Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-03 / 78. szám
2 KÉPÚJSÁG 1986. április 3. Koszorúzási ünnepségek Hazánk leiszabad utasának 41. évfordulója alkalmából szerdán az ország töihb helységében megkoszorúzták azoknak a hősöknek, katonáknak sírjait, emlékműveit, akik a hitleri fasizmus elleni harcban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Harkányban a bolgár hősök emlékművénél helyezték el a hála és a megemlékezés virágait. A Magyar Népiköz. társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Krémemé Michelisz Teréz, az Elnöki Tanács tagja, Markója Imre igazságügyminiszter és Barity Mliklós taülügy m i .niszter-helyettes koszorúzott. A Bolgár Nép- köztársaság budapesti nagy- követsége résziéről Georgi Pangelov ideiglenes ügyvivő, Gano Ivanov vezérőrnagy katonai és légügyi attasé helyezte el a megemlékezés és a kegyelet virágait. Beremenden a hazánk felszabadításáért elesett jugoszláv hősök emlékművénél rendeztek ikoszorúzási ünnepséget. A solymári katonai temetőiben a második világháború magyarországi felszabadító harcaiban elesett ausztrál, francia, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák emléke előtt tisztelegték. A nemzeti himnuszok elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében Bíró Imre kanondk, az Elnöki Tanács tagja, Szakaii József, a Minisztertanács tagja, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke és Bényi József külügymlinisz- ter-íhelyettes helyezte el a megemlékezés virágait. Koszorúztak a Lengyel Népköz- társaság, a Francia Köztársaság, Nagy-Britiannia és Észak-Ír ország Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új-'Zéland nagyikövetségének képviselői, valamint a Magyar Népihadsereg és Best megye nevében is. A Budaörsi úton a fasizmus elleni harcban hősi halált halt amerikai katonák emlékművének talapzatán helyezték el koszorúkat. Hajdúböszörményben a hazánk felszabadításáért folyó harcokban elesett román katonák magyarországi központi sírkertjében rendeztek koszorúzás! ünnepséget. Képviselőnők békekonferenciája Korunkban nincs az emberiségnek fontosabb feladata, a világbéke megőrzésénél, a fegyverkezési hajsza, mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezésénél. Ezt hangsúlyozta Radzsiv Gandhi indiai kormányfő a „Világ parlamenti képviselőnői a békéért” elnevezésű nemzetközi szervezet második — ezúttal Üj- Delhiben rendezett, kétnapos — konferenciájának szerdai megnyitásakor. Harminc ország több mint száz képviselőnője előtt elmondott beszédében az indiai kormányfő nagyra értékelte a béke védelmét célzó szovjet kezdeményezéseket. Uj Kiváló és Érdemes Művészek Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Parlamentben átadták az idei Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéseket. A képen: a kitüntetettek egy csoportja (Képtávirón érkezett) Kitüntetés Deme Bertalant, a Tolnai Református Egyházmegye esperesét a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke adta át. PANORÁMA BUDAPEST Uirbán Lajos közlekedési miniszter vezetésével Ting Kuan-iKeng kínai vasútügyi miniszter meghívására hivatalos látogatást tett egy magyar közlekedési küldöttség a Kínai Népköztársaságban. A kínai vasútügyi, közlekedési és légügyi tárca vezetőivel folytatott tárgyalások során megállapodtak a két ország közötti közlekedési kapcsolatok bővítésében. Urbán Lajost fogadta Li Peng, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A magyar delegáció szerdán hazaérkezett Budapestre. NICOSIA Magyar árubemutató és idegenforgalmi kiállítássorozatot tartanak Cipruson. Az egy hétig tartó rendezvényen