Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
1986 április 26. Képújság 11 Jubilál Most tarja fennállásának félévszázados jubileumát a világ első filmmúzeuma: a párizsi Cinémathèque Française. Az ötvenedik születésnapot az intézmény egész éven át különböző rendezvényekkel, fesztiválokkal ünnepli. A filmmúzeum ünnepe egyben a filmé, a hetedik művészeté is, igy hűek az alapító, Henri Langlois szelleméhez, akinek személyétől ez az intézmény elválaszthatatlan. Langlois ma már legenda. Egy amerikai filmkritikus, Richard Roud értékes könyvet írt róla Szenvedélye a film címmel, ennek francia kiadása most jelent meg, a Cinémathèque évfordulójára. Szmirnában (ma Izmir) született, ott, Törökországban sajtóügynöksége volt édesapjának. A kis Henri csak 1920-ban került vissza hazájába, Franciaországba, de már akkor „meg volt fertőzve” nagy szenvedélyével - s Párizsban is, a gimnáziumi órák látogatása helyett gyakran a mozit választotta, olyannyira, hogy leérettségizni sem tudott. Később ezt mindig úgy emlegette, hogy Thomas Alva Edison, a nagy feltaláló - akinek különben szintén volt némi köze a filmhez - szintén kimaradt az iskolából. Rövidre fogva az eseményeket: Langlois társával, Georges Franju plakáttervezővel eleinte teljesen maszek-alapon, lakása fürdőkádjában gyűjtögette a celluloidszalagokat, rendszertelenül, ahogy hozzájutott. A Cinémathèque Français alapító okmányát ötven éve, 1936-ban írták alá, s amikor megalakult a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége, annak elnökségében, Franciaország képviselőjeként, az akkor már nemzetközileg ismert Langloist választották meg. Munkája igazi lendületet a háború után kapott. A kormány a Chaillot palota egy részét bocsátotta a Langlois vezette Cinémathèque rendelkezésére és szubvencionálja az intézmény működését. Langlois a háború után közölte a nagy hollywoodi stúdiókkal: milyen amerikai filmek kópiái vannak a birtokában és tudatta velük, így archívumát igazán Oleg Nazarov: Bruttó és nettó Ott jön egy fiú, kezében hegedűtokkal. A hegedűtokban kotta és májas szendvics. Ott jön egy hölgy. Kezében Marlboro feliratú nylonszatyor. A szatyorban háztáji krumpli, kilónként tíz kopejkáért, és fagyott az egész. Ott jön egy izompacsirta. Kezében irattáska - s benne két-három üveg száraz fehér bor, azonkívül egy váltás fehérnemű: minden eshetőségre készen. Ott jön egy lányka - gyufásdoboz- méretű kistáskával. A gyufásdoboz- kistáskában kencefice, cigaretta, kötött sapka, jugó csizma, és némi aprópénz. Ott jön egy kövérkés mámi csizmában és lélekmelegitöben, a hátán zsákot visz. Hátizsákjában Helvetius és Rotterdamus Erasmus összegyűjtött művei. No és - ott jön az én főnököm. Georgij Szerjubkin. ö aztán csomag nélkül. Könnyedén. Nincsen itt kérem se tok, se szatyor, se irattáska, se kistáska, se zsák. Mindamellett ö is visz valamit a vállán. Mégpedig - a fejét. No és a fejében...? Ugye, ezt nem hinné senki? A fejében viszi ... az agyát. (Fordította: K. J.) a világ első filmmúzeuma nemzetközivé akarja fejleszteni, ezért további példányokat kért. A hollywoodi nagymoguloknak tetszett - az ő szakmájukban nem mindennapos - becsületesség és őszinteség, amellyel Langlois hozzájuk fordult. Tudomásuk volt arról, hogy a hollywoodi filmek egy-egy másolatát gyakran ellopják illetéktelenek azért, hogy aztán illegálisan forgalmazzák, konkurrenciát támasztva ezzel a jogos tulajdonosnak, a gyártónak. Akkor már inkább kapjon Langlois legálisan egy-egy példányt, az fennmarad majd az utókor számára is -, így gondolkodtak Hollywoodban, meg másutt is, így aztán a párizsi Chaillot palotában csakugyan a világon páratlan, gazdag és értékes filmtár gyűlt össze. Langlois nemcsak tárolt, állandóan vetített is. A francia Új Hullám tagjai, mielőtt filmrendezők lettek - Jean-Luc Godard, François Truffaut, Claude Chabrol, Costa-Gavras (Langlois halála után ő lett a Cinémathèque igazgatója) - idejártak és naphosszat a vetítőben ültek, szinte falták a filmeket. Langlois úgy rendezett retrospektív sorozatokat, hogy meghívta a régi nagyokat - Lillian Gish-t, Mary Pickfor- dot, Marlene Dietrichet, Charlie Chaplint, Gloria Swansont, Orson Wellest, Josef von Sternberget stb. - és az ő személyes megjelenésükkel emelte ünnepivé filmjeiknek ezeket a visszatekintő vetítéseit. Egyszer összerúgta a patkót az őt anyagilag finanszírozó kormánnyal. De Gaulle alatt, a minden kulturális ügyet személyesen kézben tartó miniszter, André Malraux menesztette Langloist. Ez 1968 februárjában történt, s a dolog mintegy előjátékává vált a 68 május-júniusi diáklázadásnak s egyéb eseményeknek. Langlois érdekében ugyanis megmozdult az egész filmszakma világszerte, még Charlie Chaplin is csatlakozott a színészek, rendezők, producerek Langlois-mentő akciójához. Ultimátumot intéztek a francia kormányhoz: ha nem adja vissza Langloisnak pozícióját, akkor visszavonják filmjeiket a Cinémathéque- től mert azokat úgy tekintik, mint amiket személyesen Langloisnak kölcsönöztek. Malraux visszakozott, azzal a hivatalos magyarázattal, hogy „a kormány szándékát félreértették”, Langlois visszaülhetett igazgatói székébe -, de azért ezután jóidéig csökkentették a kormány hozzájárulását a filmarchívum költségvetéséhez. 1972-ben tovább bővítette birodalmát Langlois: ugyanott, a Palais de Chaillot- ban megnyitotta A mozi múzeumát. Mélies korai, a 900-as évekbeli filmdíszleteiből a Metropolis robotemberén át James Dean bőrdzsekijéig (ezt különben később ellopták) és Greta Garbo, Marlene Dietrich, Marilyn Monroe filmkosztümjeiig, a humuszig, amit Rudolf Valentino A sejkben viselt - ezerféle emléktárgy található itt. 1974-ben Langlois Oscar-dfjat kapott működéséért. Jack Valenti, a hollywoodi Filmművészeti Akadémia elnöke nyújtotta át neki a kitüntetést azzal, hogy „Langlois a mozi élő lelkiismerete!” Utána nem sokáig élt már. 1977-ben halt meg, 62 éves korában. De fennmaradt a mű, amit alkotott. i BARABÁS TAMÁS Anekdotakincstár NEVESSÜNK! A múlt század ötvenes éveiben jelent meg Vas Gereben Nevessünk! című kötete, amely a magyar életből gyűjtött adomákat tartalmaz. A történetek hősei írók, papok, jurátusok, katonák, közéleti férfiak, az akkori társadalom szinte valamennyi rétegének képviselői. A könyv nagy sikert aratott, mert egy évvel később a szerző No még egyet nevessünk! címmel újabb adomagyűjteményt tett közzé. A következő történeteket a két Vas Gereben-kötetből válogattuk. Dessewffy Aurél hosszasan beszélgetett Deák Ferenccel, s közben a hivatalnokokról jött elő a szó.- Miért választotok mindenféle embert hivatalnoknak? - kérdi Deák.- Nem akarnál te hivatalt vállalni? - kérdi Dessewffy.- Semmi esetre sem!- Lásd barátom - mondja a konzervatív gróf-, ha választottabb ember nem vállal hivatalt, gyengébbeket is kell alkalmaznunk! «0 Kapkodta a fejét a regruta, amikor a golyók sivítottak a füle mellett.- Ne kapkodd a fejedet, öcsém! - szólt az öreg huszár az újonchoz -, mert úgy jársz, hogy a kobakod valamelyik golyóbishoz ütődik. Kölcsey társaságban megszólítja Hel- meczyt, a költő-nyelvészt, aki abban az időben nagyon sok új szót alkotott.- Te, Miska - szólt Kölcsey -, hallom, csináltál ismét egy vad szót. Mondják, hogy a trotoirt elnevezted tipratyunak. Helmeczy elkomorodott, hogy a kifaragott szó nem talált elismerésre. Csak harmadik esztendőre talált másikat. A francia trotoir helyett ekkor született a magyar járda. 40 Meg volt tiltva a rablás. A huszár az előőrsön egy tévelygő kost a nyeregkápába kapott, és amikor látta közeledni az őrnagyot, zsákmányát a rövid mentével próbálta letakarni, de a birka vége kilátszott, aztán még bőgött is.- Mi ez megint? - kérdi a szigorú őrnagy. v- Jelentemalássan, őrnagy uram, hogy ez az izé nem tudta a tábori jelszót, így hát elfogtam. >* Szünidőre mentek haza a diákok, megálltak egy út menti csárdánál, s bort rendeltek. Egy igen csinos parasztlány hozta ki az italt. Az egyik diák megkérdi:- Gyönyörű galambom, hogy adod a csókot?- Hogy adom? - kérdez vissza a lány. - Böcsületes ember ingyen kapja. Z. igen derék és tudós ember volt, azonban a hölgyek körüli széptevései sohasem sikerültek. Többek közt egy bizonyos, nem éppen fiatal, de finom társalgásé bárónővel beszélgetésbe eredvén, így nyilatkozott:- Higgye el, bárónő, ön olyan, mint a cremonai hegedű: minél vénebb, annál szebben szól.- Doktor úr, ön pedig olyan, mint a katonaköpeny - viszonzá a bárónő. - Minél vénebb, annál gorombább! Egy tudálékos asszony olvasta az újságot, melynek minden második sorában előfordult az a szó, hogy oppositio.- Ugyan kedves férjem, mi az az oppositio? - kérdi hitvesétől.- Az opositio a megyei gyűlésen az, ami te vagy idehaza! Tudod most már? 40- Most az egyszer kiragadtam a halál torkából - szól az orvos a betegéhez. - Ezentúl föl kell hagynia a mértéktelen italozással! A bornak még a színét sem láthatja! Másnap, amikor ismét felkereste a beteget, a páciens éppen a kulacsból kortyolgatott.- Nem megmondtam, hogy a bornak még a színét sem láthatja ? - pattant föl az orvos.- Édes doktor úr, hisz éppen azért öntöttem kulacsba! Milton angol költő vak korában nőül vett egy végtelenül zsémbes asszonyt. Buckingham herceg egy alkalommal rózsának nevezte a költő feleségét.- Színéről már nem ítélhetem meg - mondta a költő -, de hogy tövise van, azt érzem! K. Gy. M. A mű Olajos Béla az én barátom. Igen, az enyém. Most ugye csodálkoznak, nem értik, hogy miért dicsekszem egy ismeretlen ember barátságával. Mert még nem tudják a titkot. Hogy Bélus az ország megmentöje, prófétája, atyja! Nem kérem, ne is találgassák, hogy mit csinált. Nem focista. Nem is Antal Imre. És a női szépségversenyen is legfeljebb nyolcadiknak végezne. Ö kérem egy írásművei emelkedett nemzeti nagyjaink sorába. Költeménnyel? Regénnyel? Drámával? Nevetséges! Azt ma már mindenki tud Írni, ha rossz kedve van. Az én barátom egy olyan művel emelkedett a Pan- theonba, amelyre a legnagyobb szüksége van ennek a bal- és jobbsors sújtotta népnek. Olajos Béla megalkotta Magyarország első csúszópénz- és borravaló árjegyzékét. Mert mi kellett még nekünk a boldogsághoz polgártársak? Tej van, méz van, Kánaán lesz. Talán paprika is. De az élet végső kérdéseire eddig nem volt válasz. Hány reszkető lélek, hány sóvárgó szellem tette föl a nagy kérdést a süket egeknek: Mennyit adjak? Álltunk tétován a boltban, a szervizben, a hivatalban, a rendelőintézetben, a hotelben, az iskolában, a vendéglőben, a szülészeten, a sebészeten, a proszektúrán: mennyit adjak? Ennyi vajon sok? Annyi vajon kevés? Történelmünknek volt már néhány nagy problémája: honfoglalás, tatárjárás, Mohács, Rodostó, Világos. De a döntő pillanatokban mindig tudtuk a feleletet. Vagy tudták mások: besenyők, tatárok, törökök, osztrákok stb. De a MENNYIT ADJAK? nemzeti sorskérdésre saját magunknak kell válaszolni, amíg nem jön ki a KGST árjegyzék. Olajos Béla ezt megtette helyettünk. Dicsőség néki! És most, ha megengedik, fellapozom az egyedülálló alkotást, és idézek belőle néhány örökérvényű összeget, amely ezen a héten érvényes. Tizenkettedik oldal, második bekezdés: étteremben. Családoddal ebédelsz. Azt akarod, hogy ne rúgjanak beléd: a fizetendő összeg öt-tíz százaléka. Azt akarod, hogy köszönjenek, ha elmégy: tíz-húsz százalék. Azt akarod, hogy emlékezzenek rád, ha visszatérsz: semmit ne adj. Tizennyolcadik oldal: hiánycikkbeszerzés. Nincs boyler az egész országban - ötszát forint. Akad boyler, de éppen most nincs. Ötszáz forint. Annyi boyler van, hogy nem lehet tőlük bemenni a boltba: ötszát forint, különben lyukas lesz. Huszonkettedik oldal, autószerviz. Nincsen ismerősöd a műhelyben. Kétszáz forint. A szervizvezető az unokatestvéred, háromszáz forint, nehogy azt mondják... Te vagy a szervizvezető: annyit adj, amennyit nem szégyellsz - prémiumként. Negyvenedik oldal: egészségügy. Egyszeri ingyenes orvosi ellátás az SZTK-ban: nem kell adni semmit, úgyis halandók vagyunk. Ha valaki netán nem hinné, akkor a következő tarifákat javaslom. Az orvos mosolyog, kedves: kicsi összeg, mert ingyen is mosolyogna. Az orvos hűvös, közömbös: nagyobb összeg, mert bánatában AIDS-nek nézi az influenzádat. Az orvos durva, kíméletlen: komoly összeg, mert legközelebb béledet ontja. Orvos béledet ontja, és ottmaradsz a műtőasztalon: egy üveg osztrák bor, tavalyi évjárat. Ízelítőül ennyit. A csúszópénz- és borravaló árjegyzék megvásárolható. Pótkötetek inflációs ütemben folyamatosan. Ára: vászonkötésben száz forint, bőrkötésben kétszáz forint, stencilezve, de biztosan megkapva háromszáz forint. További felvilágosítást minden reggel nyolctól kilencig a Múzeum és Lenin körút kereszteződésénél adhatok. Természetesen ingyen. Ugye értik? NÓGRÁDI GÁBOR ötven éves a párizsi filmmúzeum - illusztráció az International Herald Tribünéből
