Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. április 1. NÉPÚJSÁG 3 Az állam és a vállalatok Lámpák, zebrák, emberek 0 szekszárdi Béri Balogh vtca közlekedési helyzetéről I Hétköznapi ret;t;eli helyzetkép a Kecskés l-'erenc utcai kereszteződésnél Nyugodt, hétköznapi késő délután. Munkából, iskolából hazasiető felnőttek és gyermekek. Hirtelen fékcsikorgás, csattanás, majd mély, félelmetes csönd. Aztán zsivaj, pánik, futkosás. Baleset történt. A Minisztertanács március 27-i üléséről megfogalmazott, közlemény röviden, tömören adja tudtul, miről tárgyalt fl kormány csütörtököp. E kommünikében olvashatjuk a következő — nem éppen .szívderítő — mondatokat is: ,,A Minisztertanács ... meg­állapította, hogy az elmúlt év gazdálkodására jellemző egyes kedvezőtlen jelenségek megszüntetésében nem ikielé. gítő az előrehaladás. így többek között elégtelen a/ export árualapok termelésé­nek növelése, lassan javul a hatékonyság, egyes gazdál­kodó szervek a teljesítmé­nyeket meghaladó béreme­léseket hajtanák végre” ... Hogy mi rejlik e monda­tok mögött, az többé-kevés- bé már ismert. Az Ország­gyűlés közelmúltban befeje­zett tavaszi ülésszakán Rácz Albert bér- és munkaügyi államtitkár részletesen szólt a túlzott mértékű bérki­áramlásról. Elmondotta pél­dául, hogy 23 százalékos béremelés történt december­ben az iparban (példátlan eset!), s az 1986. évi béreme. lési lehetőségeket a gazdál­kodó szervezetek tetemes része már az év elején rea­lizálta, nem gondolva arra, hogy a bértömeg kisebb-na- gyobb részét év közben, a teljesítmények fokozására, ösztönzésére kellene felhasz­nálni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy — amivel külö­nösen nem békélhet meg az ig’azságérzetünk — egyes alaphiányos, sőt veszteséges vállalatok is „élen jártak” ebben a bérversenyben, nem törődve azzal, hogy ennek következményeit a költség- vetésnek, más szavakkal az egész lakosságnak kell majd vállalnia. Az átlagos magyar állam­polgár közgazdasági művelt­sége sokat nőtt az elmúlt években, így jól tudja: a megalapozatlan fizetéseme­lés igencsak veszélyes „já­ték". Ha a gazdaságirányí­tás tétlenül nézné ezt a fo­lyamatot, ingatag alapokra épülne az antiinflációs poli­tika, az a lakosságunk köré­ben már népszerűvé vált cél, hogy a fogyasztói árak emelkedése ebben az eszten­dőben ne haladja meg az 5 százalékot. Mi rejlik az említett vál­lalati magatartások mögött? Betartották-e az írott és írat­A Belkereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentése szerint az év első két hónapjában a lakosság 76,9 milliárd forint értékű árut vásárolt, amely folyó áron számolva 8,6 százalékkal, összehasonlítható áron pedig 1,9 százalékkal több mint a múlt év azonos időszakában. Legnagyobb mértékben a ruházati termékek, továbbá a vegyes iparcikkek és az élelmiszerek forgalma növe­kedett. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy a ruházati termékek választé­ka javult a tavalyihoz képest, s a téli vásár forgalma is élénkebb volt. Az alapvető élelmiszerek­kel való februári áruellátást jónak minősíti a jelentés. A gyümölcskonzervek kínálata a tavalyihoz képest számot­tevően bővült, de néhány termékből, például olcsóbb húsfélékből, diabetikus ké­szítményekből változatlanul előfordulnak hiányok. Bur­gonyából, vöröshagymából, almából változatlanul bősé­ges a kínálat, s a korábbihoz képest javult a választék zöldség- és főzelékfélékből lan játékszabályokat, nem sértették-e ,meg az állam és a vállalatok közötti partneri viszonyt? Hogy e viszony alatt mi értendő, arról az utóbbi hó­napokban mind többet írnak a jeles közgazdászok. Sánkö- zy Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jogi tanszékének tanára például „A gazdasági alkotmányosság lehetőségé­ről” címmel tanulmányt írt a Valóság folyóirat idei, februári számában. A többi között a következőket olvas­hatjuk: ... „A központi gaz­daságirányítás és a vállala­tok között alkotmányjogi keret jogviszony elemei jöt­tek létre, amelynek lényege a központi gazdaságirányítás részéről a vállalatok részére törvényben, tehát az állam- hatalmi szervek által bizto­sított jogok garantálása, a gazdaságirányító tevékeny­ség vállalati önállóságot biztosító, vállalati jogokat nem sértő gyakorlása, a má­sik oldalon a vállalatok ré­széről a vállalati kötelezett­ségek teljesítése és a válla­lati önállóság keretét képező jogok visszaélések nélküli gyakorlása.” A professzor kölcsönös jo­gokról, kötelezettségekről és az ehhez fűződő garanciák­ról ír a továbbiakban. Isme­retes, hogy a vállalati veze­tők is sokat beszéltek erről a témáról az elmúlt nehéz gazdasági esztendőkben. Szó­vá tették például, hogy túl­ságosan gyakran változnak, kiszámíthatatlanok a gazda­sági szabályozók. A belátób- bak elismerték ugyan, hogy a sokat emlegetett külgazda­sági egyensúly megteremté­se, megszilárdítása érdeké­ben kényszerhelyzetbe került a kormány, s voltaképpen nem volt más választása, ám mégis azt kérték: ha egy kicsit enyhül a helyzet, ha jobban áll az ország „széná­ja”, akkor tegyék lehetővé számukra, hogy hosszabb távon tervezhessenek, gaz­dálkodhassanak .,. Köztudott az is, hogy sok minden történt e jogos kí­vánságok teljesítése céljá­ból. A gazdaságirányítás 1985. január elsején életbe lépett új szakasza jelentősen bővítette a vállalatok önál­lóságát, mozgásterét. S bár a kormányzat az elmúlt év­ben is nyomatékosan és is­is. A szabadpiacokon az elő­ző hónapinál 23 százalékkal több primőrt kínáltak és kü­lönösen hónapos retekből, salátából, uborkából növeke­dett a felhozatal. Sóskából, zöldpaprikából, paradicsom­ból viszont csökkent a kí­nálat a hónap folyamán. A ruházati termékek mennyisége elegendőnek bi­zonyult, összetétele azonban továbbra sem találkozik a kereslettel: több helyütt szín- és mérethiányokat re­gisztráltak a női kosztümök. ‘ ruhák, pantallók választéká­ban. A méteráruk közül a pamutszövetek választéka javult. A ruházati kereske­delmi vállalatok időben meg­kezdték a tavaszi holmik árusítását, s a kedvezőtlen időjárás ellenére már febru­árban élénk volt a kereslet ezek iránt. A vegyes iparcikkek kíná­lata nem változott lényege­sen. Kismértékben javult a kínálat hazai hűtőszekré­nyekből, villanybojlerekből, fagyasztószekrényekből, var­rógépekből és egyes sport­szerekből. Változatlanul jó a zseb-, táska- és autórádiók. mételten hangsúlyozta, hogy a több lehetőség több fele­lősséggel jár, az év Végi és 1986 eleji fejlemények azt igazolják, hogy a gazdálkodó szervezetek kisebb-nagyubb köre — tisztelet a felvétel­nek — ez utóbbit már nem érzékelte megfelelően. Ker­telés nélkül fogalmazva : rosszul vizsgázták nagykorú­ságból. Többet, gyakran lé nyegesen többet fizettek ugyanannyi vagy még ki­sebb téljesít-ményért, vagyis olyasmire vállalkoztak, amit még a nálunk sókkal gazda­gabb országók sem képesek megtenni. Kérdés, mi történjék ez­után? Az-e, amiről Rác/ Albert szólt az országgyűlé­sen? A „teljesítménnyel alá nem támasztott, taktikai megfontolásokon alapuló ke­resetnövekedés előbb-utóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányí­tást, mert az egész társada­lom és az egész gazdaság ér­dekei oldaláról megengedhe­tetlen, hogy a személyi jö­vedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági tel­jesítményektől”. Kétségtelen, hogy ilyen előzmények után nehéz, sőt nem lehet ki- és elkerülni ilyen döntéseket sem. Erre utalt a minap, a televízió képernyőjén Lázár György miniszterelnökünk, s ugyanezt olvashatjuk a Minisztertanács ülését köve­tő közleményben is: „a kor­mány ebből kiindulva és fi­gyelembe véve a külgazda­sági feltételek újabb módo­sulásait, pótlólagos intézke­déseket határozott el az 1986. évi tervben előírt követel­mények érvényre juttatásá­nak elősegítésére.” Nyilvánvaló, hogy csak a kényszer szülte, átmeneti jel­legű döntésekről lehet szó. Hosszabb távon valóban csak a gazdasági alkotmá­nyosság érvényre juttatása jelenthet kiutat ebből a helyzetből. Az, hogy a ver­senyszféra egyetlen vállalata se éljen vissza a többi jog­gal és lehetőséggel, egysze­rűbben szólva: a tisztességes, korrékt partneri .viszony kö­vetelményeinek megfelelően tartsa be az írott és íratlan szabályokat. A saját jól felfogott érde­keik is azt kívánják, hogy így tegyenek. MAGYAR LÁSZLÓ magnetofonok, lemezjátszók, szilárd tüzelésű tűzhelyek és kályhák választéka. Válto­zatlanul hiány van a hazai fekete-fehér és színes televí­zióból, valamint automata mosógépből. Nem javult a le­mezradiátorok, fürdőszoba­felszerelések választéka, s még mindig hiányoznák az üzletékből egyes — főként kiegészítő — bútorok. Az előjegyzett tüzelőt a Tüzép-ek mindenütt leszál­lították, s az utalványokat beváltották. A tavalyinál ki­sebb .az érdeklődés a Tüzép" telepeken az építőanyag iránt. Különösen az égetett tégla nem kelendő, de ugyanez elmondható az egyéb falazóanyagokról is. Növekedett viszont a fal­burkoló csempék, padlóbur­koló lapok és a fenyő fűrész­áruk forgalma. Néhány Tü- zép-teiepen a cementet, az ajtó- és ablakkereteket, a gázszilikát-blokkokat és a betoncserepet februárban en­gedménnyel árusították. Az égetett olcsó cserepet, a kü­lönféle faházakat, a hazai csempét és a gömbfát sok he­lyütt hiába keresték a vásár­lók a telepeken. Gyakorta és egyre gyak­rabban ismétlődik ez a leg­különfélébb helyeken és idő­pontokban. A környéken lakók vélemé­nye szerint azonban Szek- szárdon, a Béri Balogh Ádám utcában túl sok a baleset. A leginkább veszélyes szakasz a kórházi útkereszteződéstől a Csatári torokig terjedő rész, különösen a gyalogosok szá­mára. Ennek a problémának ered­tünk a .nyomába. Lássuk először az utca jel­lemzőit. Tíz, tizenöt évvel ez­előtt ez volt az „Alsóváros”, régi családi házák, pinceso­rok helyezkedtek el Itt. Azóta a környék gyors tempóban benépesült, négy- és tízeme­letes házak szaporodtak el gombamód, felépült az új ál­talános iskola, ahová, másfél ezer gyerek jár. Azelőtt ez a város vége volt, most lüktető, eleven, la­kóterület, több ezer ember otthona. Buszmegállók hálóz­zák be, kereszteződés előtti és utáni megállóhelyek. Az autósoknak ma is a város vé­ge. Aki befelé tart, még nem lassít városi sebességre iga­zán, aki kifelé tart, már uta­zósebességre kapcsol. A for­galom nyüzsgő és eleven. A Béri Balogh utcába torkolló keresztutcákból járművel ki­fordulni reggel és délután, te­hát csúcsidőben igen nehéz. Ugyanez áll a gyalogosok át­kelésére is. Ha végre sikerül átmenni, másodpercek jutnak rá. Annak, aki még nagyon kicsi, vagy már idős és meg­fáradt, ilyenkor szinte kép­telenség átjutna. Megkerestük .a városi .rend­őr-főkapitányság közlekedési alosztályát. Ipacs József r. fő­hadnagy, alosztályvezető készségesen összeállította az érintett útszakasz 1985-ös bal­eseti statisztikáját. Ragadjuk ki ebből ,a csak gyalogosokat érintő baleseteket. A követ­kezőket állapíthatjuk meg : 1985-ben hat esetben volt baleset szenvedő alanya a gyalogos az érintett útszaka­szon. Ebből négy esetben tör­tént a gázolás a kijelölt gya­logosátkelőhelyen. Háromszor volt a gyalogos hibás, és .há­rom ízben a gépjárművezető. a rendőrségi vizsgálat szerint. Egész évben összesen 12 bal­eset történt az utcában, ami a közlekedésrendészet véle­ménye szerint is magas szám. Felvetődik hát a kérdés, mi az oka a veszélynek? Min­denben kielégítő-e az útsza­kasz védelmi ellátottsága, mindent megtettek-e a bal­esetek megelőzésére? Körbe­jártuk az illetékeseket, föltér­képezendő ki mit tehet és tett ennek az útszakasznak a biz­tonságosságáéit. A városi tanács vb. műsza­ki osztályán Gubicza Lajos műszaki főelőadó elmondta, hogy a Béri Balogh Adam utca az 56. sz. közlekedési fő­útvonal része, melynek keze­lője a Pécsi Közúti Igazgató­ság. Lámpák elhelyezésére, táblák felállítására ők jogo­sultak. A városi tanácsnak a csatlakozó tanácsi utak keze­lése a feladata, a főútvonallal kapcsolatban pedig jelzési le­hetősége van, amivel élnek ás. A megyei tanács közleke­dési osztályán dr. Nedók Pál osztályvezető válaszolt: — A gondot valójábap a megnövekedett lakósurűség okozza, az út minden más te­kintetben kellőképpen bizto­sított. A Közlekedési Minisz­térium 20/1984. sz. rendel'ete megszigorította a gyalogosát­kelőhelyek létesítését, azt meghatározott gyalogosforga­lomhoz és világítási feltéte­lekhez köti. Ügy érzem, a Béri Balogh Ádám utca gyalogos­átkelőhelyzete maximálisan eleget tesz a követelmények­nek. A keresztirányú gyalo­gosforgalom nem számottevő, hiszen nincs ami vonzza az embereket a túloldalra. Nincs annyi üzlet, vagy intézmény, ami gyakori átkelésre kész­tetné őket. A biztonságos fel­tételek adottak, a buszmegál­lóknál mindenütt van zebra, megfelelő világítással. Borbás László főelőadó így nyilatkozott: — Átvizsgáltuk a megyei összes átkelőhely helyzetét és be kell vallanom, nem mind megfelelőek, az 56-os utat át­szelő zebrákkal azonban min­den rendben van. Mivel a balesetek gyakran a kerékpá­rosokat érik, szeretnénk ke­rékpáros utat létesíteni, ami egészen a szállkai üdülőtele­pig húzódik majd. Rimai Rudolf, az útügyi és közlekedésfejlesztési csoport vehetője elmondta, ha a zeb­rákkal elégedettek is. a hosszirányú forgalom helyze­te nem a legjobb. Az 56-os út tehermentesítése céljából — remélhetőleg a VII. ötéves tervben csatlakozó utat ter­veznek, ami átvenné a csak átmenő forgalom jelentős ré­szét, másrészt célforgalmat biztosítana a szekszárdi ipar­telephez. — Ez igen költsé­ges megoldás, de hosszú tá­von megéri, reméljük a je­lenlegi gazdasági helyzetben is megvalósítható lesz — fe­jezte be nyilatkozatát. A Pécsi Közúti Igazgató­ság Üzemmérnökségén Rik- ker István főmérnök tájékoz­tatója szerint: az 56-os út szekszárdi szakaszának cso­mópontjaiban elhelyezendő lámparendszerekre továbbira sincs kilátás, főként anyagi okokból. Műszakilag sem megoldható az elhelyezésük, csak zavart okoznának a for­galomban. — A gyalogosátkelőhelyek létesítésekor mindig együtt­működünk a megyei tanács­csal, véleményem szerint a kérdéses útszakaszon megfe­lelő számban található zébra. Ha a tehermentesítő kerülőút megvalósul, a forgalom okoz­ta feszültségek enyhülnek, addig is elsősorban a közle­kedésben részt vevők maga­tartásának kellene megvál­toznia. Azt hiszem semmilyen pénzmennyiség nem tudja pó­tolni az emberi felelősséget, és a leghipermodernebb tech­nikai eszközök is hatástala­nok, ha az emberek felelőtle­nek, a közlekedés szabályait nem tartják be. ♦ Ügy vélem, ezek az utolsó mondatok igazán megszívle­lendők. Tudomásul kell ven­nünk azt, hogy a problémát véglegesen csak hosszabb idő múlva lehet megoldani. Néz­zünk magunkba. Vajon min­dent megteszünk azért — akár autósok, akár gyalogo­sok vagyunk —, hogy elke­rüljük a baleseteket? Elég-e, ha a gyerekeket csak az is­kolában tanítják a helyes közlekedésre? A .rossz példát nem szüleiktől és a többi fel­nőttől látják? Az emberi felelősség, segi- tőkészség minden műszernél többet ér. WENTER MARIANN Áruforgalmi jelentés

Next

/
Thumbnails
Contents