Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-10 / 84. szám
2^îrsÉPCUSÀG 198«. április 10. Mitterrand üzenete Az új kormány terveivel kapcsolatban az elnök rámuFrancois Mitterrand francia köztársasági elnök az új nemzetgyűléshez intézett üzenetében a szociális törvénykezés fontosságára és az alkotmányos jogkörök pontos megtartására hívta fel a jobboldali többségű testület figyelmét. Az elnök békülé- keny és igen tartózikodó üzenetében rendezett és nyugodt együttműködésre szólította fel a vele ellentétes politikai beállítottságú parlamentet, s nem nyilvánított véleményt a frank leértékeléséről, az új kormány első gazdasági lépéséről. Az elnök hangoztatta, hogy az ötödik köztársaság fennállása óta először „a parlamenti többség más politikai áramlatokból került ki, mint amelyek az elnökválasztáskor fogtak össze”. Ez az új Megélénkültek a harcok az iraki-iráni fronton Az iraki legfelsőbb katonai parancsnokság szerdai közleménye szerint a leghevesebb harcok a front északi szakaszán voltak. Az iraki hadsereg egységei felszabadították Majszan tartomány egy részét, jelentős károkat okozva az ellenségnek emberéletben és anyagiakban. Fáó kikötőváros térségében légiharc alakult ki, s ennek során az iraki repülőgépek lelőttek két iráni vadászbombázót. Chilei szocialista vezető látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására április 7—9. között látogatást tett Budapesten Hernan del Canto, a Chilei Szocialista Párt Politikai Bizottságának tagja. A chilei politikus, akivel Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője folytatott megbeszélést, látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál is. helyzet mindkét féltől újfajta magatartást követel. Emlékeztetett az államfő és a kormány jogkörére: az államfő fő feladata a közintézmények folyamatosságának biztosítása, a nemzeti függetlenség és a területi épség megvédése — a kormányé a politika meghatá1- rozása és végrehajtása. A parlament jogairól szólva hangsúlyozta, hogy ez a kormány is élhet — mint elődei — a rendeletek eszközével, ami kikapcsolja a parlamentet, de emlékeztetett rá, hogy a szocialista kormány legfontosabb reformterveit a parlamentben hagyöfta jóvá. Ezért fogad el ettől a kormánytól is csekély számú rendeletet, amelyek nem vonhatnak vissza szociális vívmányokat. Tizenegy halott, 89 sebesült, de a mérleg még nem végleges. Kedden délután negyed kettőkor egy kék színű BMW-ben felhalmozott, mintegy 100 kilónyi robbanóanyag hatalmas pusztítást végzett a Bejrúttól pár kilométerre lévő kikötőváros- ka főterén. A célpont talán megint a Falangista Párt egyik székháza volt, amely alig 50 méterre állt a robbanás központjától — de az áldozatok — Rasid Karami kormányfő szavaival — „mindig az ártatlanok”. A keddi merénylet volt az ötödik január 15. óta. Ekkor távolították el a hatalomból Elie Hobeikát, a „Libanoni Erők” vezérét. Hobeika, a keresztény milícista-vezér decemberben megbékélési megállapodást írt alá a muzulmán milíciákkal. A keresztény jobboldal azt állítja, hogy a merényleteket Hobeika emberei szervezik — Hobeika ezt határozottan cáfolja. A muzulmán tábor szerint Izrael áll a háttérben: Tel Aviv efféle provokációkkal akarja megakadályozni a nemzeti megegyezést Libanonban — mondják. tatott: a gazdasági fellendülés jó úton halad, de nem tekinthető befejezettnek, amíg „a munkanélküliség a legsúlyosabb szociális bajunk”. Az FKP Politikai Bizottsága kedden kiadott közleményében felhívta a franciákat, hogy állják útját a Cihi- rac-ikormány politikájának, védekezzenek az olyan intézkedések ellen, amelyek „súlyosbítani fogják a dolgozók és az ország helyzetét.” Az FKP vezető testületé hangsúlyozta, hogy megítélése szerint a frank leértékelése „olyan döntések előjátéka, amelyek újabb agressziót jelentenek a dolgozók ellen és új lehetőségeket kínálnak a tőikének a profitszerzésre. Véres dráma zajlott le keddre virradóra egy Bejrút melletti szunnita falucskában, a Suf-hegységben lévő Bsza- bában. Az öldöklésben 14 ember meghalt, 15 ház leégett, a szunnita lakosság pedig tömegesen menekül — tartván a drúzok bosszújától. Az incidens azzal a kockázattal jár, hogy a szunniták és a drúzok közötti háborúskodássá fajul. Az ügy úgy robbant ki, hogy a (zömmel) dr űzőkből álló Haladó Szocialista Párt egyik tagja megjelent a faluban, behajtani a „milíciák adóját”. Az illegális „adózás” tipikus jelenség Libanonban — a lakosságnak ezt a védelemért kell fizetnie. A Haladó Szocialista Párt helyi képviselője — a falu ugyanis Dzsuimblatt milíciáinak védelme alatt áll — megtagadta az összeg kifizetését: lövöldözés robbant ki, amelyben a két vitázó fél életét vesztette. Ezután léptek akcióba a két halott családjának tagjai és szinte kiirtották egymást — a szunnita lakosság pedig menekült, rejtőzött, közben azonban fel is készült a harcra. PANORÁMA BUDAPEST Kapolyi László ipari miniszter hazaérkezett a ju- goszLáviai Sibenikböl, ahol részt vett a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipart állandó bizottságának 51 ülésén. A tanácskozáson a többi között megtárgyalták a KGST 2000-ig szóló komplex programjáról a bizottságra háruló feladatokat, mindenekelőtt az elektronizálás meggyorsításának tennivalóit. HANNOVER A nyugatnémet csatlakozás az SDI-hez megnehezítheti az NSZK és a szocialista országok kapcsolatainak alakulását — jelentette ki Günter Mittag, az NSZEP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja Hannoverben, ahol szerdán felkereste az ipari vásárt. Günter Mittag az NDK kiállítási standjait — az idén 27 iparvállalat képviselteti magát — az Alsó-Szászor- szág bemutatóit kereste fel és találkozott Richard von Weizsäcker államfővel is. Az NSZK szerdán kiutasított az országból két líbiai diplomatát. A bonni külügyminisztérium közölte, hogy a nyugat-berlini pokolgépes robbantás kivizsgálására alakított különbizottság megállapította: Líbia bonni „népi irodájának” — követségének — két munkatársa gyanúsítható azzal, hogy köze volt a robbantáshoz. Wolfgang Schäuble, a kancellári hivatal vezetője úgy nyilatkozott, hogy Bonn értelmetlennek tart mindenfajta gazdasági szankciót Líbia ellen, s ezért nem tesz eleget az Egyesült Államok ilyen értelmű fe- hívásának. BONN A szerda délelőtti kormányülés második napirendi pontjaként a kabinet jóváhagyta az NDK-val kötendő kulturális egyezményt. A megállapodást a tervek szerint májusban írják alá Berlinben. Libanoni helyzetkép Nagyitó alatt: a Gorbacsov-terv (3.) Biztonság vagy bizonytalanság? Reagan amerikai elnök nemrégiben valami olyasfélét mondott, ha Földünket idegen bolygó lakóinak inváziója fenyegetné, a Szovjetunió és az Egyesült Államok minden bizonnyal igen gyorsan megtalálná a közös nyelvet. A Fehér Ház urát valószínűleg a tudományos- fantasztikus filmek ihlették meg. amikor erre a kijelentésre ragadtatta magát. A valós Veszély — a rákéta-' nukleáris katasztrófa — azonban nem kívülről leselkedik az emberiségre ... Mihail Gorbacsov főtitkár a tömegpusztító harceszközök megsemmisítését célzó i n d í tvá n ya i nak megté t e 1 ek or arról, beszélt, hagy a népek a kozmikus korszak új és válságos szakaszába léptek. Most kell cselekedni, amíg nem késő! Különös hangsúllyal húzta alá: a Szovjetunió anyagi és szellemi potenciálja lehetővé teszi bármilyen fegyver megalkotását, ha erre kényszerítik. De nem ezt .az utat akarja járni. Mélységesen átérezve a mai és az eljövendő nemzedékek sorsáért viselt felelősségét, minden tőle telhetőt megtesz a békésebb világ megteremtéséért, a leszerelésért. A józanság, a mértéktartó realitásérzék azt diktálja: rakéta-nukleáris korunkban újszerűén, egészen másként kell megközelíteni a biztonság fogalmát, mint bármikor a múltban. A hadászati paritás jelenlegi viszonyai között a két vezető atomhatalom veszélyeztetettsége nagyjából azonos. Am ha a nukleáris versenyfutás folytatódik, a katonai szembenállás olyan magas szintre emelkedhet, amikor az egyensúly már nem töltheti be többé fékező szerepét. Manapság abból kell kiindulni, hogy a Szovjetunió biztonsága lehetetlen az Egyesült Államok biztonsága, a Varsói Szerződés tagországainak biztonsága pedig a NATO garantált biztonsága nélkül. A szovjet leszerelési tervezetnek éppen az a legfőbb értéke, hogy a katonai konfrontáció falainak fokozatos lebontásakor minden egyes szakaszban gondosan figyelembe veszi mások jogos biztonsági érdekeit. E program egyik sarkallatos és mindmáig szenvedélyes vitákat kiváltó kérdése a nukleáris föld alatti robbantási kísérletek beszüntetése. A jelekből ítélve, a Reagan-kor- mányzat még mindig nem hajlandó követni a Szovjetunió példáját, mondván, amíg atomfegyverek lesznek, addig folyamatosan ellenőrizni kell működési megbízhatóságukat. Persze nemcsak erről van szó. A moratórium elvetése szervesen összefügg az űrfegyverkezési program új eszközeinek kikísérletezésével. Szovjet részről nem véletlenül hangsúlyozzák: az idén esedékes csúcstalálkozón a robbantások tilalmát kimondó megállapodás tető alá hozása lehetne az első legfontosabb lépés. A másik ilyen probléma az Európában állomásoztatott amerikai és szovjet közepes hatótávolságú nukleáris fegyverék felszámolásának mielőbbi megkezdése. Valamilyen haladásra, érdemi döntésre feltétlenül szükség van e téren, ellenkező esetben az újabb Gorbacsov—.Reagan dialógus terméketlen, kandalló melletti csevegéssé válina. Kétséges azonban, az amerikai felső vezetés kész-e életben tartani Genf szellemét, s tartalommal megtölteti a néhány hónappal ezelőtt kimunkált elvi kereteket?! Nem valami bíztató jel az se.m, hogy Genfben, Becsben és Stockholmban — a várakozásokkal ellentétben — változatlanul egyhelyben to- pogás tapasztalható. Amikor már-már úgy látszott, sikerült kimozdulni a holtpontról, a nyugatiak mindig találtak valamilyen ürügyet a megoldások 'késleltetésére. Többnyire az esetleges fegy- verzetkorlátozási ellenőrzésének nehézségeivel hozakodnak elő, sőt a fontossági sorrendeket megfordítva, mindenekelőtt erre helyezik a hangsúlyt. Pedig nyilvánvaló: ha nincs tényleges leszerelési intézkedés, akkor nincs mit ellenőrizni! Es miközben folyik a róka-fogta csulka, csulká-fogta róka játék, a szocialista békekezdeményezések körüli manipuláció, a SALT—I. és a SALT—II. szerződések elleni áskálód ás, a NATO-tagállamok — élükön az USA-val — minden irányban fokozzák katonai aktivitásúkat, növelik hadilkölt- ségvetéseiket, gyorsítják fegyveres erőik korszerűsítését. Mihail Gorbacsov joggal hívta fel a figyelmet - arra, hogy „a békés szavak mögött túlságosan gyakran a háborúra való készülődés politikája, az erő alkalmazásának szándéka rejtőzik”. Egynémely nyugati hatalom obstrúkciós magatartását ugyanez a szándék magyarázza a 40 ország képviselőinek részvételével zajló genfi leszerelési konferencián a vegyi fegyverek teljes eltiltásával kapcsolatosan. (A szovjet javaslat szerint az ezredfordulóig, együtt az egyéb tömegpusztító eszközökkel, ezeket is meg kellene semmisíteni.) összefoglalva azt mondhatnánk: bár a genfi csúcs, az egyszerű emberek százmillióinak rokonszenvét élvező szovjet békeprogram, az SZKP XXVII. kongresszusának világpolitikai hatása már érezhető, a nemzetközi katonapolitikai helyzet az Egyesült Államok magatartása miatt az utóbbi hónapokban mégsem lett egyszerűbb, megnyugtatóbb. Van némi javulás, fordulatról azonban nem beszélhetünk, még kevésbé frontáttörésről. Igazia van Vegyim Zaglagyinnak, a neves szovjet szakértőnek, aki úgy véli, a világ most a háborús veszély megszüntetéséért vívott mind megfeszí- tettebb és szélesebb körű harc felé tart. A béke és a társadalmi haladás sorsa minden eddiginél jobban függ attól, hogy a szocialista közösség, a szocialista világrendszer milyen gyorsan, és milyen hatékonyan lesz képes választ adni a Nyugat politikai, gazdasági és katonai kihívásaira. Serfözö I.ászló Mai kommentárunk Javaslatok és reagálások A Reagan—Dobrinyin találkozóról nyilatkozik Shultz amerikai külügyminiszter (Telefotó) Biztató jel vagy csupán átmeneti halasztás az eredetileg keddre tervezett amerikai nukleáris kísérlet elmaradása? Ezt a kérdést teszi fel a világsajtó, azt követően, hogy Washingtonban nyilvánosságra hozták: az előzetes bejelentés ellenére mégsem hajtották végre a Nevadá-slvatagban az Egyesült Államok bejelentett atomrobbantását. A Fehér Ház hivatalos megnyilatkozásai szerint nincs összefüggés a halasztás és a szovjet—amerikai kapcsolatok, konkrétabban a Reagan—Dobrinyin találkozó között. A találgatások azonban tovább tartanák. Meglehet, valóban a borúlátóiknak van igazuk, s a washingtoni döntést nem lehet még szerény reagálásként sem tekinteni a sorozatos szovje t kezdeményezések. re, a nukleáris robbantások teljes felfügesztésére irányuló ismétlődő felhívásokra. Még kevésbé annak jeleként', hogy az Egyesült Államok kedvezőbben fogadná az átfogó szovjet fegyverzetcsökkentési, leszerelési indítványokat, amelyeknek a moratórium fenntartása szintén fontos, nélkülözhetetlen tényezője. Az elmúlt hetekben Moszkvából számtalanszor hangzott el a sürgetés, a bíztatás: a fegyverkezési hajsza erőltetése az erőpolitika folytatása helyett a két nagyhatalom az egyenlő biztonság elve alapján igyekezzen a feszültség csökkentésére. Legutóbb például világszerte érdeklődést kelltett Mihail Gorbacsovnak az a javaslata, hógy — bármelyik európai fővárosban — rendezzenek külön csúcstalálkozót a nukleáris kísérletek leállítása ügyében. Nem maradtak visszhang nélkül azók a kijelentések sem, amelyeket a főtitkár a napokban Togliatti városában a Szovjetunió kül- és biztonságpolitikai alapelveiről mondott. S bármennyire is a diplomáciai időzítés véletlene hozta, szimbolikus jelentőségű, hogy épp a nevadai robbantás kijelölt napján .terjesztették elő a Varsói Szerződés dokumentumát atomfegyvermentes övezetek létrehozásáról, Európában éppúgy, mint a világ más térségeiben. Ha a kezdeményezések sorát áttekinteni is nehéz, annál könnyebb összefoglalni a washingtoni válaszok lényegét. Hiszen az amerikai adminisztráció részéről — tegyük hozzá: sajnos — gyakorlatilag valamennyi indítványt elutasították, közvetve vagy közvetlenül kifejezve .az érdektelenséget a Moszkva által javasolt irányvonal követésében. A nukleáris kísérletekre vonatkozó moratórium csupán egyetlen, bár igen jellemző példa e magatartásra, annak ellenére, hogy Washingtonban jól .tudják: a moszkvai vezetés különös jelentőséget tulajdonít e kérdésnek. Az atomrobbantások beszüntetése ugyanis egyike azon két témának, amelyekben az előrelépést az Szovjetunió úgy tekinti, mint a következő Reagan—Gorbacsov csúcs feltételeit megkönnyítő, légkör javító .tényezőt. A másik ilyen terület, mint ismeretes, az európai közép-hatótávolságú atomrakéták számának csökkentése lenne. Moszkvában többször hangsúlyozták: ha e problémák bármelyikében sikerülne haladást elérni, az máris jelentősen növelné a két politikus idei eredményes találkozójának esélyeit. A csúcsértekezlet mellesleg az elmúlt hetekben a nemzetközi atmoszférát egyre inkább meghatározó kérdéssé válik. Legutóbb, Genfben előzetes megállapodás jött létre arról, hogy e találkozót az idén Washingtonban tartják, ám kétségtelen, hogy azóta egyetlen tárgyalási fórumon sem sikerült érdemleges haladást elérni a vitás kérdésekről. Márpedig — hangsúlyozzák Moszkvában — Genfben arról is megegyezés született, hogy meggyorsítják a különböző leszerelési eszmecserék. így a bécsi, a stockholmi és a genfi tanácskozások menetét. Dobrinyin látogatását a Fehér Házbán épp azért kísérte megkülönböztetett figyelem, hogy elhangzik-e valamilyen utalás a csúcs megrendezéséről. Nos, a megfigyelőknek szűkszavú megjegyzésekkel s egy ténnyel kellett beérniük: a következő hónapban Shultz és Sevardnadze az amerikai fővárosban külön találkozót tart a csúcs előkészítéséről, A hivatalos megfogalmazás szerint napirendre kerülnek a legfelsőbb szintű találkozó megtartásához szükséges feltételek. A nagy kérdés tehát, hogy a májusi külügyminiszteri eszmecseréig, .illetve az utána következő hónapokban hogyan alakul a két állam kapcsolata. Mihail Gorbacsov Togliattiban csakúgy, mint előző interjúiban, televíziós nyilatkozataiban kifejtette, hogy Genf szellemében lehetséges a csúcstalálkozó. Moszkvában cáfolták már azokat a nyugati állításokat is, amelyek szerint a moratórium ügyében javasolt európai csúcs- konferenciával a szovjet vezetés helyettesíteni akarná a másik, a washingtoni találkozót. Az időközben nagy visszhangot keltett egyéb kezdeményezések — például a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozására — azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió és szövetségesei hajlandóik lépéseket tenni az eddig középpontba nem került területeken is.