Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

1986. április 11 ./TOLNAX' 6 ^NÉPÚJSÁG I- Nem régen találkoztunk ugyan, április harmadikán a szekszárdi nagygyűlésen, de ezért hadd kérdez­zem meg: Hogy van?- Köszönöm, jól.- Komolyan kérdezem...- Gondolom, de akkor is azt kell vála­szolnom, hogy jól vagyok. Egy igazgató általában úgy érzi magát, ahogy a gyár működik. Nekünk most jól megy a mun­ka, tehát jól vagyok. I - Volt rosszabb is? Persze. Nagyon fiatalon lettem igazga­tó, 32 éves voltam, az első évek lendülete után a hetvenes évek végén váltani kel­lett, azok nehéz idők voltak. Szerencsére az MMG időben váltott, a piacunk biztos, a termékeinkre szükség van, az egész évi munkánkat lefedezi a rendelésállomány. Amikor a gyár létesült - egyébként első munkahelyem -, akkor az első számotte­vő ipari nagyüzem volt a városban. Aztán a fejlődés felgyorsult, létesültek sorban az üzemek, majd jöttek a nagyberuházá­sok, a Húskombinát és az Atomerőmű. Ránk akkor senki nem figyelt. Csináltuk a dolgunkat szépen csendben. A mintegy 10 éves kitartó munka meghozta az ered­ményét, és ezt most az egész vállalatra értem. Az említett iparfejlesztés persze tőlünk is elvitte a munkaerőt, de az utóbbi évek bérfejlesztései hozzásegítettek, hogy most már munkaerőhelyzetünk sta­bilizálódott. Az anyagok beszerzése je­lent gondot, de hát ezt gondos és előrelá­tó munkával meg lehet szervezni. I- Tehát jó ma Magyarországon igazgatónak, vezetőnek lenni?- Pár éve beszélgettünk már erről, ak­kor nem láttuk rózsásnak a helyzetet. Ah­hoz képest jó, illetve jobb. Nem is így fo­galmaznék, inkább úgy, hogy nőtt a mű­szakiak társadalmi megbecsülése, ez szerencsére kifejeződik a bérekben is. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna keresztül vinni azt, amit az idén csinál­tunk, differenciáltuk a bérfejlesztést a nem fizikaiak, vagyis a műszakiak és a vezetők javára. Úgy tűnik, már mindenki látja, hogy jó műszaki gárda nélkül az iparban nincs jelen, jövő meg végképp nem lehet. I- Ezek szerint műszakinak tartja magát.- Természetesen. Összeszedtem né­hány nagyon érdekes adatot a gyárról, olyan megközelítésben, ahogy a hétköz­napokon nem gyakran találkozik velük az ember. Jelenleg - illetve ezek december 31 -i adatok, de sok eltérés nincs - gyár­tunk öt termékcsaládot és négy önálló terméket. Ezekből - dokumentáció sze­rint - többezer műszer készíthető. A csa­ládok tagjai is eltérnek egymástól, mé­réshatárban, méretben, vagy egyéb pa­raméterben. Mi magunk készítettünk 457 féle műszert, ezekhez 1300 féle alkat­részt használtunk fel. Az elmúlt évben fel­használtunk mintegy hatezer féle anya­got. A gyártmányaink darabszáma né­hány száztól a milliós tételekig terjed. Ta­valy négyszáz volt, az idén négyszázöt­venmillió forint a program szerinti terme­lési értékünk. Hétszáz dolgozónk van, kétharmaduk törzsgárdatag, tehát több mint öt éve dolgozik a gyárban, de van­nak, akik 25 éve, igaz, ők még Budapes­ten kezdték a szakmát. A bejárók száma 299, harmincöt helységből járnak ide dolgozni, mintegy 30-40 kilométer suga­rú körből. Aminek a legjobban örülök, hogy a dolgozók 45 százaléka harmincöt év alatti, negyven alatt van a gyári lét­szám 61 százaléka. Olyan fiatal középve­zető gárdánk van, akikkel lehet dolgozni és tervezni a jövőt. A fizikai dolgozók 55 százaléka szakmunkás, 42 százaléka betanított és csak a maradék segédmun­kás. A nem fizikaiak fele pedig műszaki. Éves átlagban képezünk 32 szakmun­kást, akik a megyét gazdagítják, de ná­lunk is maradnak szép számmal. Az üzem szociális ellátása jó, az üzemorvos mellett most már fogorvosunk is van. I- Mindig mindenre így felkészül, mint erre a beszélgetésre?- Igyekszem. Erre persze általában csak otthon jut idő. Délután hazamegyek, mint minden rendes állampolgár. Mivel a feleségem pedagógus, csak öt, néha hat után ér haza, én szoktam vásárolni, köz- megelégedésre. A gyerekektől minden nap számon kérem a tanulást. Szóvá is tette már a lányom, hogy szigorú apa va­gyok. Járnak szakkörbe, nyelvet tanul­nak, mindenkinek megvan a maga prog­ramja, elfoglaltsága, amiről vacsoránál be lehet számolni. I- Ha szóvá tette a kislány, hogy szigorú, akkor már nem is lehet any- nyira „félelmetes”.- Remélem is, hogy nem, de felelősek vagyunk a feleségemmel a gyerekek jö­vőjéért, úgy gondoljuk, most kell mindent megtennünk azért, hogy később eliga­zodjanak az életben. A tévéhíradót min­den nap megnézzük, aztán a gyerekek mennek aludni, ez alól a kivétel, ha más­nap nincs tanítás. Aztán a feleségem ké­szül a másnapi tanításra, én megterve­zem a munkát, elolvasom az anyagokat, amiket kell. Legalább három újságot minden nap megnézek, a Népszabadsá­got, a Tolna Megyei Népújságot és a napi világgazdasági tájékoztatót. Mivel a fele­ségem magyar-történelem szakos, min­den színházi eseményre, rendezvényre van meghívónk, a többségére jegyünk is. Ez néha fárasztó, de legalább nem mara­dok ki olyan csodálatos élményekből, mint amilyen Sass Szilvia legutóbbi mű­sora volt. Hét végén vagyunk együtt, de majdnem mindig megyünk a szülőkhöz. Feleségem szülei Kajdacson laknak, az én édesanyám mágocsi. Szükségük van a ház körül, a kertben a segítségünkre. A nyári szabadságot igyekszük együtt töl­teni. gyakran vagyok távol, sokat utazom, sajnos, vannak hetek, amikor három nap sem találkozom a gyerekekkel.- Le tudják kapcsolni a tévét?- Minden szívfájdalom nélkül, aztán előfordul, hogy a Stúdió ’86-ra vagy a Pa­norámára visszakapcsoljuk. I- Mi az, amire igényei szerint nem jut elég idő?- Azt az időt mindig keveslem, amit lent a műhelyekben tudok tölteni. Könnyű a helyzetem, mert minden posztot végig­jártam ebben a gyárban, amit egy mér­nök végigjárhat, ismerem az üzemet, az embereket. Talán nem is kellene ennyire mélyen ismerni egyiket sem, hiszen az igazgatónak végülis a jövővel kell első­sorban törődni. Arra viszont több idő kel­lene, hogy az emberekkel beszélgessek, a személyes problémáikkal is foglalkozni tudjak. Az is igaz, hogy szeretem tudni, mi történik a gyárban. Ezenkívül olvasásra jut kevés idő és a zenét is szeretem... I- Pár évvel ezelőtt divat volt elsza­kadni az anyavállalattól, mindenki a gyáregységi sorson siránkozott...- Nálunk is voltak ilyen hangok, de a többség akkor sem volt a leányvállalati elképzelések mellett. Most aztán kiderült, hogy milyen jó, hogy egy tőkeerős nagy­vállalat részei vagyunk. Bármilyen válto­zó piaci helyzetben meg tudjuk állni a he­lyünket. Sok lábon áll az MMG, még ha milliós tételek esnek is ki, azt is pótolni le­het más termékkel. I- Említette, hogy eredményes a munka, akkor miért nem fizetnek nyereséget?