Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
1986. április 26. Képújság 7 Tavaszi „sürgésben” Az egész család a mezőgazdaságban téeszbe később. Egyből kaszásnak osztottak be, a feleségem volt a marokszedőm. Ötvenhétben nősültem, azóta húzzuk közösen az igát. Az mindegy hogy az iga fából vagy vasból van, mégiscsak iga marad - mondja nevetve. Most könnyebb az iga, de az idő bennünket is lassan evett. Egy apa három fiával ELJÁR AZ IDŐ A reggeli napsugarak pajkosan bú- jócskáznak az áprilisi felhők között, az óra mutatója hetet mutat. Munkába siető emberek, korán útnak indult iskolások, utasokkal, teli buszok az úton. A Felsönánai Kossuth Tsz kétyi gépműhelyének udvarán igazi tavaszi kép fogad. Traktorokat indítanak, vetőgépeket ellenőriznek és ott töltik a vegyszeres kocsi tartályát. Csutora László, az apa már a gépét ellenőrzi. Olajszint, tankolás, levegőnyomás... A Ciklon hatsoros vetögép kerekei levegőt követelnek. AZ APAI PÉLDA- A Laci fiam már megérkezett, Öcsi még otthon van. A Jancsi fiam már Szekszárd felé jár, a kisunokámat viszik az SZTK-ba ellenőrzésre. Csutora László hatalmas, erős ember, megfontoltan, de igen jóízűen, szemléletesen meséli életét, kevés kérdéssel is boldogul.- A felvidéki Cencről kerültünk Felsöná- nára. Alig múltam négyéves, amikor apám meghalt, így anyám négy gyereket nevelt egyedül. Egy magyar hold földön küszködött a család, egy lovacskával, két tehénnel és pár hízóval. Már kiskoromtól fogni kellett a munkát, szokni a kapanyelet, a villavéget, így dolgozgattunk. Nekem meg ha tetszett, ha nem, munkát kellett találnom, így az építőiparban helyezkedtem el Pesten, közben katona is voltam. Az emlékek vihara suhog át összeráncolt homlokán, igazít egyet a széken, úgy folytatja.- Már „kiskölyök” koromban tehenet vezettem, kötelet vetettem aratáskor, így belém is nőtt annyira a föld, a gazdálkodás, hogy azt feledni nem lehet. Meg sem tudok lenni nélküle. Családtagként jártam aratni a Az évben, mikor nősültem, tag is lettem a téeszben. Egy tehenet kaptam apámtól, azzal kezdtünk. Aztán jöttek a gyerekek. Laci két év múlva született majd Öcsi. Hatvannégyben született a legkisebb, a János. Ő volt a legfürgébb, mert már nős. őket ma hiába keresi, mert Szekszárdra mentek. A saját kocsijukkal. Segítette őket az apósa, segítettük mi, így most már házuk, kocsijuk van. Jóleső érzéssel, mégsem büszkélkedve beszél a gyerekekről, akik követték apjukat a téeszbe. Újra eszébe jut a sorsa.- Voltam én darálós, fűrészes, kisegítő kovács, amíg 1964-ben traktorra nem ültem. Azóta tavasszal vetünk, télen javítunk, nyáron pedig aratunk. Elindultunk mi egy úton, amiről már letérni nem érdemes. A helyben kapott munkalehetőség meg egyfajta biztonsággal tölt el. Nyugalmat ad. Reggeli kőrútján Erős András elnök a műhelyben is megfordul, ránk nyit kezet fogunk, aztán már megy is tovább. Visszatérünk a beszédben a gyerekekhez.