Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
^NÉPÚJSÁG 1986. március 13. Vényimás és életbölcsesség Beszélgetés dr. Juhász István professzorral A magyar felnőtt lakosságnak körülbelül tíz-tizenöt százaléka szenved magas vérnyomás betegségben. Civilizációnk e közismert ártalmát, a hipertóniát tehát népbetegségnek tekinthetjük. Első kérdésem dr. Juhász Istvánhoz, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Belklinikája professzorához: Cikcakkmintás sportpulóver 49-H3-M631 háta ujja i59 □= fehér szűrke H—-15-t— Elalszik a padban Saját tapasztalat: kiskamasz fiam öttusázni járt. A lovakat imádta, ezért választotta az öttusát, de arra már nem került sor, hogy lóra üljön, az első félév ugyanis úszással, futással, vívóedzés- sel telt el. Igen ám, de reggel hatra járt a gyerek a Margitszigetre a Sportuszodába. Ehhez fél ötkor kellett kelni, hogy odaérjen. Ha nem úszás volt hajnalban, akkor futóedzést tartottak, Heti két délutánt a vívás foglalt el. Egyszer azután behívott az osztályfőnöke: baj van a gyerekkel, mindennap végigalussza az első két órát az iskolapadban. Ekkor abbamaradt az öttusa. ■ Van olyan kisgyerek, akinek egyetlen szabad délutánja sincs, mert a másnapi feladat megtanulása mellett ott a matekszakkör, a balett, a különtorna, a zongora, a számítógép-tanfolyam és még ki tudná felsorolni hányféle különóra. A feladat megtanulására sokszor a késő este marad. De hát ki döntse el, hogy hol van a „megállj”? A pedagógus? A szülő? Talán ketten együtt. Mert sokszor a gyerek maga is szívesen jár a különböző szakkörökre, tanfolyamokra. J61 is érzi ott magát, és nem veszi észre, hogy „rablógazdálkodás” folyik egész fejlődő szervezetével. Add össze! 0 1 2 3 5 K 32 53 68 400 Írjátok be a számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a három sor számjegyének ősszege 200 ezer legyen! — Mi a kívánatos, és mi a már esetleg betegséget sejtető vérnyomásérték? — A normális érték tulajdonképpen egyénenként és körülményenként változhat. Általában ma — az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján — a 140—150 higanymilliméteres sziszto- lés és a 90 higanymilliméteres diasztolés nyomást tartjuk a normális vérnyomás felső határának, az ennél magasabbat már hipertóniának. — Ilyen egyszerű lenne a megítélés? — Szó sincs róla! Ezt az értéket statisztikailag és tapasztalati úton állapították meg, de a vérnyomás értékének megfelelő elbírálásakor számos körülményt kell figyelembe venni. Egyebek között azt, hogy a teljesen ép keringésü ember vérnyomása is meglehetősen tág határok között ingadozhat. Például egy nehéz fizikai megterhelésre, vagy valamilyen erős lelki stressz hatására még az egészséges ember szervezete is magasabb vérnyomással válaszol. De közbeszólnak alkati adottságok is. Vannak izgékony-mozgékony emberek, akik hamarabb reagálnak vérnyomás-emelkedéssel az őket érintő izgalmakra, mint a csöndesebbek, a „hal- vérűek”, akiket nehezebb kibillenteni nyugalmukból, s ezért vérnyomásuk jobban viseli el a külvilág okozta bosszúságokat. Bonyolítja a dolgot, hogy az előbb említett értékeknél kevesebb is lehet normális, a 120/80-nál alacsonyabb, illetve a határértékként megjelölt 140/90 is. I — Mi az, hogy 120/80, a normális vérnyomás középértéke? — Ez azt jelenti, hogy a szív pulzálva működik, amikor a kamra öszehúzódik, nagy erővel dobja ki a vért a főverőérbe, és ilyenkor a nyomás — rendes körülmények között — 120 higany- miliméterrel emelkedik. Utána a billentyű zárul, a rugalmas aorta és a rugalmas artériák hajtják a periféria felé a vért. Ahogyan a vér a periféria felé folyik, úgy esőken a nyomás. Az alsó érték azt a minimális szintet jelzi, ameddig a nyomás az artériás rendszerben lecsökken. Aztán a kamra újból öszehúzódik, és kezdődik minden elölről. Idős korban azonban, amikor az erek hálózata merevebb, a szisz- tolés szakaszban a vérnyomás már nemigen tud alacsonyabbra beállni. Ez azon. ban nem betegség, hanem állapot. — Milyen következményekkel járhat a magas vérnyomás, hiszen a szervezet tűrőképessége nem határtalan? — De mennyire nem! A hipertónia túlterheli az érrendszert, még akkor is, ha nem állandóan magas, hanem ingadozik, mert ilyenkor a nyugalmi értékek sem túl alacsonyak. Ez a nyomástöbblet elkoptatja, túlterheli és elöregíti az érrendszert, a szívkoszorú, az agy, a vese ereit, ami szövődményeket okozhat, és ez rontja a kezelhetőség és a gyógyulás kilátásait. A hipertónia más kórral is társulhat, például a cukorbajjal, anyagcsere-betegséggel és köszvénnyel. — A köztudatban úgy él, hogy bizonyos betegségek okoznak magas vérnyomást, nem pedig fordítva. — Valóban vannak olyan betegségek — vesebaj, érszűkület, a hormonális elváltozások egy csoportja, — amelyeknek tünete a hipertónia. Ha egy magas vérnyomásban szenvedő beteggel először találkozunk, elsődlegesen azt tisztázzuk, hogy hipertóniája enyhe, avagy súlyos, kimutatható-e valamilyen elsődlegesen kiváltó betegség, és vannak-e szervi szövődmények, mert ez dönt a gyógymód megválasztásánál. Amit nem feledhetünk el, mert ez ösztönöz a betegség megelőzésére, a széles körű gondozásra: a szív és érrendszeri halálozásnak több mint a feléért a hipertónia felelős. De ha idejében felfedezik, és a gyógykezelést már korai stádiumban megkezdik, a hipertóniás élettartama sem lesz az átlagosnál rövidebb. — Milyen életkorra jellemző ez a kór? Régebben úgy hittük, hogy az öregedés kísérője, velejárója. Manapság pedig arról hallunk, hogy a fiatalokat sem kerüli el. — A hipertónia bármely életszakaszban előfordulhat. A csecsemőknél például bizonyos érrendszeri rendellenességre, hormonális zavarra hívja fel a figyelmet. Sűrűbben fordul elő a serdülők körében is, ezért az iskolaegészségügyi szolgálat ilyen irányú szűrővizsgálatokat is végez. S bár maga a betegség nem, csupán a hajlam öröklődik, elsősorban anyai ágon, nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermek is magas vérnyomású lesz, ha mindkét szülő hipertóniás, illetve a családban halmozottan fordul elő ez a betegség. Olykor fiatal sportolóknál is észlelnek magas vérnyomást. De közülük sokan valójában nem betegek, csupán a szívük dolgozik az átlagosnál többet, beidegződési zavar következtében, ezért a szisztolés értékük a normálisnál magasabb, amit gyógyszerrel rendezni is lehet. Az életkor előrehaladtával a hipertónia mind gyakoribb: a hatvanon túli lakosságnak közel negyede hipertóniás, hatvan éves korig főleg a férfiak betegsége, de később a nők is felzárkóznak hozzájuk. — Mi bizonyltja, hogy a hipertónia valóban civilizációs ártalom, és nemcsak rásütjük a bélyeget, mint sok egyéb népbetegségre? — Arról mit sem tudhatunk, hogy addig, amíg a vérnyomásmérés nem volt ennyire elterjedve, milyen arányú volt ez a kór. De, hogy a civilizáció térhódításával lett ilyen tömegméretű, az a világ szakirodaimából is kitűnik. Megfigyelték például, hogy ha a dzsun- gelekből, elhagyott falvakból, ahol talán még ősközösségben éltek, embercsoportok bekerültek a nagy városok „poklába”, áz első generáció tömegesen válaszolt magas vérnyomással a megváltozott életmódra. A már városban született nemzedék vérnyomása viszont az „őslakókéhoz” közelített. .— De hát nem fordíthatjuk vissza a fejlődés „kerekét" — és nem is akarjuk —, hiszen a civilizációnak, amelynek manapság főleg a hátrányait divat emlegetni, mégis sokat köszönhetünk. Akkor pedig miképpen lehet megelőzni ezt az életmóddal összefüggő betegséget? — A hipertónia tömegeket érint, és tömegek tehetnek is ellene. Aki hajlamos rá, az éljen óvatosabban. Szerezze meg azt az életbölcsességet, amely parancsolóan írja elő, hogy az ember ambíciója, becsvágya álljon arányban lehetőségeivel és képességeivel. Mondjon le az anyagiak túlzott hajszolásáról, de két kézzel nyúljon mindenhez, ami segít megteremteni a testi-lelki harmóniát. És mi, orvosok is segítünk: szűrővizsgálattal, a betegség korai felfedezésével, a betegek gyógykezelésével, gondozásával. Székelyné Kertész Katalin Hozzávalók (90 cm-es melíbőséghez) : 45 deka szürke, 35 deka fehér FI- 'RENZE félgyapjú fonal, 3- as, 3,'5-es kötőtű, 3-as kör- kötőtű. Patentminta : 2 sima, 2 fordított váltakozásával kötjük. Alapminta: 1. sor: sima, 2. sor fordított, a leszámolható ábra szerint, két különböző színű fonal felihasználásával, norvég technikával dolgozunk. Az ábra szerint fel nem használt színű fonalat, a munka ’bal oldalán vezetjük. Szempróba: 20 szemx20 sor = 10 cm. Háta: szürke színű fonallal, 3-as kötőtűvel, 82 szemre kezdjük, patentmintával 8 cm-t kötünk. A következő sorban arányos elosztással 22 szemet szaporítunk (104). A munkát alapmintával, 3,5-es kötőtűvel, a leszámolható ábra szerint folytatjuk. 37 cm elérése után, a karkerekítés részére, mindkét oldalszélen lefogyasztunk 8 szemet (88) 22 cm-ert kötünk, majd a szemekét egyenként lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, kar- és vállfogyasz- t ássál kötjük. A kezdéstől számított 63 cm elérése után, a .munka középrészén, a ALMASLEPÊNY (Szénidráttartalom 250 gr.) összegyúrunk 30 dkg grízéé lisztet 5 dkg glukononnal, 15 dkg margarinnal és egy tojássárgájával, plusz 3 evőkanál víz, egy csomag vaníliás cikóriái és egy citrom reszelt héjával, plusz egy fél csomag sütőporral, 1—2 órát pihentetjük. A tészta kétharmad részét kinyújtjuk, tepsibe téve 2 dkg darált dióval megnyakkerekítés részére toria- léktűre veszünk 12, majd ennek mindkét oldalszélén 2x2, 5x1 szemet. Az oldal- széleken megmaradó szemeket, a vállmagasság elérése után, az oldalszéltől kiindulva, egyenként, szürke színű fonallal, a hátoldal azonos szeméhez kötjük. Ujja: szürke színű fonallal, 3-as kötőtűvel, 40 szemre kezdjük, patentmintával 8 om-ert kötünk. A következő sorban 20 szemet szaporítunk (66). A munkát 3,5-es kötőtűvel, alapmintával, leszámolható ábra szerint folytatjuk. Mindkét oldalszélen, minden 6. sorban szaporítunk 15x1 szemet (90). A kezdéstől számított 59 cm elérése után, a szemeket egyenként lefogyasztjuk. összeálUtás: a részeket alapszínű és alapvastagságú fonallal, szem- és sortalálkozás szerint összevarrjuk. Az eleje-háta nyakszél tartaléküzemeit 3-as körkötőtűre vesszük, az eleje oldal sZélszemeken új szemeket készítünk 84 szemmel, szürke színű fonallal, körbehaladó patentmintás sorokkal, 16 cm magas pántot kötünk. Végül a szemeket az alap- szemnek megfelelően lefogyasztjuk. hintjük. Megtisztítunk és lereszelünk 1 kg almát, levétő! kinyomkodjuk és a tésztára terítjük. Meghintjük 10 dkg glükononnal, egy kevés őrölt fahéjjal, egy citrom reszelt héjával és a maradék tésztát kinyújtva — befedjük vele az almát. Tetejét villával megszurkáljjuk, egy tojással megkenjük és meghintjük durvára vágott dióval. Sütjük. (1 adag = 25 gr. szénhidrát.) r Etel cukorbetegeknek Piszka, a megzöldült tengerészbaba, aki titokban verseket ir, éppen elszenderedett volna ebéd után, amikor Dóra megrángatta a matrózkabátja ujját. — Ne aludj, hé! — Mondta nem valami udvariasan. — Régen meséltél már, tessék mesélni nekem! Piszka ásitozva vakargatta a fejét. — Na, jó — bólintott végül. — Ha már ilyen szépen kérsz rá, mesélek neked. Mesélek, mondjuk, a Nyelv Királyáról. Dóra felcsillanó szemmel bólintott. — Jó — jelentette ki. — Parancsolom, hogy a Nyelv Királyáról mesélj! A megzöldült tengerészbaba megcsóválta a fejét, kényelembe helyezkedett, s elnézve Dóra mellett, belekezdett... A Nyelv Királyával nagyon régen, a Gyerekkor Szigetén ismerkedtem meg. Jó király volt, igazságos uralkodó, s olyan hatalmas, hogy birodalma mindenre kiterjedt, ö uralkodott a tárgyak fölött azzal, hogy megnevezte őket. övé volt a föld, az ég, a fák, a madarak, állatok világa, de a Nyelv Királya sohasem élt vissza a hatalmával. — De szép — szólt közbe Dóra. — De miért múlt időben meséled mindezt? — Mert az emberek megtámadták a Nyelv Királyának a birodalmát — válaszolta Piszka. — A Gyerekkor Szigete kicsivé töpped emlékezetükben, s bár a Nyelv Királya minden szót a helyére állított, hogy védje azt, amit megnevez, az emberek sorra megvesztegették, elűzték, kicserélték a szavakat. — Es mi történt? — kérdezte tágranyílt szemmel Dóra. Piszka megint megvakarta a fejét. Talán nem is tudta, hogyan folytassa. — Hát..'. — mondta végül tétován —, a Nyelv Királya álruhába öltöztette fiait, a legkedvesebb szavakat, s szélnek eresztette őket — használjanak, ahol tudnak. Deák Mór: Poroszka és Botorka — Naaa — unszolta Dóra. — Mi történt ezután? — Ajaj — morogta maga elé Piszka, aki már érezte, hogy ez nem lesz valami vidám mese. De, ha belekezdett... — Hát folytatta — a Nyelv Királyát, mivel legfőbb védelmezőit elvesztette, megcsúfították, megcsúfolták. Kifosztották, szegénnyé tették. — És a fiai? Az álruhás szavak? — kérdezte Dóra. — Ugye, nekik nem esett bajuk? — Itt járnak köztünk — felelte Piszka. — De nem fedik fel magukat akárkinek. Te például soha nem találkozhatsz a Tisztelettel, mert nem éreztél még ilyet soha, s így nem hívhatod magadhoz. Mostohatestvére, az Udrariatlanság a te barátod. Dóra elpirult. — Ne haragudj, Piszka — mondta csendesen. — És mi történt a többiekkel? — Mint a földönfutók, hol itt, hol ott húzódnak meg — válaszolta szomorúan a megzöldült tengerészbaba. — Ahol szívesen látják őket, ott hosszabban is elidőznek. A Szeretet például Poroszka álnevet kapott a Nyelv Királyától, hogy ne ismerjék föl könnyen, s hogy ne siessen el senki mellett, akinek szüksége volna rá. ^ — És tovább? Hogy van tovább? — reménykedett Dóra. — Ikertestvére, a Barátság, a Botorka nevet kapta. Rendszerint együtt járnak, Poroszka és Botorka, és bizony, sokszor-sokszor nagyon elfáradnak, mire valaki befogadja őket. — Poroszka és Botorka — mondogatta Dóra. — Poroszka és Botorka. — A Nyelv Királya sem adta még meg magát —folytatta Piszka. — Emlékszem, a te első szavad az volt: anya, aztán azt mondtad: apa. Később meg így: édesanya, édesapa. A Nyelv Királya ott állt az ágyad szélénél, s hatalmasnak érezte magát... — És már nem? — kérdezte ijedten Dóra. — Már csak ritkán — fenyegette meg tréfásan az ujjúval Piszka. — Olyan nagyon szomorú meséket mondasz mindig — mondta Dóra. — De azért nem baj. Szeretem hallgatni. — Talán éppen feléd poroszkál és botorkál Poroszka és Botorka — nézett merően a szemébe Piszka. — Eredj hát, el ne kerüljenek. Fáradtak, szeretnének megpihenni. Eredj. — Poroszka és Botorka — ismételgette Dóra —, Poroszka és Botorka —, s mintha altatódal lett volna ez a két szó, Piszka szemhéja súlyosan lecsukódott.
