Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-13 / 61. szám
1986. március 13. Képújság 3 Nem szabadi szembeállítani Hús Hőgyészröl (III.) 1 fi Kitermelő- kontra feldolgozóipar Amióta csak ötéves tervet készít az OTSzág, mindig a kérdések kérdésének számított, hogy milyen arányban részesüljön a fejlesztésekből a kitermelő, illetve a feldolgozó ipar? Ha ugyanis az előbbit elhanyagoljuk, akkor ez azzal is járhat, hogy több energiahordozót, nyersanyagot kell behoznunk külföldről, mint amennyit itthon gazdaságosan kibányászhatunk és előállíthatunk. Csakhogy mivel a bányanyitások, kohókorszerűsítéáek igen tetemes összegeket emésztenek fel, ha nem vigyázunk az arányokra, ha túlzott hangsúlyt kapnak az ilyen beruházások, ez arra verethet, hogy nem jut elegendő összeg gépek, iparcikkeik gyártására, illetve ezen iparágak megújítására. Más szavakkal: a népgazdaság számára nélkülözhetetlen exportcikkek termelésére, s persze a lakosság iparcikk-szükségleteinek kielégítésére. A VII. ötéves terv készítői is szembetalálták magukat ezzel a nagy dilemmával. Bár az új ötéves tervet már elfogadta az országgyűlés, a lényegi összefüggések ismertek, az iparpolitika rejtelmeiben kevésbé járatos újságolvasók előtt még mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Ezért kerestük fel dr. Sütheő Sándort, az Ipari Minisztérium főtanácsosát, az iparpolitikai osztály vezetőjét. — Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg: az anyag- és energiatermelő blokk és a feldolgozóipar szembeállítása azért nem helyes, mert egyik sem fejleszthető a másik rovására, — kezdte dr. Sütheő Sándor. — Hiszen ezer szállal kötődnek egymáshoz: kölcsönösen ellátják, kiszolgálják egymást, ha tna'k-v iss za ha t na k egymásra. A gondot éppen az oíkozza, hogy mindkét területen fejleszteni kell. Ugyanakkor az ipar fejlesztésre fordítható forrásai nem nagyobbak — gyakorlatilag megegyezőek —, mint az előző tervoiklusban. A népgazdaság — a jelenleg beláthatók szerint — ennél nagyobb terhet nem képes vállalni. Holott ebben az öt évben minőségi változást kellene megérnünk. — Melyek a várható változás legfontosabb jellemzői? — Az ipar erre az öt esztendőre érvényes stratégiája három fő célt jelöl meg: a piacorientált iparfejlesztést, a teljesítő'képesség-jö- vedelemzőség növelését és az ipar technilkai-technoló- giai megújítását. Mindháromnak főként a feldolgozóiparban kell jelentkeznie. — Mit kell értenünk itt piac- orientált iparfejlesztésen? Hiszen az ipar eddig is piacra termelt ... — Így igaz, csakhogy az iparvállalatok többsége mégsem elég piacorientált. S. nem is lesz mindaddig, amíg nálunk jellemzően hiánygazdálkodás van. Például: jól exportálható és itthon is keresett cikk- a hűtőgép. Nos, akkor fejlesszük a gyártást, az új gyártókapacitás megteremtésével, a technológia megújításával, intenzivebbé tételével, hogy a kelleténél kevesebb árut ne kelljen kényszerűségből a hazali és az exportpiac között — hiányt teremtve — elosztani. Hiszen ez a termék színvonalas és jól fizet. A hűtőgép egyébként csak egyetlen példa a sok közül. — De az sem megnyugtató, hogy még a korszerűnek mondható termékeket Is nagyobb ráfordítással állítjuk elő, mint sok helyütt a világon ... — Valóban. Ezért van szükség a teljesítőképesség, a jövedelmezőség növelésére, azaz a termék előállítása során föllépő költségek csökkentésére, az emberi munka és az eszközök hatékonyságának növelésére, a feldolgozottsági főik, azaz a szellemi értéktartalom emelésére. Amibe természeteden beletartozik megannyi más elem is, mint például az anyagtakarékos technológiák elterjesztése, a racionálisabb energiagazdálkodás és hasonlók. — Kérdés : lesz-e mindehhez elég korszerű gépünk, berendezésűnk, gyártási technológiánk? — Harmadik fő célként említem, de legalább olyan fontos, mint a másik kettő: az ipar technikai-technológiai megújítáisa. S lévén, hogy mindhárom cél egymással összefüggő folyamatokat takar, csak a komplex fejlesztés hozhatja meg azt a bizonyos fordulatot. Meg kell állítanunk az ipar folyamatos elmaradását a fejlett országokétól, sőt, ahol lehet, me,g kell kísérelni az elmaradás behozását. Ehhez pedig fejlett technika, technológia kell. Általában fejlesztenünk kell mindazt, amit az ipar infrastruktúrájának nevezünk. Ezen belül is kiemelten kell foglalkozni az elektronizációval, azaz az elektronika ipari alkalmazásával, a robottechnika, a biotechnológiák elterjesztésével. — Eddig még nem esett szó arról, milyen beruházásokra kerül sor az energiablokk, illetve a kitermelőipar szférájában. Nem hallhatnánk erről néhány példát? — Ismeretes, hogy a Paksi Atomerőműnél befejezzük a jelenlegi 4x440 megawattos teljesítményű egység építését és megkezdtük a második 4x440 megawattos ütem beruházási munkálatait. A hetedik ötéves tervben is ez lesz az ország leg. nagyobb építkezése. Növeljük a mélyművelésű szénbányászat automatizáltságát, bővítjük a külfejtéses szén- termelés volumenét. Korszerű kitermelési módszerekkel szinten tartjuk a hazai kőolaj- és földgáztermelést. S ezzel még nem beszéltem a vaskohászat rekonstrukciójának kibontakozásáról, az alumíniumkohászat továbbfejlesztéséről, és hasonlókról, márpedig ezek is ebbe a tárgykörbe tartoznak. — A VII. ótéves terv dokumentumát tanulmányozva mégis olyan benyomásunk támad, mintha a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapna a feldolgozó ipar. Jó a következtetésünk? — A VI. ötéves terv időszakában az anyag-energia blokk 53,8 százalékkal részesült az ipar fejlesztési forrásaiból, míg a feldolgozóipar 46,2 százalékkal. Most, a VII. ötéves tervben, az utóbbi részesedése várhatóan 51 százalékra nő, az aráhy- változás tehát nem jelentéktelen. — Az arányeltolódás mégsem tűnik túl nagynak, kivált, ha a szükséges áttörésre gondolunk. — Kétségtelen, egy ötéves terven belül nem lehet megoldani mindazt, amit szeretnénk. A terv a ma reálisan fölmérhetőkre alapozhat. De foglalkozunk vele, miként lehet dinamikusabb fejlesztést, jövedelmezőbb termelést elérni, vagyis felkészültünk arra, hogy az ipar beruházási forrásai növekedhetnék. Trömböczky Péter Uj kollektív szerződések Az elmúlt öt évre kötött kollektív szerződések 1985 végén lejártak, teljesítésükről, a vállalatok, Intézmények vezetői ezekben a hetekben adnak számot a dolgozóknak. Ezzel egy időben megkezdődött az új, a VII. ötéves terv időszakára szóló kollektív szerződések előkészítése, melyeket a vállalati vezetőknek és a szakszer vezeti szerveknek június 30-ig kell a dolgozókkal ismertetniük és megkötniük. Az 1986—1990-es évekre szóló kollektív szerződések kidolgozásához az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a Szakszervezetek Országos Tanácsával közösen irányelveket adott ki. Ebben rámutatnak, hogy az új vállalat- irányítási' formák bevezetésével nem változott a kol- léfctiv szerződések rendeltetése; azok továbbra is a dolgozóknak a munkaviszonyukkal kapcsolatos jogait és kötelességeit foglalják magükba, s a szerződést a munkáltatók ezután is a helyi szakszervezeti szervekkel kötik meg. Az irányelvek felhívják a figyelmet, hogy a Munika Törvénykönyvének múlt évtől érvényes módosításával a munkáltatók és a szakszervezetek a korábbiaknál szabadabban, a helyi sajátosságokat jobban figyelembe véve határozhatnak arról, hogy a kollektív szerződések mit foglaljanak magukba. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az irányelvek rámutatnak azokra a munkaügyi kérdésekre, amelyeknek a szabályozása napjainkra a dolgozók és a vállalatok érdekében egyaránt indokolttá vált. így például számolni kell azzal, hogy a vállalatok a korábbiaknál fokozottabban takarékoskodnak az egyre drágább munkaerővel, termelési feladataik ellátásához gyakrabban élnek majd a dolgozók munkahelyek közötti átcsoportosításával, s mind nagyabb szükségük lesz a többféle szakmához értő szakemberekre. Amennyiben a vállalatok élni kívánnak a munkaerő korábbinál rugalmasabb . foglalkoztatásának, illetőleg az egyes munkakörök tágabb értelmezésének lehetőségével, úgy aZt a kollektív szerződésben is rögzíteniük kell. A munkaidő jobb kihasználását, a vállalatok rendelkezésére álló létszám hatékonyabb