- A tanítója elküldte a Lacit kőművesnek, nem tetszett neki, ott is hagyta, elment Lengyelre tanulni. Öcsi meg már el sem ment, itt kezdett a kovácsműhelyben kisegítőként, de megunta és elvégezte a traktoros- tanfolyamot. A Jancsi gyerek is itt dolgozik. Amikor leszereltek a gyerekek, az anyjuk önállósította őket. Maguk rakják félre a keresetüket. Szépen, lassan haladunk a forintokkal előre. Otthon is vannak állataink, két tehén, három bika meg egy üszfrés persze hízók. A Jancsi a legélénkebb mind között. Igen jól megvagyunk, ő van a legtöbbet körülöttem. Lacinak kemény szája van, mindent kimond, ami a szivén van. Rendes, törekvő emberek a gyerekeink. ...Az anyjuk már szeretné dajkálni a többi unokát is, de Öcsi szerint annak is eljön majd az ideje... Visszautasítja a cigarettát, igazít az oldalán lévő táskán. Tanfolyamon voltam a hét végén. Lassan öregszenek a gépeink, de hamarosan jön két Claas dominátor. Előrelépünk, nem hátra. Mezőfalváról hoztuk azt a John Deert, amin 12 évig ültem. Mára azért már elhasználódott, de egy kis utánpiszkálódással megy még. Vetni megyek ma, Öcsi fog váltani, ő lesz az éjszakás. Lacival három évig mentünk így, Öcsivel ez a második évünk. LACI A LEGIDŐSEBB Áll a tartálykocsin Csutora László és a szivattyút kezeli. Vegyszereznek. Leveti az overállt és...- A kőművesség nem jött össze, a len- gyeli iskola igen. Spekuláltam én, de végül idejöttem. Nem bántam meg. Apám nem beszélt rá. Vele jól ki lehet jönni. Nem mondhatok róla rosszat. Nézi a Rába fordulóját, aztán folytatja.- Most szombat, vasárnap is menni kell, itt az ideje, be kell hozni a lemaradást. Munka után örülünk, ha pihenhetünk. Apám után szerettem meg a munkát. Jobban mint a tanulást. Ezt nem unom meg. Kiskorunkban is apánk körül lődörögtünk. Ketten vezettük a traktort, az egyenesben, ha engedte. Az öcsémmel. Én elértem a kuplungot, Ö a kormányt... Csutora László, a legidősebb testvér nem túl beszédes, de ha gépekről esik szó, megered a nyelve. Az az ő világa. Ott érzi igazán otthon magát. Neki sem gond a javítás.- Na, jól néznénk ki, ha nem tudnám megcsinálni - mondja nevetve, aztán elköszön. ÖCSI, A KÖZÉPSŐ GYEREK Befut az MZ, Csutora István „lesüvegei”, leteszi a motort, a sisakot.- Én apám példáját néztem. Öt követtem. A kovácsműhelyt meguntam, Így elvégeztem a tanfolyamot. Megvan a számításom. Otthon is dolgozunk. A ház körüli munkákra sem veszünk ki szabadságot - mondja nevetve. - Egy jó Ladát szeretnék venni. Megyek is, dolgozom este hattól reggel hatig. Ezt az időt meg kell fogni, - teszi hozzá és félreérthetetlen mozdulatokkal dörzsöli össze ujjait. Kell a pénz.- Bár mindenkinek ilyen apja lenne, mint a mienk! Néha anyu ellenkezik, egyedüli nő a családban, akarja tartani a tekintélyét... Imádom a meccseket. Meg az úszást. Néha vitatkozunk mi testvérek, de jól megvagyunk. Olyan nincs, hogyha nekem van, a másiknak ne legyen. A LEGKISEBB, JÁNOS A legfürgébb is. Testvérei szerint szépen, jól élnek. Aranyos a legkisebb Csutora-kislány is, az első unoka. Majd követi a többi, ha a fiúk megnősülnek. így él ma egy család, a mezőgazdaságban találva meg a boldogulását. Apa és három fia. Pillanatok, pár betű életük könyvéből... SZABÓ SÁNDOR Fotó: Kapfinger András A nagyker raktárában Születésnap előtt az AGROKER-nél Az alapítás évében 291 millió, 1985- ben 1 milliárd 300 millió forintos forgalom - Ha megvárakoztatjuk őket, legközelebb nem jönnek hozzánk - Az eredményt jó készlet- és költséggazdálkodással sikerült elérni - Életemet annak szentelem, hogy ennek a cégnek a javát szolgáljam. 1. A téli gépjavítások után viszonylagos csend uralkodik a szekszárdi AGROKER - Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat - alkatrészosztályán. Az üvegfal mögött ülő hölgyeknek ezúttal kevesebb munkájuk van, mint az elmúlt hónapokban volt, amikor sorbanálltak a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői. Kevesebb, de nem kevés. Mert e munkahelyen pillanatokra sem pihenhetnek a dolgozók, ezen az osztályon van a legtöbb munka, idetér be a legtöbb megrendelő. Szüntelen alkatrésznevek hangzanak el, számlákat írnak, kopognak az írógépek és kopnak a golyóstollak. Czank Anikó két éve dolgozik itt. A kereskedelmi szakközépiskolát frissiben elvégezve a 18 éves lány a szekszárdi munkaközvetítő javaslata alapján került ide, és örül. Kívánsága, mint mondja, találkozott az itteni munkával.- Ma korábban jöttem be dolgozni - mondja Czank Anikó -, és itt hallgattam meg a Falurádiót. Éppen a magyarszéki tsz-ről volt szó és nekem azonnal beugrott anyagbeszerzőjüknek az arca. Nem tudom elszakítani magam a munkától. Az embert mindig érdekli, hogy mi zajlik a földeken. Sokszor előfordult már velem, hogy ha valamilyen alkatrésztéma került szóba, én otthon is mindjárt a megrendelésekre gondoltam.- És a megrendelőkre...- Az utóbbiakkal való kapcsolatunk alapvető. Hiába dolgozunk mi bármilyen feszített ütemben, nincs nálunk helye a lazaságnak, a lezserségnek. Mert, ha nem bánunk tisztelettudóan az ügyfelekkel vagy megvárakoztatjuk őket, akkor legközelebb nem jönnek hozzánk. Ez pedig elvesztett pénz. A vállalatnak is, meg nekünk is.- Értékben mennyi volt az az áru, amelyet egyetlen napon adott el? Czank Anikó rögtön felel:- A téli gépjavítás egyik napján, nem kevesebb, mint 700 ezer forintnyi alkatrészt adtam el. Egymagám. 2. Ha már Czank Anikó számot mondott, folytassuk is azokkal. Huszonöt évvel ezelőtti alakulását követően az AGROKER hetvenkét dolgozójával 291 millió forintot forgalmazott. Viszonyításként: az elmúlt évet a szekszárdi AGROKER 1 milliárd 300 millió forint forgalommal zárta. A vezetői irodában Lukács István igazgató és a közgazdasági osztály vezetője, Wollherr József ismertet meg munkahelyükkel.- Tevékenységünk a következő ágazatokra tagozódik - mondja az igazgató -, gépüzletág, alkatrész, műtrágya- és növényvédő szer valamint a vegyes cikkek. Az utóbbiba rengeteg féle áru tartozik: textilek, acélvázak, húzott és hengerelt áruk, építőanyagok, ajtók-ablakok továbbá ragasztó- és tömítő anyagok.- Alaptevékenységükön felül, hajói tudom, mással is foglalkoznak - mondom.- Saját magunk is működtetünk, itt a telephelyünkön egy kiskereskedelmi egységet, a gazdaboltot. Több megyebéli áfésszel szerződéses kapcsolatban állunk különböző áruféleségek forgalmazására. Emellett a BKR-rel közösen egy szervizt is üzemeltetünk, ahol a gépek nullrevízióját végzik el. Liftes anyagmozgatás a készáruraktárban Ha létezik szezonális munkahely, akkor az AGROKER ilyen. Itt minden munka a mezőgazdaság időszerű feladataihoz kapcsolódik. Vannak nagy csúcsok és vannak tűrhető, hétköznapi időszakok. A lényeg az AG- ROKER-nek, hogy mindenkor el kell látnia a mezőgazdasági üzemeket megfelelő gépekkel és kemikáliákkal.-Természetesen a megye minden mezőgazdasági üzemével napi kapcsolatunk van — mondja Wollherr József osztályvezető.- Kereskedelempolitikánknak az alapja: nekünk kötelességünk keresni az ügyfelet. Folytassuk újfent számokkal. Ma a központban száznegyvenen dolgoznak. Negyvenhárom olyan munkatársuk van, akiken konkrét üzlet múlik. Új megrendelő, új vásárló, plusz vagy elvesztett pénz.- Milyen volt a „születésnapot” megelőző, tavalyi év?- A bázisév nyeresége - mondja Lukács István - 14,7 millió forint volt. A forgalom szinten maradt. Az eredményt a jó készlet- és költség- gazdálkodás révén sikerült elérni. Az AGROKER már új vállalatirányítási formában működik, a vállalatot közgyűlés irányítja. Az igazgató fontosnak tartotta azt is közölni, hogy még azok a dolgozók is, akik a forgalmazástól távollévő területen dolgoznak, érzik, hogy a jólétet csak eredményesség esetén tudják biztosítani. Az eredményesség elérésének pedig egyik lehetősége nem is régi. Az alapító minisztérium nemrégiben módosította az alapszabályzatokat. Ennek alapján az AGROKER kizárólagos mezőgazdasági alaptevékenységén felül keresheti azokat a kereskedelmi lehetőségeket, amelyekkel eredményt produkálhat. 3. Bálint István, a géposztály helyettes vezetője, alapszervezeti párttitkár a kalauzom a telephelyen. Megnyugvással említi a külön iparvágányukat, amely lehetővé teszi a könnyű raktári- és anyagmozgatási munkát.- Párttitkárként mi most a legnagyobb öröme és gondja?- Aggasztó gondom nincs - mondja Bálint István. - Mind a szellemi, mind pedig a fizikai dolgozók hasonlóképpen ítélik és élik meg mindennapjainkat. Mindenkit zömmel azok a gondok foglalkoztatnak, mint ebben az országban mindenkit. Osztályvezető-helyettesként azért nekem is vannak gondjaim. Kiváló itt a munkahelyi légkör, de az üzlethez kapcsolódó rugalmasabb piacpolitikával kell nekünk és másoknak is dolgozni. Kaiser János mindig vidám ember. Az alkatrészraktár vezetője munkahelyének születésnapján búcsúzik. Egyike ő az alapítótagoknak. Helyesebben: az elégedetteknek. A lótenyésztési szakember, amikor 1960-ban, a mai AGROKER egyik jogelődjének, a FÖMAV - Földművelés- ügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata - lett főraktárvezető, kegyetlen napoknak nézett elébe. Nem volt se éjjele, se nappala. Az elhelyezési és a raktározási körülmények pedig pocsékok voltak. Aztán megélt két vállalati költözést, és a raktárvezető is megnyugodhatott.- Ma már modern technikával dolgozunk - mondja Kaiser János -. Az ideköltözésünket követően ennek is tudhatóan munkakedvünk is megjött és azóta is tart. - A „be- és a kifelémenö” anyaggazdálkodást már számítógép végzi - mondom neki az itt közölt információt. - A raktárban mi a helyzet?- Nyugdíjbavonulásomra ezt szerettem volna megérni. Dehát ez nagy pénz.- Gondolt már arra, hogy miként csukja be maga mögött a kaput?- Nem kell erre gondolnom, amikor tudom. Örülök, hogy életemet annak szenteltem, hogy ennek a cégnek a javát szolgáltam. írta és fényképezte: SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