vállalataink Nicosiában és Limassolban fűszereket, zöldségkonzerveket, édes- és húsipari termékeket, textíliákat háztartási vegyicitókeket, kozmetikumokat mutatnak be. A „magyar napok” emellett az idegenforgalom és a vendéglátás népszerűsítését is szolgálják. Mai kommentárunk Egy körút állomásai Bombarobbanások rázták meg az elmúlt napokban a japán fővárost: szélsőséges szervezetek összehangolt merényletsorozattal tiltakoznak a fokozódó japán— amerikai katonai együttműködés, valamint a közelgő tőkés csúcsértekezlet tokiói megrendezése ellen. A terrorcselekmények időzítése kétségtelenül tökéletes; éppen holnap érkezik ugyanis a távol-keleti sziget- országba Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter, aki a napokban délkelet-ázsiai és óceániai körúton tartózkodik. Világszerte érdeklődést keltettek a hadügyminiszter utazásának első állomásán, Szöulban folytatott megbeszélések. Nyílván, nem véletlen, hogy a vizitre most került sor, amikor még folyik a mintegy 200 ezer fős amerikai—dél-koreai közös hadgyakorlat, a sok vihart kavart „Team spirit ’86", amely a jelek szerint érezhetően lassította a bizonyos területeken reménytkeltöen beindult korea-közi párbeszédet is. Nos, Weinberger határozottan kiállt a katonai együttműködés továbbfejlesztése és az amerikai haderők helybeli állomásoz- tatása mellett, s várhatóan ez a hangvétel jellemzi majd tokiói eszmecseréit is. Igaz, ott a tárgyalások napirendje egy Washington számára különösen fontos kérdéssel, Japánnak az űrhadviselési tervekben, a közismert SDI-programban való részvételével bővül. A tárgyalások előrehaladott voltára utal, hogy ugyanezekben a napokban az amerikai fővárosban egy nagy létszámú delegáció tanulmányozza a csillagháborús elképzeléseket, s o közreműködés konkrét lehetőségeit. Bármennyire kiemelt szövetséges legyen is az USA számára Dél-Korea vagy Japán, sok megfigyelő a mostani körút legjelentősebb állomásának a Fülöp- szigeteket tartja. Weinberger lesz ugyanis az amerikai kormány első magasrangú tagja, aki hivatalos megbeszéléseket folytat az új manilai vezetéssel. A hadügyminiszter nemcsak a további katonai segélyek sorsát szeretné tisztázni, hanem át akarja tekinteni a két ország közti kapcsolatok egész rendszerét a Marcos távozása után hatalomra került rendszer képviselőivel. Lényeges problémát kell megvitatnia Weinbergernek Ausztriában is: a jelek szerint itt elsősorban az ANZUS katonai szövetség jövője, az Üj-Zéland eltávolodásával kialakult helyzet kerül előtérbe. A kéthetes, Thaifölddel együtt öt országot érintő körút eredményei előzetesen természetesen még nem mérhetők fel, egy dolgot azonban világosan jeleznek: az Egyesült Államok a korábbinál is nagyob súlyt helyez a stratégiai szempontból rendkívül fontos régióra, s növekvő érdeklődéssel követi nyomon a térségben zajló fejleményeket. SZEGŐ GÁBOR „Legfőbb törekvésünk a béke biztosítása” Beszélgetés dr. Várkonyi Péter külügyminiszterrel Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben felpezsdült a nemzetközi élet. Hazánk szinte minden polgára számára természetes, hogy odafigyel a külpolitikai eseményekre, hiszen elemi érdekei fűződnek azok kedvező alakulásához. Mit hozott az elmúlt három hónap, mit hozhat az 1986-os év a külpolitikában? E mindannyiunk számára fontos kérdés megválaszolására kérte fel a Központi Sajtószolgálat dr. Várkonyi Péter külügyminisztert. — Üj év, új remények — az ember ösztönösen egybekapcsolja ezt a két dolgot. Miniszter elvtárs véleménye szerint fogalmazhatunk-e így, a nemzetközi helyzet alakulását szemügyre véve, három hónappal az évkezdet után? I — Neves külföldi politikusoktól hallani mostanában, hogy a nemzetközi viszonyok — mindenekelőtt az őket lényegesen befolyásoló kelet—nyugati kapcsolatok — jelenlegi állapotában jobb, mint akárcsak fél évvel ezelőtt, a még korábbi időszakról nem is beszélve. Ezzel magam is egyetértek. De hozzátenném, megítélésem szerint a feszültség és az enyhülés elemei ma is egyaránt jelen vannak a nemzetközi életben. Ezért nekem az új esztendő kilátásairól szólva inkább az óvatos, reményteljes várakozás kifejezés tetszik leginkább. — A nemzetközi élet meghatározó tényezője a szovjet—amerikai viszony. Milyen fejlemények várhatók a két nagyhatalom kapcsolatában? — A szovjet—amerikai kapcsolatodban kedvező irányú változások álltak be. Az SZKP főtitkára és az amerikai elnök tavaly novemberi megbeszélései bízvást tekinthetők nagy jelentőségű pozitív eseménynek. Nem arról van szó, hogy a találkozó egy csapásra minden feszültséget feloldott volna, ami az elmúlt években felhalmozódott a két nagyhatalom viszonyában. Nyilvánvaló, hogy ez nem is lehetett célja. A genfi „csúcs” igazi értékét a beindult folyamatok adják. Úgy gondolom, ma talán jobb a megértés mindkét nagyhatalom részéről a másik politikáját motiváló tényezők iránt, s reméljük, hogy az Egyesült Államok részéről is meglesz a fokozottabb politikai akarat az eltérő érdekek figyelembevételével, a reális alapokon nyugvó megállapodások keresésére. A Szovjetunió állhatatosan, rendkívüli rugalmasságot tanúsítva törekszik a megegyezésre. Ennek a politikai gondolkodásnak a jegyében született a január 15-én közzétett szovjet leszerelési program, ezt tükrözik az SZKP XXVII. kongresszusának külpolitikai vonatkozású dokumentumai. A két nagyhatalom kapcsolatát nyilvánvalóan alapvető módon befolyásolja majd, hogy milyen érdemi magatartást tanúsítanak amerikai részről a szovjet javaslatok . iránt, hogy valóban kész-e az Egyesült Államok vezetése a nukleáris fenyegetés felszámolására. — Ilyen nagyszabású leszerelési csomagtervvel Mihail Gorbacsov előtt egyetlen politikus sem lépett a világ közvéleménye elé. Hogyan fogadták a szovjet javaslatokat? — A békeszerető emberek nagy tömegei mellett számos tőkés ország kormánya, felelős politikusai nyilatkoztak helyeslőén a szovjet kezdeményezésről. Az Egyesült Államok magatartása a gyakorlatban — az alkalmanként elhangzó általános jellegű pozitív szóbeli megnyilatkozások ellenére — igen ellentmondásos. Nem bíztat gyors előrehaladással az a válasz sem, amelyet az amerikai fél az SZKP XXVII. kongresszusának előestéjén juttatott el Moszkvába a január 15-i szovjet nyilatkozatra. Szovjet részről megvan a politikai akarat a megegyezésre, de a reális megállapodásokhoz arra van szükség, hogy a másik fél is az egyenjogúság alapját tartsa tiszteletben partnere érdekeit és tegye meg a megegyezéshez vezető út ráeső részét. Kívánatos volna, ha a következő szovjet—amerikai csúcs- találkozón ebben a szellemben már konkrét lépések is születnének. — Több tárgyalási fórum is működik napjainkban, Genfben, Becsben, Stockholmban. A külső szemlélőnek néha úgy tűnik, eddig vajmi kevés eredmény született ezeken a megbeszéléseken. ön szerint hozhat-e fordulatot ezen a téren 1986? — Túlzás lenne még fordulatról beszélni, de tény, hogy bizonyos mozgás máris érezhető. Ügy tűnik, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök tekintetében a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon kirajzolódhatnak az előrelépés lehetőségei. Ami pedig a bécsi haderőcsökkentési és a Stockholm bizalomerősítési és leszerelési tanácskozásokat illeti, a legújabb értesülés szerint szintén bizonyos közeledés, kedvező előjelű változás tapasztalható az álláspontokban. Az európai biztonsági és együttműködési folyamat jelentős állomása lesz az ez év őszén Bécsben megnyíló találkozó, amely ugyancsak hozzájárulhat ahhoz, hogy az idei esztendő pozitív változásai tartóssá váljanak a kelet—nyugati kapcsolatokban. — Engedjen meg saját dolgainkról néhány kérdést. Miként látnak bennünket, a Magyar Népköz- társaságot a nagyvilágban? — A pozitív megítélést két tényező határozza meg minden ország esetében: stabil-e a politikai rendszere és milyen teljesítményt mutat fel a gazdasága. Nálunk kiegyensúlyozott politikai viszonyok uralkodnak. Ügy gondolom, a munkánkat illetően sem kell szégyenkeznünk, még akko? sem, ha az elmúlt években valóban nehéz problémákkal kellett megküzdenünk. Lényeges, hogy továbbra is keressük azokat a módszereket, amelyekkel gazdaságunk működését hatékonyabbá tehetjük. Hazánk nemzetközi tekintélye egyenes arányban van azokkal az erdtmények- kel, amelyeket az országon belül értünk el. A mai bonyolult nemzetközi viszonyok között még inkább igaz, hogy csak hatékony hazai tevékenységünkkel és a párbeszédet szorgalmazó aktív külpolitikai munkával őrizhetjük meg szavunk súlyát a nemzetek közösségében. — A magyar külpolitika számára kézenfekvőén nagy jelentősége van a I ,szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatoknak. Kérem, szóljon ezek alakulásáról. — Ez nagyon fontos kérdés különösen most, amikor a szocialista országok többsége ugyanazzal a kihívással találja szemben magát : át kell térnie a gazdálkodás intenzív szakaszára, meg kell felelnie a műszaki-tudományos fejlődés áltál támasztott egyre bonyolultabb követelményeknek. Mindez azt igényli, hogy magasabb szintre emelkedjen az egymás közötti együttműködés. A lépésváltás valamennyi területen megkezdődött. A népgazdasági tervek egyeztetése során már érvényesülnek a fokozott minőségi szempontok. Intézkedéseket teszünk a gazdasági fejlődést hordozó iparágak és technológiák egyeztetett fejlesztésére. Egyesítjük erőinket az új nyersanyag- és energiaforrások feltárásában, illetve gazdaságos hasznosításában is. A KGST legutóbbi, rendkívüli tanácsülése pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Ugyancsak fontos szerepe van a szocialista országok külpolitikájának egyeztetését szolgáló különféle tanácskozásoknak. Az SZKP XXVII. kongresszusa a fejlődés energikus gyorsítására, a társadalmi-gazdasági előrehaladást akadályozó tényezők felszámolására összpontosító programot hirdetett meg, és ez kétségkívül ösztönzőleg hathat szövetségi rendszerünk tagországainak hasonló irányú törekvéseire is. — Az idei esztendő — nemzetközi békeév. Milyen törekvések jellemzik a magyar külpolitikát ezzel összefüggésben? — Legfőbb törekvésünk a nemzetközi béke biztosítása. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a január 15-i szovjet béketerv mielőbb megvalósuljon és a fegyverzetcsökkentés a kölcsönös érdekek számbavétele révén tartós folyamattá váljon. Mindebben az olyan kis országok is kivehetik részükét, mint Magyarország. Sajátos lehetőségeiket, hagyományos kapcsolatrendszereiket felhasználva megkönnyíthetik egy olyan légkör kialakulását, amelyben a nagyhatalmak könnyebben megértik egymást. Diplomáciánk ilyen irányú törekvései teljes összhangban állnak az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött feladattal: a Magyar Népköztársaság külpolitikájának biztosítania kell a békés építőmunka kedvező külső feltételeit. Ennek valóraváltásán munkálkodunk. I — Köszönjük az interjút. VASVÁRI FERENC
