Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
6 Képújság 1986. április 19. MÚLTUNKBÓL I- Úgy tudom, nem idevaló születésű, de az, hogy a helyiek nem a műszaki boltba, hanem a „Krémer Péterhez” mennek, azt jelenti, elfogadták tősgyökeres tamásinak.- Szakadáton születtem, ott élnek a szüleim, ezért mindig szívesen visszajárok oda. Tamásiban 1947 óta vagyok. Már itt fejeztem be az általános iskolát, 1949-ben itt kezdtem el egy építési vállalatnál dolgozni, ahol irodai kifutóként alkalmaztak. A munkám során - mivel sok boltba el kellett járnom - kapcsolatba kerültem a kereskedelemmel. Valójában akkor tetszett meg ez a szép szakma. I- Értem, de megkérdezem: saját maga választotta a pályát, vagy a szülei is kereskedőnek, boltvezetőnek álmodták meg?- A szüleim egyetértésével történt, mert végső soron ők is ezt képzelték el nekem, de 1949-ben nem volt rá lehetőség, mivel tanulóképzés akkor még nem folyt ebben a szakmában. Sőt, két év múlva, 1951-ben sem vettek még fel engem hivatalosan tanulónak, hanem csak kereskedelmi gyakornoknak. A szakmai oktatásomat annak idején Tanka István kezdte, akire büszke vagyok, mert nagyon sokat tanultam tőle. Három év múlva, 1954-ben - egy sikeres házivizsgát követően - előléptettek segédnek, majd 1955-ben, amikor az áruház megnyílott, felkínálták a műszaki osztály vezetését, amit akkor egy kicsit félve ugyan, de elvállaltam.- A kezdeti „félelem” a későbbiekben biztos nem jelentkezett, hiszen azóta volt - 1969-től - az összevont vas-műszaki üzlet, most pedig 1980-tól a műszaki bolt vezetője. Az a véleményem, kell lenni egyfajta kurázsinak - de nevezzük nevén (!) - tehetségnek valakiben, hogy ilyen fiatalon vezetői posztra kérjék fel.- Sok összetevője van ennek. Nemcsak a szakmát, hanem az embereket is nagyon kell szeretni, mivel végső soron értük vagyunk. Ez egy olyan közös kapcsolat, amiben mindig megtaláltam a vevőkkel az összhangot, és igyekeztem megkeresni az új dolgokat is... Amikor kezdtem a szakmát, akkor az a jelenleginek csak egy töredéke volt, mivel műszaki szakma csak mezőgazdasági eszközre szorítkozott. Azóta kifejlődött, és ezzel együtt - állandó továbbképzéssel - kellett nőni nekünk is. I- Az elmúlt időszakban nemcsak a vásárlói szokások, hanem az árucikkek is változtak. Mit követelt ez a kereskedőtől?- Állandó készenlétet, állandó tovább-, illetve önképzést kívánt. Menet közben - 1960-ban - elvégeztem a tokaji tanonciskola levelező tagozatát, majd 1962-ben az egységvezetői tanfolyamon jutottam sikeresen túl és 1976-ban leérettségiztem. Ezek feltétlenül hozzásegítettek ahhoz, hogy távolabb is lássak, de mellette a keresletet is állandóan figyelni kellett, mert egy csomó olyan áruval bővült a szakma, ami nekünk is új volt. Először az autósok körében jelentkezett igény a gumiköpenyre, azután pedig jöttek szépen egymás után. Tehát gumi, akkumulátor, majd alkatrész. Folyamatosan. Most már, mint mondtam 1980-tól különváltunk, így lényegében szakosított a bolt. Pillanatnyilag villamossági, híradástechnikai cikkeket és autóalkatrészt árusítunk. I- Itt általában nagyon sok mindent lehet látni és kapni. Mi a gazdag árukészlet, a nagy választék titka?- Tudni kell, hogy mit, mikor, hol kell beszerezni. Nekem az a gyakorlatom, és vallom, így jó - ám lehet, másnak más az elképzelése -, hogy az ember árubeszerzéseinél kell lennie egy törzshelynek. Mi törzsvásárlók vagyunk a megyei TITÁN nagykereskedelmi vállalatnál, s itt bonyolítjuk le a beszerzéseink nagyobb részét. Megyén kívülről is szerzünk be, és tartunk fenn kapcsolatokat azért, hogy az olyan cikket, amit nem biztos, hogy megyén belül minden egyes alkalommal el lehet érni, megszerezzük... Hadd ne nevezzek meg vállalatokat! I- Ebből a kontaktusteremtés szükségességét - ami a jó kereskedő egyik kritériuma - vélem felfedezni és az is eszembe jut, hogy valamikor a boltosnak nimbusza volt, ma viszont mintha eltűnt volna ez.- Valóban nagyon sokszor felvetődik ez, és az a véleményem, hogy régen a kereskedő másként dolgozott. Érezte abban az időben, hogyha valamit elad, akkor abból nem kis százalékban hasznot húzhat, és ha az ember valami mögött pénzt is lát, akkor olyan hozzáállással is tudja azt végezni. Mi a helyzet ma? Állítom - lehet, hogy rossz a véleményem -, a mi eladóink sem rosszabbak, mint amilyenek annak idején a maszek kiskereskedők voltak. Most is találunk a szakmában nagyon sok udvarias, előzékeny kiszolgálót, ám akad ellenpélda is. Lehet, hogy ellentmondásba keveredtem így, de végső soron azt mondom, nincsenek érdekeltté téve a szakmában most az eladók, mivel kicsi az a jutalék, amit az összforgalom után megállapítottak. I- Ezek után hadd kérdezem meg, hogy milyen elvárások vannak a jó kereskedővel szemben.-Alapkövetelmény a messzemenő udvariasság, fontos, hogy ismerje a vevőt, annak szokásait, a kiszolgálást megelégedésre végezze, tudja megnyerni a vásárlót, az új árucikk kezelését ne a kuncsaft előtt sajátítsa el, mert akkor nagyon le lehet égni, és mint ahogy már említettem, tudjon jó kapcsolatot kialakítani.- Anélkül, hogy szembe dicsérném, elmondom, mindezt és az igények elé menést magam is sokszor tapasztaltam. Most azonban térjünk vissza még egy kicsit a pályaválasztáshoz, illetve a tanulókhoz! Úgy hallottam, az áfészeken múlik, kit vesznek fel tanulónak és van egy olyan szóbeszéd, hogy előnybe részesítenek inkább egy ismert, de gyengébb képességű gyereket, mint egy jó képességű, de ismeretlent.- Erről nem tudok, de véleményem szerint helytelen is lenne, mert így nem szabad. Tapasztaltam viszont, hogy ebbe a szakmába - sajnos - nem túl sok jó képességű gyerek jön, mert akik általában jók, azok középiskolába, vagy szakközépiskolába jelentkeznek. Néha-néha azért előkerül egy-kettő a jobbik fajtából is. Jelenleg is van két tanulónk, s úgy ítélem meg, aránylag jó képzettségű gyerekek lesznek majd. Nem minden esetben van azonban ez így. Mivel először szépet és jót látnak benne, hát kitanulják a szakmát, de később nem maradnak meg, áthangolódnak máshová. Ez egyrészt annak tudható be - nem tudom, belebonyolódjunk-e? -, hogy egy felszabaduló fiatal szakmunkás keresete kevés... Én a gyakorlati időm alatt tíz tanulót képeztem ki, ebből négyen - ketten itt a boltban - dolgoznak a szakmában... I- A családjában van egy másik kereskedő, de adódott egy olyan helyzet is, amikor az alma messze esett a fájától.- Ez így igaz. A feleségem 1954 óta kereskedő, helyettes vezetőként a ruházati áruházban dolgozik, és van egy fiunk, aki nem a mi foglalkozásunkat választotta. A műszaki egyetemre került, villamosmérnöki diplomát szerzett, s jelenleg a Villamosipari Kutató Intézetben dolgozik. A pályaválasztása a mi egyetértésünkkel is találkozott, és most örülünk, hogy megtalálta a számítását. I- Ha a boltban befejezi a munkát, akkor otthon mivel foglalatoskodik?Tamásiban is - legalább annyira mint Szekszárdon - divat a szőlőtermesztés...- Ez igaz, de én csak hobbiként tudom ezt elképzelni. Van egy kis kertes házunk, lugasrendszerben telepítettem egy kis szőlőt és ültettem néhány gyümölcsfát. Csak így és nem nagy mennyiségben szeretek vele foglalkozni, mivel arra nincs időm, hogy délutánonként és hétvégeken kint a hegyben foglalatoskodjak. Ha már a hobbinál tartunk, elmondom, szeretek olvasni is... I- Mivel feleségével azonos foglalkozásúak, előfordul-e, hogy otthon is beszélnek a munkahelyi dolgokról?- Nagyon ritkán, ugyanis mindazt a gondot, ami a bolton belül van, este bezárjuk, és az ott is marad. Ennek ellenére, ha időnként mégis előjön valami, azzal igyekszünk keveset foglalkozni.- Tudom, hogy leltárhiánya soha nem volt, szakmai felkészültsége kitűnő, önképzéssel állandóan képezi magát, a rábízott feladatokat mindig a legjobb tudása szerint végzi, előzékeny a társaival, udvarias a vásárlókkal szemben, képezi a munkatársakat, nagyon jó a kollektív szellem az üzletben, évről évre dinamikusan nő az egység forgalma, és azt, hogy szakmai tudását elismerik...- Nyomozott utánam? Leltárhiányom valóban nem volt még, s ez megnyugtató. Ha erre esetleg receptet kellene adni, nagyon nehéz lenne. Két elvem van, s azt hirdetem, mondom a munkatársaimnak is mindig. Az egész lelke az áruátvétel. Ha azt tisztességesen átveszem és megírom, akkor már nagy katasztrófa nem lehet, de ha felületesen kezelik, akkor nagyon el lehet szaladni... Miről is volt még szó?... Igen... Jó kollektívában dolgozunk, régen együtt vagyunk. A helyettesem húsz évet, az eladók tíz, vagy annál is több időt töltöttek el velünk. Együtt, egymást segítve mennek a dolgok, végső soron ők átveszik a lendületet. A kollégák átadják a tapasztalataikat, s így egymást okítva lépünk előre. Bekapcsolódtunk a szocialista brigádmozgalomba és nagyon szép eredményeket értünk el. Az összefogást dicséri ez, s az is, hogy a hétvégeken segítettünk az építkező munkatársunknak.- Ne hallgassuk el a saját sikereit sem. Nyolc alkalommal volt kiváló dolgozó, 1965-től az OFT kiváló dolgozója, 1978-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg, a húszéves törzsgárda tagságát pedig aranygyűrűvel jutalmazta a Kop-Ka. Lehet-e egyenleget vonni az adok és elvárok rovatban?- Lehet. Jó egyenleget vonhatunk, mert messzemenően elégedett vagyok az adományozott elismerésekkel és mindegyik új lendületet adott... Most, ha mégegyszer kezdeném és efelől érdeklődne, akkor azt mondanám, hogy újból ezt a szakmát választanám, mivel nagyon sok szépet megéltem benne, és itt, Tamásiban is. Gondot csak az okoz - erről nem mi tehetünk -, hogy rengeteg a hiánycikk. Ezért sok támadás is ér bennünket. Én annak vagyok a híve, hogy kiteszek három-öt áruféleséget a pultra, s azt mondom: tessék választani. Sokkal egyszerűbb, örömtelibb ez, mint megmagyarázni, hogy valami miért nincs. Nekünk az a jó, ha a vevő elégedetten távozik. I- Mindehhez csak annyit teszek hozzá, hogy kívánom, sok megelégedetten távozó vásárlójuk legyen, tervei valósuljanak meg... és köszönöm a beszélgetést. ÉKES LÁSZLÓ A magyar szakszervezeti mozgalom a második világháború alatt számottevően visszaesett, különösen a vidéki kisvárosokban és a falvakban volt nehéz a szak- szervezeti élet biztosítása. A taglétszám gyorsan fogyott: a frontszolgálat, a demokratikus jogok visszaszorítása, a hadiüzem-rendszer nem kedvezett a munkásmozgalomnak. A hatóságok fokozottan vigyáztak arra, hogy a szakszervezetek legfeljebb csak „politikamentes” tevékenységet fejtsenek ki. A hatóság emberei megjelentek a munkások gyűlésein, s ha számukra nem tetsző volt a szónok mondanivalója, a gyűlést szétzavarhatták. Az anyagilag is nehéz helyzetbe került szervezeteket a hatóságok, vagy a hatóság tudtával és támogatásával tevékenykedő fasiszta szervezetek még székházaiktól is igyekeztek megfosztani. Bátaszéken ez sikerült is nekik, Tolnán a munkások erejüket meghaladó áldozatok árán végül is megmentették székházukat, a munkásotthont. Amikor megyénk 1944 decemberében felszabadult, szinte mindent elölről kellett kezdeni. Újjá kellett szervezni az elnéptelenedett befizető helyeket és alapszervezeteket - de lehetőség nyílott arra is, hogy számos új gazdasági ágazatban is megalakuljanak a szervezetek, olyanokban, amelyekben 1945 előtt nem voltak helyi szervezetek a megyénkben. A szakszervezeti mozgalommal 1945-1948 között sokat foglalkozott a megyei sajtó, pártállástól függetlenül is. Még a kisgazdapárt lapja is meglehetős rendszerességgel közölte a szakszervezeti szervek megalakulásának híreit, gyakran még a vezetőség teljes névsorát is közölte. A kommunista és a szociáldemokrata irányítású lapokban pedig önálló rovatot kapott a szakszervezeti élet. Az első hír, amely a szakszervezeti mozgalomról szól, a Tolnamegyei Hírlap 1945. január 20-án jelent meg. E szerint Újdombóvárott és Dombóvárott a pécsi postások szakvezetői és a budapesti szakszervezeti központ kiküldötte jelent meg és ismertették „a szervezkedés jelentőségét és tömörülésre” hívták fel a postásokat. Február 5-én már meg is alakult a postások helyi szervezete. De a vasutasok még így is megelőzték a postásokat. Már január 27-i Hírlapban olvashatjuk a hírt, amely szerint az „újdombóvári állomásfónök és a többi szolgálati főnökök kezdeményezésére és bevonásával megalakította a vasutasok szabad szakszervezetét..." Feltűnő ez a gyorsaság, hiszen sem a postások, sem a vasutasok a felszabadulás előtt nem hozhatták létre saját szakmai szervezetüket. Érdekes iratot találtunk a paksi községi elöljáróság anyagai között. A 21 /1945- ös iktatószámon a következőket tudjuk meg: a levelet a „Kommunista Párt Építőipari Munkások Szakszervezet helyi csoportja” irta, s közölte az elöljárósággal: „Tudomásukra hozzuk, hogy a .Kommunista Párt Építőipari Munkások helyi Szervezete’ a mai napon megalakult. Hivatalos helyiség Horthy M. út 23. (ideiglenesen). Paks, 1945. február hó 16. Szak- szervezeti vezetőség, Pach József”. A kommunista párt irányításával megjelenő Szabadság című megyei lap „Néhány szó a szabad szakszervezetekről” címmel felvilágosító cikket közölt a szak- szervezeti mozgalomról. Erre szükség is volt, mert nagyon sokan csak ezekben a napokban, hetekben és hónapokban találkozott először a szakszervezeti mozgalommal. A lap a többi között a következőket írta: „A szabad szakszervezetbe beléphet minden szellemi munkás (orvos, ügyvéd, tisztviselő), ipari munkás, földmunkás, segédmunkás, a posta és vasút alkalmazottai stb. Mindegyik kategória a szak- szervezet keretén belül megalakítja a neki megfelelő szakosztályt. A magyar dolgozóknak nagy lehetőséget nyújt a szabad szakszervezetekben való tömörülés. A szakszervezetek kiküldöttei működhetnek a városi képviselő- testületekben, a megyénél, sőt a magyar parlamentben is. A szabad szakszervezetek együttesen lépnek fel a közös érdekek kivívásában, mint pl. a tisztességes megélhetést nyújtó munkabér, a munkaidő, a fizetett szabadság, a betegség esetén a mindenkinek járó orvoslás, öregkori biztosítás. De még a csupán egyes szakosztályokat érintő ügyekben is támogatják egymást.” A cikk végén arról olvashatunk, hogy Szekszárdon is kezd megindulni a szervezkedés. A következő hír ismét Dombóvárról érkezett. A Tolnamegyei Hírlap 1945. március 3-án közölte: „Munkásgyűlés a dombóvári Dőry gyárban” címmel. Idézzük a cikket: „Szombaton délután a Nemzeti Frontba tömörült pártok képviselői a Dőry gyárban tartott gyűlés keretében módot adtak a dolgozóknak, hogy saját társaikból választott munkástanács kezébe tegyék le érdekeik képviseletét. A pártok részéről Papp Sándor vázolta a munkásság érdekvédelmének fontosságát, például hozta fel a csepeli gyár munkássága kedvező helyzetét, ahol szocialista és kulturális szempontból máris kedvező helyzet alakult ki.” Március 4-én viszont a megye keleti részéből érkezett új szakszervezeti szervezet alakulásáról a hír. A Szabadság című lap szerint „most arról értesülünk, hogy a szekszárdi fémiparosok is megakarják alakítani érdekképviseleti csoportjukat. A fémipari szabad szakszervezetbe bevonják a kovácsokat, lakatosokat, villanyszerelőket, bádogosokat, szerelőket, műszerészeket stb.” Arról is tudomást szerezhetünk a március 4-i számból, hogy Pakson megkezdte működését a Gyári Munkások Szabad Szakszervezete, továbbá a Földmunkások Szabad Szakszervezete is. így indult a sok sikert hozó szakszervezeti mozgalom Tolna megyében 1945ben K. BALOG JÁNOS Értékeink A Bogár- (volt Lovas) tanya és présház. (Szekszárd, Szőlőhegy 150.) Bogártanya néven ismeri a közvélemény azt az épületegyüttest, amely a Szőlőhegyen az útvonalra épített pihenöházból és a mellette - kissé hátrább húzódó - présházból áll. Az épületek a szőlőműveléshez kapcsolódó, múlt századbeli népi építészet jól megőrzött példái. Az utcai szobában a sárközi berendezés (bútor, hímzés, szőttes, népi kerámiák) megőrizte a századeleji paraszti élet hangulatát. A falon lévő régi fényképek a sárközi viseletét mutatják be. A présházban a szőlőtermelés egykori eszközei láthatók. Kedvelt kirándulóhely. Vendégkönyve politikusok, tudósok, közgazdászok, népművelők népes táborának előírását őrzi. Krémer Péter boltvezetővel
