Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-25 / 97. szám
1986. április 25. SÆPÜJSÀG 3 Előre ax 1986. évi népgazdaság Iterv sikeres Szőlészeti-borászati fórum Pakson A MAE kertészeti szakosztálya és a METE borgazdasági szakosztálya, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a paksi Dunamenti Mgtsz vezetésének szervezésében a megye szőlőtermesztő és borászati szakemberei gyakorlati bemutatóval és borbírálattal egybekötött egész napos megbeszélést tartottak a paksi Dunamenti Egyesülés Mgtsz-ben. A résztvevők dr. Diófási Lajos vezérigazgató-helyettes előadásában részletes elemzést hallhattak az 1984— 85. évi téli fagy hatásairól, a fagykár mértékéről, figyelembe véve a fajta, termőhely, terhelés, tápanyagvisz- szapótlás összefügigéseit. Szó esett a hogyan tovább gyakorlati kérdéseiről is, mely különösen aktuális ma, hiszen az 1986. évi tél is okozott megyénk szőlőültetvényeiben fagykárokat. Bebizonyosodott, hogy a 150 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő szőlőterületeket csak minimális fagykár érte. Felértékelődték a szőlőtermesztés szempontjából a fennsíkok. A tanácskozás másilk felében Pét. tér László, a Tolna Megyei Növényvédő Állomás szakembere az aktuális növény- védelmi problémákról tartott előadást különös tekintettel az atkaveszélyre. Az utóbbi időben szőlőskertjeink komoly kártevőjévé vált a levélatka, mely a kéreg és a rügypikkely alatt áttelelve április végén, május elején a fiatal hajtásokban okoz egyre jelentősebb károkat. Elhangzott, hogy a védekezésre használható szerek választéka igen széles, de nem mindig a legdrágább külföldi szerek a leghatásosaibbak. Az időben és megfelelő hatékonysággal elvégzett védekezés sokszor többet ér a leghatásosabbnak kikiáltott külföldi „csodaszereknél”. Ez természetesen nemcsak az atka elleni védekezésre, hanem a gomibaibetegségekre és egyéb rovarkártevők elleni védekezésre is vonatkozik. Az előadásokat gyakorlati bemutató követte, melyen a résztvevőknek alkalmuk nyílt megtekinteni a Dunamenti Egyesülés Mgtsz szőlőterületeit. A bemutató során szemléletesen láthatták a szakom-,, berek a különféle művelésmódokat, azok értékelését összefüggésben a munkaerő és gazdaságosság kérdéseivel. A tanácskozás a résztvevő szakemberek által összegyűjtött különböző fajtájú borok bírálatával végződött, mely igen jól szolgálta a termesztés és borkészítés közötti összefüggések feltárását az érdekek egyeztetését. Malmok felújítás», karbantartása GAMSZOV-beruházás Bátaszéken A malomipari szolgáltatásokat, javításokat az egész ország területén végző Gabona- és Malomipari Szolgáltató Vállalatnak (GAMSZOV) már régóta van Bátaszéken telephelye. Időközben a munkahelyük kicsivé, elavulttá vált, így egy új korszerű üzemcsarnok építéséről határozott a budapesti központ. A kivitelező TOTÉV egy 1800 négyzetméteres üzemcsarnokot épít, ahol a fa- és vasipari munkákat Végzik majd. Az üzemcsarnokkal egy időben és azonos tempóban készül a tágas iro. daház is, ebben kapnak helyet a fontosabb szociális létesítmények is. A 35 milliós beruházást az építők várhatóan az év végére fejezik be. F.: Czakó A kazánházit betonozzák a TOTËV dolgozói. Háttérben az üzemcsarnok.. A cselekvési egység garantálhatja a sikert Beszélgetés Kapolyl László Ipari miniszterrel Lakosságunk közgazdasági érdeklődése, műveltsége sokat nőtt az jelmúlt években, ezért \szintc minden újságot plvasó magyar 'állampolgár tudja már, hogy iparunknak meghatározó szerepe jván nemzeti jövedelmünk termelésében, gazdasági növekedésünk ütemében, s persze abban, miképp alakul népünk életszínvonala a hetedik ötéves "terv éveiben. Ezért az ipar jelene 'és jövője úgyszólván mindig szóba ikerül, amikor az emberek az ország gazdasági helyzetéről beszélgetnek. Sok olyan kérdés is elhangzik ,e beszélgetések során, amelyekre olvasóink akkor nem kaphatnak és nem is kapnak kielégítő választ. Ezért ;— a leggyakrabban elhangzó kérdéseket összegyűjtve — felkerestük Kapolyi László ipari minisztert >és megkértük, tájékoztassa közvéleményünket az ipari tárca, 'a kormányzat álláspontjáról. — Bár nem tudhatjuk, hogy alakulnak hosszabb távon a nemzetközi olajárak, világszerte egyetértenek abban, hogy a régi, magas árak visszatérésének belátható időn belül nincs realitásuk. Kérdés ezek után, hogy változatlanul érvényesnek tekintsük-e a szén, az atomenergia és persze a kőolaj és földgáz együttes felhasználására alapozott kombinatív energiapolitikai stratégiánkat? — Igen, a kőolaj világpiaci árának csökkenésétől függetlenül, a jövőben is megfelelő szerepet szánunk a szénhidrogéneknek, a szénnek és a hasadóanyagoknak a hazai energiaigények kielégítésében. A nukleáris energia felhasználása, alkalmazása a leghaladóbb műszaki eredmények, a csúcstechnológia alkalmazását igényli. Az erőművek építése pedig olyan hosszú távú, jövőt megalapozó feladat, amely nem függhet az energiahor-N dozók piacának konjukturá- lis ingadozásaitól. Változatlanul időszerű az a törekvésünk is, hogy minél kevesebb olajat és földgázt tüzeljünk el az erőművekben, hiszen a szénhidrogének vegyipari feldolgozása jelentősen hozzájárulhat iparunk értékteremtő képességének növeléséhez. Az sem mellékes, hogyha kevesebb földgázt égetünk el az erőművekben, több jut belőle a lakosságnak. Albban sincs változás, hogy a jövőben is fokozottan hasznosítani kell a gazdaságosan kiaknázható hazai energiaforrásokat. Ezek kitermelése ugyanis még az alacsonyabb kőolajárakhoz viszonyítva is kifizetődik. A változatlan érvényű kombinatív energiapolitika keretében vizsgáljuk szénbányászatunk leggazdaságosabb fejlesztésének lehetőségeit, hiszen ezt szénbányászatunk versenyképességének fokozása is szükségessé teszi. Üey látjuk, hogy különösen a külfejtéssel kitermelő lignit vagyon fokozott, elsősorban erőművi hasznosítása jelenthet számunkra perspektívát, függetlenül a változó olajáraktól. Végül, ugyancsak az olajárak csökkenésétől függetlenül változatlan az alapvető energiapolitikai célunk is: a korábbinál kisebb energia- ráfordítással kell gyarapíta- nunk nemzeti jövedelmünket. A hetedik ötéves terv éveiben a nemzeti jövedelem minden egy százalékos növekedéséhez csak 0,4 'százalékos energiafelhasználási többlet „társulhat”. Ezért a jövőben is növelni kell az anyag- és energiatakarékos gyártmányok és gyártási eljárások arányát. Az olajárak csökkenése következtében esett a világpiacon a szénhidrogénszármazékokból készült műanyagok, vegyipari termékek ára is. Emiatt nehéz körülmények közé került számos exportra dolgozó vegyipari vállalatunk is. Mi legyen a kiút ebből a nehéz helyzetből? — Nyilván növelni kell a szé nhidr o gén -s zár mazékoik - bői készült műanyagok, vegyipari termékek feldolgozottsági fokát. Régi igazság ugyanis a feldolgozóipari vertikumban : minél távolabb van egy termék az alapanyagtól, annál kevésbé hatnak rá az alapanyag árának konjukturális ingadozásai. A jelentős szellemi tőke és a megfelelő műszaki fejlesztés meg tudja védeni az ipart a világpiac gyakran kiszámíthatatlan árhullámzásaitól. A piaci helyzet változásával az érintett vállalatoknak kockáza tot kell váll aln i dk, hogy a nehezebbé vált körülmények között is megőrizhessék gazdaságos exportlehetőségeiket. Természetesen, a kockázatvállalásban az állam is szerepet vállal. Ez már azért is indokolt, mert a feldolgozottsági fok növelése, vagyis a velejáró műszaki fejlesztés időt és főként .pénzt igényel. A konkrét hazai intézkedések kidolgozása és egyeztetése még nem zárult le. De az már most is egyértelmű, hogy a szénhidrogén-származékokból készült termékek exportjának versenyképessége azt is megkívánja, hogy kövessük a Világpiaci árak alakulását. — A gyorsítás programjáról határozott az SZKP XXVII. kongresz- szusa, februárban. Várhatóan, hogyan hat ki ez a magyar ipar fejlődésére, gazdasági növekedésünk ütemére, hiszen legnagyobb külkereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. — Való igaz, az ipar rubel viszonylaté export-forgalmából 56 százalékkal, importunkból pedig — a nélkülözhetetlen energiahordozókat is beleértve — 79 százalékkal részesedett 1985-ben a Szovjetunió. Hazánk 1986—90 között tizenkét milliárd rubel értékű gépet szállít a szomszédos nagy, szocialista országba: e szállítások várhatóan meggyorsítják iparunk fejlődését. Nyilvánvaló, iparunk érdeke, hogy csatlakozzék a XXVII. kongresszuson jóváhagyott, 2000-ig szóló célprogramokhoz: az élelmiszer- és energiaprogramhoz, a gépipar fejlesztéséhez, a kemizálás- hoz, a közszükségleti cikkek gyártásának bővítéséhez és a szolgáltatások fejlesztéséhez. A XXVII. kongresszuson elhangzottaknak megfelelően, a mi vállalatainknak is szorgalmazni ok kell magyar—szovjet közös vállalatok, egyesülések, tervezőirodák, laboratóriumok megalapítását. — Egy adat szerint az összes ipari termékekből csak 8 százalék volt újnak, korszerűbbnek nevezhető a VI. ötéves terv átlagában. Ez nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen mutatószám. Milyen kibontakozásra számíthatunk a VII. ötéves terv időszakában, hiszen ez a műszaki fejlesztés meggyorsítását igényli, beruházásokra viszont most sincs elég pénzünk. — Én nem vonnék le messzemenő következtetéseket abból a 8 százalékos arányszámból, hiszen az átlag eleve nivellál, nem beszélve arról, hogy az egyes ágazatok, ezen belül fő termékcsoportok műszaki elavulási ideje, a termékek életgörbéje nagymértékben eltérő sajátosságokat mutat egymástól. Jellemző például, hogy 1984-ben a gépiparben az 1—3 éves termékek aránya elérte a 21 százalékot, a műszeriparban pedig 22, a textiliparban 35, a bútoriparban 39 százalékos arányt. Mind nagyabb teret hódít az iparban az új teohmlika, technológia. A szilárd ásványi nyersanyagok bányászatában például széles körben elterjedt a hazai fejlesztésen a'lapuló diszpécser- és rendszerirányítás; a kohászatban figyelemre méltó a porbefú- vásos technológia, a hideg- folyatás és félmeleg alakítás bevezetése. Atomerőművét építünk a villamosenergia-iparban, CNC vezérlésű lerne zmegmunkáló-iközpont létesült a gépgyártási technológiák korszerűsítésére, s megkezdődött a meleg- és nehézüzemi robotok, manipulátorok gyártása. Megalapoztuk mikroelektronikai iparunkat, jelentős előrelépést értünk el a mikroelektronika alkalmazási kultúrájában. A professzionális hírközlés területén a többi között kifejlesztettük a digitális alközpontot, elkészült a többcsatornás rurál rádiótelefon-rendszer. Ü'j mérő-érzékelő gyártmánycsaládokkal gazdagodott műszeriparunk, jelentősen fejlődött az irányítástechnikai rendszer. A VI. ötéves terv időszakában 6 új, originális gyógyszerkészítmény került forgalomba, s további 6 originális gyógyszer törzskönyvezése várható. További konkrét példákat említhetnék a textilipar területéről és még több más iparágból. De — és ez természetes — nem vágyunk elégedettek a termékszerke- zét-váltás, a műszáki fejlesztés eredményeivel és gyorsaságával. Ezért a VII. ötéves terv során, a korlátozott erőforrások koncentrált felhasználásával, a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsítására törekszünk. Az iparfejlesztésnek hát kiemelt, főirányá llesz, amelyek többnyire egybeesnek a KGST Komplex Programjában foglaltakkal. Ezek: természeti kincseink gazdaságos hasznosítása; az agrárgazdaság ipari hátterének, biöteohn ol ógiá j ának fej lesz- tése; a mikroelektronika, az elektronikai berendezésgyártás technológ'ai hátterének fejlesztése, az energetika továbbfejlesztése ; az anyag- kultúrához kapcsolódó fejlesztések; a feldolgozottság! fokot növelő, fejlesztő munka. — A VII. ötéves terv folyamán néhány új bányától, illetve a Paksi Atomerőmű bővítésétől eltekintve nem épül nagyobb, új ipari üzem a megyék területén. Mit jelent ez konkrétabban, hiszen az ország kevésbé fejlett körzeteiben igencsak érdekli ez a közvéleményt. — Nem a nulla pontról indulunk, hiszen 1966—83 között 243 íipari telephely került ki a fővárosból, csupán a felső szintű határozatok alapján, összességében még ennél is több volt a vállalati elhatározásból kezdeményezett kitelepítések száma. Különösen Hajdú-Bihar, Szíabőlcs-Szatmár, Bács-Kis- kun és Tolna megyékben vezetett ez szembeötlő változásokra. E fejleményekről már azért is szólni kell, mert az így született ipari bázisokkal, az ipari kultúrák meghonosításával országszerte megteremtettük a továbbfejlesztés lehetőségét. Ez is jelentős szerepet játszik majd a megyék további iparosításának folyamatá. ban. (Mintegy 160—il70 milliárd forintot költhet beruházásokra a feldolgozóipar, a VII. ötéves terv időszakában. E beruházások vállalati döntési körbe tartoznak. Minthogy a fővárosi ipar szelektív-intenzív fejlesztését, szerkezetének racionalizálását továbbra is folytatni keld, feltehető, hogy a fejlesztések tetemes részét Budapesten kívül, a kevésbé iparosodott területeken realizálják. Erre készteti, kényszeríti őket a sok gondot akozó fővárosi munkaerőhiány is. M'agától értetődik, a megyei, helyi szervek kezdeményező kézségére, áldozatvállalására is szükség lesz, hiszen gondoskodniok kell az iparted építés infrastrukturális feltételeiről, megfelelő munkaerőről. — Sok szó esett az utóbbi időben a vártnál alacsonyabb népgazdasági teljesítményekről, illetve arról, hogy az év első hónapjaiban is folytatódtak az 1985-re jellemző kedvezőtlen gazdasági folyamatok. Mire számíthatunk az év hátralévő időszakában? — Azt, hiszem, felesleges volna részietekbe bocsátkoznom a gazdaság növekedési ütemének, az export ^import egyenlegének kialakulásáról és másról, hiszen ezekről sokat írt a sajtó, így meglehetősen ismertek közvéleményünk körében. Köztudott az is, hogy a külgazdasági egyensúly megszilárdítása, az antiinflációs politika következetes végrehajtása áll a párt- és a korr ány gazdaságpolitikájának homlokterében, s ennék legfőbb biztosítéka a gazdasági növekedés meggyorsítása. Az egész VII. ötéves tervre kiihat, hogyan zárjuk majd az idei évet. Minthqgy csók a teljes cselekvési egység garantálhatja a síikért, több lépcsőben folytattunk eszmecserét a vállalatvezetőkkel. Márciusiban aiágaaa- ti igazgatói értekezleteken vitattuk meg a közös teendőket. Ezután, április II-én került sor az ipari tárca nagy aktívaértekezletére, a Budapest Kongresszusi Központban, ahol a vállalati igazgatók, a vállalati tanácsok elnökei, párt- és tömegszerve. zeti vezetői egyaránt jelen voltak. Ismeretes, hogv e tanácskozáson Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök-helyettes egyértelmű útmutatást adott arról, mit vár a párt- és a kormány az ipartól. Én csak megismételni tudom, amit ott, az 1500 ember előtt, a yitaindító előadásom végén elmondottam: bízom abban, hogy az ipar tisztességgel kiveszi a részét a tervcélok megvalósításából — mondotta befejezésül Kapolyi László ipari miniszter. Vasvári Ferenc Az épülő irodaház
