Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

6 NÉPÚJSÁG

1986. április 26.

I- Mit jelent az, hogy Eötvös alapszervezet, a Lórántra vonatkozik?- Biztosan, bár névadónkat eddig még nem népszerűsítettük. Örököltük a nevet. Nem is használjuk az egészet, csak azt, hogy „Eötvös”. Azért is örülök ennek a beszélgetésnek, mert így szólhatok az alapszervezetröl. Azt szeretnénk ugyanis elérni, hogy ez „márkanév” legyen a környéken.

I- A gyárról van szó, vagy ennél tágasabb környékre gondolnak?- A nagyközségben és a környező településeken is szeretnénk hatni, ugyanakkor ott vagyunk a megyei, sőt, az országos rendezvényeken is. A többség fiatal, ketten vagyunk harminc felettiek, a húsz évnél fiatalabbak létszáma 8-10 lehet, a többiek a kettő között vannak. Sok közöttünk az adminisztratív dolgozó, de vannak fizikaiak is, ők főként a gyár másik két alapszervezetéből jöttek át hozzánk. Ketten - bejárók - pedig községi alapszervezetből érkeztek. Két éve, mikor idekerültem, 26 tagja volt az alapszervezetnek, most negyvennyolcán vagyunk. Minél többen leszünk, annál többfélére lehetünk képesek. Kétszer kaptuk meg a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, most a forradalmi ifjúsági napok alkalmából pedig a Kiváló KISZ-szervezet zászlót. Nem sikerült másodszor is „nyugdíjba mennem” a KISZ-ből.

I- Tekintettel korára, mivel már majdnem 33 éves, indokolt szólni az első „nyugdíjaztatásról”.- Most komolyan, a KISZ-nek éppen az az egyik hibája, hogy nem elég fiatalos és „módszertelen”. Ezért az utóbbi időben nagyon sokat vesztett a tekintélyéből. Remélem, hogy a kongresszus után megváltozik a helyzet, sikerül változtatni mindkét hibán. A fiatalosság persze nemcsak, és nem elsősorban életkori kérdés. Úgy érzem, én nagyon sokat fiatalodtam, tele vagyok lendülettel, életkedvvel, tenniakarással, szóval még fel tudom venni a legfiatalabbak fordulat- számát. Ami az eredeti kérdést illeti, 4 évig voltam függetlenített KISZ-titkár a néphadseregben mint továbbszolgáló. Leszerelés után jöttem a Simontornyai Bőrgyárba, hamarosan megválasztottak KISZ-titkárnak.

I- Tartsunk egy kis sorrendet! Hol született, hol járt iskolába, mit tanult és most mi a foglalkozása?- Akkor úgy látszik, már nem mondhatom el azt a sok okosat, amire készültem. Ismét elolvastam a kongresszusi levelet, a Magyar Ifjúság más anyagait, hogy mindenféle okos dolgokat tudjak nyilatkozni. Igaz, aztán rájöttem, hogy általánosságban kár lenne beszélni, hiszen nekünk és mindenkinek a saját mikro- környezetében kell, kellene politizálnia. Hiába tartok előadást a Gorbacsov-Rea- gan-találkozóról, ehhez nem fognak hozzászólni, mert akit érdekel, az tudja az újságokból, rádióból, tévéből. Én sem tudok ennél többet nyújtani. Persze, aki tud, az beszéljen róla! De, ha a fiataloknak a gyár szervezeti felépítéséről, a bérrendszerről, a társadalmi szervek munkájáról tartunk előadást, akkor ez az ő ügyük, hozzá tudnak szólni, véleményük van, és ráadásul tenni is tudnak valamit konkrétan, személy szerint. Erre a szisztémára épült fel a politikai vitakörünk is. A vállalat vezetői tartottak tájékoztatókat ezekről a témákról. Hasonlóképpen tervezzük az idén is a politikai vitakört. Van már kapcsolatunk a művelődési ház Barátság ifjúsági klubjával, amit jobbára ipari tanulók alkotnak. Nemrég kötöttünk megállapodást a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságával. Jó az együttműködésünk, egészen a közös KISZ- taggyűlésekig az itteni karbantartók KISZ-szervezetével. Sok helyre együtt járunk a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat fiataljaival.

I- Álljunk meg, már megint az alapszervezet- ről van szó, pedig életrajzot kértem...- Budapesten születtem 1952-ben, szüleim elváltak, édesanyámmal és nevelőapámmal Ozorára költöztünk. Dombóváron érettségiztem, a Gőgös Ignác Gimnáziumban, miután nem vettek fel az orvosi egyetemre, képesítés nélkül tanítottam Ozorán négy évig. Harmadévben hagytam abba a főiskolát két sikertelen rajzszigorlat után. Hamarosan behívtak katonának és megválasztottak KlSZ-tit- kárnak, aláírtam megintcsak négy évet, mint továbbszolgáló és függetlenített KISZ-titkár dolgoztam egy építkezésen. A Kőolajipari Vállalat ll-es lépcsőjét építettük, akkoriban még komolyan vették a KISZ-védnőkséget. A hadseregben nincsen szakszervezet, megtalálja hát feladatát a KISZ, ha a munkát komolyan veszik. A nap huszonnégy órájából „28-at” töltöttem el a feladatok megoldásával. Ez végül is már akadályozta a magánéletemet, katona nem akartam maradni, idejöttem a bőrgyárba, mert ez volt a legközelebb a házunkhoz.

I- Mivel foglalkozik, mi itt a szakmai munkája?- A termelés-előkészítéshez tartozunk. A nyersbőrt hasítják, mi visszamérjük a hasítékot és megállapítjuk annak meny- nyiségét, majd próbáljuk megkeresni az okát, ha a keletkezett bőr kevesebbb a számítottnál. Az én dolgom az újonnan vásárolt nyersbőrök tulajdonságainak a bemérése is. Ebből készítjük a normákat, nem bérre, hanem a felhasználásra. A mi dolgunk ezeknek a normáknak a hozzáigazítása a termelés fényeihez.

I- Ebből ennyi bőven elég, a remélhetően számos, nem bőrgyári olvasó számára...- Ha már a munkánál tartunk, hadd mondjam el, hogy az alapszervezet tagjai mindenekelőtt és elsősorban a munkájukkal politizálnak. Nem azért mondom, mintha lett volna valaha is gond a munkahelyeken, de ha valakin észrevesszük, hogy lazított, inkább -mi szólunk neki, mielőtt a főnöke észrevenné. Az idei akcióprogram is a gazdasági feladatokkal indul, aztán következhet csak minden más. Például azok a szabadidős programok, amelyek igazán összekovácsolták a társaságot. Részt vettünk egy csomó vetélkedőn és sehonnan nem jöttünk haza helyezés nélkül, a Sió menti fiatalok találkozóját a magunkénak érezzük. Olyan jól sikerült például a tavalyi jelmezes szüreti bál, hogy hagyomány lesz belőle. Voltunk kirándulni, láttuk a Margitszigeten a Carmen-előadást. Végeztünk társadalmi munkát is. Azért hívjuk társadalmi munkának, mert a gyárban vállalt pluszmunkának a bére az alapszervezeté. Ezekből tudjuk fedezni a kirándulások költségeinek egy részét. A legjobbak az idén egy hetet tölthetnek a vállalat üdülőjében a KISZ költségén. A társadalmi munkát egyébként nagy dolognak tartom, mert jó másért és egymásért dolgozni.

I- Korábban kifelejtettük a kapcsolatok rendszeréből a pártszervezetet. Velük milyen az együttműködés?- Nyilván azért maradt ki, mert olyan példaszerűen jó, végül is a párt ifjúsági szervezete vagyunk. Az üzem párttitkárával a munkakapcsolat mindennapos. Sokat segítettek a politikai vitakör megszervezésében, az előadók megnyerésében. A pénzes munkák egyik-másikát éppen a párttitkár szerezte. Alapszervezetünk tagjai egyébként mindenütt ott vannak, a gyári KISZ-bizottságban, a nagyközségiben, az MSZBT elnökségében, a párt- szervezetben, a szakszervezetben.

I- Hogyan van ideje ennyi mindenre? Mit szól mindehhez a család?- A feleségemmel az előbb már találkozott, itt dolgozik, mindent együtt csinálunk. Nagyon összetartó család vagyunk. Egy nagy házban együtt élünk a nagymamával, az édesanyámmal és a férjével. Nagyszerűen kijövünk, én különben „mintaférj" vagyok. Imádok főzni, legutóbb nagy sikert aratott az uborkás pörköltem, amit hogy jobb legyen, mustárral majd cukorral szelídítettem. Az általános lázadást követően pedig napokig ettük a nagymamával, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen finom.

I - Mi lesz s KISZ-szel, ha jönnek a gyerekek?- Ezt nem tudom, ki kellene próbálni, éppen itt az ideje. A gyerekek remélem hárman lesznek. Van most is olyan KISZ- tagunk, aki összekapcsolja a gyerekeket, és hozza a programokra. Az meg már régen természetes, hogy férj-feleség együtt jön a szabadidős rendezvényeinkre. A kongresszusi levélnek különben nagyon örültünk, mert ugyanazokat a dolgokat láttuk benne visszaigazolva, amikre már korábban saját tapasztalatainkból is rájöttünk. Nem kötelező horgászelőadást hallgatni annak, aki nem horgász, de aki ezt szeretné, annak a számára a lehetőséget biztosítani kell. Már szervezzük az érdeklődési köröket, nemcsak az alapszervezeten belül. Már van a Bibliofil Társaságnak helyi csoportja, köztük vannak még nyugdíjasok is. Most a számítógépes szakkör feltételeit akarjuk megteremteni.

I- Az elején szó volt a „módszertelenségről”, itt melyek azok a módszerek, amelyekkel sikerült így összehozni a társaságot?- A legfontosabbnak a személyes törődést érzem. Minden kismamánknak küldünk például anyák napjára képeslapot, az esküvőkre jelképes ajándékokat veszünk. Ezek az apróságok nagyon fontosak. A másik, hangosan kell dolgozni, amit elvégeztünk, azt nem szabad titkolni, így mindenki részese lehet a sikernek, és hatni is tud az alapszervezet másokra. A következő, bár az előzőekkel is összefügg, a nyitottság. Minden lehetőséget megragadunk a nyilvánosságra. Itt van például a „Tl-Márka”, az üzemi lap ifjúsági kiadása, már három száma megjelent. A szerkesztőbizottságban is ott vagyunk.- Érdekes, itt van egy verse! Ehhez is ért?- Dehogy, ez csak hobbi, mint a másik, az olvasás. Minden este olvasok valamit, verset is, a pihenést 4-5 óra alatt el tudom intézni. Tizenhat évesen és szerelmesen minden fiú költő. Nálam is így kezdődött.

I- Ha még jól emlékszem, 3 lányoknál is hasonlóképpen szokott történni.- Jelent már meg versem a Népújságban és a Magyar Ifjúságban.

I- Úgy mindent összefoglalva mit jelent a maga számára az ifjúsági mozgalom?- Barátokat, baráti közösséget, mert az „Eötvös” alapszervezet az. Egy időben azt hittem, hogy a KISZ-munka csak pót- cselekvés a számomra, aztán rájöttem, hogy nem így van. A mozgalom teret jelent arra is, hogy pedagógus hajlamaim kiéljem, az embereket, a közösséget és persze benne önmagamat formáljam. Azt szeretném elérni, hogy a KISZ-tagok tudatosabban éljenek, magasabb szinten dolgozzanak mint a többiek. Ha ez sikerült, akkor már mindenki kapott valamit a közösségtől, amit máshonnan sehonnét nem tudott volna megszerezni...

IHÀROSI IBOLYA

MÚLTUNKBÓL

Egyetlen napon két levelet is kapott a megye főispánja 1945. november végén Bonyhádról. Az egyiket a vas- és fémmunkások szabad szakszervezetének titkára irta, a másikat pedig Simon Sándor üzemvezető. Mind a ketten azért ragadtak tollat, hogy tájékoztassák a főispánt a tűrhetetlen gazdasági helyzetről, s ezen belül is főleg az élelmiszerellátás katasztrofális viszonyairól.

Végh István szakszervezeti titkár azzal a javaslattal állt elő, hogy:

„A bonyhádi élelmezési nehézségek leküzdésére célszerű volna 3-4 tagból álló közélelmezési rendőrség felállítása. Egyet a Kompárt, egyet a Szocdem, és kettőt a szakszervezet adna. Névre szóló igazolvány alakjában, amely felhatalmazná az elvtársakat, hogy a rendőrség közreműködésével azonnal intézkedjen, így nem tudná az árut elrejteni és az esetleges strohmannok is kézrekerülnének, mert a piacokon csak só és búza-valuta megy. Ha lefogjuk a feketézőket, egyszerre két legyet lehet ütni: az eladót és a vevőt, de ezt csak úgy, ha egy felhatalmazás van, amelynek értelmében azonnal tud az illető intézkedni.”

A javaslat szerint a társadalmi szervek tagjai közül választott személyek nem kaphatnának bért munkájukért, „mert ez megyei érdek, és munkásérdekekért hoznának áldozatot”.

A főispán nagyon röviden intézte el a közélelmezési rendőrség felállítására tett javaslatot. Idézzük:

„Tárggyal kapcsolatos kérelmére hivatkozással értesítem, hogy az élelmiszerek ellenőrzése és egyéb áruk ellenőrzése a gazdasági rendőrség hatáskörébe tartozik.”

Ezzel a válasszal lezártnak is tekintette az ügyet a főispán, az iratokat irattárba tetette.

A másik levél írója is nagyon határozottan követeli a rendőrségi szervekkel támogatott társadalmi méretű fellépést a közellátás biztosításáért. Sürgős intézkedést követel a panaszos. Véleménye szerint országos érdek, hogy az áruhalmozók, feketézők, élősdiek működése megszűnjék. Üdvözli a budapesti intézkedést, azt, hogy felállították a gazdasági rendőrséget, amely eredményesen működik, elcsípik a feketézőket, „igaz, hogy a törvényszék szabadon bocsátja őket...”

KONFLIKTUSOK

DOMBÓVÁROTT

1946 márciusában a dombóvári nemzeti bizottság félretette a rendeleteket, nem törődve azzal sem, hogy nincs joga operatív intézkedésre, s még abból sem csinált ügyet, hogy a főispán, mint közellátási kormánybiztos és a közellátásügyi miniszter is tiltakozott az önkényeskedés ellen. Azt tette a helyi nemzeti bizottság, hogy elmozdította a község zsírbegyűjtőjét és az általa őrzött - begyűjtött - zsírt birtokba vette és Dombóvár lakói között kimérette. A nemzeti bizottság tehát hatóságnak minősítette magát és ennek megfelelően intézkedett.

De nemcsak a zsír, hanem a felvásárlónál összegyűlt gabona - búza, rozs - is felkeltette a nemzeti bizottság érdeklődését. Bosszankodott is a főispán-közellátási kormánybiztos, amikor elolvasta a Terményhivatal szekszárdi kirendeltségének vezetőjétől érkezett jelentését. Idézzük:

„H. I. dombóvári terménykereskedő bejelentette, hogy az ottani Nemzeti Bizottság f. hó (azaz március) 22-én megjelent az ő raktáránál, azt karhatalommal felnyittatta és 36,90 q búzát és 21,53 q rozsot vett igénybe és elszállított, az ellátatlanok lisztszükségletének biztosítására.”

Nyilvánvaló oka volt annak, hogy a nemzeti bizottság ilyen határozottan cselekedett. A fent idézett levél további részében erre is választ kapunk.

„Ezt a körülményt amikor bejelentjük, egyúttal meg kell említenem azt is, hogy Dombóvár község az ellátatlanok március havi szükségletére kiutalt 292 q kenyérgabona utalványait csak március 28-án váltotta ki.”

S a főispán asztalára került a közellátási miniszter levele is. Ebben olvashatta a többi között a következőket:

„Szekszárdi közellátási felügyelőségem jelentette, hogy Cím H. N. községi zsírbegyűjtőt önkényesen eltávolította állásából és a felügyelőségem hatáskörébe utalt megbízást figyelmen kívül hagyta, arra utasította, hogy a raktárába tároló 673 kg hatósági zsírt a községi hússzékbe szállítsa. Cím ezen önkényes és törvényellenes cselekedetével a hatósági zsírbegyűjtés folyamatosságát megzavarta.”

Mind a minisztérium, mind a főispán felszólította a községi nemzeti bizottságot, állítsa vissza az eredeti helyzetet, azonban nemcsak, hogy nem hajtotta végre az utasítást, hanem kétsoros levélben emígyen válaszolt:

„Dombóvár nemzeti bizottsága sajnálattal értesíti a tek. Felügyelőséget, hogy a zsír ügyben hozzánk intézett átiratát nem vehettük tudomásul”.

A községi főjegyző is kénytelen volt jelenteni, hogy a felettes hatóságok tiltakozását a nemzeti bizottság nem veszi tudomásul.

Ezt követően nem igen lehetett mást csinálni, mint a zsír és gabona árának követelését. Később a személyi ügyeket is rendezni kellett - mert a nemzeti bizottság új zsírbegyűjtőt követelt. Az ügy csaknem egy éven át foglalkoztatta a község közvéleményét.

Főispáni rendeletre 1945 végén, 1946 elején minden községnek jelentenie kellett, hogy kik nem tettek eleget beszolgál- tatási kötelezettségüknek. A járási főjegyzők összesítették a jelentéseket és megküldték a főispánnak. Ezekből tudjuk, például, hogy 18 zombai, 33 nagy- mányoki, 22 teveli, 106 kakasdi gazda ellen indítottak bűnvádi eljárást, Szekszár- don 75 személy ellen indítottak bűnvádi vagy szabálysértési eljárást, mert nem tettek eleget kötelezettségüknek. Ugyanakkor Tolnán mindössze 4, Kisvejkén és Lengyelen 2-2 gazda ellen indítottak eljárást. K. BALOG JÁNOS

Értékeink

Gólyafészkes, helyszínen megőrzött népi műemlék - a szakályi tájház. Az 1982-ben átadott épület a szakályi középparaszti életforma kellékeit őrizte meg. Az épületben megtalálható a „tisztaszoba”, a szabadkéményes konyha, a lakószoba, a kamra és az istálló. Az épületben 19. századi bútorokat helyeztek el. Az udvaron pince, baromfiól, kocsiszín, gazdasági eszközök. A helyreállítás idején a tetőfedéshez szükséges rozsszalmát kimondottan emiatt termeltette a múzeum. A szakályi tájház egyénileg is, csoportosan is látogatható.

Oberfrank Antallal, a Simontornai Bőrgyár . Eötvös KISZ-szervezetének titkárával