Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
1986. március 29. NÉPÚJSÁG S Ivóvízprogram Üjra a sokat emlegetett téma, amiról a sajtéból, tömegkommunikációs eszközökből rendszeresen hallani, talán túlzottan is sokszor. Minek? Hagyjuk már az évmilliárdok óta létező, ma színtelen, szagtalan, íztelen folyadéknak definiált fogalmat — ami nem is mindig felel meg a minősítésnek, mondják sokan. Hozzátéve gyorsan, hogyha a további érvelés során megszomjaznak, kinyitják a csapot és alátartják a poharat. Egyszerű az egész. Csakhogy a megyében és kicsit távolabbra látva, az ország területén nem egy és nem száz, hanem ennél jóval töhb település létezik az elemi feltétel szűkében, vagy éppen híján. Humorizálhatnánk arról, hogy sok helyütt nem isznak vizet, csák bort... Az alkohoilfogyaszták magas száma ettől nem változik, a helyzet nem javul. Az okokat kél! keresni, s ebben az egészségnevelési, társadalmi „fertőző betegségben” mégiscsak felelőssé tehető az ivóvíz. Tudomásul kell venni, hogy a legsürgetőbb feladatok közé tartozik, hogy a század végéhez közeledve mindenkihez eljusson az egészséges ivóvíz. Bár Tolna megye elsők között áll országosan, tennivaló azért bőven maradt. A VI. ötéves tervben hat településen oldották meg a közműves vízellátást, tizenegy helyen egyedi kutas megoldás született. Tizenhét kistelepülésinek van egészségügyileg veszélyeztetett vize, nem számolva a pusztákat, szórványtelepüléseket. Ezekre a helyékre a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat lajtkocsilkkal szállít heti rendszerességgel. Nemrég Izményben jártunk, az ivóvíztársulat után érdeklődve. A kérdésre, hogy miért vállalják a családonkénti közel harmincezer forintot a faluban, egy asszony a múltat idézte. Néhány hetes kisfia, aki azóta felnőtt ember, víz- mérgezést kapott, járták sorba a kutakat, mintát vittek, hogy melyikből adhatnak a gyereknek. Aztán naponta kilométereket tettek meg a kútig. Nem panaszkodott az asszony, természetes volt, hiszen sok háztól járták a „kálváriát”. Ha még hozzátesszük a helyi tanács évi 40—50 ezer forintos ráfordítását, ami az óvoda, iskola vízellátását fedezte, nem kétséges, hogy miért vállalták a helyiek a sokak anyagi erejét meghaladó társulati belépést. A lakosság hozzáállása sorsdöntő, nélkülük a tanácsok nehezen tudnak mozdulni. Sőt, előfordul, hogy a helyi kezdeményezés, a vállalt összeg befizetése ellenére sem lehet azonnal megkezdeni a kiviteli munkákat a nagyszámú jelentkező és kötött pénzügyi keretek miatt. Az említett településeken több, mint hetven százalékban szavazta meg a lakosság a harmincezer forint körüli érdekeltséget. Az egységes álláspont magáért beszél. Igaz, a megyei tanács támogatási rendszere csak húszezer forint felett adható, a kiviteli költségek azonban ennél jóval többet tesznek ki. Hozzátéve, hogy sóik helyen már alkalmazkodtak a kedvezőtlen körülményekhez, motoros szivattyút szereltek fel, ami szintén terhelte a családokat. Hallani is nem egy helyen, hogy most megint az járt jól, aki nem csinált semmit, csak a sült galambot várta. Pedig, ha jól meggondoljuk, egyáltalán nem kidobásra ítélt ez a berendezés, hiszen a legtöbb portán öntözésre, állatok itatására használható. A másik kedvezőtlen visszhanggal ugyancsak a már említett izményi utunkon találkoztunk. A sok év után társadalmi munkában elkészített járdák, uták a vezeték fektetésekor tönkremennek, elölről lehet mindent kezdeni ... Hát igen. tény, hogy betonba csövet fektetni nem lehet. De megértve is, hogy az ott élőknek ez szívügye, rangsorolni kell. A már adott körülmények között nehezebb a helyzet, de ahol most alakítják azokat, még nem késő. Harcon és Cikón például az új részeken két ütemben építkeznek, először fektetik le a csöveket, azután épülhet a ház, az út, a járda. Persze ez az eljárás csak szűz területen követhető, beépített részeken nem. Ha egy kis számvetést készítünk, kiderül, hogy a megyében 19 közüzemű vízzel ellátott település található. Folyamatban van Cikó, Győré, Izrnény, Kéty, Felsőnána, Nagy- vejke vezetékes, Kalaznó egyedi kutas ellátása. Előkészítési stádiumban Bátaapáti, Biilkács, ahol a víztervek már elkészültek. a lakosság vállalta a hozzájárulást, idén kezdődnek a munkák. Sorban állnak, mindegyik község a sajátját sorolná előre, teljesen érthető módon. Mégis időrendi beosztás szükséges. A veszélyeztetettségi foktól kezdve a pótolhatóságig, az előkészítettség mértéke, a földrajzi, felszín alatti vízrendszer viszonyai mind meghatározó tényezők. Nagymányok és Kismányok esetében például a vízátvezetést kell megoldani, Kisvejkén, Mucsfán, Závodon, Lengyelen a felszín alatti vízrendszer drágíthatja a beruházást. Vegyünk néhány adatot! A megye lakásszámának 64 százalékában található bekötött vezeték, ebből 84 százalék városokban, 52 százalék községekben. Anélkül, hogy untatnánk az olvasót, még egy adatot szeretnénk a sorba állítani: Tolna megye vízéllátottsága 88 százalékos, ami annyit jelent, hogy 150 méteren belül a háznál kifolyó van. A maradék 12 százalék a következő időszak feladata lesz. Az 1984-ben hozott megyei tanácsi határozat alapján a VII. ötéves terv végére kell, hogy megyeszerte egészséges ivóvízhez jusson a lakosság. A vízügyi alap, a megyei tanács céltámogatása és a helyi lakosság, üzemek, intézmények kiadásával együtt ez mintegy 300—350 millió forintot tesz majd ki. Takács Zsuzsa Felelősségre már egészen kicsi korunktól szoktatnak minket. Kezdtük, mint virágfelelős, meg tisztasági felelős, még kisiskolás korunkban. Érdemes megjegyezni ennyi idősen az ember még roppant komolyan veszi az ilyesmit. Aztán valahol elromlik a dolog, mert felnőtt korban szeretjük a felelősséget másra, sőt egymásra hárítani. Egyesek hallani sem akarnak róla. A dolgoknak csak akkor lesz felelősük — ilyenkor egyszerre több is —, ha valami hiba ütközik ki. Rólunk, magyarokról azt tartják, szakértői vagyunk a felelősség egymásra hárításának. Hol lehet a baj? Elfelejtettük, hogyan kell ezt csinálni? Kényelmes álláspont, hogyha nincs felelősség rajtunk, akkor hibát sem követhetünk el. Olyan dolog ez mint amikor a kisgyerek befogja a szemét, és azt hiszi, mivel ő nem lát, őt sem látják. Vagy nem jól osztjuk meg a felelősséget? Ha leírják valahol, hogy adott ügyért (bármiért) X a .felelős, hiba esetén X magára marad. Bár A, B, C, stb. is vele dolgozott, ilyenkor úgy tesz, mintha rajta semmi nem múlott volna. Elkerülik szegény X-et min tyúk a vizet. Mégiscsak az értelmezés körül nem stimmel valami. Ügy néz ki, sokan csak mások felelősségét ismerik, a sajátjukat nem. Pedig mindenkinek van. Vagy legalábbis kellene lennie... Vállalva a felelősséget: Wenter M. Kedden délelőtt szakadt az eső megyeszerte. A tantervben szereplő testnevelési óra azonban ott sem maradhat el, ahol erre. nemigen van más lehetőség, mint maga az osztályterem. Gyors öltözés, félre a padokkal. A mórágyi elsős és másodikos osztály tehát bent az osztályban végezte az előírt mozgást. Segédeszközök: padok, a parkett, pár labda. A községben százkilencvenen járnak az általános iskolába, tornáznak évek, évtizedek óta így. A tornaszoba, -terem csak ígéret. Ezelőtt húszonöt évvel öt jól működő sportosztály volt a községben. Már nagyon régen egy sincs. Nagy kár, de érthető. Kép, szöveg: Bakó Jenő Kezdődik a váltóverseny Örs végén öltöző az osztály Lelkesen dolgozik minden gyerek Jut hely mindenkinek • parketten Egy szép Imozdulat Tornaszerré alakult a pad Egyszerre történik minden Ki a padban, ki a pádon
