hangsúlyozza, hogy nem tört ki pánik. A pályaudvarokon, amikor ka­varodás keletkezett egyes hisztérikus, önző személyek körül, az emberek maguk te­remtettek rendet, szolgálati karszalag nélkül is segítve a rendőröknek — írta O'.ej- nyik. Andrej Illés, az Izvesztyija csernobili különtudósítója visszaemlékezések alapján megrendítő riportban szá­molt be az atomerőmű tűz­oltóinak haláltmegvető helyt­állásáról. A lap közölte an­nak a hat fiatal tűzoltónak a fényképét, akik belehaltak súlyos sugársérüléseikbe. Ök is tagjai voltak annak a 2» fős csoportnak, mely első­ként vette fel a harcot a lán­gokkal, s megakadályozta, hogy a szerencsétlenség ka­tasztrofális méreteket öltsön. Pravik hadnagy, a tűzőrség vezetője rendelte a kijevi te­rület valamennyi tűzoltóko­csiját az erőmű oltására, majd az erős sugárzás dacá­ra részletekbe menően irá­nyította az oltási munkákat. Iván Savrej tűzoltó a kór­házban arról számolt be. hogy amikor társaival meg­érkezett a helyszínre, a lán­goló tetőn küzdő másik cso­port tagjai már rossz álla­potban voltak, lesegítették őket a létrákon, s ők folytat­ták az oltást, amíg el nem fojtották a lángokat. A men­tők vitték el őket, mert ad­digra ők is rossz állapotba kerültek. Alekszandr Pet- rovszkij törzsőrmester el­mondása szerint Savrejjei mintegy 15—20 percig lehet­tek fent, s utána leereszked­tek, mert lehetetlen volt to­vább ottmaradni. A szerencsétlenség óta el­telt 21 nap alatt a csernobili övezetben 400 tűzoltó fordult meg. Azóta pihennek, mások váltották fel őket, s új fel­szerelések érkeztek az el­használt régiek helyére. Az erőmű területének térképén piros jelvényekkel jelölték az állományból kivont és félre­állított tűzoltókocsikat, ösz- szesen 91 darabot. Leonyid Tyeljatnyikov őr­nagyot, a csernobili atomerő­mű tűzoltóparancsnokát je­lenleg a moszkvai 6. számú klinikán ápolják, ö és em­berei reggel ötig, vagyis meg­közelítőleg három órán át tartózkodtak a helyszínen. A 6. klinikán ápolnak több csernobili és pripjatyi tűzol­tót, s mint Angelina Guszko- va professzor elmondta, az orvoskollektíva gyakorlatilag egész nap, pihenőnapok nél­kül a betegekről gondosko­dik. Az arra rászorulókon csontvelőátültetést hajtottak végre. Mindannyian vérsejt- pótlásos terápiában, valamim baktérium és mérgezés men­tesítő terápiában részesülnek. De nincs minden az orvosok kezében. Sajnos nem sike­rült mindenkit megmenteni... Ljudmila Petroszjan orvos szerint a betegek hősiesen tartják magukat, kitartásuk­kal, türelmükkel és fegyel­mezettségükkel segítik a gyógyító munkát. A betegek­nek, s közöttük Tyaljatnyfi- kovna'k hőemelkedése van, étvágyuk rendes. Nem ha­gyunk fel a reménnyel, hogy felgyógyulnak — írta vége­zetöl az Izvesztyija különtu­dósítója. G. Revenko, a kijevi terü­leti pártbizottság első titkára az Ogonyok című képes heti­lap legfrissebb számában el­mondta, hogy a szerencsét­lenség első órájától kezdve a területi, a járási és az in­tézményi pártbizottságok na­pi 24 órában dolgoznak, bár ezt számukra senki nem írta elő. A kommunisták megér­tették, hogy felelősséggel tar­toznak mindazért, ami a te­rületen történik. Nem titkolom — mondotta Revenko — hogy voltak de­zertálások, előfordult pánik­keltés, kísérlet a felelősség áthárítására. Minden egyes ember kemény próbának Van alávetve. Egyesektől, vezető dolgozóktól is, megszabadul­tunk, s ők búcsút vettek párttagsági könyveiktől. Ezek