- Már évek óta nem fizet az MMG nye­reséget, mert annak nagyobb részét kü­lönféle úton-módon elvonja az állami költségvetés. Azért a jövedelmi helyze­tünk most már nem rossz. Ennél a válla­latnál mindig is lehetett dolgozni, alkotni, csak fizetni nem tudott. Most változott a helyzet, az elmúlt évben 15 százalékos volt a keresetnövekedés, az idén is tizet tervezünk. Most olyan gárda van itt együtt, amellyel csodákat lehet művelni! Tizennégy kiemelt szakmunkásunk is van. Azokat lehet kiemelni, ekiknek leg­alább két szakmájuk van, 10 évnél hosz- szabb gyakorlatuk és persze egyéni elbí­rálás alapján. Nálunk a helyi munkahelyi vezető a társadalmi szervekkel közösen évente tesz javaslatot a kiemelt bérezés­re, tehát ezt a lehetőséget évente kell „megújítani”. A legmagasabb személyi órabér 51 forint 90 fillér, ez körülbelül ki­lencezer forintnak felel meg. A gyári át­lagkereset évi 63 ezer 200 forint, a fizikai állományban 61 ezer 412, a nem fizikai­ban 70 ezer 457 forint.- A közéletben is szerepet vállal.- Nagyon szívesen csinálom, de csak annyit, amennyi nem megy a gyári mun­ka és a családi élet rovására. Úgy tapasz­talom, hogy ha valaki „divatba” jön, akkor addig pakolják a nyakába a megbízatá­sokat, amíg tiszta lelkiismerettel már egyiknek sem tud megfelelni. Tudni kell, nemet is mondani. Tagja vagyok a me­gyei pártbizottság fegyelmi bizottságá­nak, ez aztán igazán komoly, felelősség- teljes munka, emberek megítéléséről, néha sorsáról dönteni. Képviselőjelölt nem akartam lenni, végülis szép sikerrel végeztem a második helyen. Még a me­gyei népfrontbizottságban is szívesen dolgozom. A következő felkérésre mond­tam először nemet. I- Egy igazgatónak vállalnia kell a mindennapos konfliktusokat is.- így van. Sajnos, az a legnagyobb hi­bám, hogy hirtelen természetű vagyok. Nem tudok mindig addig számolni, amíg kellene. Hogy viták, nézetkülönbségek és érdekkülönbségek vannak, az termé­szetes. Végülis hajlandó vagyok komp­romisszumokra, ha attól „jobban megy a verkli”. Mivel ismerem az üzemet és az embereket, hamar átlátom, hogy mi van a dolgok mögött. Azt nagyon nem szere­tem, akkor kíméletlen tudok lenni, ha mást mondanak, mint ami az igazság, a sandaságot nehezen viselem %l. A bizal­mi testület legutóbbi ülésén is'elfogott az indulat, mert ellenvélemény nem hang­zott el, de tartózkodás azért volt. Volt aki­től elnézést is kértem a hangnem miatt, de a véleményem fenntartása mellett. Ha egy vita eldőlt, ha egy konfliktust feloldot­tunk, akkor azzal annak vége, és nincs tovább harag. Utána már megint csak a közös munka van. I- Kívánok ehhez az egész gyárnak további sikereket.- Dolgozni fogunk érte. IHÁROSI IBOLYA MÚLTUNKBÓL Fadd bemutatkozik - olvashatjuk a Népújság székháza előtti téren lévő meg­állító táblán. De Fadd nemcsak most, ha­nem 1829. június 10-én is bemutatko­zott. A bemutatásra a község hiteles jegyzője vállalkozott, csaknem 160 esz­tendővel ezelőtt. Mit tudott mondani a hi­teles jegyző az olyan községről, amelyről nem tudták, hogy mikor települt; ahol kezdetektől fogva csak magyarok laktak, s a XVIII. századi betelepítés alig érintet­te; amelynek nem volt országos vására, de még csak egy heti piacra sem futotta. Milyen lehetett az a község, amelynek egy tisztességes templomrom sem jutott, s nem volt soha vár a határában, ahon­nan a portyázó katonák kilovagolhattak volna, vagy amelynek falait meg lehetett volna ostromolni, s talán még egy igazit kortyolni sem lehetett, hiszen a vidéken egy fia szőlőtőkéről sem tudott a község jegyzője, ménes nem száguldott a homo­kos területen, úgy tűnik, gulyára sem tel­lett az ottani lakóknak. Orvosa, „fabriká- ja” sem volt, s még arra sem futotta, hogy a krónikás valamilyen szerencsés dolgot jegyezzen fel, annál több ok lett volna a szerencsétlenségek sorolására. Hát milyen község Fadd, amelyről vé­gülis Jagitsa István hiteles jegyző kész volt tájékoztatni Egyed Antalt 1829-ben? Kezdjük talán a legfontosabbal, az em­berrel. Arra a kérdésre, hogy az emberek milyen indulatúak, „Szelídek vagy szila- jok, békességesek vagy pert kedvelők, En­gedékenyek vagy Makatsosok?” a jegyző kedvező sorokkal jellemezte a faddiakat. íme: „Többnyire a lakosok szelídek és bé- kességes indulatúak, pört nem szeretők, de találtatnak köztük némelyek szilajok, makatsos és engedetlen természetűek”, akik, míg fiatalok, szeretik a táncot, a koro­sabbak inkább a baráti összejöveteleket kedvelik és szívesen cserélnek véleményt a különböző dolgokról. Ez így van ma is, és nem változott meg étkezési szokásuk sem. A családok asz­talán igen gyakori a tésztás étel napjaink­ban is. Szeretik a hízott sertés húsát, és nem vetik meg a marhahúst sem. Ez utóbbit egykor leginkább nyáron fogyasztották. Egyed Antal arra is kíváncsi volt, mi­lyen örömök és szerencsétlenségek ér­ték a község lakóit. A jegyző egyetlen sze­rencsés esetet sem tudott említeni, annál több bajról számolhatott volna be. De ő csak az alig egy évvel korábban átélt ter­mészeti csapást említette. Amint irta: „Sze- rentsétlen pedig 1828. esztendő június holnap 24. napján nagy jégeső által min­den gabonái, a kukoritzán kívül, semmivé tétettek, úgy annyira, hogy a belé vetett ma­got sem kaphatták a lakosok kezekhez, és a szalmáját sem takaríthatták fel.” Adóval, szolgáltatásokkal meglehetősen megterhelték a lakosságot. „Katonai adót esztendőnként fizet 824 forintokat pengő­ben. A földesuraságnak 9-ed dézsmát ád, 10. dézsma pedig a méltóságos pécsi püs­pökségé, melyet tisztelendő Csömör Pál helybéli plébános úr bír árendában". A jegyző szerethette a községet. Ked­vezően nyilatkozott annak fekvéséről, a helyet, ahol a község települt, egészsé­gesnek tartotta. A község hosszan nyúlik el a Duna partján és utcáinak száma hét. „A házak tágasan, rendbe építve, elegen­dő nagyságú funduson feküsznek.” Közin­tézményekben meglehetősen szegény vo Fadd község. „A helységben semmi nyilvá nos intézetek nintsenek, mint a r.cath. né| által az el szegényedett igye fogyottak szá mára építtetett egy isputa ház régente, d( az 1817-ik esztendőben ismét meg ujjitta tott, a melynek vagyon capitálissa 1400 fo rint pengőben, melyekből Néhai Nagysá gos Paffán Ignátz Pétsi Kanonok Úr hagyot 1000 forint, a többi pedig némely jó tévői által adatott öszve, melyeknek intézésébő és keresztény jótévők által adandó alamis nából esztendőnként nyolcz szegényei tápláltatnak." Postát, sóhivatalt, fakereskedést, a köz­ségen átvezető országos főútvonalat nerr említ a jegyző, noha a kérdésben ezeke Egyed Antal külön-külön is említi. Kik és hányán lakták a községet. íme £ válasz: „A lélekszám öszvesen 3592, és mintegy kétharmad rész r.cat., egyharmac rész pedig református. A r.cat. 2362 lelke­ket, a reformátusok pedig 1230 lelkekel számlálnak és a többséghez képest egy­formán szaporodnak. Lakja a helységet 18 pár zsidó és 95 lélekből állanak. Czigány