Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
1986. május 19. 'ÜËPÜJSÀG 3 Válasz az importkorlátozó intézkedésekre A Közös Piac nemrég bejelentett importkorlátozó intézkedéseiről, ezek kihatásairól és a magyar válaszlépésekből nyilatkozott a Magyar Rádió 168 óra című műsorának Antalpéter Tibor, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvez etője. i — Számítani lehetett arra, hogy a Közös Piac miniszteri tanácsa megerősíti az import-tilalmat a szocialista országokkal szemben? — Jellemző a Közös Piacon belül kialakult helyzetre, hogy a miniszterek tanácsa és a különböző egyéb bizottságok közel egy hétig vitatták az elkészített javaslatot. A vita során tulajdonképpen két kérdésre koncentráltak az import tekintetében. Az egyik, hogy milyen országokra terjesszék ki a'tilalmat. A másik pedig az, hogy milyen termék-kör legyen bevonva. Végül is úgy döntöttek, hogy Jugoszláviát bevonják az érintett országok körébe, a termékek tekinetében pedig egy annyira bizonytalan határozat született, hogy például az még ma sem teljesen világos: a zöldség- és gyümölcsfélék közül melyeket érintenek ezek az intézkedések. — Ügy értsem ezt. hogy nem érkezett meg egy élelmiszer-jegyzék, mondjuk hazánkba, amely tartalmazta volna, hogy mit nem vesznek át, vagy pedig ez a jegyzék nem egyértelmű? — Az elfogadott határozat, és az ennek alapján kialakított rendelkezés megjelenik a Közös Piac hivatalos lapjában, és ahhoz mellékelnek egy árulistát. De pénteken még azt tapasztaltuk, hogy egyes országok ezt a tilalmat friss zöldségre és friss gyümölcsre alkalmazzák csak, míg más országok például a tartósított zöldségre és gyümölcsre is kiterjesztik. — Mit ért azon, hogy „úgy tapasztaltuk”? Próbáltunk eladni? Indultak útnak szállítmányok? — Egyrészt voltak szállítmányok a határon, másrészt pedig beszéltünk az egyes országok illetékes képviselőivel. Dániában például közölték velünk, hogy mélyhűtött zöldségre és mélyhűtött gyümölcsre nem alkalmazzák a tilalmat. — Ezek szerint ez az intézkedés módot nyújt arra, hogy ki-ki, akár önkényesen is átértelmezze és értelmezze? — Egyelőre még igen. De mj erre felhívtuk az egyes tagoszágok hatóságainak a figyelmét, és a Közös Piac bizottságánál interveniáltunk emiatt. — A Közös Piacon belül milyenek az erőviszonyok? Lehet-e tudni azt, hogy ki volt az embargó mellett és ki volt ellene? — Ez teljesen világosan látható. Először Olaszország, majd Dánia vezetett be még nemzeti hatáskörben ilyen korlátozó intézkedéseket. Később, a külügyminiszteri értekezlet hosszú vitáját látva. Franciaország ugyancsak nemzeti hatáskörben lépett. A mezőgazdasági protekcionizmus, a mezőgazdasági érdekek ezekben az országokban a legerősebbek. Olaszország exportjában a zöldségféleségek értéke megközelíti a személygépkocsik exportjának az értékét. Dánia — ugyancsak köztudottan — egy nagy hústermelő és hús- exportőr. A francia mező- gazdasági érdekékről pedig — azt hiszem — nem is érdemes külön beszélni. — Tény az is, hogy a közös piaci termelők, közül élég sokan szenvedtek el veszteségeket. — Ezeknek a veszteségeknek az egyik oka az, hogy a tömegtájékoztató eszközök egyrészt felkorbácsolták a közvélemény hangulatát. Elég erős tartózkodás tapasztalható ma a nyugat-európai országokban a zöldségfogyasztással szemben. Ugyanakkor a szükségesnél talán szigorúbb követelmények is szerepet játszhatnak, mert például Kanadában elkoboztak szennyezett olasz zöldségféleségeket. — Ha már Kanadánál tartunk — hogyan reagált az embargóra az Európán kívüli világ? — Európán kívül, a fejlett országokban sehol nem vezettek be import-tilalmat, azonban mindenhonnan jelezték, hogy az Európából — és nemcsak Kelet-Európából — származó élelmiszerféleségeket a határon szigorú vizsgálatnak fogják alávetni. A fejlődő országokban a Közös Piac példája először hatott: néhány fejlődő ország bevezetett import-korlátozásokat. Pénteken este azonban már egyetlen fejlődő országban sem volt érvényben a globális import-tilalom. — Ezek szerint azok a fejlődő országok például, amelyek a magyar élelmi- szeripari termékek fontos vásárlói, azok semmilyen korlátozással nem élnek most már? — Most már semmilyen globális, abszolút korlátozással nem élnek. És az is nagyon lényeges, hogy ezek felé az országok felé a tranzit útvonalaink is szabadok. — Amikor mj megtudtuk, értesültünk a Közös piac miniszteri tanácsának a döntéséről: hogyan reagáltunk erre? — Elhatároztuk, hogy írásbeli tiltakozást nyújtunk be az Európai Gazdasági Közösség tagországainak a kormányaihoz, valamint az Európai Gazdasági Közösséghez. Ez az írásbeli tiltakozás megtörtént. — Ez milyen erős dip lomáciai lépés? — A diplomácia nyelvén, ez egy erős tiltakozás. Válasz- intézkedést még nem jelent, ez megfontolás tárgyát képezi. Jelenti viszont azt, hogy ebben a jegyzékben mi felsoroljuk azokat az indokainkat, amiért ezt az intézkedést — és most majdnem, hogy idézem — önkényesnek, megalapozatlannak, és indokolatlanul diszkriminatívnak tartjuk. — Mit jelentenek ezek a kitételek? önkényes lépés ez azért, mert bár látszólag objeküv- nek tűnik az az indoklás, hogy a Csernobiltől 1000 kilométeres körzetet tekinti az Európai Gazdasági Közösség szennyezett területnek ez a látszólag objektív mérce azonban tudományosan nem megalapozott, és a mérések nem támasztják alá. Ezen a körön belül vannak területek, amelyek egyes időszakokban csak részben, és sokkal kevésbé voltak szeny- nyezettek, mint a körön kívül. Nem kerülheti el az ember figyelmét az, hogy az 1000 kilométer pont Csernobiltől a csehszlovák—osztrák —magyar határ találkozásáig terjed. Azonos helyzetben lévő országokat azonos módon kellene kezelni. — Mi lehet a válasz egy ilyen tiltakozásra? Tehát a diplomáciai csatornákon hogyan folytatódhat tovább ez a „mérkőzés”? — Mi nagyon reméljük, hogy ez a mérkőzés nem a diplomáciai csatornákon fog tovább folytatódni. A bizottság javaslatában szerepel, hogy május 20-án felülvizsgálják az intézkedéseket. A május 20-i felülvizsgálat eredményezheti azt, hogy az általunk kifogásolt intézkedéseken lazítanak, vagy eltörlik, és egyébként is május 31-e pillanatnyilag a korlátozások határideje. — A Közös Piac országain kívül tettünk-e máshol hivatalos lépéseket? — Minden ország irányában hivatalosan eljártunk olyan módon és annak mértékében, ami megfelelt a velünk szemben bejelentett, és a gyakorlatban alkalmazott intézkedéseknek. Természetesen mi az együttműködést kezdettől fogva minden partnerünknek felajánlottuk: nem kifogásoljuk az ellenőrző méréseket, kívánság szerint szállítmányainkat ellátjuk az illetékes magyar hatóságok által végzett ellenőrzést, és annak adatait tartalmazó hivatalos tanúsítvánnyal — fejeződik be a nyilatkozat. Asztalosműhely Kaposszekcsőn A Bonyhádi Építőipari Szövetkezetnek asztalos- és kádárrészlege működik Kaposszekcsőn. A műhely két éve gebines farmában üzemel, bruttó termelésük egy főre jutó értéke 25—26 ezer forint havonta. Mindenféle asztalosmunkát készítenek, például nyílászáró szerkezeteket, faburkolatot, könyvespolcot. Főként közületeknek dolgoznak, de magánszemélyektől is elfogadnak megrendeléseket. Prech Béla a csiszológépnél. Fotó: K. A. A jó állóképesség megerősítheti a személyiséget Beszélgetés dr. Pisztora Ferenccel, megyei elmegyógyász szakfoorvossal „A nagy pszichiátriai kór képek száma viszonylag háttérbe szortilt a társadalmi beilleszkedési zavarok körébe sorolt devianciák (neurózis, alkoholizmus, toxikomá- nia, öngyilkosság stb.) számához'viszonyítva. A társadalmi beilleszkedési zavarok visszaszorítása csak társadalmi együttműködési program keretében valósítható meg, melynek ítészét képezi az eg észségügyi ellátás égyes területeinek programja...” (Az egészségügyi és szociális ágazat fejlesztésének szakmai irányelvei a VII. ötéves tervre.) — Meghökkentő számadat : Magyarország lakosságának 20—40 százaléka szorul valamiféle pszichiátriai kezelésre. Mit jelent ez? — Pontos felmérés készült az 1984—85-ös esztendőre vonatkozóan az úgynevezett társadalmi beilleszkedési zavarokról. E munkában igen nagyszámú szakértő vett részt, akik a vizsgálatot részben történeti megközelítésben is elemezték — lényegében lehet mondani, hogy a múlt század közepétől, hiszen a lényeges adatok rendelkezésre álltak — és nagyon széles dimenzióban ide sorolták nemcsak a klasszikusan kiemelt zavarokat, hanem tulajdonképpen a mentális zavarokat, újabban a veszélyeztetett fiatalokat, a válások problémáját. Tehát kitágított értelemben és bizonyos összefüggésekben ezek is valamiképpen deviáns jelenségek lehetnek és ezért társadalmi beilleszkedési zavarok. — Mint pszichiátria-történész, ön is részt vett ebben a vizsgálódásban. — Elsősorban a monarchia és a századforduló idejével foglalkoztam, a szakirodalmi és statisztikai hivatalos anyagok alapján vizsgáltam: hogy nézett ki a deviancia-kérdés. Érdekes és meglepő, hogy — szabad azt mondani — divatos manapság úgy tálalni a deviancia-kérdést, hogy ez napjaink betegsége. Pedig a valóságban koránt sincs így. — Vannak erre vonatkozó és az említetteket bizonyító hiteles számadatok? — Hogyne... Megemlítem a Belügyminisztérium — oda tartozott akkor az egészség- ügyi szervezés — 1900—4916 között kiadott nagy évkönyveit, melyekben az egész ország elmestatisztikáját adták ki, méghozzá igen jó bontásban. összegezve úgy fogalmazok, hogy az említett időszakokiban igen magas volt hazánkban az öngyilkosok száma, de az alkoholistáké is. Talán egyvalamit lehetett kevésbé felmérni, a neurotikusok számát. Ugyanis a neurotikusok közül csak azok kerültek gyógyításra, akik legalább a gazdag középosztályiba tartoztak. — Szinte részletezni sem kell, hogy miért. Legfeljebb címszavak : magánszanatóriumok, munkanélküliség, megélhetési nehézségek... — Az átlagpopuláci ónál annyira vitális probléma volt a neurózis, hogy csak a kiugró, reaktív pszichózisok és a durvább zavarok kerültek felszínre és az adott esetben hospitalizálásra, kórházi beutalásra. — Tehát a mentális zavarok és a deviáns jelenségek nem napjainkban „születtek”, de számúik igencsak emelkedett. Miért? — Ennek két oka van. Az egyik az, hogy mint ismeretes: a XIX. század második felében, annak is a vége felé érte el hazánkat az iparosodás és az urbanizálódás, ami az országban nagy belső vándorlást okozott... Az emberek kiszakadtak a megszokott környezetükből. A másik, hogy a monarchia társadalom-szerkezetének az összes klasszikus ellentmondása, beleértve a kapitalizmus hozta ellentmondásokat, jelentette a mentálhigiénés problémák szaporodásának másik fő okát. De nem hanyagolható el egy olyan lényeges ok sem, mint a civilizáció hihetetlenül megnövie- kedett igertömege, a felgyorsult életmód, az információ- áramlás. — Napjainkban milyen gyakoriak a mentális megbetegedések ? — A nyolcvanas években Magy a r ország 1 aik osságának 1—2 százaléka valamilyen súlyosabb pszichiátriai betegségben szenved. Tehát Itt elsősorban a nagy pszichiátriai kórképekről, elme-kórformákról van szó. — A szervi elmebántal- rnakról? — Ne beszéljünk így, hogy szervi, nem szervi. Súlyossági fokról beszéljünk, amiben benne vannak a szervi, a genetikai, de az olyan, reaktív kórképek is, melyek súlyos tüneti képet adnák, melyek mindenképpen intenzív kórházi kezelést igényelnek, noha „csak” reaktív psziohogén indíttatásúak. Most mondok egy érdekes adatot a neurózisok gyakoriságával kapcsolatban — de hangsúlyozom, hogy neurózis alatt egy olyan krónikus (intenzitásában és lefolyásában esetleg fluktuáló) betegséget értünk, ami nem alkalmi neurotikus reakció, hanem hosszabb távon zajló, és hol intenzívebb, hol elhalványodó betegség —, tehát az ország lakosságának 25, de legföljebb 50 százalékát sorolhatjuk a komoly neurózisban szenvedők közé. — Ennyi beteget hol és kik tudnak gyógyítani? Másképpen: hány százalékuk jut valamiféle kezeléshez? — Körülbelül húsz százalékuknak volna szükségük átmeneti kórházi kezelésre; harminc százalékuknak szakorvosi szintű ambuláns kezelésre; és még mindig marad az ötven százalékuk, amit az alapellátást volna hivatva ellátni. — És ezzel szemben? — Ha a meglévő fekvőbeteg-intézeteket nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy a fővárosban 3—4 intézmény foglalkozik fekvőbeteg-neurózis ellátással. Az országban rendkívül kevés önálló neurózisosztály van. Itt szerencsés kivételként említhetem meg a mi megyénket, ahol ez a 144 ágyas pszichiátriai osztály harmadik szintjén zömében — körülbelül ötven ágy — a neurotikus betegek és az úgynevezett kis-pszi- chiátriai esetek gyógyításával foglalkozunk. — Kérem, hogy most beszéljünk a neurózis kialakulásának okairól. De előbb megemlítek egy könyvet, mely öt-hat évvel ezelőtt jelent meg egy német orvos-író tollából. Az Alexander című regényről van szó. Ebben az áll, hogy a tudathasadásos elmebaj kizárólagos oka a társadalmi környezet negatív hatása. Magyarán, az elmebaj társadalmi termék. — Az említett író és csoportja az úgynevezett anti- pszichiáterek csoportja. Röviden és töményen — én azt hiszern, nemcsak a saját vé- leménymet tolmácsolom — az antipsziohiátria téziseit tekintve az gyakorlatilag badarság. Nézetük elítélhető és veszélyes... A pszichiátria kór oktan i palettája igen széles... a genetikától, a biokémiától, az idegfiaiológiától... szociológiáig, etnográfiáig, f olkior isztikái g, v all áslél ek - tanig stb, stb. az összes kulccsal kell rendelkezni, hogy az adott esetben a betegség zárját kinyissák. Tehát semmiféle olyan irányzat, ami leszűkíti a kóreredetet és a terápiát egy tényező jelentőségére, az eleve gyanúsnak tekinthető. Megemlítem Paul Sivadon-t, a WHO egyik legjelentősebb szakemberét, aki egy igen találó hasonlatot mondott, amit megjegyeztem és magam is vallók: a pszichiáternek, hasonlóan az orgonistához az összes sípon kell tudni játszani... — Viszont az emberi életnek több színtere van, tehát sokfelől érhetik a konfliktusok. — A két legfontosabb „színtér”: az otthon, a család, másrészt a munkahely, a szakma. Ha csak az egyik helyen jelentkezik a probléma, vagy válság, akkor gyakran egyik terület helyett a másikban keres kárpótlást, sikert. Az elfektető súlyú ártalom akkor jelentkezik, ha egy időben mind a két helyen van probléma. Persze, az alapszemélyiségtől soha nem tekinthetünk el. — Ugyancsak nem tekinthetünk el a megelőzéstől, melyben mindannyiunknak jelentős szerep jut(na). — Pontosan így van. És soha nem szabad elfelejteni, hogy a megelőzésben, és az utógondozásban morális tényezőknek milyen hordereje van. Gondoljunk csak arra, hogy például az alkoholizmus nem egy fatálisán jövő rossz... hanem van kezdeti szakasza. Ha figyelünk egymásra, ha törődünk egymással... így például a neurózisok megelőzésében is az egész társadalomnak van tennivalója, ebbe természetesen az egészségügy is bele tartozik. (Folytatjuk) V. HORVATH MÄR1A