az emberek véletlenül kerül­tek a pártba, minthogy nem bírták ki az efcső próbát sem. Pedig nem kevés van még hátra — mondotta a területi első titkár. A Szovjetszkaja Rosszija vasárnapi számában megírta, hogy égési és sugársérülései­be belehalt a szerencsétlenül járt 4. blokk két dolgozója. Alekszandr Akimov mérnök, a 4. blokk váltásvezetője, Anatolij Kurguz pedig a 4. blokk központi termének operátora volt. A csernobili atomerőművi szerencsétlen­ség 11 halálos áldozatának neve így ismertté vált. * A sugárszintmérések ered­ményei nem mutatnak vál­tozást a legutóbbi adótok­hoz képest, hazánk egész te­rületén gyakorlatilag megfe­lelnek a csernobili reaktor- balesetet megelőző természe­tes értékeknek. Lázár György Prágába utazik Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke Lubomír Strou- gaínak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nya elnökének meghívására ma baráti munkalátogatásra Csehszlovákiába utazik. PANORÁMA BUDAPEST Losonozi Pál, az Elnöki Tanács elnöke 'távi rathan fejezte ki jókívánságait V. Olaf norvég királynak, Nor­végia nemzeti ünnepe alkal­mából. * Vasárnap hazaérkezett Moszkvából a Magyar Szo­lidaritási Bizottság küldött­sége, amely Jakab Sándor­nak, a bizottság elnökének vezetésével részt vett Afro- Ázsiai Népeik Szolidaritási Szervezete XIV. tanácsülé­sén. Szombaton hazaérkezett Budapestre az Inter parla­mentáris Unió magyar cso­portja magyar—firaindia ba­ráti tagozatának küldöttsé­ge, amely dr. Pesta László­nak, a tagozat elnökének ve­zetésével egyhetes látogatást tett Franciaországban. LONDON A Greenpeace környezet- védelmi szervezet tagjai péntek este a nyílt tengeren ügyes csellel feljutottak egy használt nukleáris üzem­anyagot szállító brit hajóra, s ezzel bizonyították, meny­nyire nem biztonságos a nukleáris anyagok tengeri szállítása — közölték szom. baton a szervezet dél-ang­liai, lewesi központjában. Pillantás a Ricsire A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség május 23— 24—25-én tartja XI. kongresszusát Budapesten, a MÉ- MOSZ-székházban. A tanácskozás ideje alatt vidéken é.s a fővárosban számos, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénnyel várja a fiatalokat a KISZ. Magyar világsiker újjászületése. Hosszú évek után is­mét látható lesz néhai Bodrossy Félix egyik térhatású filmje. Ezzel a módszerrel Bodrossy az ötvenes évek ele­jén nyolc filmet készített, s munkásságát halála után senki sem folytatta. A filmek szerencsére megvannak. Rekonstruálásukra Hazai Lajos, a Magyar Rádió nyugal­mazott gépészmérnöke vállalkozott. A másfél éves mun­kával felújított filmeket május 19-én az Optikai, Akusz­tikai és Film technikai Egyesület mutatja be a MTESZ Anker közi székházában. 1985 közepén gyökeresen megváltozott a téglaipar hely­zete. A magánépítkezés Visszaesése nagymértékben csök­kentette a keresletet az iparág gyártmányai iránt. Hogy a téglaipar ezek után milyen feltételek között képes tel­jesíteni feladatát, arról szól a május 19—20-án Balaton­szárszón, a tégla- és cserépipari Oktatási és üdülési köz­pontban tartandó szeminárium. A tanácskozás szerve­zője: a Szilikátipari Tudományos Egyesület. A csepeli munkásotthonban május 20-án, kedden, 15 órai kezdettel központi munkásfórumot rendez a Haza­fias Népfront Országos Tanácsa „Munkások — demokrá­cia — népfront összefüggéseinek időszerű kérdései" címmel. Előadó: Pozsgay Imre, a HNF OT főtitkára. Az Országos Egészségnevelési Intézet május 20-án 11 órákor sajtótájékoztatót tart az OHNI székházának föld­szinti előadótermében. (Budapest V., Népköztársaság út­ja 82.) A tájékoztató témája: társadalom — ifjúság — egészség (Az egészségnevelés lehetőségei 18 éves korig). Itt ismertetik a Szegedre május 28—29—30-na összehívott 14. országos egészségnevelési konferencia programját. A tanszéki alapkutatások és az ipar kapcsolatával a társadalmi, valamint a gazdasági innováció összefüggé­seivel foglalkoznak május 20-án 14 órai kezdettel a MTESZ budapesti szervezetének elnökségi ülésén. A Kossuth téri székház 437. számú termében tartandó érte­kezleten mindenkit — akit e téma érdekel — szívesen látnak. A felszín alatti vízkészleteink minőségéről vitaülést tart a Magyar Hidrológiai Társaság május 21-én, Buda­pesten, a II. Fő utca 88. szám alatt. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetségébe tömörült szakemberek körében is — a társada­lom más rétegeihez hasonlóan — megszületett az elha­tározás, hogy szervezett formában hallassák hangjukat alkotásaink és az emberiség javát szolgáló értékek védel­mében. E társadalmi kezdeményezés hatására a MTESZ országos elnöksége határozatot fogadott el békebizottság létrehozásáról. Az Országos Béketanács örömmel üdvö­zölte a Mérnökök a békéért mozgalmat, az 1986-os nem­zetközi békeévben. A MTESZ békebizottsága május 22-én 14 árakor a Bu­dapest, Kossuth téri székház kongresszusi termében bé- kefórumot rendez. „Forma—I Magyarországon" címmel tart előadást má­jus 22-én 14 óraikor (Budapest VI., Dessewffy u 39.) Ba­log Tibor, a Magyar Autóklub főtitkára, a Közlekedés­tudományi Egyesület szervezésében. Dombóváron tartja legközelebbi kihelyezett ülését a Hazafias Népfront Országos Elnökségének művelődéspo­litikai bizottsága. Május 23-án találkcszinak a helyi és vá­roskörnyéki művelődési egyesületekkel, s előadásokat hallhatnak majd a videotechnika és a kábeltelevíziózás lehetőségeiről, valamint elkészítik az új városok és a szocialista városok tanácskozását. Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Tavaszi csúcsforgalom zajlik a világpolitikában. Ren­geteg fontos eseményt jeleznek előre a hírügynökségék, s reméljük, hogy nemcsak számúkat tekintve lesznek je­lentősek ezek a tárgyalások, találkozók, konferenciák. Hétfő: Bécs vendége lesz Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. A konzervatív nézeteiről ismert politi­kus valószínűleg megpróbálja majd védelmi kiadásainak növelésére bírni az aktív semlegesség: politikát folytató Ausztriát. Kedd: Szovjet—amerikai konzultációt tartanak Közép- Amerikáról. A nagyhatalmak közötti érintkezésnek fon­tos új csatornái lehetnek a regionális kérdésekről folyta­tott hasonló tanácskozások. A felek álláspontjai termé­szetesen homlokegyenest ellenkezőek, de már maga a konzultáció létrejötte is haladást jelent az előző állapot­hoz képest. Szerda: Általános parlamenti választásokat rendeznék Hollandiában. A kormánykoalíció, mely a szavazópol­gárok többségének akarata éllenére egyezett bele az ame­rikai rákéták telepítésébe, most könnyen kiszorulhat a hatalomból, s helyét átveheti a liberális ellenzék. Csütörtök: A NATO európai tagjai hadügyminiszterei­nek ülése után Brüsszelben megkezdődik a hadügyi ter- vezőbizottság soros ülése. Az európai NATO-országokra jelentős nyomás nehezedik amerikai részről fegyverke­zési kiadásaik további növelése érdekében, ám Washing­ton pozícióinak nem használt, hogy Reagan elnök éppen most veszített csatát ..hazai pályán” ugyanebben a kér­désben. Péntek: Több mint egy évtized után első ízben látogat brit parlamenti küldöttség a Szovjetunióba. A két ország kapcsolatai Mihail Gorbacsov látogatása után javulni lát­szottak, ám az azóta eltelt időben ismét erősödtek a ne­gatív tendenciák. Szombat: Esquípulasra, a guatema'lai kisvárosra figyel a világ: hosszú előkészítés után végre itt találkozik öt közép-amerikai ország államfője, hogy megegyezésre jus­son a térség problémáinak megoldását illetően. A Conta- dora-csoport közvetítésével létrejött fórum sokaik sze­rint az utolsó esély a válság békés rendezésére. Vasárnap: Stockholmban befejeződik az európai biza­lom- és biztonságerősítő értekezlet tizedük ülésszaka. Elő­re nem lehet megjósolni az eddigi munka eredményét, ám világszerte komoly reményeket és elvárásokat han­goztatnak a svéd fővárosban zajló tárgyalásokkal kap­csolatban. Mai kommentárunk Kölcsönös remények Hétfőn Moszkvába repül Felipe González spanyol kormányfő, hogy ötnapos hivatalos látogatás keretében a legfelső szintű szovjet vezetés tagjaival találkozzon Nem túlzás, ha azt állítjuk, kölcsönösen nagy rémé nyékét fűznek e megbeszélésekhez a vendégek és a házigazdák. A Szovjetunió és Spanyolország kapcsolatai megle­hetősen tekervényesen alakultak a történelem utolsó évtizedei alatt. A mostani, szocialista párti spanyol kormány vezetője, már hatalomra kerülése előtt is hangoztatta, hogy javítani szeretné a Kelet-Európával korábban kialakított — meglehetősen szerény nagyság­rendű — kapcsolatokat. Ennek természetesen vannak politikai és gazdasági okai is. Egyrészt a Gonzalez-kormánynak fontos, hogy ellensúlyt képezzen az Ibériai-félszigeten jelenlévő amerikai befolyással szemben; másrészt, most, o NATO-referendum után lényeges, hogy a csalódott választóknak legyen mit felmutatni. A PSOE ugyan megváltoztatta álláspontját az Atlanti Szövetséggel kapcsolatban, de ez nem jelenti, hogy általában meg­változott volna a világról kialakított képe. Ez a kor­mány üzenete politikai téren. A gazdasági kapcsolatok pedig valósággal létfontos­ságúak a spanyol gazdaság számára. Az itteni ipar ugyanis aligha állhatja a fejlettebb technológiával ren­delkező nyugat-európai konkurencia, vagy az olcsó munkaerővel operáló dél-ázsiai országok által támasz­tott versenyt, ha nem tud részesedni a szocialista or­szágok, s főként a Szovjetunió gazdaságfejlesztési prog­ramjaiból. A Szovjetunió is komoly elvárásokat hangoztat Mad­riddal szemben. Moszkva számára az lenne az ideális, ha a kialakult helyzetben Gonzalez meg tudná őrizni a spanyol külpolitikai önállóságot, s a NATO-tagság dacára sem hódolna be Washington követeléseinek. Erre utaló jelként lehet fölfogni egyébként azt a tényt, hogy Spanyolország nem járult hozzá a Líbia ellen induló amerikai repülőgépek áthaladásához területei fölött, vagy az, hogy Gonzalez személyesen is elítélte az agressziót. Hasonló nézeteket vallanak Madridban és Moszkvában a közép-amerikai válságról és néhány más kérdésről is. Ez jó alapja lehet a továbblépésnek — még akkor is, ha két eltérő társadalmi berendezkedésű és más-más katonai szövetségi rendszerhez tartozó országról'van szó. HORVÁTH GÁBOR Felderítő feladata volt a dél-koreai utasszállító repülőgépnek „A CIA küldte-e pusztulás­ba a KAL 007-es járatát?” címmel a Sunday Telegraph két teljes oldalon szenzációs tálalásban közöl szemelvé­nyeket egy oxfordi politoló­gus új könyvéből, amely szerint „ha nincs is füstölgő pisztoly, elegendő közvetett bizonyíték támasztja alá azt a feltevést, hogy a KAL 007-nek felderítő feladata volt”. R. W. Johnos, az oxfordi Magdalen kollégium profesz- szora eleve kizártnak tartja, hogy a tapasztalt dél-koreai vadászrepülő pilóta eltévedt volna. Ellenkezőleg: minden adat, tény, bizonyíték arra mutat, hogy 269 utasának biztonságát veszélyeztetve, felderítő missziót teljesített az Egyesült Államok számá­ra. „Két eset lehetséges — ír­ja. — Az egyik az, hogy a gépet kamerákkal és érzé­kelő berendezésekkel látták el, és »aktiv« felderítési fel­adatot kapott. A másik, hogy »passzív« szonda volt. Vagy­is: az volt a cél, hogy a Szovjetunió területe fölé mé­lyen berepülve, minél több olyan műszert hozzon műkö­désbe, amelyek megfigyelé­sére az USA-nak eddig nem volt lehetősége”. Megállapítja, hogy az első változat már csak azért is valószínűtlen, mert bizonyo­san előre kiszivárgott volna a híre annak, hogy egy utasszállító gépre katonai felderítő berendezéseket ra­kodnak be. Mint írja, „a második változatot valószí­nűsíti, hogy a pilóta, szándé­kosan félrevezetve az Ancho- rage-i (alaszkai) és a tokiói repülésirányítókat, olyan út­vonalon repült, amelyen az amerikai RC—135-ös felde­rítő gépek csak egészen rö­vid időt tölthetnek el, éppen hogy »megcsiklandozva« a szovjet radar-rendszereket”. Johnson szerint „minden­képpen mély berepülést akartak, de ezt katonai fel­derítő gép a lelövetés, vagy leszállásra kényszerítés és teljes lelepleződés veszélye nélkül nem tudta volna vég rehajtani... A CIA korlát­lan dél-koreai befolyását fi­gyelembe véve, logikus, hogy a választás a dél-koreai CIA-ra, illetve légitársaságra esett... Ügy vélték, hogy a szovjetek felismerik majd az utasszállító gépet. A legrosz- szabb esetben leszállásra kényszerítik, és miután fedél­zetén nem találnak felderítő felszereléseket, elhiszik, hogy eltévedt és útjára bocsátják a KAL—007-es járatát... Nem így történt. A tragikus következményeket ismerjük” — írja. A szerző úgy véli, hogy a missziót WMMiaim Clark, az amerikai elinök akkori nem­zetbiztonsági tanácsadója és William Casey CIA-főnők hagyta jóvá. Az oxfordi politológus, könyvében egy amerikai fo­lyóiratból vett idézettel is alátámasztja azt a meggyő­ződését, hogy a dél-ikoreai gép nem tévedt el. Johnson megjegyzi hogy „egyedül a Szovjetunió foly­tatott le alapos . vizsgálatot az ügyben, sem az Egyesült Államok, sem a dél-koreai­ak, sem a japánok nem tet­ték ezt meg”. „Ha az Egyesült Államok véget akar vetni a s pékül á- oi óiknak, akikor nyilvános­ságra kell hoznia az összes adatot és tényt. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy be­ismerik: felderítő küldetés­ről volt szó. Ami magát az elnököt illeti, nem kellett szükségszerűen tudnia a do­logról. Még a Fehér Ház munkatársai is megjegyzik időről időre, hogy .Reagan elnök odafigyelési képessége korlátozott’. Különösnék tűnhet ugyan, hogy vezető kormánytisztviselők az elnök tudta nélkül kezdeményez­hetnék olyasmit, untait a KAL 007-es küldetése, de a Reagan-féle Fehér Házban még ez is lehetséges” — ír­ja új könyvében R. W. Johnson.

Next

/
Thumbnails
Contents