Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
1986. április 1». S'TOLN* tsîËPÜJSÂG 5 Exportálni, de hogyan ? A vállalat abba bukott bele, hogy a partner úgy állított be: rendelne százezer darabot, ha elfogadható áron adnák. A vállalatnál dörzsölték a kezüket, mert százezres rendelés esetén a nyereségük a csillagos eget ver- desné, és mint ismeretes, a csillagos ég igencsak magasan van. Természetesen tudunk százezer darabot adni. mondták a vállalatnál. A partner erre azt mondta, hogy akkor próbáljanak megegyezni az árban. Mert ugye százezer darab esetén a>z ár alacsonyabb, mondta a partner. A vállalatnál ezt követően már lassabban dörzsölték a tenyerüket, de megértették, ha nem jutnak a csillagos égig, csak a közelébe, akkor is jó üzletet kötnék. Csökkentették az árat, kicsinykét, és látva a partner felcsillanó szemét, újfeni dörzsölni kezdték tenyerüket. A partner azonban szeme csillogását hamar elvesztette, mert még mindig magasnak tartotta az árat... A kezek dörzsölése ismét alábbhagyott. Üjfent árcsökkentést határozott el a vállalat. A partner szeme csillogásából látszott, hogy... elégedett... ekkor a kezek ismételten sebesebben kezdtek dörgölődni... már csak azért is, mert a partner azt mondotta, hogy csapjunk bele.. . Belecsaptak. A tárgyalópartner elégedetten elutazott. A csillagos eget leső hazaiak pedig már a nyereségrészesedés osztásával voltak elfoglalva. Az árat természetesen szabályos szerződésben rögzítették. A darabszámot még nem, mert a partner tájékozódni ment haza: any- nyit azonban kikötöttek, hogy a szállítás jó minőségben és ütemesen történjék. Eltelt egy hét, majd még egy fél, amikor megérkezett a telex: a rendelés ezer darab ütemes teljesítéssel. A telex végén azonban ott állt a bizakodást jelentő mondat: az áru piacra kerülése után újabb rendeléseket küld. Soha többet nem jelentkezett, A vállalat — a hazai — addigra azonban megrendelte az anyagot... és elő- gyártást rendelt el — 1000-et —, hogy ne érje őket váratlanul az újabb megrendelés. Nem érte őket váratlanul, az sem, hogy év végén veszteségesek lettek... Félre a tréfával... Exportálni nehéz, nyereségesen még annál is nehezebb... Az ilyen és ehhez hasonló történetek óvatosságra intenek, így aztán sok helyen meg sem próbálják árujukat külpiacon értékesíteni. Mert ha megpróbálnák, akkor szembe kellene nézni a nehézségekkel: az alap- anyagpröblémával, a bérköltségek kötöttségével... az árfolyamváltozással. .. a külkereskedelmi cégekkel. Mindez csak addig érvényes, míg a vállalat, szövetkezet az áruját hazai piacon értékesíteni tudja... Mert a hazai piac még mindig beéri a szállítás ütemte- lenségével, a minőség úgymond csökkent értékével... És az árak sem nyomottak még... Aki pedig mégiscsak ar.ra adja a fejét — szerencsére azért egyre többen vannak —, hogy exportáljon; kemény versenytársakkal találja szemben magát. Azt mondja egyik exportáló szövetkezet vezetője, hogy a kihívás is fontos. Aki ma nam exportál, nem mérettetik meg külpiacon, az előbb-utóbb elvérzik a hazai piacon, mint a paradicsomkereskedők, akiket a Skála-Zöldért szabályosan „kiütött”. A BONY KS cipőipari szövetkezet sohasem lehetett völna élenjáró közösség, ha nem kerül kapcsolatba a S'alamander céggel. A bonyhádi szövetkezetben azóta világszínvonalú cipőket gyártanak és... A Bonyhádi Zománcárugyár talán soha nem vezette volna be a célteflon gyártását, ha nem akar külpiacon eladni... A Tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet soha nem lehetett völna... ha nem kapcsolódik a svéd IKEA üzlethálózatba. .. Lehet sordini a példákat, azokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az export egyben technológiai és technikai előrejutást is jelentett... azon felül, hogy üzlet, azaz nyereség is jelentkezett. Az exporthoz a jó szó nem elég. A világ szinte minden országában különleges szabályozók segítségével támogatják a kivitelt. Így hazánkban is. A Minisztertanács március 27—i ülésén is az export növelésének ösztönzéséről döntött. A Minisztertanács megállapította: „Az elmúlt év gazdálkodására jellemző egyes kedvezőtlen jelenségek megszüntetésében nem kielégítő az előrehaladás. így többek között elégtelen az exportáru- alapok termelésének növelése, lassan javul a hatékonyság. egyes gazdálkodó szervek a teljesítményeket meghaladó béremeléseket hajtanak végre. A kormány ebből kiindulva és figyelembe véve a külgazdasági feltételek újabb módosulásait, pótlólagos intézkedéseket határozott el az 1986. évi tervben előírt követelmények érvényrejuttatásának elősegítésére.” Hazánk nemzeti jövedelmének jelentős részét a külkereskedelemből szerzi. Az export csökkenése elviselhetetlen terheket ró a népgazdaságra. A valutabevétel azonban elősegítője az ország fejlődésének, mert csak így leszünk képesek beszerezni azokat az importanyagokat. gépeket és berendezéseket, amelyekre égetően szükségünk van. Az exportálásnak millió lehetősége van, de nincs recept. A partnerkapcsolatoktól függ, az áruminőségé- től és annak korszerűségétől — ezeregy dologtól. Mindent szabad „exportügyben”, csak azt nem, hogy nem exportálunk, mert akkor előbb-utóbb a hazai piacon nem lesz egyetlen vállalat sem versenyképes... És amely vállalat nem versenyképes, az csak ideig-óráig képes talpon maradni. HAZAFI JÖZSEF Ma: „atomcsend” a Kishegyen Ma: a régmúlt műemlék iskolája Utcai pillanat Magasépítő Városszél Dunai nyugalom április 15-én délelőtt Társadalmi munkás ok » Kossuth utcában
