Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
1986. március 8. Képújság 3 Nők más-más szerepben VI. Egy férfi - több nőről „A textiliparban meghatározó a nők szerepe" Tulajdonképpen e /hatrészes sorozat írói egyáltalán nem tartanák „koholt vádnak”, ha bárki azt mondaná, hogy csattanónak tartogatták a férfi vezető — természetesein objektív — vaJlotmását ebbe az összeállításba. {Végül is az elismerést jelentő „koronát” tegye csak a nők fejére egy férfi — legalábbis e három hasábon. Tehát következzék a beszélgetés Pfundtner Antallal, » Magyar Selyemipari Vállalat Tolnai Fonógyára igazgatójával. A gyárban 628-an dolgoznak. Közülük 386 — azaz a 61,5 százalék — a nők száma. A tizenhét osztályvezető közül hét a nő, a huszonhét középvezető — ebben az osztályvezetők is benne vannak — közül tizenketten tartoznak a „gyengébb nemhez”. A selyemgyárban a férfiak végzik a termelést kiszolgáló tevékenységet — anyagmozgatók, kazán- és klímaberendezés-kezelők, gépkocsivezetők, valamint tmk-sók — a nők pedig egyrészt az adminisztrációs munkát, másrészt a textiliparban közismert közvetlen termelési feladatokat látják el, hiszen ez utóbbiban „meghatározó a nők szerepe”. Pfundtner Antal 1984 májusa óta igazgató, a gyárban 1971 óta dolgozik, s ezt követően két év múlva került a műszaki osztály élére. S csöppet se a nőnapra való tekintettel, de igen elismerően szól igazgatóelődjéről, Bolvári Józsefnéről, aki bizony „szépen elegyengetett terepet” hagyott fiatal utódjára, aki azt hiszem alapigazságot fogalmaz meg az igazgatóváltásról beszélgetve: — Elsősorban nem az a lényeg, hogy férfi vagy nő a vezető egy üzemben, vállalatnál, intézményben. A kinevezést, megválasztást mindig a képességek határozzák meg. Legalábbis a leggyákrabban ... Egyébként . lehet jelentősége a megelőlegezett bizalomftSk is, hiszen mérhetetlen 'hajtóerő rejtőzhet benne, másképpen szárnyakat adhat. De! Mindig annak van igaza, aikit az élet igazol — szögezi le igen határozottan, s egy darabig csönd ül az igazgatói irodára — melynek az ajtaja kizárólag beszélgetésünk miatt van csukva. Szóval ebben a témában nincs több mondanivalója' az igazgatónak, mert az már „a szavak csavargatása lenne”. Később még más formában ugyan visszatérünk e témára, s kiderül, hogy Pfundtner Antal kifejezetten ellenzi az úgynevezett „statisztikát javító” kinevezéseket. Mármint azt, hogy egy munkakört, vagy társadalmi tisztséget azért töltsön be éppen egy fiatal, egy nő ... Viszont időzzünk egy kicsit a teherbírás környékén, annál is inkább, mert a textiliparban bizony az nélkülözhetetlen. — Akár folyamatos munkarendben, akár három műszakban dolgozni nem köny- nyű. S éhhez jön még a mi szakmánk néhány jellemzője. mely szorgalmat, kitartást és strapabírást igényel. A terjedelmesítőben folyamatos munkarendben dolgoznak Vallom — s bőven van tapasztalatom —, hogy a nők e téren nem maradnak el a férfiak mögött. Csupán a rend kedvéért említem meg, hogy ezt csak a férfiak és a nők alkati, fizikai adottságainak figyelembe vételével szabad érteni. S ha már szorgalmasak és teherbírók a lányok és asz- szonyok, úgy gondolom, hogy ennek érződnie kell a fizetéseken is. Bár titokban arra gondolok, hogy kérdésemmel zavarba hozom az igazgatót, mivel hogy az ez irányú tapasztalataim sajnos meglehetősen keserűek. Pfundtner Antal készségesen nyúl a telefonkagylóért, s ahogyan munkatársnője diktálja neki a számokat, ő úgy továbbítja nekem, én pedig lejegyzőm azokat. Íme: A termelésben és két műszakban dolgozó szövőnők és az ő munkájukhoz kapcsolódó, illetve az azt kiszolgáló férfiak bére azonos. FoA szövőnők „balettjét” a fonal koreografálja lyamatos munkarendben százharmincán dolgoznak. Itt a nők átlagkeresete havonta 6250 (!) forint, a férfiaké 5800 forint. A három műszakosoknál ugyancsak a nők javára billen a mérleg mutatója az 5600 forintos átlagbérrel — szemben a férfiak 5400 forintjával. S most beszélgessünk a nők érzékenységéről, mely, valljuk be, ugyancsak közismert — és okozója számos nézeteltérésnek, súrlódásnak, sértődésnek... — Valóban, a nők sokkal érzékenyebbek, mint mi vagyunk — mondja az igazgató. — Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Én úgy tapasztalom, hogy azokon a munkahelyeken — de maradok itthon, a mi üzemünkben — azokban az üzemrészekben, ahol a nők le Vannak terhelve, ott ilyen gond nincs. Szerintem: ahol rossz a légkör, ott nincs elég munka. S az érzékenységről szólva ejtsünk szót a női köny- nyekről is, melyek könnyebben megerednek, mint a férfiaké. Azt, hogy mennyire hatásosak, most ne firtassuk, meg egyébként is, azt az esete válogatja. Tehát: itt, az igazgatói irodáiban csak elvétve peregnek a könnyek, azok inkább az üzemiben, „az élet sűrűjében” hullaiak. Hogy honnan tud még errői is az igazgató? Mert munkatársaihoz igen közel áll. S ennek bizonyítéka nemcsak a folyton sarkig tárt ajtó, hanem az, hogy rendre bejárja „birodalmát”, szót vált mindenkivel, s a legtöbb dolgozóval tegeződiik, „ami nem is lehet téma”. Kinevezésekor volt aki említette neki, hogy majd elszakad az emberektől, s egyre kevesebb „dolgot” mondanak el neki. Szerencsére ez másként történt — s tegyük hozzá, hogy a vásár mindig kettőn áll. — A női vezetők? Hát ők is érzékenyebbek, mint a férfiak — kezdi a következő témakört boncolgatni Pfundtner Antal. — De ez alkati sajátosság. Nekem más gondom — ha ugyan az? — van. Szóval a vitában riem mindig mennek el addig, ameddig kellene. Hajlamosak a férfi vezető társaikkal szembeni kompromász- szumra ... Persze, ahogyan mindenre, erre is van ellenpélda. -Viszont határozottan mondom azt, hogy a tekintély terén nincs különbség nő és férfi vezető között. Általában: egy vezetőnek any- nyi szava, annyi becsülete és olyan tekintélye van, amennyit magának „kiharcolt”. Ezeket nem kaphatja meg senkitől, nem is örökölheti. Mindenkinek saját magának kell megteremtenie. UTÖIRAT. Most mondhatnánk — mondjuk is __, h ogy nem lennénk nők, ha mindenféle „zárszó” nélkül be tudnánk fejezni sorozatunkat. De gondoljuk, hogy most, nőnapon ezt megbo- csájtják nekünk?! Csak any- nyit: többen kérdezték tőlünk, hogy miért mi, nők írjuk e nőkről szóló nőnapi sorozatot. Válaszolhattunk volna mindenfélét, hivatkozhattunk volna egyenjogúságra, vagy arra, hogy a nők helyzetét mi ismerjük jobban ... A válaszunk egyszerűen az: nekünk jutott eszünkbe. S e munka igazi örömöt jelentett számunkra, ahogyan az is, hogy férfi- kollégáink bennünket is megköszöntöttek tegnap reggel, ahogyan tették ezt mindenütt a megyében, az országban, a világban. V. Horváth Mária . Ihárosi Ibolya Fotó: Gottvald Károly (Vége) HÉTRŐL HÍRRŐL Március 1., szombat: Dr. Zalai-Gaál István és dr. Gaál Attila múzeulógusok tudományos értékű ismertetést adtak a tolnai ősemberről, akinek koponyáját Szőr György tolnai hajóskapitány találta meg a dunai mederkotrás közben. Március 3., hétfő: Eredményes gazdálkodási ciklust zárt a Tolnai GÉM és a „BONY—KS”. Bejelentettük, hogy életbe lép az új Országos Építésügyi Szabályzat. Március 4., kedd: öregek napközi otthonát és egy századagos konyhát adtak át Alsónyéken. Két súlyos közlekedési balesetről is kénytelenek voltunk hírt adni, amely az elmúlt hét fekete krónikáját „gazdagította”. Március 5., szerda: Megírtuk, hogy a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet nagymá- nyoki részlege jelentős mennyiségű terméket1' gyárt exportra. Bőtermő fajtákkal, hibridekkel bővül a kukorica, a kalászosok, a burgonya és a zöldségvetőmagok választéka. Március 6., csütörtök: A fólia alatt már tavasz van — legalábbis a mözsi téesz kertészetében. Az influenzás megbetegedések aránya Tolna megyében is az országos legmagasabbak között volt. Azóta a helyzet lényegesen javult, viszont a szövődmények aránya a legjobban sújtott megyékben mintegy négy százalékos. Március 7., péntek: Nyolcvanöt éves az MMG — húszéves a szekszárdi gyár. Itt tesszük jóvá egy hibánkat, régi tudósítónk neve pontosan: Kántás József. Jó évet zárt a Szekszárd-Paksi Vízitársulat. Nyereségük közel 22 millió forint volt az elmúlt évben. Ne hallgassuk el, hogy az elmúlt hétre nem a Tolna megyei események nyomták rá a bélyegüket, hanem a legnagyobb érdeklődés az SZKP XXVII. kongresszusáról szóló beszámolóink iránt nyilvánult meg. Azóta a kongresszus befejezte munkáját, hazaérkezett a Kádár János vezette magyar küldöttség is, és most már megkezdődtek a munkás hétköznapok. Tavaszváró HÍRRE A tavaszra készülnek a mözsi termelő- szövetkezet kertészetében Az évszakok nemcsak azért követik egymást, mert a naptár úgy írja elő, hanem a naptár azért írja elő, hogy tél után tavasz következik, mert eleddig még mindig úgy történt. Tehát reménykedhetünk. Kálségbeejtően sok szenet tüzeltünk el az idén, mások olajat, de az sem olcsóbb, ellenben most már félre bú, én legalábbis hiszek a meteorológusoknak. Azt mondták ma reggel, hogy a déli, kora délutáni órákban" még 11 Celsius-fok is lesz árnyékban. (Péntek reggel hallottam a Kossuth-rádió ban.) Ha nem úgy lesz, lelkűk rajta, én inkább abban bizakodom, hogy mellétévedtek, és több lesz, mint amennyit ők ígértek. Bizisten ránk férne már egy igazi tavasz. Hanem valamiben mégis hiszek. Ez pedig a természet rendkívül jól szervezett volta, ha úgy tetszik, ökonómiája. A Falurádió műsorában mondták az elmúlt hét egyik reggelén, hogy bajok vannak, de kétségbeesésre nincs ok. Igaz, két héttel le vagyunk maradva a tavaszi munkákban, de a természet nagyon sok mindent be tud hozni a későbbiekben. Különösen akkor, ha ez emberi szorgalommal is párosul. Kedves mezőgazdászok, mezőgazdaságban dolgozók, és hozzám hasonló kerttulajdonosok, készüljünk föl arra, hogy ezen a tavaszon — még sokáig — nem lesz szabad szpmbat, és szabaddá tett vasárnap. Munkával fogunk ünnepelni mindahányszor. Egyébként szívesen tesszük, hiszen a téli kényszerpihenő ugyancsak hosszúra nyúlott, és különben is valamit, valamiért. Ha kell a termés, kelljen a munka is, ami hozzájárul, hogy megteremjen. Sakkról a szedreslak Urilgyón Hétfői lapunk sportrovatában írják kollégáim, hogy a szedresi sakkozók átvették a vezetést a megyei sakk-csapatbajnok- ságban. Lehet, hogy van, akit ez meglep, engem cseppet sem. Nevezetesen azért, mert Szedresen — pontosabban Medinán — volt, talán még van is egy fiatal pedagógus, Rittmann László, aki olyan sakkozókká „bűvölte” a környék gyerekeit, hogy manapság a megye legjobbjaivá nőtték ki magukat. Miért mondom? Azért, mert nagy egyéniségek mindig kellenek, még akkor is, ha tudjuk, hogy a tömegméretek teremtik meg az élsport lehetőségeit. Kissé késve, de még mindig nem megkésve, ideírom; Szekszárdon az atlétika fellendülése egy Bessenyei Gyula (Zénó) nevű tornatanár működésének köszönhető, s ezt fejlesztette tovább Mozolai János. A mai nagyságok elődjeként volt nekünk egy Dörnyei Ágoston nevű sprinterünk, aki 10,3-mat tudott 100 méteren. S voltak a középtávfutók, a Tischler, a Váradi, a Péterfalvi, a súlylökő Frei Jóska, a Lipovszky, hogy szerénységemet ne is említsem. Volt atlétikai élet, és nem volt ritka a két-háromezer néző egy versenyen. Hadd írjam le még egyszer, mindez főként a meghatározó embereknek — nevezetesen Bessenyei Gyulának — volt köszönhető. Uszoda lesz Bonyhádon Megírtuk, hogy a VII. ötéves tervben Bonyhádon elkészül a városi fedett uszoda. Településfejlesztési hozzájárulásból teremtődik meg az anyagi alap a létesítmény megépítésére. Azonkívül persze, a város több üzeme, több szocialista brigádja is fölajánlott társadalmi munkát, hogy a bonyhádi gyerekek megtanuljanak úszni, jól érezzék majd magukat az új sportlétesítményben. A bonyhádiak ismét példát mutattak. Nem valamiféle olyan létesítményt akarnak megteremteni, amely a hivatásosoknak teremt fölkészülési lehetőséget és a közönségnek látványosságot, hanem kifejezetten a tömegsport érdekében vállalnak áldozatokat. Nagyon szép cél, hogy mindenki tanuljon meg úszni. Nagyon szép cél, hogy a gyerekeknek legyen sportolási lehetőség télen is. Nagyon szép cél, hogy a város lakói elmehessenek az uszodába télidőben is, amikor a nyári strandolásra nincs lehetőség. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ilyen célra a lakosság zsebbe nyúl és nem sajnálja forintjait. Tehát ilyen célokat kell kitűzni, és akkor a kérő szó meghallgatásra talál. Melyik lesz a kiváló bolt ? A fogyasztók megyei tanácsa ismételten meghirdette akcióját, melyik lesz a kiváló bolt. Nos, előre nem lehet és nem is szabad beszélni, csak annyit vagyunk merészek elmondani, mit is tartunk a kiválóság kritériumainak. Először is, legyen árubőség és választék. Persze, a település igényeinek megfelelően. Legyen a kiszolgálás udvarias. Semmiképpen se alázatos, de olyan, amely a vásárlót is embernek tekinti. Lehetőleg ne kelljen félórákat várni, amíg megkérdezik a „kuncsafttól”, hogy ugyan mi szél fújta be a boltba. Lehetőleg legyen váltópénz a kasszában, ne a vásárlónak kelljen keresgélni a húszfilléreseket. Folytassam? Nem folytatom. Az áruellátás adott, a kereskedelmi színvonal azonban mindig a kereskedőkön múlik. LETENYEl GYÖRGY A szekszárdi 50-es is megcélozta a Fogyasztók Kiváló Boltja címet Pfundtner Antal
