Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
/ 1986. március 1. NÉPÚJSÁG 5 A háttér A főiskola nagy előadótermében teljes volt a csend. Már mindenki a helyén ült, az ünneplőbe öltözött apák- anyák ezúttal nem gondoltak gondjaikra. A kakasülőn foglaltak helyet a hitvesek, gyerekek és a szülők. Az évek óta várt pillanat most már elérkezett. Hosszú hónapok óta C9ak erről beszéltek-álmodoztak mindannyian. Vajon eljutnak-e eddig? Vajon képesek lesznek-e addig megfeszíteni erejüket, rábírni a családot arra, hogy azt a kis időt, amely az államvizsgához szükséges, még bírják ki? A sok százból alig százan ki is bírták, végigcsinálták és most boldogan várják a főiskolai tanács tagjait, hogy kézfogás kíséretében átvegyék a diplomát. Statisztikai adatok nem szólnak arról, hogy hazánkban hányán tanulnak munka mellett. Mert, aki közel sem könnyű munkája mellett fordít arra gondot, hogy kitűzött célját elérje, az tiszteletet érdemel. A plusszterhet vállalni nem könnyű. Könnyű ellenben csak meghatározni a célt, hogy tanuljak valahol, könnyű élkezdem és még könnyebb egy-két vereség után abbahagyni. Arról sehol sem vezetnek statisztikát, hogy a különböző intézményekben esti vagy levelező tagozaton tanulmányaikat megkezdett dolgozók miért lépnek oly gyakran vissza. Vajon milyen körülmény, gond vagy a szükségesnél kevesebb akaraterő gátolta-e meg őket a tanulásban? Arról sem vezet senki statisztikát, hogy a munka mellett tanulók mennyit is köszönhetnek családjuknak. Annak a háttérnek, amely segítése nélkül nemhogy oklevelet, de még egy köszönömöt se szereztek volna meg. Kiegyensúlyozott háttér nélkül nincs semmi. Sem jó és eredményeiben mindig is örömet hozó munka, kiemelkedő teljesítmény, nyugalom, béke vagy éppenséggel sikeres vizsgaeredmény. Meggyőződésem, ha valaki munka mellett tanul, megérdemli a sikert. Ám, nem szabad megfeledkezni a köszönetnyilvánítás során férjekről, feleségekről, apákról, anyákról, no és arról a munkahelyről, amely biztosította neki a lehetőséget. Több olyan pillanat van az ember életében, amely felejthetetlen. Még több plyan esemény, amely azért marad felejthetetlen, mert az embernek a hite, ereje, küszködése, kezemunkája, gyötrelme és küszködése nélkülözhetetlen volt hozzá. Az egyik ilyen, a munka melletti tanulás. A főiskolai ünnepélyen, miközben egyenként vonultak ki címeres okleveleikért a már végzett emberek, bense- jükben köszönetét is mondtak azoknak, akik türelmükkel, önfeláldozásukkal és a családi teher még nagyobb átvállalásával hozzásegítették Őket ehhez a naphoz, a diplomához. Szűcs László János • • Ünnepnapon kívül Sokat megélt, egyszerű asszony mondta: „Beszélhetnek itt női egyenjogúságról, azért csak ránk marad az otthoni munka, a család.” Nem, persze, hogy nem egyszínű és egyértelműen fekete a helyzet. De sok száz éves hagyományokkal felvenni a harcot, egy bevésődött tradíciót — különösen a világtól elzárt településeken — megváltoztatni nem évek vagy évtizedek, és nem is csupán döntések, határozatok kérdése. Csakis a gazdasági, társadalmi fejlődéssel együttjáró lassú tudati feljődéssel várhatunk előrelépést, változást. Ennek katalizátorai lehetnek a különböző szociálpolitikai intézkedések. Befolyásoló tényező persze a település szerkezete, ellátottsága, az iskolai végzettség és életkor, minden hatás, ami az embert éri. Szinte valamennyi fórumon felvetődő kérdés a nőpolitika. Ünnepnapokon virágcsokorral és köszöntővel emlékeznek meg a szebbik nemről a tisztelet, megbecsülés jeleként. Azután újabb évig kell várni a figyelmességig. Talán ezért vannak sokan, akik feleslegesnek tartják, nem szeretik az effajta ünnepnapokat. Fontosabbnak tartják, megbecsülésük jelének tekintik, amikor a munkahelyi vezető lehetővé teszi — persze az objektív körülményeket mérlegelve — a rugalmas munkaidő-beosztást, munkavállalást. Ezzel nemcsak az egyik fél érdekeit tartva szem előtt, hiszen jobb teljesítmény várható el, ami végeredményben a nagyobb közösség érdekével egyezik. Alsó és középvezetői szinten is ott vannak már a nők a másik nem mellett, ez pedig megfelelő tolerancia nélkül nem menne. Tennivaló azárt bőven van. Például az állami gazdasági vezetői munkaköröknek csak valamivel több, mint 22 százalékát töltik be nők, a nőpolitikái határozat végrehajtása ezen a területen a legrosz- szabb. Mint azt a kongresszusi vita zárszavában Kádár János hangsúlyozta: „A vitában viszonylag keveset foglalkoztak a nők társadalmi helyzetével. Talán joggal mondhatom, ennek oka az, hogy több évtizedes erőfeszítések nyomán javult a helyzet. Nem arról van szó, hogy nincs mit tenni, szeretnénk továbblépni a nők társadalmi megbecsülése és az egyenjogúság valóságos érvényesítése terén is.” Ez értékelő és egyben programadó összegzés is volt. — tzs — Hóban, sárban, fagyban ... kedden reggel, amikor a felvételek készültek, ennek a télnek a legkeményebb fagyában kezdődött a munka. Sütött ugyan a nap, de nagyon hideg volt. A motorok nehezen indultak, a lánc közé fagyott sár sem könnyen engedte indulni az igen erős gépeket. Egymást segítve, egyenként lehetett csak elkezdeni a munkát azon a reggelen. Tizenöt nagy teljesítményű gép végzi a huszonkét hektáros terület kialakítását a szőlőtelepítéshez. Az egy hónapig tartó munka során ötvenöt ezer köbméternyi földet mozgatnák meg. Fotó: Bakó Jenő Kölcsönenergia a reggeli indításkor Reggeli a vezetőfülkében Nehezen mozdul a lánctalp A táj festői, a levegő hideg, a munka nehéz A hó alatt előtűnik a ter mőréteg A hótolással kezdődik a munka Indulás előtti megbeszélés