pedig 10 pár és 36 lélekből állanak.” A jegyző úgy tudta, hogy „patikai or­vossággal” csak kevesen élnek, azok, akik „elkerülhetetlen szükségbe” jutottak. Arra már nem ad feleletet az egyébként lelkiis­meretesjegyző, hogy milyen egyéb gyógy­szerrel élnek az emberek, milyen a népi gyógyászat. Milyen a földje, rétje? Erre emi- gyen válaszolt a megkérdezett: „A szántó­földjei róna, homokos földen feküsznek és némely része a homok miatt hasznavehe­tetlen sovány, a jobbak pedig közönséges termékenységűek. A záporeső által történ­ni szokott elöntéseknek nintsenek kitéve. A kaszáló rétyei pedig a Duna vize által borít- tatnak el és esztendőkben hasznavehetet­lenek.” S mit termesztettek a múlt század hú­szas éveiben a községben: „A lakosok kö­zönségesen termesztenek rozsot, kukori­cát és krumplit, kevés babot és árpát. Tse- kély gazdaság virágzik minthogy a földje kevés. - A tengelici pusztával egy része összveütközik, (azaz határos Tengeliccel), amelyet bírnak T. Bezerédj és Gindly Famí­liák. Ménes, gulyás nem tartatik, Birkák a T. Földesuraságok által nemesített tökéletes­ségbe, nem nagy mennyiséggel tartatnak.” Egy helyen a jegyző megemlíti a dohányt is. Fadd határa eléggé nagy volt már egykor is. S ha mégis panaszkodik a jegyző a ke­vés földre, annak oka, hogy a faddi határ néhány nagybirtokos család tulajdona volt. Birtokolt ott a Kamara, és földje volt a Szé­chenyi, a Petrovszky, a Szombathelyi, a Ba­logh, a Csákányi család, a kalocsai érsek, a Forster, a Horváth és az Erős család. De a listára felkerült még a Kemény és a Ma- chay, valamint az Augusz és a Pecsovics család is. Kiegészíthető a kép még azzal, hogy a községben 4 nemes, 27 céhmester, 19 zsellér, 211 kisházas és 252 telkes job­bágy élt. A házak száma 530 volt. Szorgal­mas gyerekek lehettek a faddiak ősei, mert télen és nyáron folyamatosan 190-en jár­tak iskolába. Ennyi, s hajói meggondoljuk, nem is kevés, amit Fadd érdemes jegyzője papírra vetett. Bepillantást engedett egy magyar falu életébe. Csodás dolgok nem történtek: szántottak, vetettek, arattak, véd­ték magukat és vagyonukat az ártól; meg­tanulták a betűvetést, s nem éltek orvos­sággal (pl. idegnyugtatóval...), szerették egymást. K. BALOG JANOS Értekeink ANTONII BONFINIJ cívis asculani „ KERUM UNGARICARUM DECADES IV. CUM Dl Ml DIA. LIB R I XLV. /.vrráh Gel ta Hunnorum, & Ungarorum à primis ilv'f initiis, ad Annum ufque R. & M. cccc. lxxxxv. complcxi. AJjuiwitur Chronutyaa ABRAHAM! BAKSCII.U, ad Annum m. d. lxvu. continuait! per Aoonymum ufquc n E D t T l O Poll geminas Bafilecnfcs, Francofurtanam, Hanovicnfetn, Colonienlero, SEXTA. Sumptibus JOANNE MICHAELIS KOCHBERGER, Bibliopof* ANTONII BONFINIÍ RERUM HUNGARICARUM DECADES QUINQUE Q_U A S ILLUSTRISSIMUS DOMINUS CHRISTOPHORUS ERÜÜD Y kI MONYOROKERÉK, ' ■ Montis Claudii, & Comitatus Varasdicnfis Perpetuus Comes &'c. AA. LL. & lmmOSOPHtiE AUDITOR E ‘frælectiombus R P Ion* i Divo Thema Aquinate èClcrias Rcgula- K. 1. jona. ribuj piarum sdtobran Ptofcffons l‘°§JilveÄENES PHILOSOPHIZE * *• ** propugnaret -, propugnaret -, Dicavit, & Sacravit Bonfini munkái is láthatók a Historikus könyvek a Tolna Megyei Levéltárban cí­mű kiállításon. Az itt bemutatott könyvek mindegyike Pozsonyban jelent meg 1744-ben. Horváth Endrével, az MMG AM szekszárdi gyárának igazgatójával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents