Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
!>R6. április 2ß. ÏnîÉPÜJSÂG 3 Éljen pártunk és népünk egysége! • • A MÉSZÖV tisztújító küldöttközgyűlése Tegnap .délelőtt Szekszárdim megtartották k Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének tisztújító közgyűlését. Ötévi tevékenységről és a «következő 'esztendők .feladatairól szóltak az /írásos beszámolók, melyeket előzőleg megkaptak fe küldöttek. (Az elnökség «beszámolóját a fogyasztási (Szövetkezetek és a Szövetség «elmúlt >5 {évi tevékenységéről és,a feladatokról Kálmán Gyula elnök terjesztette elő, k felügyelőbizottságét iKorsós,István fb-elnök. a {múlt évi költségvetés ifelbasználásáról {készült jelentés előadója és az ez /évi Iköltségvetés .előterjesztője Szoboszlai Jenő titkárságvezető, a Kölcsönös Fejlesztési (Alap és a Kölcsönös Támogatási Alap képzésére, kezelésére (vonatkozó szabályzattervezet előadó ja {Csapó Jenő vés Triberjïe- zső titkárságvezető volt. Az elnöklő Bertus Ferenc köszöntötte a 11 áfész, 16 takarék- és 13 lakászövetke- zet több mint nyolcvan küldöttjét, a vendégeket, köztük az elnökségben helyet foglaló Péter Szigfridet, a megyei pártbizottság első titkárát, Császár József megyei tanácselnököt és Szilvasán Pált, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét, majd a napirend elfogadása után átadta a szót Kálmán Gyulának aki ezután szóbeli kiegészítést fűzött az elnökség beszámolójához. Bevezetőben — utalva a küldötteknél lévő dokumentumok adataira, értékeléseire — elmondta: szerénytelenség nélkül állapíthatjuk, hogy a rendkívül sok ellentmondással és gyors változásokkal tarkított ciklus idején is mozgalmunk alapjában véve sikeres éveket hagyott maga mögött, eredményesen járult hozzá a tagság, a lakosság életszínvonalának megőrzéséhez életkörülményeinek jóbbá tételéhez, a külgazdasági egyensúly javításához. — A korábbinál többet tettünk az árutermelés, a szolgáltatások területén. A fejlődés mindvégig nyomon követhető, ha nem is volt minden évben és minden területen egyenletes. A továbbiakban szólt ama sok irányú érdekképviseleti, érdekvédelmi és szolgáltató tevékenységről, melyet a megyei szövetség választott testületéi, annak ügyintéző apparátusa végeztek. Az elnökség az áfészéknél lényegében két területre koncentrálta munkáját. Az egyik: az áruforgalmazásban és a termelésben — a szövetkezeti jellegből adódó feladatok megoldásának koordinálása mellett — a piaci pozíciók erősítése. Ennek érdekében a beszerzési és forgalmazási munka javítása, új elemekkel, megoldásokkal, módszerekkel történő gazdagítása, a szállítókkal kialakult árukapcsolatok tartalmi erősítése, a szövetkezeti együttműködés elmélyítése volt a cél. A másik fontos tevékenység volt a gazdálkodás hatékonyságát javító erőforrások feltárása, a hasznosítás tapasztalatainak közreadása. A szövetkezetek — mint mondta a MÉSZÖV elnöke — elsajátították, a gazdálkodás több területén sikerrel Kálmán Gyula MESZÜV- elnök összefoglalja 'a vitát alkalmazták az intenzív módszereket. Ez joggal tartható az eltelt öt év egyik legjelentősebb eredményének.  kistelepülési rekonstrukcióról szólva elmondta, hogy a hároméves programnak a tervciklusra eső első két évében a megyében 115 egység felújítása, korszerűsítése valósult meg, mintegy 22 millió forint értékben. Az elnökség kiemelt figyelmet fordított az eredményességet befolyásoló hatékonysági tényezők alakulására. Számos intézkedést javaslatára vezettek be a szövetkezetek, a hozott határozatok, ál- lásfoglalásök nyomán javult az álló- és forgóeszközök kihasználtsága, csökkent a bérelt állóeszközök állománya, javult a készletek forgási sebessége, hatékonyabbá vált a létszám, és bérgazdálkodás, emelkedett a termelékenység és azzal azonos ütemben az átlagbér-színvonal. Fokozódott az árréshez és nyereséghez kötött bolti érdekeltség, számos költség- megtakarító intézkedés született. Dinamikus fejlődés jellemző a megyében működő taka- rékszövetkezetékre. Tervezett beruházásaiknak több, mint a kétszerese valósult meg. A jogszabályok módosítása következtében kiterjeszthették tevékenységüket, különböző szolgáltatásokra. Jól éltek a lehetőségekkel. Betétállományuk 66,5 százalékkal nőtt. Kedves ..színfoltja” m tanácskozásnak: A legfiatalabb küldött, a még iskolás Kadics Tünde az elmúlt években kibontakozott és kiterebélyesedett iskolaszövetkezeti mozgalomról beszél A megyei szövetség rendszeresen kezdeményezte, szorgalmazta az alaptevékenységek mellett az egyéb pénzügyi szolgáltatások fejlesztését is. Fejlődtek a lakásszövetkezetek is, amelyek jelenleg több mint ötezer lakás üzemeltetéséről és karbantartásáról gondoslkodnak. Nem sikerült teljesíteni — a mozgalomtól független okok miatt — lakásépítési elképzeléseiket. A beszámolási időszakban jött létre a szekszárdi szövetkezetnél — mely a szövetkezeti lakásállomány több mint 50 százalékával rendelkezik — a karbantartó szervezet. A még meglévő problémák ellenére ez a jövő útja. A fogyasztási szövetkezetek — jellegükből fakadóan a társadalompolitikai és mozgalmi élet színterei is. örvendetes, hogy az elmúlt öt évben közel 17 ezerrel nőtt tagjaik száma, ezen belül is növekedett a fiatalok és nők aránya. A szövetkezeti demokráciával, a mozgalmi munkával, a szocialista versennyel foglalkozott ezután Kálmán Gyula. Mint mondta, a szövetkezetpolitikai munka sok szép, hasznos eredményt hozott a beszámolási időszakban, tennivaló azonban van bőven. Közülük is a legfontosabb: elősegíteni a XIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtását. Befejezésül g káder- és személyzeti munkával foglalkozott, a különféle tanfolyamok szervezésével, az ellenőrzési iroda tevékenységével és a három szövetkezeti ágazat együttműködésével. Megemlékezett azokról a nagy tapasztalatú, tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő szövetkezeti vezetőkről, akik a beszámolási időszakban vonultak nyugállományba. Az írásos beszámoló szóbeli kiegészítése után megkezdődött az előterjesztések feletti vita. A küldöttek sokoldalúan foglalkoztak az elmúlt öt esztendő eredményeivel- gondjaival, tettek javaslatot a munka, a gazdálkodás, a szövetség érdekképviseleti tevékenységének javítására. A vitában felszólaló Császár József a tanácsok és a szövetkezetek együttműködéséről, közös felelősségéről szólt, Szilvasán Pál többek között a szövetkezeti demokrácia fejlesztésével kapcsolatos tennivalókra irányította a figyelmet. Péter Szigfrid rövid áttekintést adott a megye ötéves gzadasági fejlődéséről, az eredményekről és gondokról, mai gazdasági nehézségeinkről. Mint mondta, a munka, a gazdálkodás terén nem lehet számítani arra, hogy a követelmények enyhébbek lesznek, azzal nem tudnánk gazdasági bajainkat megoldani. Elismeréssel szólt a megyei szövetség tevékenységéről. Mint mondta, a megye gondjainak megoldásában a megyei párt- bizottság számít a fogyasztási szövetkezeti mozgalomra. A vita szünetében ülésezett a három ágazati választmány, az áfész-választmáfiy elnökévé Béres Vilmost, a takarékszövetkezetiévé An- tus Istvánnét, a lakásszövetkezetiévé Vadas Ferencet választották. A vitát Kálmán Gyula foglalta össze, ezután a küldöttközgyűlés elfogadta a beszámolókat, a határozati javaslatot, majd megválasztotta a megyei szövetség elnökét — Kálmán Gyula személyében, — az elnökség tagjait, a felügyelőbizottságot — elnökévé Korsós Istvánt — és a munkabizottságokat. HÉTRŐL HË TRE HÍRRŐL Híl RRE Azt mondják, nem kell gimnázium ahhoz, hogy megállapítsuk azt ami van. Példának okáért a tavaszt. Mert lett légyen bármilyen kelékótya ez az április, azért ez a hét az igazi tavasz jegyében tellett el. Maszek feljegyzéseimet őrző időjárási naplóm, tíz éve vezetem, magába foglalta 'a következő feljegyzéseket: szombat 5 fok, száraz idő, vasárnap délután erős szél, 12 fok, hétfő 8, kedd 12, szerda 16, csütörtök 18 fok, a Celsius mérő szerint. Szép tavaszi hetet tudunk magunk mögött. Amint most visszatekintek ebben az időben megjelent lapjainkra, leginkább négy kérdés köré tudom csoportosítani a gondolatokat: 1. Étkezési kultúra, 2. Cipő és bőr, 3. Kaláka, 4. Forma—*1. Üxemí koszt Negyven éve is elmúlt annak, hogy gyárunkban üzemi konyhát csináltunk. Amolyan bizalmi ember-féle voltam, s untuk már a kenyérkendőből való kosztolást, a cégveztő — tőkés cégnél dolgoztam — is hozzájárult, hogy csináljuk meg azt az üzemi konyhát. Jó volt, szép volt, minden délben főtt ételt ettünk, annak előtte zsíros kenyér, egy egy bögre lekvár, tegnapi maradék meg ilyesmi ételek kerültek a másnapi „műszaki ebédre” — mert annak hívtuk azokat a jó bableveseket, és granadirmarsokat. Most meg olvasom, meglehetősen nagy terjedelemben közölt írásokból, hogy gyermekeink, azaz unokáink milyen finnyáskodva turkálnak az ételekben. S ha már rövid fél év alatt kétszer is foglalkoztunk e témával, érdemes volna a dolgok mélyére nyúlni, ami sajnálatos módon majd egy másik cikkben jelenik meg, nem a lejárt sorozatban: az étkezési kultúrára gondolok. Arra, hogy miként tanítjuk gyermekeinket étkezni. Sok szülőtől hallom, hogy a gyereket reggeli nélkül engedik el, „majd eszik tízórait az iskolában", mások egy teát löttyintenek a srác orra alá — és kész. Nem újdonság: reggelizni tudni kell, reggelizni szükséges. Az ember belefog a munkába — a tanulásba —, s korgó gyomortól a kedve — ha van a munkához — azonnal elszáll. Egyik öreg cimborám meséli, hogy náluk a reggeli fontosabb szertartás, mint a vasárnapi ebéd. Ugyanis ekkor, s a hét minden napján, csak ekkor ül együtt a családi asztal körül apa, anya, fiú, leány és a dé- di. És ezek az étkezési ceremóniák egyfajta családösszetartó kapcsok is. Kezdődik azzal, hogy te mit álmodtál? Folytatódik: te hozzál kenyeret, te szaladj el a Patyolatba, te ne szidd a főnöködet... Közben szól a rádió, már harmadszor hallom ugyanazt a hírt, amelyet este tízkor már a rádió közölt — ők még nem ébredtek fel, vagy a magnószalagot feledték a gépen tovább futni és futni — s mindig csak az a Líbia, meg a Líbia, de, hogy mi történt Csongrádiban, vagy Szakcson? Azt a magyar rádióhallgató nem tudja meg. Amint hogy sok gondunk akad a munkában, meg a pénz elköltésével kapcsolatban is. 1200—1500 forintokért. Egy falat bőr az egész. És több mint ezer forint. A Választékról mindig akkor írunk, ha Pécsett, vagy Szekszárdon a nagykernél bemutató van. Lelkesedünk: ilyen meg amolyan, annyi, meg annyi cipőt kínál a gyár, meg a nagyker — megírjuk. S amint most szaladgálok egy szandálért hát nem találok lábamra valót. Kívánságom — gondolom másoké is hasonló — nem nagy: bőrből legyen az a lábbeli és lehetőleg olcsó. Kaláka Kisdiákok ebédelnek a szekszárdi Garay Táncosban Cipő és bőr A cipőre gondolok. Nem koptatom sokat a cipőboltok küszöbét, nekem öt-hat évenként kell egy pár cipő. Szandál, avagy papucs talán gyakrabban kopog lábamon, de csak-csak megvagyok egy szandállal három évig. Volt persze a héten bőriparicipőipari tanácskozás. Minden bizonnyal okos dolgokról esett ottan szó, s vélekedtek az én pénztárcám vastagságáról is, nekem mégis más jut az eszembe: Nincsen nyári cipő az üzletekben. Ha van, a választék a silánynál is silányabb. Férfi cipőről van szó, mert a női topán- kők általában — mint mindig — nagyobb választékban vannak a polcokon, potom A TAÉV építői Berhidán, kalákában dolgoztak Tavaly egyik régi ismerősöm szomorú hírt közölt velem. S ez annak kapcsán jutott most eszembe, hogy írtunk a tolnai építők berhidai kaláka munkájáról. Fiának épített házat az ismerősöm, össze jött öcsi bácsi, mindenki, hogy mielőbb tető legyen a gyerek családja felett. Az ilyen kaláka munka azzal együtt jár, hogy ehhez, amaz is hoz szerszámot. Kinek mi áll a kezéhez, azzal tud jól bánni. Hozott az egyik atyánk fia betonkeverőt. Ez lett a veszte: a maga gyártotta gép agyonütötte. Egy villámzás volt az egész, aztán a segítőt, a kalákában dolgozó embert elvitte a halál. Szerencsésebben járt B. Feri barátom, aki ács, s elment kalákában segíteni. Leesett a tetőről, három bordája és a jobb oldali kulcs-csontja törött el a nagy igyekezetben. Mert arról van szó, hogyha az ember elmegy segíteni, megszakadni is képes, nehogy szó érje a ház elejét — sa kötelesség is diktálja a tempót: te raktad fel az én házam tetejét, eljövök hozzád culá- gernek. Nem is kell hívni a kalákába az embereket, ez olyan íratlan törvény, amelyet be kell tartani. Kibújni alóla egyenlő a megsemmisüléssel, mert az olyan embert senkinek nem tartják, aki elfogadja az ingyenmunkát, de ő soha nem adja azt vissza ... Motorverseny Tegnap kinyitottam a vízcsapot: a Forma egyesről szólt belőle a szpíker. Bedugtam a vasalót, az is a forma egyest mondta. Könyökömön is kijönne már, szerencsére két fülem van, egyiken be, a másikon ki — a formaegy nem marad bennem. Azaz mégiscsak: a motorosok! Ott száguldanak ablakom alatt, a Kedves Olvasó ablaka alatt is azok a tinédzserek, akik anyukájuktól kapták a benzinparipát — nekem első havi keresetemből futotta biciklire, részletre 1947-ben — és száguldoznak vele. Nincs közlekedési szabály-ismeretük, ha van, nem tartják be. Szemben jön velem az egyirányú utcában, elém vágódik az elsőbbségadási táblánál, kapualjból szökken az úttestre. Veszély. Életveszélyben vagyok a szekszárdi, a dombóvári, a bonyhádi, a sárszentlőrinci formaegyesektől. Valamiféle vizsgát ugyan tesznek ezek a srácok — én úgy vélem inkább a vizsgadíj fontosabb, mintsem a biztos úr meggyőződne arról, hogy az a kölök a forgalomra érett-e? S a következmény: hétfő reggelente Piacsek Gyuri barátom hozza a szerencsétlenül jártak listáját. Válogatjuk, szortírozzuk melyik a tanulságosabb, melyiket közöljük a közlekedési balesetek rovatban. Felsajdul a szivünk, ha fiatal emberről van szó — inkább kihagyjuk a szerencsétlenek közül. Jól tesszük, rosz- szu'l? Nem tudom. A segédmotoros gyerekek formaegyes versenyeit nem én vagyok, nem az újság van hivatott szabá lyozni, ellenőrizni, korlátozni... Az elmúlt tavaszi, első igazi tavaszi hét mögöttünk van. Bennem ezek a gondolatok sűrűsödtek össze, van akinek más idők jó volt, eseményekben gazdag a politikai élet, családunk békességben ül ma délben az asztalhoz, hacsak nem a vízparton, vagy éppen a hétvégi kert gyöpén költi el jóízű ebédjét. Jó étvágyat kívánok hozzá Pálkovács Jenő