foglalkoztatását elősegítő intézkedéseket, mint például az általánostól eltérő, a termelési feladathoz jobban igazodó munkarend bevezetését és alkalmazásának feltételeit is a kollektív szerződésnek kell tartalmaznia. A munkaidő hatékonyabb kihasználására az irányelvek többféle megoldást is szorgalmaznak. Felvetik egyebek között a munkarendnek, például a műszakok számának, a napi munkaidőnek a mindenkori feladatokhoz jobban igazodó beosztását. Ez indokolt lehet azOknál a vállalatoknál, amelyekhez a megren- d lések nem érkeznek mindig folyamatosan, s néha túlórával sem győznek eleget tenni azoknak, máskor pedig esetleg nem tudják egész napra munkával ellátni dolgozóikat. Az is előfordulhat azonban, hogy egyes vállalatok valamilyen más okból — például energia- vagy alapanyag-ellátási gondok, netán a kooperációs partnerek szállítási késedelme miatt — átmenetileg termelésük csökkentésére kényszerülnék. A dolgozók foglalkoztatására ilyen esetekre is ajánlatos áthidaló megoldásban megállapodni. A sertéságazat felfuttatása napi gond Ha valaki a hentesnél húst kér, természetes, hogy sertéshúst akar venni, nem marhát, nem borjút(?), nem birkát. Az 1984-es esztendő szinte katasztrófái isan sújtotta a gazdaságot. Állategészségügyi prohlémálk miatt sok volt a veszteség, meghaladta az ötmillió forintot. A te- nyészanyagot, illetőleg az egész állományit ért kár, még 1985-ben, sőlt 1986 első felében is erősen érezteti hatását. A rendkívül nagy erőfeszítések meghozták az eredményt: a sertéságazatot nem számolták fel. A múltról A sertéstenyésztés hazánkban a honfoglalás koráig nyúlik vissza, jelentős fejlődés azonban csak 1945 után volt. Akkor az ország sertésállománya .becslések alapján alig érte el az egymilliót. 1963. és 1968. között meghaladta az 5,5 milliót a sertések száma, de a sertéságazat ciklusosságát nem sikerült lefogni. A kormány 1967-ben hirdette meg a sertésprogramot, s ennek nyomán 300 szakosított telep épült. Elértük az országban, hogy szinte minden lakosra egy hízó előállítása jutott. Téhát jó paslszba került a sertéságazat. Amint várható volt, a csökkenés ismét bekövetkezett. Az állományban tavaly szeptemberi számlálás szerint a nagyüzemeknél az összlétszám- ban 7,2, a kodalétszámban 4,4 százalékos csökkenés következett be. A kistermelőknél a 13, illetve a 14,9 százalékos csökkenés volt regisztrálható az említett kategóriákban. A csökkenés oka: a költségek növekedése, az aszály miatti takarmány- hiány, a minőségi átvétel „meghirdetése”, és egyéb kisebb, egyes területekre kiterjedő gondok. Amikor már pénzt hozott volna... A hőgyészi .gazdaságban a sertéshús-termelésnek hagyományai vannak. A jogelőd gazdaságokban angol lapályt tenyésztettek. Sort kerítettek arra is, hogy a sertéstartás körülményeit javítsák. Az Agrokomplex tervei szerint 1968 és 1972 között felépítettek egy 750 kocahelyes sertéstelepet, öt év múlva rekonstrukciós bővítésre került sor, ugyancsak az ürgevári telepen, amelynek hatására a hústermelést jelentősen tudták javítani. Bekapcsolódtak a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tenyésztői munkájába, a hibrid sertést — KA —iHYB — sikerrel tenyésztették, s már elmondható, hogy az országnak nincsen olyan területe, ahol ne találnánk hőgyészi származású anya- vagy apaállatot. A héltszázötvenes kocatelepre a korszerűsítés révén 1200 anyakocát tudtak elhelyezni. Már-már a legjobb úton volt a jelentős összegbe került beruházás megtérülése, amikor az 1984-es probléma adódott. A veszteséget nem térítette meg senki, a gazdaság szintté egyik napról a másikra élt. Nem volt forgóeszköz, nem volt eladni való hízó, illetve koca. A gazdaságban komoly vizsgálatokat végeztek, hogy megtartsák-e a jövőben az ágazatot. Pedig 1983-ban a sertéságazat vállalati eredménye 12 millió forintot ért el. Tehált a legjobb úton haladtak afelé, hogy a rengeteg költség most már hasznot is hozzon. Változott az állategészségügyi károk mellett a közgazdasági szabályozó rendszer is — számukra hátrányosan. Újratelepítés - hatalmas költséggel Azonban a jövőt nézve, a rengeteg munkát látva, amely nemcsak a probléma felszámolása során, hanem az ágazat kiépítése folyamán is vélt, valamint várhatóan a szabályozók kedvező módosítása is amellett szólt, hogy nem szabad az ágaZa- tot felszámolni. Le kell nyelni a veszteséget. Szigorú intézkedéseket hoztak. Elsősorban az üzemi technikai, technológiai fegyelem betartására. A dolgozókat érdekeltebbé tették a munkában. A telepeken nagyobb gondot fordítottak a takarmányozásra. A tenyésztői területen pedig megszigorítottak minden korábbi jó intézkedést, számosat pedig töröltek, újakat alkottak helyettük. Kiszámították a gazdaságban, hogy az ismételt betelepítés és a felszámolás milyen összhangban van. Nem billent a mérleg nyelve az úrjátelepítés felé, mégis ezt az utat járták. Sikerrel. Már tavaly, az év első felében a veszteségek ellenére a kivezető út „vége” látható volt: csokiként az állatok elhullásé. Egy telepen 350 kocát lecseréltek Szinte friss állományt fogtak tenyésztésbe. Felpergették a tenyésztői munkát, tavaly már háromszáz szűz kocát adtak el. Sikerült az év folyamán az egyenletes áru- kibocsátást elérni. Így kedvezőbbé vált a pénzügyi helyzet. A tenyészanyag- utánpótlást is sikerrel hajtatták végre, s ez év kezdetén minden férőhelyeit fel- töltöttek. S ezt olyan szigorú intézkedéssel érték el, amire korábban nem volt példa. A kocákat például nem a hízónakwalóból válogatták ki. Nem csak küllem, hanem a vérvonal alapján szelektáltak. S ennek nyomán növelhették a tenyész- anyag-eiadást. Bár a kocák értéke még nem éri el a kívánt szintet, a bevétel azonban mégis jobb, mintha csak hízónak tenyésztenének. Idén úgy tervezik, hogy a három évvel ezelőttinél 8— 10 ezerrel több hízót adnak el, összesen 24—25 ezret. Láncon a sertés Korábban azt tartották az állattenyésztők, hogy a szarvasmarhát tótve, a sertést pedig szabadon lehet csak tartani. Most mindkét állatnál a fordítóit helyzetet találhatjuk meg, Hőgyészen például 350 kocát tartanak láncon. A lekötött helyén tartják a kocát Hálásig, majd áthajtják a fialtatóba, onnan néhány nap múlva kutricá- ba kerül az apró állat és a koca vissza a lekötés helyére. Egészségesebb utódokat kapnak, jobb a szaporulat, és kevesebb az elhullás. Volt olyan időszak, amikor az 1,5 százalékot sem 'haladta meg Háláskor az elhullás. A sertéshústermelés tehát zöld utat kapott Hőgyészen. Ám a gondok nem szűntek meg. Amíg a húsipar szinte diktáló az átvételi árak és minősítések tekintetében, addig igencsak megfontolandó a sertéstartás mértéke. _ Jelenleg például a minőségi hústermelés nem érdeke a gazdaságoknak. Amíg a hőgyészi gazdaság összes sertéshúsának 18,7 százaléka volt első osztályú, és egy másik kiváló, ugyancsak megyei kombinátban az eladott sertéseknek csak a 2,7 százaléka volt első osztályú, s e különbözetért a hőgyésziek mindössze 1,5 forinttal kaptak többet kilónként... Bizonyítani sem szükséges, hogy az jár jól, aki kevésbé értékes alapanyaggal dolgozik. Sőt, a kistermelők is már elfordultak a minőségi kívánalmak teljesítésétől. Mert az olcsóbban előállítható sertésamyagot veszik, amelyik gyengébb _ takarmánnyal, rövidebb idő alatt, egészségügyi problémáknak ellenállóbban hlzik meg. Kiszámították, hogy olcsóbb a gyenge hússertés, mint ja drága hibrid, amíg a minő-, sites a mostani szinten, formában marad. A gazdaságosabb munkavégzésre való törekvés meglátszik abban is, hogy például a szarvasmarhánál répa- szeletet és több tömegtabar- mányt használnák, a sertés- ágazatban szeszmoslékot, és húspépet is felhasználnak a takarmányozás folyamán. Ez utóbbi program is sokba kerül. Építettek egy húspépüzemet, amelyik e hó végén kezdi meg a munkát. S nemcsak a saját, hanem a környező gazdaságok hulladékát, sőt még a Simontornyai Bőrgyár húslását is felhasználják takarmány .előállítására — csökkentve ezzel az importált anyagokat is. PÄLKOVÄCSJENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY Következik: Miért veszteséges a birka? A kocákat Juhépusztán lekötve tartják, jobb teljesítményt érnek így el A húspépüzemet Ürgeváron e hó végén kezdik működtetni
