Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

2 Képújság 1986. március 12. Radzsiv Gandhi kormányfő fogadta Sarlós Istvánt Sarlós Istvánt, az Or­szággyűlés elnökét, aki par­lamenti küldöttség élén tesz hivatalos látogatást Indiában, kedden fogadta Radzsiv Gandhi kormányfő. Sarlós István a találkozón aláhúzta, hogy az országainkat el­választó több ezer kilomé­ter a kapcsolatokban nem jelent akadályt. Radzsiv Gandhi egyetértett ezzel és hangoztatta : országa rokon- szénvet és megértést tanú­sít a szocialista országok iránt. Kijelentette : „Az erőszak aggaszt minket. Egyes nagy államok min­dent kezükben alkarnak tar­tani, s megszegik a nemzet­közi jog előírásait. Egyet­értünk Önökkel, hogy tiszte­letben kell tartani minden ország jogait” — mondta. A kétoldalú kapcsolatok bővítésének szándékát mind­ketten aláhúzták. A nemzetközi kérdések­ről szólva, Radzsiv Gandhi hasznosnak ítélte a legutób­bi szovjet leszerelési javas­latokat és hozzáfűzte: sajnos a rájuk adott válasz nem túl ígéretes, ami kezdi szét­Várkonyi Péter Nicaraguában Várkonyi Péter külügymi­niszter ^hivatalos baráti lá­togatásra Nicaraguába érke­zett. A managuai repülőté­ren Miguel d’Escoto külügy­miniszter fogadta. Várkonyi Péter megkoszorúzta Carlos Fonsecának, a sandinista népi forradalom főparancs­nokának emlékművét. Ezt követően került sor a két külügyminiszter hivatalos megbeszélésére. foszlatni azokat a reménye­ket, amelyeket a szovjet— amerikai csúcstalálkozó után éreztek a világ békesze­rető erői. A hivatalos indiai látoga­tásán tartózkodó országgyű­lési küldöttség keddi prog­ramját Mahatma Gandhi, Dzsavaharlal Nehru és In­dira Gandhi hamvasztási emlékművének megkoszorú­zásával kezdte. Utána az indiai parla­mentbe vezetett a küldött­ség útja. Ott Bal Ram Dzsa- khar, az alsóház elnöke fo­gadta a vendégeket. A megbeszélésen hangot ka­pott: a nép képviselőiből álló parlamentek kapcsola­tai nagyon fontosak, mert elősegíthetik az emberek és országok közötti közeledést és megértést. Bal Ram Dzsakhar meleg hangon emlékezett vissza a találkozón magyarországi él­ményeire és tapasztalataira. Megbízható és tisztességes partnernek nevezte Magyar, országot, s Utalt arra, hogy a nemzetközi fórumokon ha­Az Egyesült Államok egye­lőre nem foglalt állást -azzal kapcsolatban, hogy hat or­szág vezetői — köztük élete egyik utolsó tetteként Olof Palme, a meggyilkolt svéd miniszterelnök — felhívták a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat: a legközelebbi csúcstalálkozóig szüneteltes­sék atomfegyverkísérletei­ket. Az amerikai törvényho­sonló véleményeket képvisel Új-Delhi és Budapest. A parlamenti látogatást követően Sarlós István Báli Ram Bhagat külügyminisz­terrel tárgyalt, A miniszter eredményesnek minősítette a magyar—indiai viszony fejlődését. Sarlós István kiemelten beszélt arról, hogy az álla­mok között minden kérdést tárgyalásos úton kell, és le­het rendezni. Szó esett még a két ország egészségügyi e g y ü fctrnű ködésének bővíté­séről, kiváltképpen a trópu­si betegségek leküzdésében. Délután a küldöttség ta­lálkozott H. K. L. Bhagattal, a parlamenti ügyek minisz­terével, akivel véleménycse­rét folytattak a törvényalko­tás módszeréről. Sarlós István később köz­vetlen hangulatú beszélge­tést folytatott negyvenöt in­diai törvényhozóval. Ismer­tette Magyarország társa­dalmi-politikai fejlődését és a magyar országgyűlés tevé­kenységét. Este Bal Ram DzsakWar díszvacsorát adott a küldött­ség tiszteletére. zás két házának mintegy száz tagja azonban egyetértéséről és támogatásáról biztosította a javaslatot. Az amerikai törvényhozók, ahogy azt Thomas Downey képviselő, a javaslatot támo­gató amerikai csoport /elnöke közölte, el akarják érni a fegyverkísérletek teljes eltil­tását. PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi­zottsága táviratban fejezte ki részvétét a Dél-afrikai Kommunista Párt Központi Bizottságának Moses Mabhi- da, a párt főtitkára elhuny­ta alkalmából. ♦ A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsa Elnök­sége kedden ülést tartott. A testület elemezte a fogyasz­tási szövetkezeti szervek belső ellenőrzésének helyze­tét, és értékelte az ellenőr­zési irodák munkáját. MOSZKVA A Szovjetunió külügymi­nisztériuma szóbeli jegyzé­ket intézett az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövet­ségéhez, s ebben határozot­tan tiltakozott amiatt, hogy az amerikai kormányzat jogtalanul a Szovjetunió ál­landó ENSZ-missziója lét­számának csökkentését kö­veteli. ŰJ-DELHI Kedden az Indiai Kommu­nista Párt XIII. kongresszu­sára Űj-Delhibe érkezett az SZKiP küldöttsége. A dele­gációt Pjotr Gyemlcsev, az SZKP KB PB póttagja, kul­turális miniszter vezeti. PHENJAN Fidel Castro kubai elnök kedden befejezte háromna­pos hivatalos látogatását a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, és elutazott Phenjanból. A látogatás eredményéként barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Kuba és a KNDK között. LONDON Margaret Thatcher angol miniszterelnök Mihail Gor­bacsov januári javaslataira adott válaszában elutasítot­ta a brit nukleáris erők be­fagyasztását egy, a ‘közép- hatótávolságú rakétákról kötendő szovjet—amerikai megállapodás részeként. ---------1--------------------------------------­M ai kommentárunk Kételyek és Luigi Poggi érsek, pápai nuncius és kísérete március 3-tól 11-ig hazánkban tar­tózkodott. A vatikáni dele­gációt fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­remények házügyi Hivatal elnöke. A Vatikán képviselői találkoz­nak dr. Lékai László bíboros érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével. Száz amerikai törvényhozó aiomcsendjavaslata Afganisztánról szólva hol a kételyek, hol pedig a re­ményeik uralják a világsajtót. Aszerint, hogy az ellen­forradalmi bandák újabb és újabb akcióiról, vagy a diplomáciai erőfeszítésekről érkeznek a híradások. Ez­úttal az utóbbi hangvétel a jellemzőbb: Diego Cor- dovez, az ENSZ-főtitkár helyettese járt az afgán fővá­rosban, hogy az ottani vezetőikikel mégvitassa az Pa­kisztánhoz fűződő kapcsolatok állását. A több mint fél évitizedé tartó feszültséget eddig sajnos semmiféle diplomáciai tárgyalásnak nem sikerült föloldania. Pakisztánból változatlanul érkeznek a titkos hegyi ösvényeken fegyveresek, folyamatosan áramlik a fegyver- és lőszerutánpótlás. Iszlámábád és Kabul kö­zött létrejött ugyan az ENSZ-főtitkárának közvetítésé­vel a kapcsolatfelvétel, de a tárgyalások eddigi fordulóin érdemleges előrehaladás nem történt. Cordovez újabb latolgatása a két fővárosban Valószínűleg az álláspontok kifürkészését célozza, de a diplomata — miután elhagy­ta Pakisztánt — meglehetős borúlátással nyilatkozott küldetése eredményességéről. Az afganisztáni feszültségben a törzsi ellentétek leg­alább olyan jelentőséget képviselnék, mint a politikaiak. Sokan pedig — éS nem alaptalanul — az ellentétek forrásaként az Afganisztánt Pakisztántól elválasztó két­ezer kilométeres határt jelölik meg. Ezt a határvonalat meglehetősen önkényesen 1883-ban Sir Mortimer Durand, akkori brit-indiai külügyi államtitkár húzta meg, azzal a nem titkolt céllal, hogy Afganisztánt ütközőállam­má tegye a brit Világbirodalom és a cári Oroszor­szág között. Az egykori gyarmatosítók elérték céljukat: a Durand-vonal máig is alkalmas arra, hogy feszültséget szítson a két szomszédos állaim között. Más kérdés, hogy Pakisztán mai vezetői — az Egyesült Államok és más országok támogatásával — félreértelmezett érdekeinek megfelelően pénzelik, fegyverzettel látják el és minden eszközzel segítik a kaibuli rendszer ellenfeleit. Az ENSZ-főtitkár helyettesének tehát nincs könnyű dolga. Moszkvában nemrég Mihail Gorbacsov fejtette ki a kérdésről a szovjet álláspontot az SZKP kongresz- szusán. Elmondta: az afgán féllel egyeztették a szovjet csapatok szakaszos kivonásának időpontját, amint sor kerül a politikai rendezésre, amely biztosítja az Afga­nisztán belügyei'be valló külső beavatkozás tényleges be­szüntetését. Ez, sajnos, egyelőre még várat magára. GYAPAY DÉNES A Vatikán képviselőinek látogatása Amerikai fegyverkezés Egy szűk kör erdekeí A Pentagon — amely süllyed felülnézetben Egy nemrégiben napvilágot látott tudósítás szerint 'las­san, de biztosan, egyre süly- lyed az amerikai hadügymi­nisztérium ötszögletű beton­kolosszusa. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: a Po­tomac folyó partján emel­kedő hatalmas épület altala­ja vizenyős, mocsaras, így hát nem csoda, ha az irdat­lan súly alatt kissé megrogy- gyant az alapzat. A szakér­tők úgy mondják, az elmoz­dulás nem számottevő, az utóbbi 40 esztendőben mind­össze tíz centiméternyi volt. Százmilliárdok fegyverekre Csábító lenne eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy amíg a tábornokoknak ez a fellegvára négy évtized alatt folyamatosan, milliméterről milliméterre süllyedt, addig az Egyesült Államok katonai költségvetése sohasem ment lejjebb, sőt, mind merede­kebben ívelt felfelé. Dehát a valóság jóval elkomorítóbb annál, semhogy valamiféle csattanós poénnal elintézhet­nénk. Nem kell túl messzire ka­landoznunk a múltban. Ve­gyük csak Reagan elnöksé­gének eddigi öt évét. Az 1980 és 1985 közti időszakban a hadügyi kiadások szinte már csillagászati rekordot értek el, és meghaladták az 1400 milliárd (!) dollárt. Az 1980- as 160 milliárdos „induló” pénzügyi keretet összehason­lítva az 1986—1987-es 313,7 milliárdos előirányzattal, azonnal bárkinek a szemébe tűnhet, hogy a kormányzat csaknem kétszeresére tor­nászta fel a katonai felké­szülésre szánt összegeket. És ha hinni lehet ’az előrejelzé­seknek — márpedig, sajnos, hinni lehet —, akkor ez 1988-ra jóval túllépheti a 400 milliárdos szintet. Azt az amerikai építészek szakszerűen meg tudják in­dokolni, mitől süllyed a Pen­tagon. Arra a kérdésre azon­ban az óceánon túlról nincs elfogadható és meggyőző vá­lasz, miért van szükség ilyen gyors ütemű fegyverkezésre, amikor a Szovjetunió a kö­vetkező évezred kezdetéig teljes leszerelést javasol min­den hatalomnak. Az Egye­sült Államok világelsőségé­nek, azaz abszolút hadászati fölényének kiharcolását cél­zó, nagyravágyó elképzelés némiképpen magyarázatot adhatna Washington erőfe­szítéseinek meghatványozó- dására. Vajon ez lenne a leg­főbb vezérlő motívum? Avagy ezenkívül még más is? Politikai és üzleti szempontok Amerikában a katonai té­nyező aránytalan felértékelő­dése szoros kölcsönhatásban van a mind agresszívabbá váló külpolitikai törekvések­kel, az erőszak alkalmazásá­ra való képességgel, bárhol és bármikor. Amennyiben ennek a képességnek meg­szerzésekor akadályba üt­köznek — ilyennek tekintik a szovjet békeprogramot —, azt minden módon igyekez­nek megkerülni, vagy félre­lökni az útból. Ezért van az, hogy az enyhülést ellenző szélsőséges körök nyíltan és burkoltan támadják Genf szellemét, erkölcstelennek, károsnak bélyegzik a fegy­verzetkorlátozási megállapo­dásokat, s a legkevésbé sem kívánják a múlt év novem­beri szovjet—amerikai csúcs- találkozón megfogalmazott fontos elvi tételek gyakor­lati érvényesítését. A legkeményebb mag, a katonai-hadiipari hatalmi csoportok képviselői attól félnek, ha a tárgyalások a gorbacsovi javaslatoknak megfelelően mérsékelnék a konfrontációt, sőt, egy idő után tényleges leszerelési intézkedések kidolgozásához vezetnének, úgy nemcsak az amerikai katonai nézetrend­szer alól húznák ki a gyé­kényt, hanem egyúttal a sokmilliárdos nyereséggel kecsegtető üzleteknek is véget vethetnének. Nos, éppen itt rejtőzik a helyzet megértéséneik kul­csa, itt van az a mélyeb­ben gyökerező ok, amiért a feszültség nem csökken, amiért az emberekben ál­landósult a veszélyérzet. Az SZKP XXVII. kongresszusán szovjet részről nyíltan,, ken­dőzetlenül feltárták a hábo­rús fenyegetés forrását: „A fegyvereket gyártó monopó­liumok, a tábornoki kar, az állami bürokrácia, az ideoló­giai gépezet, a hadiipari ága­zatokba bevont militarista tudomány miután katonai­ipari komplexummá olvad­tak össze, a kalandorság és az agresszió politikájának legodaadóbb kiszolgálóivá és szervezőivé váltak”. Egy húron a kenyéradókkal Ebben a szerteágazó, rend­kívül befolyásos komplexum­ban azok az erők egyesül­nek, amelyeknek elsőrendű érdekűik fűződik a kiélezett nemzetközi légkör fenntar­tásához, mert csakis így biztosíthatják — mint vélik — a legkedvezőbb táptalajt az újabb és újabb katonai programok beindításához. A Pentagon megrendeléséit teljesítő mamutmonopóliu- mok számára valóságos kin­csesbánya a fegyverkezés. A folyamatos megrendelé­sekben és a halálgyárak zök­Az amerikai katonai-hadiipari komplexum „szekere” a köztársasági párt elefántjával kenömentes működtetésében a sajátos személyi összefo­nódások jelentik a legfonto­sabb láncszemeket. Példa­ként említhetjük meg: a kormányban, a kormányzati szervekben se szeri, se szá­ma azoknak az embereknek, akik hivatalba lépésük előtt nagy konszerneknél vezető pozíciókat töltöttek be. Ért­hető, ha ezek egy húron pendülnek egykori kenyér­adóikkal. Az áramlás azonban nem­csak a politikai hatalom csúcsai felé, hanem ellenté­tes irányban is megfigyel­hető. Az utóbbi három év­ben a hadügyminisztérium­ból legalább 2200 magas be-, osztású katonai és polgári személy került azokhoz a nagyvállalatokhoz, amelyek most a leghúsosabb falato­kat jelentő hadimegrendelé­seket kapják. Ennek a „vál­tógazdálkodásnak” köszön­hetően a ranglista élén ál­ló 12 amerikai hadiipari cég közül a McDonne] Douglas 1984-ben 7,7, a Rockwell In­ternational 6,2, a General Dinamics 6, a Lockheed 5, a Boeing pedig 4,6 milliárd dolláros tiszta haszonra tett szert. Hosszabb távon leg­alább ilyen vagy még bu- sásabb nyereséget ígérnék a Reagan-kormány űrháborús tervei, amelyeknek megvaló­sítására az október 1-én záró­dó idei pénzügyi évben 2,7 milliárd dollárt irányoztak elő, 1987-ben viszont már 4,8 milliárdot. Ahogyan az SDI-vel kapcsolatos kutatási fejlesztési költségek emel­kednek, úgy növekednek a program végrehajtásába be­vont társaságok profitjai. Nem nehéz tehát felfedez­ni a közvetlen kapcsolatot a SALT—1 és a SALT—2 el­leni heves kirohanások és az „aranyesővel” felérő háborús előkészületek között. Erről szólva egy alkalommal A. Haig, Reagan azóta lemon­dott első külügyminisztere, a NATO európai fegyveres erőinék volt főparancsnoka azt mondotta: „Vannak fon­tosabb dolgok a békénél.. Legalábbis az amerikai ural­kodó elit szemszögéből. Serfőző László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents