Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-07 / 81. szám
A NÉPÚJSÁG 1986. április 7. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért maradt el a vetítés? Bosszankodó mozilátogató írta Bölcskéről, hogy 1986. február 18-án este 18.45-kor elkezdték kezelni a mozijegyeket. Hét órakor megér, kezeit a gépész, leszidta a jegykezelőket, hogy miért engedték be a közönséget, ugyanis nincs még film. 19.15-kor akadt egy mozilátogató, aki autóval jött, megkérték, menjen ki a vasútállomásra érte. Húsz perc múlva vlszaérkezett azzal, hogy a film már nincs ott, valaki elhozta. A már lekezelt jegyeket 19.40-kor visszaváltották és elköszöntek a kb. 80 főnyi közönségtől. A film eltűnt, az előadás elmaradt. A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, dr. Sajgó Ferencné küldte meg a választ: — Az üzemvezető ez év február 18—19-én Tengeli- cen, az oktatási központban továbbképzésen vett részt. Elutazása előtt a film szállításáról intézkedett : mivel helyettese — aki Dunaföld- várra jár dolgozni — a rossz útviszonyok miatt a filmszállítást nem vállalta, az andráspusztai tanulókat szállító két autóbuszvezetőt kérte meg, hogy hozzák be, illetve szállítsák a vasútállomásra a filmet. — A film a kijelölt időpontra megérkezett, az állomásról elhozták, rábízták az egyik nyolcadik osztályos tanulóra, hogy a moziba, vagy a vele egy fedél alatt lévő presszóba tegyék. Mivel mindkét helyiséget zárva találták, elvitték az iskolához, de ezt senkivel nem közölték. A mozi dolgozói hiába keresték — még az állomásra is kimentek —, a vetítés elmaradt. Felhívtuk az üzemvezető figyelmét, hogy olyan helyettesről gondoskodjon, aki távollétében a feladatokat körültekintően, megbízhatóan látja el. — A filmet — melynek Piszkos ügy a címe — június hónapban a mozi ismét műsorára tűzi. Mikor költözhetnek a gyerekek? Egy szekszárdi olvasónk kért felvilágosítást a kisegítő iskolával kapcsolatosán. „1985 harmadik negyedévben ugyanis egy újságcikk foglalkozott azzal, hogy „Van-e kisegítő iskola Szék* szárdon”. A válasz az volt, hogy hamarosan át fogják adni és lesz. Ennek ml szülők és a gyerekek is nagyon örültünk. 1986 január végén átadták a Bezerédj utcai iskolát, mi szülők szomorúan tapasztaltuk, hogy alsótagoza- tos gyerekeiknek továbbra is a Lehel utcába járnak és nem élvezhetik a felújított szép iskolát. Ennek pedig az oka az, hogy a Bezerédj utcai kisegítő iskolába a Béri Balogh Ádám utcai iskolás gyerekek járnak. így a Lehel utcába járók további hátrányt szenvednek. Itt ugyanis nincs lehetőség hely hiánya miatt korrepetálásra, segédeszközökre, testnevelésre, ami a tanulásukat segítené. Meddig kell még ilyen helyzetben tanulniuk a kisegítő iskola alsótagozatos gyerekeinek, mikor költözhetnek ők is vissza az iskolába?” Szekszáírd Város Tanácsának elnöke, Kovács János válaszolt: — A lebontott Béri Balogh Adám utcai iskolában elhelyezett tanulócsoportokat — a városi tanteremhiány miatt — csak a kisegítő iskolában tudtuk elhelyezni. Számukra — a tanulócsoportok létszáma miatt — a Lehel utcai épület termei szűkek lettek volna. — Véleményem szerint a Lehel utcába járó gyermekeket nem érték további hátrányok, mivel korrepetálásukra, segédeszközök használatára éppúgy adott a lehetőség a Lehel utcában, mint a Bezerédj utcai épületben. Ami a tornatermet illeti, az sajnos a Bezerédj utcai épületben sem található. Megértjük és méltányoljuk Olvasójuk és a hasonló helyzetű szülők gondjait, de a közeljövőiben, sajnos, nem tudunk helyet biztosítani a Lehel utcai tanulócsoportoknak a Bezerédj utcában, bár ez célunk. Miért nem jár részére nyereség? Fekete Aranka egy szekszárdi vállalat egyik üzeménél dolgozott, adminisztratív munkakörben — egy gyesen lévő kismamát helyettesítve, 1985. december 6-ig, azaz három teljes évig. ' Határozott idős munkaszerződése volt. Nem ő mondott fel a vállalatnál, hanem a szerződés lejárt, a munkakört vissza kellett adnia. Így a vállalatnál munkaviszonya megszűnt. Kérdése az, hogy miért nem jár részére nyereségrészesedés, hiszen 25 nap kellett volna, hogy az 1985-ös évet végigdolgozza. M] a kizáró ok, hogy kimaradt a részesedésből? Dr. Deák Konrád válaszolt : — A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete szerint a nyereségérdekeltségben működő vállalat dolgozóinak — a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint — a vállalat gazdasági eredményétől függően év végi részesedés jár. — Olvasójuk kérdése, hogy miért nem jár részére nyereségrészesedés. Lehet, hogy volt munkáltatója gazdasági eredményei nem tették lehetővé nyereségrészesedés fizetését, lehet, hogy fegyelmi büntetésként vontak meg olvasójuktól bizonyos kedvezményeket, a feltett kérdésre csak a volt munkáltató tud választ adni. — De, ha olvasójukat az érdekelné, hogy kit, mennyiben, milyen feltételek mellett illet meg nyereségrészesedés, úgy javasoljuk, tekintsen be a volt munkáltatójánál érvényben lévő kollektív szerződésbe, nyereségrészesedési szabályzatba, amelyet mi nem ismerünk. Ha pedig ezekből a munka- viszonyra vonatkozó szabályokból azt állapítaná meg, hogy indokolatlan volt a nyereségrészesedésből történt kizárása, forduljon kérelmével a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, ennek esetleges sérelmes határozata ellen pedig a munkaügyi bírósághoz. T elefonszámunk : 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A társadalombiztosításról szóló törvény végrehajtása tárgyában korábban kiadott jogszabályt módosítja a Minisztertanács 5/1986. (II. 27.) számú rendelete és egyes társadalombiztosítási rendelkezések módosításáról a Minisztertanács elnökhelyettese részéről kiadott 2/1986. (II. 27.) ME számú rendelet is. Az előbbi szerint gyermekgondozási díj a gyermek másfél éves koráig annak a biztosítottnak jár, aki a) teljes összegű terhességi- gyermekágyi segélyben részesült, ennek hiányában rendelkezik a teljes összegű terhességi-gyermekágyi se‘gélyhez szükséges feltételekkel, és b) ha munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban áll, a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. A mezőgazdasági szövetkezet tagja, továbbá a közös munkában részt vevő családtag akkor jogosult gyermek- gondozási díjra, ha a) a szülést megelőző két éven belül legalább 90 napon át részt vett a közös munkában, és b) a gyermek gondozása céljából díjazás nélküli szabadságot vesz igénybe. Rendelkezik a jogszabály a kisiparos és a magánkereskedő gyermekgondozási díjáról, a gyermekgondozási díj napi összegéről, továbbá a gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport, a jogtanácsosi munkaközösség tagja, valamint az általános jövedelemadó fizetésére kötelezett szellemi szabadfoglalkozást folytató személyek betegségi és anyasági ellátására, családi pótlékra, nyugellátásra és baleseti ellátásra való jogosultságáról. A gyermekgondozási segélyről szóló rendelet végrehajtására korábban kiadott jogszabályt módosítja az egészségügyi miniszter 1/1986. (II. 27.) EüM. számú rendelete, amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a gyermekgondozási segély havi összege — az első gyermek után ezerhatszáz forint, — a második gyermek után ezernyolcszáz forint, — a harmadik és minden egyes további gyermek után kétezer forint.” Mindegyik említett jogszabály 1986. évi március hő 1. napján lépett hatályba, és a Magyar Közlöny idei 6. számában jelent meg. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában olvasható az építésügyi és városfejlesztési miniszternek az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 2/1986. (II. 27.) ÉVM számú rendelete. A Szabályzatot teljes terjedelmében természetesen nem másolhatjuk át ide, ezért csupán utalunk arra, hogy az meghatározza, mi tartozik bel-, illetve külterületbe, tájékoztatást ad a rendezési tervek alkalmazásáról, a beépítési módokról, megszabja a zártkerti övezetekben kialakítható építmények nagyságát, előírásokat ad az építmények elhelyezésére, megjelöli a lakókocsi, az üdülő- sátor, a kerítés, a garázs létesítésének és elhelyezésének feltételeit, foglalkozik a közműellátás kérdéseivel, az építési anyagok, épületszerkezetek tulajdonságaival. A rendelet 1986. évi július hó 1. napján lép hatályba. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink: ívig kedélye Nem tudom, gondolt-e mostanában valaki arra, hogy érdekes vasárnapok állnak mögöttünk. No nem arra célzóik, hogy az utolsót munkával ünnepeltük, hanem arra, hogy az utalsó négy vasárnapnak neve volt: húsvét előtt két héttel a fekete vasárnap, egy héttel a virág- vasárnap, húsvét, majd az utána következő a fehér vasárnap. Természetesen nem azért nevezték fehérnek, mert a kórházi ágyban ekkor tértek magukhoz az elvarázsolt locsolóik, hanem azért, ami sajnos, ma már nincs szokásban. A hajdani nevezetességet megőrizte a Tolnamegyei Közlöny 1895. április 21-i száma, amelyben Palást álnéven Borzsák Endre értekezett és emlékezett: „Az egy tuczat szép kisleányt én minden húsvétban emberül megöntöztem, lelocsoltam, hol rózsa-, hol kútvízzel, ahogy a mód engedte. Azért én mindig egyformán megkaptam a kisleányoktól a piros tojásokat, illetve a kedves mamáktól a köszönetét, sőt puszikat, miket pedig szívesen elengedtem volna ... Ilyenkor fehérvasárnapon aztán, ez volt akkor a divat, a lányok adták vissza a locsolóvizitet, háznál, útón-útfélen, ahogy jött. S én egy ilyen alkalommal — a fehérvasárnaphoz illően — éppen szép, új, patyolatfehér ruhámban detektáltam (kedvelhettem) magamat s 1 egy ezg ettem gyermek-hiúságomat az utcán, házunk előtt sétálgatva, amikor egy süldő kisasz- szony ugyancsak busásan visszafizette a húsvéti locsolás kölcsönét, olyformán, hogy a rózsavizes meg a tin- tásüveget, mert egyforma külsejük volt, ideges sietségében összetévesztve szép fehér új r uhámra ömlészté a itántás- Üveg egész tartalmát. Így lett feketévé az én fehér vasárnapom” — ugyanis a tinta akkor még fekete volt... Tintánál és tintázásnál nagyobb szenzációja volt Szefcszárd városának 1908 áprilisában a víz. Nem járt ugyan a város olyan szerencsével, mint Hódmezővásárhely, ahol az egyik polgár fél milliót hagyott az artézi kút fúrására azzal a megdkolással, hogy bortól már sokan, víztől még senki sem bolondult meg, mégis a régi Szekszárdon szokatlan örömmel fogadták az enyhén kénes szagú folyadékot. Előtte ugyanis vagy a vállalkozó tőkeereje, vagy a fúróberendezés mondott csődöt és maradt a régi szokás : a víz drága, tehát ne pazaroljuk ivasra. A Tolnamegyéi Közlöny Csoda címmel adott hírt a mai Felszabadulás téren található első ártézi vízről: „Mint valami csodához zarándokolt az ünnepek alatt a város és a közel környék lakossága immáron híres ártézi kutunkhoz, hogy megbámulja (ki tudja, hányadszor?) a föld mélyéből bő sugárban ömlő vizet. A nézőközönség tömegében volt egy jámborképű anyóka is, akinek sehogysem fért a fejébe, hogy a víz szakadatlanul (még éjjel is) ömlik és meleg, 28,5 Celsius-fokos. — Hiába — mondta nagy áhítattal —, csak az ördög fortélya ez is ... Bizonyosan a pokolból jön: azért meleg, aztán meg büdös is ...”. A furfangos észjárás más esetben is jellemző volt a régi idők öregjeire. A Közérdek című helyi újságban egy jegyző emlékezett arra,, miként menekült meg egyik atyánkfia a rá váró veszedelemtől: „N. bácsi községi esküdt, szimpatikus ember volt, néhia szívesen eltréfáltam vele. — Hallom N. bácsi, hogy lakodalomban leszünk nem sokára, feleségül veszi K. özvegyét. — Nehezen esik az meg jegyző uram, gyermekeim nagyon ellenzik ezt a házasságot. (Egy kis akadály volt az, hogy N. bácsi lutheránus, az özvegy pedig katolikus volt.) N. bácsi az özvegynél tett többszöri látogatás után aztán úgy is találta, hogy jobb lesz, ha nem házasodik meg. Már most csák a módját kellett kitalálni a tisztességes visz- szavonülásnak. N. bácsi az ő sunyi eszével meg is találta. Egyik napon az özvegynél tett látogatása alkalmával elővette a mértéket és az özvegy szobájában a nagy almáriumnak szélességét és hosszát megmérte. — Miért méregeti János bátyám azt az almáriumot? — Hát, nagy baj van húgomasszony. — Az-e? És mi légyen az a nagy baj? — A te almáriumod szélesebb, mint a mi szoba- ajtónk, magassága pedig majdnem elére a mi padlásunkat. — No, már pedig én ugyan az almáriumomat senki kedvéért el nem hagyom. Inkább a házasságból se legyen semmi. — Úgy? Na akkor sajnálom nagyon, hú- gomasszony, de magamnak is be kell látnom, hogy a házasságból nem lehet semmi ...” — legalább is ha hihetünk a Közérdek 1907. április 20-i számának. S ez az Oka annak, hogy N. bácsi nem követett él poiigámiát. Ugyanis a régi tréfa úgy szól : — Tudod-e, mi a poligámia? — Nem. — Hát az, amikor az embernek eggyel több felesége van, mint amennyi kellene. S tudod-e, mi a monogámia? — Nem. — Hát ugyanaz... Olyan eset is előfordul azonban, amikor a feleségre, annak furfangjára van szüksége a férfiembernek. Az utolsó békeév utolsó hónapjaiban, 1914. április 27-én mulattatta a következő eset a mit sem sejtő elődöket: „ ... Űri családban, ahol minden le van foglalva, ingó és ingatlan, a család a férj által szerzett kisebb-na- gyöbb kölcsönökből él. Egy délben azzal a hírrel jön haza a férj, hogy nem tudott szerezni semmit, az emberek menekülnek előle, mindenkinek hirtelen sürgős dolga támad, akiit megszólít egyszóval hiábavaló miniden. — Tehát nem hoztál pénzt? — kérdezi az asszony. — Nem — feleli az ember csüggedten. — Feküdj azonnal le, fáj a melled, a hátad, a szived, telefonálok orvosért. A feleség elhivatja a legfiatalabb és legambíciózusabb orvosok egyikét, aki jáhiszeműleg megállapítja, hogy nagy a baj, de azért „fogunk segíteni”.,— Ugye doktor úr, nem ad a férjemnek injekciót? Ugye nem fogja megoperálni? — kérdi színlelt ijedtséggel az asszony. — Dehogy kérem, port írok néki, amit egy fél poíhár vízben vesz majd be. — Hála istennek, hogy önt hívtuk, mert az összes többi orvosok azonnal injekciókat akarnak adni, vagy operálnának, ön lesz a háziorvosunk, kedves doktor úr! A fiatal orvos boldogan csókol kezet az úrhölgynek, aki őt az előszobáig kikísérte és megkérdezi végül, hogy mikor kell megcsináltatni az orvosságot. — Természetesen azonnal ! — feleli a doktor úr, — Jaj, de kellemetlen — mondja elpirulva az asszony —, férjem, betegsége miatt nem vette föl 15-én a fizetését. — Parancsol nagyságos asszonyom 20 koronát? — mondja udvariasan a doktor és már nyújtja is a pénzt. Onagysága átveszi, a doktor el. — Na, mennyit adott? — kérdezi a „beteg” a feleségét. — Húsz koronát! — Milyen smuCián! Húsz koronával akarja kiszúrni egy úriasz- szony szemét. Es még ez akar nálam háziorvos lenni !”. Persze hajdanán, s ma is a nagy újdonság a tavasz. A régi, kupak tálán időkben azonban még nem a Márka sorsolása zajlott Márk napján, hanem a búzaszentelés. Manapság ugyan már jobban bíznak a műtrágyában a szentéit víznél, mégis megesik, hogy egyik helyen több négyzetméternyi üres folt van, a másikon meg annyi búza, mintha fél zsákkal vetettek volna két lépésre. A titok nyitja régen is, ma is a vetésben rejlik, amire jól rávilágít a Székszárd Vidéke százegy éves története az újság 43. számából: „A méltó- ságos gróf kiment a földire megnézni a vetőket. Amint a zsákból szedték ki a vetéshez szükséges magot, néhány liternyi búza bizony elöm- lött ott a poriba. Megszólítja a béres a grófot eképpen: — Méltóságos uram, rúgjon egy kis földet arra a búzára, mert jön az ispán, aztán összeszid minket, ha meglátja ...”. Mennyi földet és mire rúgtunk azóta, nem tudom, de ha összehordtuk volna az elmúlt száz év alatt, talán új csúcsot avathattunk volna az Alföld kellős közepén ... Dr. TSttős Gábor Száz éves idill, rajz a Vasárnapi Újságból (1886)
