Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
1986. március 29. 10 tÜÉPÜJSÀG Dimitar Bezsanszki: Lázálom Egész éjjel rettenetes lázálom gyötört. Azt álmodtam, hogy húsz évvel megfiatalodtam! Joggal kérdezhetnék, mi van ebben olyan nyomasztó? Eleinte én is azt gondoltam, hogy ez nagyszerű dolog, még örvendeztem is álmomban:- Nézd csak! - mondtam magamnak. - Milyen jó, milyen nagyszerű! Nincs kopasz fejtető, nincsenek táskák a szemem alatt, nincs cukor a vizeletemben! Ezután azonban nemcsak kellemetlenségeim támadtak, hanem egyenesen ki- bírhatatlanná vált a dolog. Először is az intézetben. Igazgatóhelyettesből pályakezdő tudományos munkatárssá léptettek hátra. Nem volt lehetőség arra, hogy az én koromban magasabb beosztást foglaljak el. Ezt követően visszaküldték a kéziratomat a kiadóból. Valamilyen egyetemi docens elmarasztaló bírálatot írt.- Do-o-cens! - tajtékzom, és csikorgatom a fogam. - Majd megmutatom én neked! Csak docensekkel ne kezdjen az ember! Rögtön eszembe jut, hogy megfiatalodtam, úgyhogy elhallgatok, a hónom alá csapom a kéziratot, és bánatomban leiszom magam. Vigye el az ördög, csakhogy elhagyott a feleségem. Férjhez ment egy öregúrhoz. Az új igazgatóhelyettes vette el, aki a helyemre került. Fanni is faképnél hagyott. Ó, a céda! Ő is olyannal állt össze, aki harminc évvel idősebb nála! Ráadásul (ugye ez csak álom?) egy- szercsak lakás és autó nélkül maradtam, és albérletbe kerültem. Az albérlet pedig egy pályakezdő tudományos munkatárs fizetését figyelembe véve... Fölébredtem. Olyan nehéz a fejem, mint a vasaló. És olyan tüzes is. Fölkelek, kimegyek a fürdőszobába borotválkozni, megnézem magam a tükörben, s majdhogynem hanyatt esem: eltűnt a kopaszságom, eltűntek a táskák a szemem alól... Rémülten felkiáltok, és ezúttal, hála istennek, valóban fölébredek... Fordította: ADAMECZ KÁLMÁN HARC AZ ÉRTELEMÉRT ötvenéves a Szép Szó, József Attila folyóirata SZÉP SZÓ Sserkfmttlhi IGKOTUS PÁL és JÓZSEF ATTILA '**.!'*. FERENC „Ami , ' * »*á»nál (Gidf: fteiour űr l’V. R. S. S ) >‘!3. ohiti JÓZSEfi ATTILA Ti* vor* 210. ' ífARCON.NAY TIBOR 0« <Ver#fordítí»} 224. , MÓRICZ ZSICMOND: C«ilte r»ipog (Nőseit*) 227. SÉRTŐ KÁLMÁN Vers 235. ’ ZÍ CUCETI-PLNTÉNJÓZSEF: KarÁcat I I í. \ I I. Ö KÖSY'tttkftfíl HART! hah jók ‘.ASPAH A Szép Szó egyik számának címlapja Amikor 1936 márciusában megjelent a Szép Szó, programcikkében a szerkesztők egyike, Ignotus Pál a Huszadik Század című polgári radikális lap eszmevilágát idézte követendő példaként. Nála világosabban és egyértelműbben fogalmazott József Attila: „Célunk az a társadalmi életforma, amelyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi értékek kölcsönös elismerése és megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.” Az adott politikai helyzetben, az ország lassú jobbratolódása idején ez a „szép szó” és kivált az „egymásrautaltság” eszméje annyit jelentett, mint harcot indítani az értékeket kikezdő jelennel szemben azokra a liberális hagyományokra támaszkodva, melyek a többi között Ady Endre szemléletét is befolyásolták. Kétségtelen tény, hogy a Szép Szó a nagyváros lapja volt, Írói figyelmet fordítottak a földkérdésre, nagyobb részük érdektelenül, olykor ellenségesen figyelte a radikális népi mozgalmakat; a népi ideológia egyes homályos kitételei elidegenítették szerkesztőit annak haladó tartalmaitól is. A lap megalapításának ötlete József Attilától származott. A költő nehéz válságának évei voltak ezek: betegsége súlyosbodott, a Társadalmi Szemlében ellene megjelent szektás hangú támadás után elszakadt korábbi ihletőjétől, a munkásmozgalomtól, s hiába teljesedett ki költészete a Medvetánc című kötetben, korszakos nagysága szinte visszhangta- lan volt. A Szép Szó körül összeverődött fiatal írók azonban tudták: a kor egyik C József Attila legnagyobb magyar költőjének teremtenek otthont, állandó megszólalási lehetőséget, ha kivitelezik szép tervét. Közös volt bennük, hogy kérlelhetetlenül szálltak szembe minden jobboldali törekvéssel és ideológiával, s ebben a vonatkozásban is méltán tekinthették József Attilát a legkiválóbbnak. Hogy a költő számára mit jelentett a Szép Szóhoz való tartozás: talán a számok is jelezhetik. Az alapítás évében 28, a következő, tragikus halála évében pedig 21 verse jelent meg benne. Másutt alig közölt. A lap első számait Ignotus Pál jegyezte mellette szerkesztőként. József Attila a versrovatot gondozta, s egy ideig a folyóirat technikai szerkesztője is volt. (Ilyen minőségében ugyanis rendszeres fizetést kaphatott kedvvel és nagy gonddal végzett munkájáért.) Feladatának tekintette a tehetséges fiatalok felkarolását, hibáik nyesegetését. Félelmetes kritikus volt, elképzeléseihez makacsul ragaszkodott, tagadhatatlan viszont, hogy rendszerint igaza volt. Amíg rendszeresen részt vett a szerkesztés munkájában, a Szép Szó irodalmi rovata igen magas színvonalú volt. 1937- ben, amikor betegsége elhatalmasodott rajta, már kevesebbet járt be a szerkesztőségbe. Barátai megható gondoskodással igyekeztek enyhíteni szenvedésein. Részben nekik köszönhető, hogy halála után lírája „közügy” lett, hiszen a Szép Szó rendkívül fontos és tartalmas József Attila-emlékszámot adott ki, s újra meg újra tanulmányokat közölt az elhunyt költőről, szerkesztőről. A Szép Szó és köre egyszerre érdeklődött a marxizmus és a freudizmus iránt. A huszadik századi irodalom fejlődésére elhatározó befolyást tett a nagy tudós, Siegmund Freud. Nyolcvanadik születésnapjára írta József Attila az Amit szívedbe rejtesz című versét, s mellette szerepelt a lapban Ignotus Pál tanulmánya, a világhírű Ferenc Sándor egyik legrégibb írása, és Róheim Géza dolgozata. 1937-ben a Szép Szó rendezte azt az estet, amelyen Thomas Mann felolvasta a Lotte Weimarban egyik fejezetét, s a tervek szerint fellépett volna József Attila is Thomas Mann üdvözlése című versével. A Magyarország című lap híradása szerint azonban „József Attila ódáját a főkapitányság engedélyügyi osztálya az államrendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy nyilvánosság előtt politikamentes ülésen felolvassák. Az államrendészeti osztály véleménye szerint ugyanis József Attila ódája nem politikamentes”. A nagy sikerű esten József Attila valóban nem olvashatta fel versét, amit azonban Thomas Mann hevenyészett fordításból megismert. Mann aztán meghatottan szorongatta Attila kezét, mondván, mennyire jólesik neki a magyar fiatalságnak ilyen megrendítűen kifejezett hódolata. József Attila tragikus halála a Szép Szó első - s jobb - korszakának végét jelentette. Bár a lap továbbra is kitekintett a magyar szellemi élet legfontosabb jelenségeire, s igyekezett ápolni a legfontosabbnak érzett hagyományokat, irányvonalában mégis némi bizonytalanság mutatkozott. A Szép Szó köre a legnagyobb, máig ható tevékenységét József Attila emlékének ápolásával végezte. A lapban rendszeresen közölték a költő kiadatlan írásait, cikkeit és fordításait. Szép Szó-matinékon és esteken idézték emlékét (a Zeneakadémián rendezett első esten a nyilasok közbotrányt okoztak). A Szép Szóhoz tartozó írók kezdeményezték és szorgalmazták, hogy tetemét hántolják ki a balatonszárszói sírból, s Budapesten temessék el. Ez 1942-ben meg is történt. RÓNAY LÁSZLÓ ÁPRILISI TRÉFA Lengyel Pál Szekszárdon Ujfalusy Lajos nyomdájában tanulta mesterségét. 1895-ben önállósította magát. A következő évben megtanult eszperantóul. 1900-1904 között a világ akkor még egyetlen eszperantó folyóiratát, a Lingvo Inter- nacia-t nyomtatta, kiadta (rövid ideig szerkesztette is). Ezután kitelepült Párizsba, ahol az eszperantó nyomda műszaki igazgatójának nevezték ki. Irodalmi tevékenysége is számottevő. Alábbiakban a Verda Standardo (Zöld Zászló) 1912. júliusi számában megjelent Mia naskigo című írását közöljük. Születésem története A La Movado irodalmi pályázatot irt ki az áprilisi tréfáról (amit a franciák „áprilisi hal„-nak mondanak). Pályadíj: egy ingyenes repülőút a hírneves Henry Farman pilóta vezetésével. Nos, - gondoltam - részt veszek a pályázaton, megírom születésem történetét. De nemcsak alanya, hanem tárgya, azaz „hala” is vagyok e történetnek, s mivel a halak nem szeretnek a magasba emelkedni, - ha mégis nekem ítélnék a pályadijat - azt átadom más pályázónak. Nos, lássuk a történetet! 44 évvel ezelőtt Szabadkán élt egy ifjú pár, Lengyel Géza tanár és várandós felesége. Szerdát, április elsejét mutatott a naptár. Reggel a férj búcsúzáskor megcsókolja feleségét és elsiet az iskolába. Nem akarom nyújtani az elbeszélést, ezért rövidre fogom; míg Lengyel tanár úr távol volt, felesége megszült. Nem „új érzés jött a világra’”1 - hanem én. A történtek ellen hangos sírással tiltakoztam, de hiába! Meg kellett születnem. A sápadt arcú kismama boldogan mosolygott, sugárzott a büszkeségtől. Az idős szemüveges bába udvariasan gratulált: Fiú, erős fiú!- Egy erős fiú! - mondogatta örömteli arccal Len- gyelné.- Egy erős fiú! - toldotta meg az idősb Lengyel- né - egy pólyás baba, aki engem nagyanyává tett. Majd szülőm és nagyszülőm megcsókolt, ami ellen ismét sírással protestáltam. A bába bennfentes mosoly- lyal figyelte az idillt.- Egy fiúunoka! - ismételgette a nagymama, majd menyéhez fordult. - Figyelj, Mária, mi lenne, ha megtréfálnánk Gézát... mondjuk neki azt, hogy ikrek születtek... a szomszéd Ottóéknak egy hete fiuk született... mi lenne, ha kölcsönkérnénk egy órára... Úgy is történt. Kölcsönkérték a kis Ottót és mellém fektették. Én közvetlenül anya mellett feküdtem, az áltestvér pedig mellettem. A tanítás végén Lengyel Géza hazasiet. Az előszobába lépve szokatlan hangokra figyel fel. Csecsemő- sírás. Sebesen ver a tanár szíve, futva teszi meg az utat a hálószobába. Áthaladva az ebédlön, a fiatal cselédbe ütközik, aki mosolyogva üdvözli gazdáját.- Látta már?- Kit?- No, kit? - válaszol kissé elpirulva. - Engedje meg az úr, hogy elsőként gratuláljak. Fáradjon be a hálószobába! Minden rendben történt, az úrnő makkegészséges, mi több...- No, - gondolta az apa - április elsejét akarnak velem járatni. Meg sem várva a cseléd beszámolójának végét, a hálóban termett. Lám, az ágyon a felesége, mellette két csecsemő. Körülöttük sürgölődik a bába.- Fiúk! - mondja tisztelettudóan, de sugárzó arccal.- Hogy mondja? Fiúk? Többesszámban? - kiált az apa örömében. Felkapja a csöppségeket és cuppanós puszikat nyom arcukra. Azután visszateszi őket az ágyra. Az örömmámor egy órán át tartott, s akkor a nők vidáman bevallották, hogy áprilisi tréfa volt.- Csakugyan, tüstént gondoltam, hogy valami nincs rendjén. De most már ideje, hogy befejezzük a komédiázást. Vissza kell adni a kölcsönkért fiút. Könnyű ezt mondani, de nehéz véghezvinni. A gyerekeket összecserélték az ágyon. Amikor az apa megcsókolta őket, nem ügyelt arra, hogy milyen sorrendben teszi vissza őket az ágyra. A jelenlevők elsápadtak. Mit tegyenek? Hogyan ismerhető meg az igazi Len- gyel-fi? Melyiküket kérték kölcsön? Tanakodtak. Nöt- tön nőtt a zavar. Az apa rekedt hangon korholta a buta tréfa szerzőit. Nagymama keservesen sírdogált - én is - áltestvérem is. A bába zavartan, érthetetlen szavakat mormolt, miközben idegesen járt fel s alá a szobában. Kissé megnyugodva, érvelni kezdtek. Mindenki mondta a magáét. Végül abban egyeztek meg, hogy szavazással döntik el a dolgot. Ekkor kinyílt az ajtó: Ottóné lépett a szobába. Ravaszkásan nevetett.- No, sikerült a tréfa? Gratulálok! De most már elég. Elviszem az én kis csöppségemet. És karjaiba vette az egyik fiúcskát. T Nem, ne őt! - kiáltotta nagyanya, - a másik a magáé!- Óh, csak felismerem a magamét. Belőlem maguk nem csinálnak „áprilisi halat"! - Csókkal halmozva el kicsikéjét, távozott. Az ottmaradók elhültek. Lehet, hogy a szomszédasz- szony helyesen oldotta meg a kínos kérdést, mégis maradt bennük némi kétely.- Nézzétek, a szomszéd- asszonynak igaza van, - mondta az apa a magához térő anyának. - Ö már egy hete anya, tapasztalt, nem tévedhet. Egyébként is nézzétek meg tüzetesebben ezt a babát, figyeljétek meg az orrocskáját, szemeit, füleit... Ni csak! Méhecske formájú anyajegy van az alsókarján! Emlékszel anyácska, hogy a múlt ősszel megszúrta a karodat egy méhecske? íme, a legbiztosabb jel! Nyugodjunk meg! Apa érvelése hatott. Mindenki meggyőződéssel állította, hogy nagy ijedtségükben hamis eredményre jutottak, és most a kérdés helyes megoldásához nem fér kétség. A bizonytalanság mégsem tűnt el végérvényesen. Apa gyakran gyanakodva figyeli vonásaimat, de beletörődve sorsába, mélyen hallgat. Családunkban egyedül az anyajegy és Ottóné habozásmentes fellépése és választása ad látszólag nyugalmat. Nem lebecsülendő bizonyíték, hogy csakugyan nem szeretem a halat, sülve és áprilisiként egyaránt..., de jómagam, 44 év után sem veszem biztosra, hogy valójában én vagyok-e én, és nem bitor- lom-e a nevet: LENGYEL PÁL (Eszperantóból fordította: dr. Szilágyi Mihály) x Az Eszperantó himnuszból vett idézet. Anekdotakincstár A magyar klérus adomákban A szombathelyi püspök Szabó, a kassai püspök Schuszter, a veszprémi Kovács. Hja, szegény az eklézsia, s a szegény magyar püspök meg nem élhet, ha valami mestersége nincs! - állapítja meg Gvadányi József, s ezzel a Gvadányi-idé- zettel kezdődik Csukássi József A magyar klérus adomákban címet viselő gyűjteménye. A kötet 1879-ben látott napvilágot, s a szerző nemcsak az egyházi hierarchia alsóbb fokán álló papok, szerzetesek, kispapok, koldulóbarátok történeteit jegyezte fel, kuriózumnak számító összeállításában érsekek, püspökök, a 19. század ismert magyar főpapjai is szerepelnek. ■ Gróf Eszterházy Károly egri érsek egyházi méltóságában is megtartotta nagyúri szokásait. Egyszer - vasút híján - Bécsbe utazott a saját fogatán. Amikor az udvarhoz hajtatott, a császár titokban az ablakból vette szemügyre a főpap kitűnő négyes fogatát, majd a találkozáskor megjegyezte:- Eminenciádnak valóban olyan gyönyörű fogata van, amilyennel az egyház első feje, Krisztus urunk sem dicsekedhetett.- Nem is született ám Eszterházy-ágy- ból! - válaszolt a büszke főúr. m Kopácsy József prímás nagy ebédet adott, s észrevette, hogy az egyik káplán, ki szintén részesült a meghívásban, nagyon kereste az utolsó helyet, de csak nem bírta eltalálni. Kopácsy megközelítvén a káplánt, mosolyogva mondta:- Ülj le bátran, édes fiam, ott az utolsó hely, ahová te leülsz! ■ Egy vén kacér angyal dicsekedett, hogy őt - nem tagadja - tizenhat éves korában elcsábította egy férfi, no de azóta úgy megőrizte erényét, mint a Párkák bármelyike. Sz. P. kanonok jóízű, tréfás ember volt, s miután a vénkisasszony mondását végighallgatta, megszólalt:- Ugyan, nagysád, mondja őszintén, hiszi, hogy van olyan puskapor, amivel egyszer már lőttek? m Az Ipoly mentén, az 1869-i szárazságkor a plébános esőért imádkozott.- Adjál nekünk, uram, egy áldásdús csöndes esőt! - mondta imájában, amikor az egyik hívő félbeszakította:- Sose válogassék, főtisztelendű úr, akármilyet ad, csak adjon! ■ K. miniszteri tanácsosnak az egyik tanulótársa mindig mondogatta:- Kálmán, amilyen tudatlan vagy, sosem lesz belőled semmi! A jóslat nem vált be, az illető éppen 1867-ben, a kiegyezéskor lett tanácsos. A tanulótárs már pap volt, amikor Pestre jött, és felkereste a minisztériumi urat.- Na, látod, barátom - korholta a vendéglátó a barátját -, mégis lett belőlem valaki. Én miniszteri tanácsos vagyok, te csak egy félreeső falu szegény plébánosa.- Hja, - válaszol a pap -, amikor tök a tromf, a hetes is üt! H Ment a kálvinista ember részegen a falun keresztül. A parókia előtt álló tisztele- tes - nagypéntek lévén - megbotránkoz- va rákiált:- Hát nem tudod, te akasztófára való, elkárhozott lélek, hogy a mai szent napon halt meg Krisztus urunk?- Nem biz én, tiszteletes uram! Még azt sem hallottam, hogy beteg lett volna! ■ Bartakovics egri érsek szeretett mindennap sétálni, s ebben még a zord időjárás sem akadályozta meg. Egy ízben a nagy sártól félő kísérője, Zs. kanonok így szólt hozzá:- Ugyan már, excellenciás uram, fogasson be ezegyszer, hisz csizmánk csupa víz és sár lesz!- Menjünk csak gyalog, fiam! - válaszolt az érsek. - Holnap úgysem rajtunk van a csizmatisztítás sora! M A cs.-i tiszteletes illuminált állapotban botorkált hazafelé, s ahelyett, hogy a kapuja előtti hídon ment volna keresztül, a patakot gázolta át.- Te részeg korhely, hát ott kellett átjönnöd, nincs híd, mi? - korholja hitvese.- Hadd el, asszony, hadd el - szól a vízben gázoló tiszteletes -, úgyis beleestem volna! K. Gy. M.
