Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

1986. március 7. NÉPÚJSÁG 3 Jé évet zárt a Szekszárl-Paksi Vízitársulat A többszörös kiváló cím­mel kitüntetett Szekszárd- Paksi Vízitársulat tegnap tartotta meg mérlegzáró tag­gyűlését Szekszárdon a Ba­bits Mihály művelődési köz­pontban, amelyen a vízitár­sulat dolgozóin, a partner­cégek képviselőin és a meg_ hívottakon felül megjelent Deményné Miskei Mária, a szekszárdi városi pártbizott­ság titkára, dr. Solymosi Jó­zsef országgyűlési képviselő, a Bonyhádi Pannónia Ter­melőszövetkezet elnöke, Fü- löp László a TOT alelnöke, a bátai tsz elnöke, vala­mint Kovács János szek­szárdi tanácselnök. Elsőként dr. Hámori Já­nos, az intézőbizottság él- nöke tett jelentést az álta­la vezetett testület két tag­gyűlés óta végzett tevékeny, ségéről, majd az ellenőrző bizottság jelentését követő­en Huth József ügyvezető igazgató tartotta meg az el­múlt évi gazdálkodásról szó­ló mérlegbeszámolóját. Mint mondta, a gazdasá­gi szabályozórendszer to­vábbfejlesztése, az új jö­vedelemszabályozási rende­let életbe léptetése, vala­mint a rendkívüli tél okoz­ta gondok leküzdése arra kényszerítette a társulatot, hogy a hosszú évek során kialakított gazdálkodási gya­korlatát változtassa meg. En­nek alapján elsősorban a termelésben és az azt köz­vetlenül irányítók szintjén hajtottak végre átszervezést. E megtett intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy nemcsak teljesíteni tudta, hanem túl is teljesítette ter­vét a vízitársulat. Ezt követően az ügyveze­tő igazgató a termelési és az árbevételi terv végrehajtását elemezte. Megállapította, hogy a bruttó termelési ér­ték az előző évihez képest 8,5, a tervhez képest pedig 9,8 százalékkal nőtt és elér­te a 164,6 millió forintot. A közcélú és a rekonstruk­ciós beruházások elmúlt évi tervezett értéke 41 . millió 274 ezer forint volt, ame­lyet több, mint 48 millió fo­rintra teljesítettek. A sza­bad kapacitás kihasználása érdekében az elmúlt évben is végeztek lakossági szol­gáltatást. A vízitársulat je­lentős bevételi többlete el­sősorban az alaptevékeny­ségben végzett munkából adódott. A készletgazdálkodás után a fejlesztést érintve Huth József kiemelte, hogy gép­állományukat nem fejlesz­teni, hanem a szinten tartás mellett nagyobb teljesítmé- nyűekre kicserélni akarják. A dolgozók bruttó keresete az előző évihez képest 10 százalékkal növekedett. A Szekszárd—Paksi Vízi­társulat mérleg szerinti nye. resége 21 millió 387 forint, melyből a költségvetési köte­lezettségek teljesítése után több mint 12 millió forintot tudnak érdekeltségi alap képzésére fordítani. A társulat munkájáról szó­ló mérlegbeszámoló feletti vita, majd annak és az 1986. évi termelési és pénz­ügyi tervnek az elfogadása után került sor a tisztségvi­selők megválasztására. A társulat és az intézőbizott­ság elnöke ismét dr. Hámo­ri János lett. A taggyűlés megválasztot­ta a területi választmány küldötteinek Császár Józse­fet, a megyei tanács elnö­két, valamint dr. Hámori Jánost és Huth Józsefet. GazdaságI rendészet Tanácskozott a társadalmi tanácsadó testület Az elmúlt év júniusában pécsi központtal — Baranya, Fejér és Tolna megyére ki­terjedő hatáskörrel — létre­hozott regionális gazdasági rendészet vezetői, valamint a munkájukat segítő társadal­mi tanácskozó testület tag­jai tartottak ülést szerdán Pécsett, a Mecsekvidéki Ven­déglátóipari Vállalat köz­pontjában. Az ülésen a gazdasági ren­dészet vezetője számolt be a résztvevőknek a 10 hónapja megalakult szerv eddigi te­vékenységéről a fogyasztói érdekvédelem fokozása, a gazdasági életben tapasztal­ható korrupció valamint köz­élet tisztaságát sértő bűncse­lekmények felderítése és megelőzése érdekében végzett munkájáról. Egyöntetűen állapította meg a testület, hogy a gaz­dasági változások következ­tében előtérbe kerültek olyan káros jelenségek, amelyek megkövetelték a gazdasági rendészet létrehozását. A vállalkozások terjedésével, valamint a sok helyütt ta­pasztalható jogi szabályozat­lanság miatt nagyon elszapo­rodtak az olyan magatar­tások, amelyek törvényelle­nes cselekményekhez vezet­tek, vagy vezethetnek. E te­rületen legfertőzöttebb a ke­reskedelem, a szerződéses üzemeltetés valamint a ma­gánszektor. 'S A gazdasági rendészet az elmúlt 10 hónap során 96 népgazdasági érdekeket és társadalmi tulajdont károsító bűncselekményt derített fel. Több eljárást folytattak a bűnüldöző szervek, köztük a Tolna megyei is — a csú­szópénzt elfogadó, és a korrupt gazdasági vezetők é§ más személyek ellen. ê A konzultáció során több­ször is megerősítették, hogy a gazdasági rendészet eddigi munkája és eredménye iga­zolta létrehozásának szük­ségességét, továbbá mind nagyobb szükség van a ta­nácsadó testület részéről ed­dig is érzékelt jelzéseknek és naprakész együttdolgozásá­nak. A Tolna megyei Rendőr-fő­kapitányságot az ülésen dr. Farkas Miklós rendőr ezre­des, főkapitány-helyettes és dr. Tamási Pál rendőr alez­redes, osztályvezető képvi­selte. Új brigádok a Láng Gépgyárban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Sajnálatos tény, de igaz, hogy a Láng Gépgyár dom­bóvári gyáregységében a szo­cialista brigádok száma az utóbbi időben csökkent. Már csak az idősebbek emlékez­nek a „régi szép időkre”, mikor 27 szocialista brigád­ban tevékenykedett a dol­gozók több mint 80 száza­léka. Közülük tavaly már csak hat brigád volt élet­képes. Sokáig úgy látszott, hogy ebből a zsákutcából sosem jutunk ki, annak elle­nére, hogy már évek óta komoly erőfeszítéseket tett a gyáregység társadalmi és gazdasági vezetése a helyzet kedvezőbbre fordítása érde­kében. A hatékony agitációs mun­ka, és a régebbinél valami­vel biztatóbb anyagi ösz­tönzés hatására megindult a fejlődés. Ebben az évben már a korábban felbomlott brigádok újjáalakításáról és újak megalakulásáról is hallani híreket a dombóvári Lángban. Elsőként az üzem- gazdasági és a munkaügyi csoport dolgozói határozták el, hogy szocialista címért küzdő brigádot alakítanak. Hogy miért döntöttek úgy, hogy a jövőben brigádként végzik munkájukat, és a munkahelyi „hivatalos” kap­csolatokon túl is kifejezik együvé tartozásukat, így foglalták össze: — A két csoport között mindig jó volt a kapcsolat, eddig is mindennapos volt egymás munkájának segítése, a soronkívüli feladatok gyors elvégzése. A jó viszony, a jó hangulat olyan gondolatokat ébresztett bennünk, hogy munkaidő után is jó lenne időnként együtt lenni, s el­határoztuk, hogy elképzelé­seinket szervezett formában, a szocialista munkaverseny keretei között fogjuk megva­lósítani. Év elején Alkotás néven hivatalosan is megala­kítottuk a brigádot. Családi összejöveteleket is szerve­zünk, tették hozzá a nyilat­kozat végén, majd hozzátet­ték még: — Az első, a hiva­talos megalakulás után egy „ünnepélyes” alakuló gyű­lést is fogunk tartani rövi­desen. Az anyaggazdálkodási osz­tály dolgozóinak túlnyomó többsége szintén brigádot alakított Törekvés néven, ök, tizenkilencen szintén nem elégedtek meg azzal, hogy bejárnak dolgozni, és mikor vége a munkaidőnek, min­denki megy saját dolga után. A vállalásuk alapján mun­kájukat is javítani szeretnék a jövőben, naprakész anyag- átvételt, az emelőgépek' jobb kihasználását, az anyagta­karékosság tovább fokozá­sát ígérik. Aktívan részt vesznek a jövőben is a gyár­egység sportéletében, de to­vábbra is ott lesznek a vér­adásokon is. Különböző tanfolyamokon képezik tovább magukat, hogy munkájukat még job­ban, sokoldalúbban tudják elvégezni. Közös rendezvé­nyeket tartanak majd a bri­gádtagok, és részt vesznek közös mozi- és színházláto­gatásokon is — a lehetősé­gekhez képest. OSZLÄNCZI JÁNOS Nők más-más szerepben V. Nők az egyenjogúságról / •••zz zz I es a jovorol A lányok, beszélgetőpart­nereink, a Garay Gimnázi­um negyedikes növendékei. Kovács Annamária az „a” osztály, Gaján Éva és Csáb- rá'fci Hajnalka a „c”, Tálosi Tímea pedig a „b” osztály tanulója. Sokat tanulnak, és legfőbb gondjuk jelenleg kettős, az érettségi és azt kö­vetően az egyetemi, főiskolai felvételi vizsga. Első témakörünk, most ki­mondottan is az volt, ami so­rozatunkban csak a sorok és a sorsok mögött volt eddig ol­vasható, és ez a női egyen­jogúság. Csábráki Hajnalka elég hamar rávágja, nagy derült­ség közepette, hogy jó, be­széljünk akkor arról, ami nincs. Szerinte női egyenjo­gúság ugyanis nincsen. Ko­vács Annamária kapásból cá­fol, hogy náluk ugyan van, mert az ő apukája főz, most, sőt még vasal is. Ez aztán kíváncsivá tesz, és rögtön megkérdezem, hogy ‘mi az apukája. Egyáltalán komo­lyan veszik a kérdést, hiszen mi lenne, apa, fő- vagy mel­lékállásban. Ez a lényeg, nem a foglalkozás. Később aztán mégis megismerkedhetünk a szülőkkel, függetlenül attól, hogy a négyből két család­ban elváltak, hogy kik, az maradjon titok. Van közöt­tük tanárnő kettő, rokkant- nyugdíjas apa, aki most szokja új állapotát, otthon tartózkodik és mosogat, bőr­díszműves anya, főállású gmk-s apa. Bölcsődevezető, műszaki ellenőr. Mindenki­nek minden szülője dolgozik. Miért nincsen akkor egyen­jogúság? Éva folytatja az érvelését. Azért nincs, mert sehol sem valósul meg mara­déktalanul. Egyenjogúság csak a képzeletben létezik, ez utópia. A többiek ezt azért cáfolják, mondván, hogy a családban valósítható az -egyenjogúság, ez igazán csak a partnereken múlik. Ügy látják, tapasztalják otthon is, és az ismeretségi körben, hogy ahol mindkét szülő dolgozik, ott mindenki végez házimunkát is. Ketten be­vallják, bár sajnálják édes- anyujkat, de magúik keveset segítenek, mert a tanulás mellett alig jut .másra idő. Főzni és sütni is ketten tud­nak rendesen, egyikük ke­vésbé, a negyedik pedig nem tud, csak végszükség esetén. Akik tudnak sütni és főzni is, azok azt állítják, szóra­kozásnak sem rossz, főleg nyári szünetben, ha ráér az ember. Egyikük öccse nagy kukta, még sütni is szeret. Bontakozik hát a jövőbeni teljes egyenjogúság. Gaján Éva a leghatározottabban és többször is állítja, hogy az ő jövendő férje az még moso­gatni is fog, elvégre nem lesz attól egy férfi sem kevesebb, ha kiveszi a részét a háztar­tási munkából. A beszélge­tés egy másik részében Csábráki Hajnalka tett fi­gyelemre méltó észrevételt. Szerinte a női munkák — még mindig háztartásról van szó, azok a kimondottan előnytelenek, amiknek sem­mi látszatjuk. Kász az ebéd, megesszük, aztán már csak a mosogatni való romok ma­radnak. Ha édesapja egyszer egy >**ben felássa a kertet, .akkor az igen látványos és maradandó tevékenység. Vé­leményük szerint már az is­kolában sincsen egyenjogú­ság, hiszen a fiúból kevesebb van, őket jobban megbecsü­lik, érdekesebbek, mint a sok lány. Ez aztán folytató­dik az egyetemi felvételinél, ahol megint csak a lányok vannak hátrányban. Abban azért megállapodunk, hogy nem lenne szerencsés, ha például a pedagóguspályáról egyszer és mindenkorra el­tűnnének a férfiak, hiszen már most is kevés van be­lőlük. Ebből aztán megint az derül ki, hogy a kevés férfi tanárról nem lehet „le­vakarni” a kisebb gyereke­Kovács Annamária Csábráki Hajnalka Tálosi Tímea két, tehát megint csak elő­nyös helyzetben vannak a tanárnőkkel szemben. Megállapítottuk azt is, hogy a közéletben, sem vá­lasztott funkcióban, bár ott még lehet ,yvigyázni” a sta­tisztikára, sem pedig a kine­vezett politikai funkciókban — és nemcsak nálunk —, fo­galmazzunk szerényen, nem létszámarányos a nők száma és szerepe. Pedig mindenki egyetért abban, amit egy is­kolai előadáson hallottak, hogyha a világpolitikát a nők irányítanák akkor azok nem úgy rendeznék a dolgo­kat, hogy háború legyen. Kollégám, aki jelen eset­ben a fotókat készítette, nem bírta „cérnával” a vitát és közbeszólt, hogy nincs egyen­jogúság, de éppen fordítva, hiszen a nőknek megadott a gyerekszülés biológiai cso­dája. Egyenjogúság csak ak­kor lenne, ha férfiak is szül­hetnének. Ezen a lányok iga­zából nem hatódtak meg, ne­kik a dolog természetes és hátrányokról is tudnak, va­lamint határozottan leszöge­zik, hogy minden gyereknek, van biológiailag és emberi­leg teljes jogú apja is. Végül abban maradtunk, hogy a családban megvalósítható az egyenjogúság, a munkában szerintük már nem annyira, a közéletben pedig ettől még messze vagyunk. Azt mondják, az utóbbi években, amióta ők gimna­zisták, megváltozott a csa­ládról a vélemény, ma már az sem meri mondani, aki netán úgy gondolja, hogy a család „hülyeség”. Minden­ki belátja, hogy családban élni nemcsak jó, hanem nem is érdemes másként. Abban is egyetértenek, hogy vala­hogy tartósabbak lettek a kapcsolatok fiúk és lányok között, az előbbiek is jobban keresik a tartalmas érzése­ket a lányokkal való kapcso­latukban. Elsőben, második­ban még azzal illett dicse­kedni, hogy minden héten mással járnak, most meg az­zal, hogyha már két hete ugyanazzal. Elgondolkodnak azon, hogy ez az érzés vajon az életkorral van-e kapcso­latban, de aztán megállapít­ják, hogy nem így van. Így alakultak az értékek. Min­denkinek van okos gondola­ta arról is, hogy a férfi- és női szerepeket nem szabad összekeverni, az viszont nem baj, hogy gyengédebbek, ha úgy tetszik, lányosabbak lettek a fiúk. A szerepek nyíltabb vállalása a divat­ban is megnyilvánul, most lehet nőiesen öltözködni, a nadrág csak hideg estére szolgál. Közben nagyokat ne­vetnek magukon, hogy mi­lyen jó is volt a „régi szép időkben”, mondjuk 15 éves­nek lenni, ékkor még nem voltak például felvételi gon­dok. Mind a négyen a leghatá­rozottabban kijelentik, hogy semmi körülmények között nem lennének háztartásbeli­ek. Az embernek — még ha nő is — vannak olyan vá­gyai, céljai, amiket önállóan szeretne megvalósítani, és ezt csak a munkában, a munká­val lehet elérni. Még azt is soknak tartják, hogy két-há- rom, netalántán négy gyerek­kel kivegyék a gyermekgon­dozási szabadságot. Igen jó­zanul látva a világot, meg­állapítják, hogy az egyenjo­gúság lényege a munka, és még az sem mindegy, hogy milyen munkáról van szó. Hiszen gyesen sokat kell dol­gozni a kicsik mellett, de az mechanikus munka, tehát az ő szavaikkal élve, az csak minőségi unalom. Annamária a Képzőművé­szeti Főiskola festő-restau­rátor szakára készül, mert pici kora óta rajzol, szereti a művészettörténetet és a tör­ténelmet. Ha egyáltalán nem sikerülne, akkor dekoratőr­nek, kirakatrendezőnek megy. Éva a leghatározottab-, ban középiskolai tanár sze­retne lenni, mégpedig orosz német szakon, ez utóbbiból már megvan a középfokú nyelvvizsgája. Ha elsőre nem menne, úgy kerülőúton is kísérletezne, például elmen­ne képesítés nélkül tanítani. Hajnalka jogásznak készül, itt kibúvó nincs, ha nyomban nem sikerülne, akkor addig a könyvtárban szeretne dolgoz­ni. Tímea is művész, ponto­sabban keramikus szeretne lenni. Harmónia és egyenjogúság a családban, a munkában, a közéletben, ezek az álmaik, amikért dolgozni is hajlan­dóak, sőt pontosan tudják, mert már gyakorolják is a ta­nulásban, hogy sokat kell dolgozniuk. Érdekes, hogy közéleti szerepet, vezető be­osztást nem terveznek ma­guknak, mert azt összeegyez­tethetetlennek találják a csa­láddal. Nem jó az sem, ha mindig a férj marad otthon a gyerekekkel. Tálosi Tímea édesanyjára hivatkozik, aki korábbi beosztásában sokat vállalt és hiányzott nekik, ha távol volt és sok gondja akadt. ihArosi ibolya V. HORVATH MARIA Fotó: Decsi Kiss János Gaján Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents